Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1892-10-02 / 40. szám

Huszonhármatok évfolyam

Sátoralja-Ujhely, 1892. október 2

40. sz.

ELŐFIZETÉS ÁB. Égőse évre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr

Bőrmentetlen levelek csak ismert keséktől fO' gadtatnak el.

Xéiirntoi nem adatna vissea.

Egyes szám ára 20 kr.

A nyílttérien minden gar- mondeor díjjá 30 kr.

Zemplén.

Társadalmi és irodalmi lap.

ZEMPLÉN-YÁRMEGYÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK

HIVATALOS IiAPJA.

EIBDETÉ3 DÍJ hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes sző ntán 1 kr.

Azonfelül bélyeg 80 kr.

Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetmé- I nyékért térmérték szerint minden centiméter ntán 8 kr számittatik.

Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtaiik.

Hirdetése* a „Zemplén“ nyomdába küldendők.

A vármegye gyülésterméböl.

Hatalmas ember-sereg gyülekezett egybe f, hó 27-én S.-A.-Ujhelyben, a t. vármegyének ősi tanácskozó termében,— lent a hosszú zöld asztalok körül és fent a karzatokon. Amott a vármegye komolytekintetű atyái, emitt S.-A.-Ujhely lelkes honleányai foglaltak helyet, ott is, itt is úgy betöltve minden talpalatnyi tért, hogy a jelenlévőségnek nem csekély része kiszorult a tágas terembe torkolló folyosókra.

Mik voltak az okai ennek a nagy, valóban szokatlan érdeklődésnek, — habár köztudomású, nem lesz felesleges dolog a jövendőség számára itten feljegyezni. Az egyik az, hogy a szülő vármegye legnagyobb élő szülöttjét, Kossuth La- jós-1, akarta születésének kilencvenedik évfordu lóján köszönteni; a másik az, hogy a tisztikar soraiban támadt hézagokat kellett választással betölteni. A harmadik ok, hogy t. i. egy kis .parlamenti vihar* is támadhat, amit látni gyönyörűség, nem vált be és igy mindazok, ha voltak ilyenek, kik a vihar előérzetével sereglettek ide, a falb Rudolf csalódásával szállingóztak el innen. Egy kis villámlás, az igaz, hogy volt, de arra a villámlásra szükség is volt; mert tisztábbá tette a levegőt, melyben élünk, mozgunk és vagyunk.

Nagyon tévesen ítélnek azok, kik a főispáni székből elhangzott mentori szavakat, azt a hazafias és bátor szózatot, melynek lényege alább olvasható, hamiskás interpretációkkal kisérik. Nem szorul az a szózat magyarázatra, mert világos ; nem fog rajta a kritika, mert igazságot tartalmaz; nem tűri az incselkedést, mert higgadtságával imponál; nem talál abban kivetnivalót még a legádázabb irigység sem, mert az önzetlen hazaszeretet képezi eredő forrását. A bölcs mérsékletü Dedaluss ad abban édes atyai jó tanácsot a fellengzős Ikarusz-nak.

Akik szinte egy emberöltőn át emlékeznek, mondják, hogy ilyen imponáló képe nem volt ennek az ősi teremnek, mely a vármegye »hivatalos* közönségének százait fogadta falai közé, mint volt a f. hó 27-én.

Nemcsak a számbeli sokaság, de annak a felszámlálhatatlan sok embernek szivbeli egyesülése tette imponálóvá a képet. Aki szivében kegyeletet, a históriai nagyság iránt hódolatot, a Kossuth Lajos nyilvános élettörténetével szemben tiszteletet nem érzett volna : olyan ember és olyan hazafi ezen a közgyűlésen, bizony mondom, hogy

T A K C A,

TÁLLYl.*)

I.

Szegény város! szörnyen megváltozott,

Mint egy himlőt kapott Madonna-arc.

Kivfll a hegyben bús, elátkozott Dühvei foly ember s férgek közt a harc.

Végső falatját védi s tűzborát Pusztító férgektől a földmives:

— Pusztúl Tokaj, haldoklik a borág,

Bakhus öregszik, a furmint kiveszi —

Ez van fölirva a hegyhátak előtt;

A rémült ég boltján ez sápadoz;

Ezt siratják a roskadt háztetők;

Erről sóhajt a szél bokraihoz.

A föld szegényül, kincseket nem ád.

Sőt minden régit lassan visszaszed;

Minden ajándékát, adott szavát:

Kedélyt, bort, ifjúságot, kenyeret . . .

(.1890.)

*) Mutatóul: Zempléni Árpád költeményeinek Il-ik kiadásából. Szerit.

egyetlenegy sem volt jelen. Más és más a vallásunk, de azért egy istent dicsérünk ; más és más lehet a politikai meggyőződésünk, de azért mindnyájan egyek vagyunk a 90 éves Kossuth-hoz forduló kegyeletünkben.

így gondolkozom én. És azt hiszem, hogy közöttem s t. olvasóm között éppen úgy nincs vélemény-különbség, mint nem volt és nem is lehetett a 27-iki közgyűlésen ember és ember között a legnagyobb emberrel szemben, kit Zemplén- vármegye szült a közszabadság apostolául és kit a nemzet története, az időknek végeiglen, Kossuth Lajosnak nevez.

Ilyen vélemény-egységet olvastam én le a közgyűlés elnökének arcáról és vettem ki azoknak a tekintetéből, kik az elnöki szék körül az első helyeken foglaltak ülést. Ott voltak pedig : Matolay Etele, Dókus József, Diószeghy János, Szirmay Vilmos gf., Andrássy Sándor gf., Sennyey István br.( Dókus Ernő, Molnár Béla dr., Balogh Géza, Kazinczy Artúr, Dessewffy József, Lengyel Endre dr., Becske Bálint, Bernáth Elemér, Kazinczy Andor, Argalács Márk, Ballagi Géza dr., Klein Nándor, Fejes István, Prámer Alajos, Szent- Iványi László, Meczner Béla, Nemes Lajos, Chyzer Kornél dr., Pilissy Ferdinánd, stb. stb.

A »Zemplén, hódolattal hajol meg a szülővármegye közönségének nagysága előtt, mely a legnagyobb élő fia iránt érzett kegyeletes megemlékezést oly bölcs mérséklettel tudta megegyeztetni a koronás fő irányában megnyilatkozott jobbágyi hűséggel. Megmutatta, hogy nem tüntetni, hanem ünnepelni akar. Bebizonyította, hogy a díszkor megünneplése még az elfogult édes anya, a szülővármegye kebelében sem okozhat diszkor- didt, egyenetlenséget.

*

Az ily értelemben megszólaló közgyűlés igy

folyt.

Főispán Öméltósága pontban d. e. 10 órakor lépett az ősi terembe s mig elnöki székéhez ért, minden oldalról lelkesen felhangzó éljenzés köszöntötte.

A közgyűlés első jelenetéről s lefolyásáról szóló és a vármegye főjegyzőjétől eredő jegyzőköny előadása szerint, — főispán Öméltósága, a nagy számban egybegyült bizottsági tagokat üdvözölvén, a következőkben szólt:

ó császári és apostoli királyi Felsége, koronás királyunk megkoronáztatásának 25 éves fordulója alkalmából rendezett hódoló ünnepségekre a vármegye törvény latósága egy küldöttséget

II.

Szól a világ: Kossuth enyém! Legnagyobb emberem.

A nemzet szól: Kossuth enyém 1 Nagygyá úgy nőtt velem.

S a kis város a völgy felett, Mint egy anya, mosolyg :

Tiétek fényes tettei,

Enyém bölcsője volt.

(1892.)

Quarnero.*)

(Tárca Crkvenicáról.)

(Folyt, és vége.)

Az utas ki erre jár, rendesen föllátogat a Fiume fölött, már horvát területen fekvő Trsatto-ba. is, rászánja magát az ötszáz lépcső megjárására, vagy kissé meredek hegyi ösvényen való sétára és ha magyarul beszél, az éretlen horvát suhancok esetleges impertinenciáira A látókép és a Frange- pdn-vár megérdemlik a vállalkozást. Már a lépcsőfokain is meg-megállunk, hogy visszapillantsunk az előttünk elterülő városra és a festői tengerpartra. Felérve, a vár kapui készséggel nyílnak meg előttünk, mert a magyar borravalót itt sem gyűlölik, csak a magyar szót és zászlót. A nehéz vasajtón belül azonnal a középkorban vagyunk.

méltóztatott vezetésem alatt s képviseletében ki küldeni. A teljes számban egybegyült küldöttség Budapestre utazva, ott mindazokon az ünnepségeken megjelent, amelyek, mint azt a hírlapokból is olvasni méltóztattak, nemcsak fényesek, hanem a magyar ember királyszeretö, hagyományos jellemének teljesen megfelelő oly őszinteséggel teljesek valának, hogy az uralkodó házzal leérkezett nagy hatalmasságok képviselőit is mélyen meghatották és melyek a hírlapok közléseit messze fölülmúlták.

A vármegyék és törvényhatósági joggal felruházott városok küldöttségét őfelsége junius hó

9-ik napján, a nagy trónteremben fogadta s miután Szapdry Gyula gf., ministerelnök önagymél- tóságának az egész ország képviseletében megjelentek nevében mondott üdvözletét meghallgatta : királyi válaszában megparancsolta, hogy fejedelmi köszönetét küldőinknek vigyük meg, — amit ezennel teljesítek. (Lelkes éljenzések)

A fényességében és gazdagságában páratlan szép lovas b ndériomban, mely Őfelségét Budapestre érkeztekor a vasúti pályaháztól a királyi váriakig kalauzolta és mintegy hű testőrségét képezte, vármegyénk a többieket messze túlhaladó számban volt képviselve, amennyiben 15-en vettek részt vármegyénk föurai és birtokosaiból még pedig: Andrdssv Géza, Andrdssy Tivadar, Andrássy Gyula és Andrdssy Sándor grófok, Bernáth Béla, Dókus Ernő, Harkányi János, Hadik-Barkóczy Endre és Hadik Sándor grófok. Maildth József gf, Molnár Béla dr., Lónyay Gábor, Sennyey István és Sennyey Béla bárók, Sztdray Antal gróf. Ezeket a neveket azért soroltam fel, hogy méltóztassanak elismerésük kifejezéseként jegyzőkönyvbe igtattatni és az utókor részére megörökíteni. (Helyeslés)

Az adminisztráció, mint azt a szá nonkérő szék jegyzőkönyve, de az elmúlt hónapokban általam teljesített szolgabirói hivatalok megvizsgálása is igazolják, kifogástalan és teljesen megnyugtató. A pénzkezelés az egyes járásokban pontos. Tisztviselőink buzgó fáradozással igyekeznek a reájuk rótt nagy munkahalmazzal megküzdeni. — A közbiztosságról, mely május óta megzavartatott, valamint a kolera-járvány ellenében tett óvintézkedésekről a vármegye alispánja fog még jelentést tenni; ez alkalommal tehát csak annyit jegyzek meg, hogy minden lehetőt elkövettünk a járvány behurcolásának megakadályozására.

Az utolsó időben vármegyénk több városá*

Könnyen oda segít a képzelet, ha egy ilyen félig ép, félig romvárat látunk mohos udvarával és dohos tornácokkal, melyekben olyan nehéz a lévegő, mint valaha a lakóinak természete lehetett. Különben akkor nem is szellemre volt szükségük, hanem nyers erőre. Ezt bizonyítja épitkezrsük, fegyverzetük és egész életmódjuk. Még igy is, hogy elsodorta őket az ár 1 Soknak bármily hatalmas volt is, nem maradt még utódja sem. így történt e vár hajdani birtokosaival is a Frangepdn-okk&l, a .Quarneró királyaival,« miként itt ma is nevezik őket. Eltűntek az élet színpadáról. Ferenc, az utolsó, hóhérbárd alatt múlt ki, nem annyira vétke miatt, mert hiszen a Weselényi-féle összeesküvésnek alig volt részese, hanem mert nagy vagyona és hatalma volt. Ármány hurcolta a vérpadra, mint annyi mást, kinek feje a tömeg fölé emelkedett, a mi nagy bűn az irigyek szemébeu.

A várba jutva, mindjárt a bástyára kapasz kódunk, melynek lépcsőjére szintén rátette lábát az idő, már pedig azt tudjuk, ahová az idő láp : »omlik, ha kő, ha vas.€ A tetőn aztán befejezzük elébbi gyakori visszapillantásainkat egy hosszan tartó áttekintéssel. Jellemző képet tár elénk itt a nép élelmessége is, mely midőn már a föld elfő - gyott láb alól, a hegyek gerinceire építkezett. Alapnak elég erősek is a Karszt részei, de hogy a szőlőt és egyéb hasznos növényt is megtűrik hátukon, az már bámulatos. A hegyek közt mély, sötét szakadék képződött, melyből a Zvir bőséges forrása fakad. Hogy miért keresztelték el eredetétől pár lépésnyire Fiumárá-nak, midőn csakhamar

•) Ezt a szellemes tárcacikket, szerző beleegyezésével, »Fővárosi Lapok« ez évi 243-lk számából vettük át. Szerk.

Mai számunkhoz fél ív melléklet van - csatolva.