Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1892-07-10 / 28. szám

Vármegyei ügyek. A vármegyei közigazgatási bizottság, Ömél­tósága a főispán elnöklete alatt és a közig. b. tagok élénk érdeklődése közt f. hó 7-én tartotta rendes ülését, — A közigazgatás állapotáról szóló alispáni jelentésből fölemlítjük, hogy Tolcsván egy kolera-nosztrász eset volt. — Amerikába útlevél nélkül kivándorolt junius hó folyamán 61 egyén, visszaérkezett 34. — Köles Hosszumezo községben egy izraelita zugiskolát találtak. — Hla. vathy József, kir. ügyész, az alispáni jelentésnek a közbiztossági állapotokat ösmertető pontjára támaszkodva, a vármegye területén keresztül kasul barangoló oláhcigány-csapatok ellen intézett fel­szólalása során indítványozta, hogy a közbátor- létet gyakrabban, az utóbbi időkben pedig állan­dóan fenyegető oláheigány-karavánok letelepítése iránt a kormányhoz felirattal forduljon a közig, bizottság, — ami közhelyesléssel ta'álkozott. Az alispán megnyugtatásul elmondotta, hogy a köz­biztosság érdekében és saját hatáskörében már intézkedett; nevezetesen, utasította a községek biráit, hogy ha a község területén kóborló oláh­eigány-karavánok mutatkoznának, lovas emberrel értesítsék a csendőrséget, mely az oláhcigányok üldözésére a parancsnokságtól is felszólittatott. — Az árvaszéki előadók elintéztek júniusban 2232 dbot, és pedig: Karsa Ferenc 356-, Spilenberg Barna, 358-, Pekáry Gyula 453-, Farkas Dezső 323-, Pólányi Gyula 435 és Klimó Menyhért 307-et. A hátralék 298 db. — Szerviczky Ödön, kb. tag felszólalása következtében hosszabb vita fejlődött ki a S.-A. Ujhhely keleti szélén Szőlőske-felé és Csörgő felé elágazó útszakaszokon felállított vám­sorompók ügyében. Diőszeghy János kb. tag a kövezeti vám uj bérlőjének a közönséggel érezte­tett szekatúráit ostorozta.. Úgy az egyik, mint a másik ügy fejlődésének és mibenállásának meg vizsgálásával az alispánt bízták meg, ki is a jövő havi ülés elé fogja benyújtani a megbolygatott ügyekre vonatkozó véleményes jelentését. — A közigazgatási egyes konkrét esetek elintézését tár­gyszó alispáni javaslatokat a főjegyző bemutatván és azokat a közig, bizottság határozati erőre emelvén, következtek a szakelőadók havi jelentései, melyekből fölemlítjük, hogy az újhelyi központijfog? házban a júniusi, rablétszám 166 volt, ebben elitéit 125. Haláleset kettő fordult elő, — a vármegye területén lévő elemi iskolák a legnagyobb lelke­sedéssel csatlakoztak a nemzet junius 7-iki nagy ünnepéhez; az évzáró vizsgálatok alkalmából a kir. tanfelügyelő és tiszttársai személyesen, úgy­szintén az iskolaszéki elnökök és gondnokok je­lentéseiből örömmel győződtek meg, hogy a felső vidéken működő községi és állami elemi iskolák a magyar-nyelv tanítása és a magyar hazafias köz­szellem terjesztése dolgában kitűnő szolgálatokat teljesítenek; Fodor József n.-rozvágyi ev. ref. taní­tónak, ki e napokban töltötte be néptanítói köz­hasznú szolgálatának 50-ik évét s kit áz alsó zem­pléni ev. ref. egyházmegye f. hó 3-án lelkes ová­ciókban részesített, példás ügybuzgalma jutalmául a közig, bizottság jegyzőkönyvi elösmerést szavazott. — főispán Öméltósága azokat a mizériákat említette föl, melyek S.-A.-Ujhelyben az iskolai nőnevelés el­hanyagolt állapota miatt méltó aggodalomba ej­tik a szülőket, mert úgymond »hiábavaló dolgot végzünk, ha csak a fiuk taníttatására fordítunk nagyobb gondot és hozunk áldozatokat, a leányok kiművelését pedig teljesen elhanyagoljuk — — a női iskoláztatás, úgy amint az ma történik, egy­általában nem felel meg a közvárakozásnak.« Ne­mes Lajos kir. tanfelügyelő a felekezeti elöljárókra egész testemet! . . . De arra a leányra gondol­tam ... a ki úgy örülne egy szép gyűrűnek, s felébredt bennem a kurázsi. Lemegyek én 1 szólottám nagy hetykén, nem félek én a holtaktól! Gyura elővette a hosszú kötelet ... én a hónom alá csaptam a kis baltát s leosontunk a parkba. Mikor a kripta közelébe értünk, mind jobban-jobban dobogott a szivem s mikor a kripta ablakán bepillanték ... a betévedő holdsugárnál szemembe ötlék a sok koporsó . . . Nagyon meg­csappant a kurázsim 1 . . De a cimborám egyre tuszkolt, hogy ne féljek, hogy senkise fogja megtudni, megosztán. . milyen gazdagok lehetünk .. . Nem láttam, nem hallottam mást, csak azt a lányt, csak az ő hangját . . . nem hallottam a fák lombjai közt rémesen siró éji fuvallatot, azon vettem észre magam, hogy Gyura a derekamra csavarta a kötél végit . . . s letuszkolt a kripta ablakán 1 . . . A hold sugára ép a kripta közepén lévő koporsóra szállott . . . remegve közeliték a fényes koporsóhoz, cimborám suttogott felülről: bátorság Marci 1 láss a dologhoz Marci! Sok munkába került mig a vaskoporsó fe­delét íeltudtam feszegetni . . . végre felpattant a fedél . . . előttem feküdt a halott ... a hold su­gára ép sápadt arcára hullt . . . Merev szemével reám tekintett . . . mintha felemelte vóna száraz­csontos ujjait s megfenyegetne I . ; A rémület raegdermeszté tagjaimat.. , vérem hárítja a felelősséget, kik annak idejében, mikor az állami elemi iskolák létesítésének kérdése a szőnyegen forgott, széthúztak s az cfnmagukban gyönge és életre nem igen képes felekezeti isko­lák egyesítését, a felekezetek világi elöljáróinak hajlandósága dacára, makacsul ellenezték, sőt meg­akadályozták. — Dókus főjegyző azt hiszi, hogy a kir. tanfelügyelő által jellentett merevség az idők folyásán kiengesztelhetővé válik, Reméli, hogy a főgimnázium, mely városunk kultuláris fejlődésé­ben egy uj korszak kezdetét jelenti, természetes következésként vonja maga után a felekezetek elemi iskoláinak egygyé olvadását. Ami pedig az iskolai nőnevelés kérdését illeti, ennek megoldását is egy fensőbb nőxievelö intézet eszméjével kap­csolatban kell kombinálni. Ily formán bízvást re­mélhető, hogy S.-A.-Ujhely intelligens társadalma, mely a város kulturális emelkedésének óhaját is szivén hordja, épp oly kész lesz az áldozatra, ha fensőbb női iskola létesítése iránt keltik eszmé­letre, mint milyen dicséretes készséget tanúsított a főgimnázium kreálása dolgában. (Általános he­lyeslés.) Főispán Öméltósága ez üdvös eszmecse­re során felhívta a királyi tanfelügyelőt, hogy a megjelölt célokra való tekintettel lépjen az ini­ciálás terére, amit a kir. tanlelügyelö teljes kész­séggel meg is ígért. — A megyei pénztárak álla­potáról és az alapokat megillető községi járulékok hátrálék-mennyiségéről szóló jelentések meghallga­tása után felhivattak a járási főszolgabirák, hogy általában e hátrálékoknak, különösen pedig a köz­úti pénztár kintlevőségeinek behajtásáról haladék­talanul és a legerélyesebben gondoskodjanak. — Az ebadóból már közel 2000 ft lévén befizetve, felhívatott az alispán, hogy az alap terhére egy uj állatorvosi állomás rendszeresítése iránt adjon javaslatot. — Az állami utak jó karban vannak, a vicinális utaknak, úgyszintén az 1893/94. évi törvényhatósági utadóalapnak, mint a községi köz­munka-erőnek összeírása iránt is intézkedések té­tettek. — A közadók befizetése kedvezőtlen ered­ményeket mutat; egyenes adó befolyt júniusban* 24,123 ft 881/2 kr. (múlthoz mérten most kevesebb 11,387 ft 07 krral). hadmentességi dij: 117 ft (most kevesebb 693 ft 36 krral). Egyenes adókban 846,690 ft 8ix/2 kr., hadm. díjban 58,178 ft 98 kr. volt jun. végén a hátrálék. — Végezetül fölemlítjük, hogy Harsányi József, Sitkó Mihály, Topogyák József és Genyo János hadköteleseknek a kivételes nősülésre kért engedetem megadatni javasoltatott. — Ad. e. 9-kor kezdődő ülés déli 12-kor végződött. Az utadófelszólalási küldöttség f. hó 7-én d. u. Matolai Etele alispán elnöklete alatt ülése­zett. Ez alkalommal egy elvi fontosságú megálla podás is történt, az t. i. hogy az ökör helyett befogott s mezőgazdasági célokra alkalmazott tehe nek szintén igavonókul tekintendők, következőleg az igásnapszám minimum meghatározásánál éppen olyan fontossággal bírnak, mint az igavonókul hasz­nált egyéb állatok (lovak, öszvérek és szamarak). Hírek a nagyvilágból. Uralkodók találkozása. Őfelsége augusztus hó végén Pólá-ban az orosz cárral és a német császárral találkozni fog. A kolera egyre terjed s ázsiai Oroszország­ban szedi sűrűn áldozatait, különösen Baku, Tiflis, Susa, Biel-Gorod, Zakataly, Kuba, Alpant, Petrovszk, Djizek és Samarkand városokban. Sándor, szerb király, tegnap Emsbe utazott, ahol több hétig fog tartózkodni. jéggé dermedt . . . hajam szálai az égnek állottak Egy óriási suholy madár ott ült a koporsó tete­jén ... a kripta sarkában, láng szemei rémesen világítottak .. szárnyait emelgette s.huhogott felém. Irgalom! Óh irgalom! kiálték fel — ■ — s ájultan estem össze a nyitott koporsó előtt! . . . A kripta hideg levegője nemsoká ra magam hoz téritett újra . . . feltápászkodtam ; tekintetem újra a halott halván arcára tapadt . . . Mintha mély sóhaj lebbent volna el ajkain . . . folyvást reám nézett üvegesedett szemeivel. . . Kiáltani akartam ... de torkom összeszorult, mintha vas marok szorongatta volna . . . ebben a borzasztó helyzetben néztünk egymásra . . . némán mozdu­latlanul 1 . , . Huszonnégy óráig voltam e szörnyű állapot­ban, mikorvégre gonosz cimborám aki megugrott mikor első kiáltásomat hallá, s ott hagyott: a lelki furdalástó! nem nyughatva elárulta a dolgot a kastélyban. Mikor lejöttek a kriptába, én nem voltam eszemnél ... a hajam hófehérré lett azon az egyetlen éjszakán. Nem büntettek meg, megsaj­nált a grófom, eléggé megbüntetett az isten bűnös tettemért 1 Sok idő múltán hevertem ki a bajt, az a tekintet, azok a merev szemek sok ideig üldöztek álmaimban. Adj uram örök nyugodalmat néki és bocsásd meg az én vétkemet 1 susogta a vén Marci s keresztet vetett magára reszkető kezével. Hírek az országból. A fővárosi kereskedő ifjak önképző egye­sülete lelkes felhívást intéz a nemzet hazafias polgáraihoz, adakozásra szólitván fel a birtokoso­kat, kereskedőket, iparosokat, szóval a magyar társadalmat, hogy célja előbbre vitelében, mely a nemzeti nyelv ápolásával kapcsolatosan a hazafias szellem terjesztésében és kereskedelmünk magya­rosításában áll, segítő kezet nyújtson neki. E ne­mes cél megvalósításához tartalmas könyvtárra, szakirodalmi és napilapokra, magyarnyelvű szak- tanfolyam létesítésére és pályadijak kitűzéséhez szükséges összegek előteremtésére törekesznek, melyek anyagi illetve pénzbeli segítség nélkül lehetetlenek. Ezért szólítanak fel mindenkit ada­kozásra ! A legcsekélyebb pénzbeli adományt is köszönettel fogad a Neumayer J. és fia cég Buda­pesten (Ferencz József-tér 6. sz. I. em.) Alapitó és pártoló tagokat is gyűjtenek. Az előbbi IOO, az utóbbi 50 ft adomány befizetésére köteles. Az elkeresztelési vita, mely elé annyi érdek­lődéssel néztünk s melynek megoldását már oly régen vártuk, közel jutott a befejezéshez. Vaszary Kolosnak nagyszabású és a békés kiegyenlítést célzó felszólalása a főrendű házban, hamar napok alatt a végleges elintézést fogja eredményezni. Az országos iparegyesület értekezletet tar­tott, melyben a jelenvoltak majdnem kivétel nélkül üdvösnek, sőt szükségesnek nyilvánították a mille- nium alkalmával egy kiállításnak a megtartását. A budapesti püspökség. A hercegprímás egy értekezlet összehívását tervezi, melynek feladata leend eldönteni, vájjon püspökség vagy csak he'y- nökség alakittassék-e Budapesten. Szegeden a kenderfonó-gyár, mely az egész osztrák-magyar monarchiában a legnagyobb volt s mely 500 munkást foglalkoztatott, teljesen leégett. Történelmi hangverseny. »Régi dal, régi dal,régi dicsőségrfil.* Gyenge a toll hűen és igazáu visszatükröz- tetni azt az érzést, mely sokak, mindnyájunk lel­két eltöltötte a f. é. jul hó 3-án tartott törté­nelmi hangverseny alkalmával. Káldy Gyula, a budapesti zene akadémia igazgató-tanárja, kőrút­jában Rákóczi szülőmegyéjéröl is megemlékezvén, beállított hozzánk s múlt vasárnapon a városi színházban, melyet ez alkalommal a disztingvált közönség szinültig megtöltött, 24 számból álló prográmját lejátszatta, részben lejátszotta. Mi ez alkalommal nem akarunk az előadás lefolyásáról kritikát írni; nem célunk annak mű­vészeti oldalát elétüntetni ; nem szándékozunk a fényt kiemelni, hogy mellette az árnyék is elő­bukkanjon. Mi a történelmi hangversenyt, mint hazafias ténykedés kifolyását tekintjük s lelkünk örömmel s elragadtatással telik el, midőn ama bűvös világ érzése — fájdalma s örömével — tá­rul elénk édes-bús hangokon, mely világ a ma­gyar szabadság pirkadó hajnala volt. Szivünk leg­mélyén rezdül meg a húr; a húr, mely apáink siralmait zengi vissza üldöztetésük alkalmával ne­künk, késő unokáknak, akik a letűnt nagy esemé­nyeknek kicsiny szemlélői csak az emlékezet nyo­mán vagyunk. Szívből jövő minden nótája a kuruc költé­szetnek s a szívhez szól ! Lebilincsel minden akkordja s mi lélekze- tünket visszafojtva csüggünk a dalon, melynek bűvös hatalma megvarázsol. Az az egyszerűség a dallamban, az a gyakori ismétlése a dallam egyes akkordjainak nem untató, hanem felemelő; nem ismert, hanem lépten-nyomon ismeretlen ér­zések felébresztöj: bensőnk egy titokzatos részé­ben, amit, emberi nyelven úgy hívnak hogy szív...a végbemenő hullámzásoknak. A dévajkodó kedvet kifejező Kuruc tábori dal­tól a temporal éneknek beváló Magyar gálya rabok énekéig az érzelem hullámzása minden változatban meg van. A Most jöttem Erdélyből kezdetű kevés érzéssel Írott; Egy bujdosó szegénylegény monoton ; a Bujdosó legény éneke nagyon bus, sók helyen emlékeztet Göndör Sándor nem egy dalára. Hatal­mas lüktetésű a Kuruc dal; a Rákóci dalá nak elején (első verzió szerint) a halotti búcsúztató nyomottsága vonul el, mig a közepe táján csinos. A Rákóci dal, (3-ik verzió) a tárogató, e mélabus hangú ősi hangszer mellett, mely a mai kor gyer­mekei előtt teljesen ismeretlen, s melynek hangja mintha beszélne is, a legremekebb volt. A Bujdosó ének a befejezésnél a fokozatosan történő elhalá­sával, gyengülésével művészi; A kibujdosó Rákóci imája ismeretes dallam, szövegét azonban ma igy éneklik: Nincsen apám, nincsen anyám stb. Ä Gúnydal mai szövege (Jaj be huncut a német) sokkal pattogóbb, élénkebb s nekünk, édes mind­nyájunknak, jobban is tetszik. E dalok végig vezettek bennünket a régi és fájdalmas küzdések egész során ; szent érzést te­remtettek szivünkben; életre keltették a nagy idők nagy embereit s lelki szemeink előtt elvo­nultak a kopjás dalaik fennen lobogtatva kezükben a hármas-szinü lobogót, melyre e varázshatalmu, Folytatás a mellékleten

Next

/
Thumbnails
Contents