Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1892-07-10 / 28. szám

Melléklet a „Zemplén“ 28-ik számához rövid mondat »Pro libertate« volt felírva. Láttuk őket egyenkint és összeségükben feltűnni s lassan- lassan elvonulni oda, a honnan felkeltek, az örök sirba, hogy álmaink fölött viraszszanak s védjék legféltettebb kincsünket, a drága . . . szabadságot. * * * E.ismeréssel kell adóznunk a közreműködők­nek. Kuliffay Izabella, Csiszár Irén, Kolozsváry Etel, Teleki Emilia, Platz Mariska, Veres Sándor, Mayer Adolf és Káldy derekasan megálloták hely­üket. Nem hagyhatjuk megemlítés nélkül abbeli szerény véleményünket, hogy a korhű kosztümök semmi esetre sem vontak volna le a művészet értékéből (Kuruc nótát frakban énekelni!! !) sőt emelték volna ezt. Aztán a zongorájuk valóságos hutos-almáriom volt. Saját zongorájuk ha lenne — ez pedig lehetne ilyen igazán művészi testületnek — a műélvezet sokkal nagyobb lenne. De ezeket leszámítva, végtelen nagy élve­zetben részesültünk s véghetetlenül sokat tanul­tunk. Referens. A „Zemplén“ t előfizetőihez! HCT* A félév lejárván, julius hó l-söjével uj előfizetést nyitunk; fölkérjük lapunk t. barátait és pártolóit a hátrálékok befizetésére, valamint az előfizetések megújítására. A lap julius havi számát minden előfizetőnknek megküldjük s azt, ki megtartja, továbbra is előfizetőnek tekintjük. A t. községi körjegyző- és biró urakat szin­tén kérjük lapdij hátralékaiknak mielőbbi bekül­désére. Tisztelettel: A »Zemplén* kiadóhivatala. Különfélék. (Személyi hírek.) Főispán Öméltósága Budapest fő- és székvárosból kedden IJjhelybe érkezett. — Forlnyák Gyula altábornagy, honvéd főparancs­noksági adlátus f. hó 5-én az itt állomásozó hon­véd zászlóalj megvizsgálása céljából városa kuan időzött. A tapasztalatok fölött Lencz százados id. zászlóalj parancsnoknak valamint az egész tiszti­karnak elismerést és megelégedését nyilvánította. Az altábornagy ur az épülő félben lévő célővő tért is megszemlélte. (Lapunk felelős szerkesztője) [pénteken reg­gel hivatalos útra indult s csak a jövő hét dere­kán érkezik vissza. (Kinevezés.) Az igazságügyi minister Hra- bovszky nyíregyházi törvényszéki joggyakorlót az újhelyi törvényszékhez aljegyzővé nevezte ki, (Ujhely kövezési ügye.) Lapunk múlt szá­mában megírtuk, hogy a Kossuth, Rákóczi és Kazinczi utcák és a Szécsényi-tér rendszeres ki­burkolása tárgyában a múlt hó 30 án tartatott meg a versenytárgyalás és hogy a legjutányosabb aján­latot Reichman tokaji és Braun budapesti vállal­kozó cég, nyújtotta be. Ezen ajánlatok fölött f. hó 5-én tartott közgyűlésen határozott a város képviselőtestülete és pedig hosszabb eszmecsere és vitatkozás után aként, hogy mind a két aján­lattevő ajánlatát elfogadta, oly formán, hogy a Rákóczi és Kossuth utcák tokaji kővel, mig a Kazinczi utca és Szécsényi tér somosujfalusi kővel ezenfelül a Kossuth utcának lejtősrésze, a Farkas­féle háztól a Szánki házig, élére állított szentesi kővel lesz burkolandó. A munkálat a határozat jogerejüvé válta után még ez év folyamán meg­kezdődik. (Esküvő.) Kende Antal oszt. tanitó, lapunk dolgozó társa, ma egy hete vezette oltárhoz az újhelyi ref. templomban Vágó Emma kisasszonyt özv. Vágó Lászlóné kedves leányát. Állandó bol- godságot kívánunk. (Nyári mnlatság.) A gyártelepi munkások rokkant és betegsegélyző egyesülete, alaptőkéjének gyarapítására ma egy hete mulatságot rendezett a Torzsáson. Nagy közönség gyűlt egybe a kis helyen s pompás időben késő éjjelig mulatott széles kedvvel és táncolt fáradhatatlanul a 65. ezred bandája mellett. (Választmányi gyűlés.) A magyar nyelvet és népnevelést Zemplénvármegyében terjesztő egye­sület f. évi julius hó n-én d. e. 9 órakor a vár- megyeháza kis termében választmányi gyűlést tart, melyre a t. c. tagokat tisztelettel meghívja Prámer Alajos, e. I. alelnök (Megrendítő szerencsétlenség.) Olasz-Liszkán f. hó 6-án, mint levelezőnk irja, megrendítő sze­rencsétlenség történt, melynek az alig két hete ott időző Guthy Benő fővárosi ügyvédő családja esett áldozatul, Guthy Benőné szül. Gortvay Teréz, leánya özv. Karsay Jánosné s ez utóbbinak két gyermeke, a viruló szépségű s alig 16 éves Gi­zella s hat éves fiúcskája ugyanis az említet napon a rekkenő hőség ellen védekezendők, a Bodrog hűvös hullámaiban kerestek üdülést. De üdülés he­lyett sírjukat lelték a locsogó habokban. Úszni egyik sem tudván, csak Gizella, a kis leány, valószínű, hogy a folyónak sebes rohanásu árja ragadta őket magával. Guthyné és leánya, Karsayné holttestét még 6-án este kifogták ; a másik két tetemet, tudó­sításunk beérkeztéig még nem találták meg. A ki­fogott tetemeket már el is temették a község ál­talános és igaz részvéte mellett. Megrendülve ál­lunk meg ezen óriási csapás láttára s önkéntelenül a szerencsétlenség oka után kutatunk. Végső ered­ményben oda lyukadunk ki, hogy a község elöl­járóságát mulasztás terheli s mi erősen hiszszük, hogy a járási főszolgabiró teljes szigorral fogja ellenük megindítani a vizsgálatot és a vétkes mu­lasztást — ha van ilyen — meg fogja torolni. (Halálozás.) Szirmá-Bessenyei Szirmay Pál mint férj és leányai Anna és Alice, továbbá báró Podmaniczky Levente mint édes testvér és neje, Szirmay Ödön mint sógor és neje és számos ro­kon nevében mélyen fájdalmas szívvel jelentik szeretett, felejthetetlen kedves nejének, illetőleg édes anyjuk, testvérnek és sógornőnek Szirma- Bessenyei Szirmay Pálné szül. aszódi báró Podma­niczky Jernének élte 48-ik és boldog házassági 26-ik évében hosszas szenvedés után folyó hó 5-én reggel 9% órakor az urban történt gyászos kimultát. A szeretett halottnak tetemei folyó hó 7-én délután 5 órakor fognak a helv. hitvallás szertártásai szerint az udvai sirkertben örök nyu­galomra tétetni. Kelt Udván, 1892. évi julius hó 5-én. Áldás lengjen kedves hamvaira 1 (Farkas helyett snepfet lőtt.) Mádon f. hó 3-án farkasokra hajtóvadászatot rendeztek. Farkast ugyan nem láttak, de egy szerencsés Nimród olyan zsákmánynyal dicsekedhetik, ami igazán ritkaság számba megy, t. i. erdei fiók-snepfet lőtt. Az ornitológusok eddigi tudásán ez a teljesen hitelt érdemlő eset nagyot fog változtatni, mert az eddigi tapasztalatok szerint az erdei snepf csak a leg. északibb fekvésű hegységek erdő-rengetegeiben szeret fészkelni. (Néptanítói jubileom.) Följegyzésre méltó, szép ünnepnek volt színhelye Nagy-Rozvágy, mint bodrogközi tudósítónk irja, — folyó hó 3-án : az alsó-zempléni ev. ref. egyházmegye a nagy-rozvágyi öreg néptanitót, a széles körben ismert, becsü­letben nem megőszült, (mert még koromfekete a haja,) de ebben megöregedett jó Fodor Józsefet jubilálta meg a néptanítói pályán eltöltött 50 évi munkálkodása alkalmából. Az ünnepség isteni tisztelettel kezdődött, előbb a nagy közönség, majd a tanítói dalárda éneklése mellett, erre Kóm- játhy Gábor szentesi lelkész mondott gyönyörűen kidolgozott, egyszerű, keresetlen hangja által le­bilincselő, a gondolatok szépsége s az eszmék gazdagsága által magas szárnyalásu beszédet, melyben a néptanító magasztos hivatását stb. fej­tegette, — ezzel egy időben Fürjész Tamás lukai pap nem kevesebb verve-vel igen sikerült szónok­latot tartott künn, a templomba be nem fért népsokaságnak, — a szónoklatok után ismét a néptanítói kar énekelt. Az isteni tisztelet végez­tével a jubiláns öreg férfiú méltó kitüntetésekben részesült. Az alsó zempléni papság nevében Kopré Ferenc esperes díszoklevelet, Gérecz Károly sáros­pataki tanitó a tanítói kar nevében, szép beszéd mellett diszkötésü zsoltárt nyújtottak át neki, miket elérzékenyedett hangon, látható meghatoft- sággal fogadott. A bodrogközi tanítói kar ezüst zsebórával, (emlékeztetésül az iskola falai közt lemorzsolt hosszú időre); az egyházi közönég, illetve tanítványai pedig ezüst tollnyélben arany- tollal, mely utóbbit egyszerű szivhez szóló szavak­kal Mádi József egyház gondnok nyújtott át, lepték meg az ünnepelt férfiút. Az ünnepség lefolyása után közebéd következett, melyen mintegy 180-an köztük több nő, vettek részt. A magyar konyhán főtt magyaros ételek, a jó lagmaci cankó s tokaji szamorodni fogyasztása mellett csakhamar meg­eredtek a dikciók. Az elsőt Meczner Béla modotta; szépen átgondolt, nagyobb szabású tósztban üdvö­zölte a jubilánst mint az egyházmegye világi gond­noka, az alsó zempléni egyházmegye nevében; utána Nemes Lajos kir. tanfelügyelő hasonlóan az ünnepeltet éltette, kit találóan, tiszttársának nevezett. Frenetikus tapsvihar volt a felelet a szép beszédekre s a hatást még inkább fokozta Szinnyey Gerzson sárospataki tanár, ki szellemes felköszön­tőben éltette a jubilánst s a róm. kath. papság jelenvolt képviselőjét: Somogyi Gerő kir.-helmeci prem. plébánost. Mondottak még tósztokat: Kő- rössy György n. géresi, Komjáthy Gábor szentesi, Czinke István erdő-bényei, (jóizühumorral vegyítve) Budha János karádi, Olbey János nagy-rozvágyi s Sohayda János kir-helmeci lelkészek; Somogyi Gerő plébános, Gérecz Károly tanitó, Kun Déniel sárospataki főbíró, Farkas Bertalan aljárásbiró, Soltész Pál rozvágyi birtokos, Fodor István sáros­pataki jegyző, a jubiláns fia s még több mások az ünnepeltre s egymásra. A kedélyes hangulat mellett lefolyt ebéd után a fiatalság táncra kereke­dett s vigan járta a hajnali órákig. Általában a nagyrozvágyi ünnepség igen sikerült, szép ünnep volt s ezen siker köszönhető a nagy-rozvágyi ér­telmiségnek, különösen az egyház derék papjának Ölbey Jánosnak s kedves nejének, kik napokon át azon fáradoztak, hogy az öreg Fodor bácsi jubileumát sikerültté, fényessé tegyék. F. (Gyászjelentés) Sárospatakról vettük a kö­vetkező gyászjelentézt; Pavletics Gyula népbanki pénztáros sár. hat. egyház gondnoka maga, va­lamint gyermekei Béla egri kir. törvényszéki al- biró, Vilma, Gizella és Gyula, úgyszintén számos rokonai nevében is a legmélyebb fájdalommal jelenti forrón szeretett nejének, a jó anyának s illetőleg rokonnak Pavletics Gyuláné, szül. Hnev- kovszky Krisztina asszonynak életének 5 i-ik, bol­dog házasságának 31 ik évében, f. hó 5-én reg­geli 8 órakor, a halotti szentségek ájtatos felvé­tele után, tüdőlob következtében bekövetkezett gyászos elhunytát. A boldogultnak hült tetemei f. hó i-ik napján d. u. 5 órakor fognak a hely­beli róm. kát. sirkertben örök nyugalomra hely­eztetni ; az engesztelő szent miseáldozat pedig e hó 7-ig napján reggeli 8 órakor fog az egek urá­nak bemutattatni. Sárospatak, 1892. julius 5. Az örök világosság fényeskedjék neki 1 (Gyermek szinielőadás.) Nagy-Mihzlyból a következő értesítést küldték lapunknak: Junius hó 29-én a »tanítók árvaháza« alapjának javára gyermek színi előadás volt, mely olyan érdeklő­dés mellett folyt le, minőt e város lakossága és környékének értelmisége minden nemes ügy ér­dekében tanúsítani szokott. Színre kerültek: A Vendég, Fligl Józseftől; Gyermek és szivárvány, szavalat. Arany Jánostól; Az önfejű leány, Teveli M-től. Nem a közönséges gyermeki recitálás egy­hangúságával voltak e darabok előadva, nem is a mesterségesen betanított álpáthosz hangján, hanem a tiszta gyermeki kedély bensőségével. Az egybe­vágó játék, a kellemes és tiszta kiejtés, az egész játékban megnyilatkozó gyermeki naivság és ér zelmeiknek értelmes kifejezése: nagy meglepetést okoztak. Igazán tapasztaltuk, hogy nemcsak a kiforrt magas művészet, hanem a gyermek-egysze­rűség is mennyire tud hatni. A nagyszámú közön­ség, kik közt ott láttuk Sztáray Antal grófot nejével és számos előkelőkkel együtt, hálás is volt a kis művészek iránt; számtalan kihívás, taps és virágcsokrokkal viszonozta a nyert élvezetet. Nagy elismerést nyert Lassner Karola, áll. taní­tónő is, ki egymaga végezte a rendezés nehéz feladatát. A darabok megválasztása, a szerepek helyes kiosztása által és a szép siker folytán mél­tán megérdemli a közönség egyhangú elismerését. Az előadást különben szép anyagi siker is jutal­mazta. A tiszta bevétel 107 irtot tesz. Előadás után a jókedvű közönség táncra kerekedett s csak a reggeli idő vetett véget mulatságuknak. (A tanügy terén) kifejtett sáfárkodásról való számadás évadjában, irja bodrogközi levelezőnk, a sok nagy tudósítás mellett legyen hely adva a kicsinek is. Cséke a Bodrogköznek olyan apró községe, hogy tán a vármegyei mappán sincs meg, egy nehány szál gör, katholikus s még ke­vesebb szál. kálvinistából áll. De van ennek a községnek és ezt tudósítónk közvetlen tapasztalás után irja, jó iskolája, jó tanítója. Az iskola állami iskola: rendes kiátlitásu, jó, egészséges levegőjű; a tanitó: Pollák József, aki Zemplén felső részéről alig egy éve jött a homok-buckák közé ékelt Cséke községbe. És az uj tanitó egy rövid év alatt többet tett, mint elődei évtizedeken át, szám- bavehető iskolát teremtett. A csitri falusi gyerekek (ez évben 26-án szomjuhozták a tudományt,) rend hez vannak szoktatva; a tanitó kérdésére értei-, mesen, bátran felelnek ; a rendszer, amit tapasztal a hallgató : tapintatos, kifogástalan, az előmenetel: elismerésre méltó. Tudva azt, hogy falun a tanítás és nevelés mily sok nehézségbe ütközik. Cséke község tanítójának sikeres munkássága s fárado­zása csak dicséretre érdemes. Tudósítónk réméli és hiszi, hogy a csékei derék állapotokról a kir. tanlelügyelőség is örömmel fog a jövő nyári vizs­gálatkor tudomást szerezni. Bár mindenütt ilyet lehetne tapasztalni 1 (Évzáró vizsgálat.) Egy, a tanügynek lelkes barátjától kaptuk a következő tudósítást: »Magyar- országot még egyszer meg kell hódítani a magyar- nemzet számára s a hadviselés munkája a nép­tanítókra vár,« — mondja Jókai. Ha Magyaror­szágon a magyarságnak sok olyan végvára lesz, mint a mezőlaborczi áll, elemi iskola ; s ha e vég­várak mindenütt oly hivatott helyőrséggel lesznek megrakva, mint ezen iskola tanitó-testülete; s ha a népek Istene tartós békével áld meg bennünket: akkor csakugyan meg lesz hódítva Magyarország a magyar nemzet számára. Ilyen meggyőződés hatása alatt oszlott szét az a szép közönség, mely megjelent a mezőlaborczi áll. iskola évzáró vizsgáján. A vizsga jun 28-án tartatott meg; d. e. Kissné Rohnyák Róza, áll. tanítónő vizsgázott 40 leány-gyermekkel; d. u. pedig Kiss István áll. isk. tanitó 60 fiu-gyermekkel; a vizsgálatot Harasz- thy Miklós, gondnoksági elnök, vezette páratlan ta­pintattal és szakértelemmel. A vizsgálat eredménye meglepő volt úgy a leány-, mint a fiú iskolában; Ott is elismerés illeti a tanitőt, hol a nyelvtaní­tással nem kell bajlódnia, ha türelme és szorgalma

Next

/
Thumbnails
Contents