Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1892-09-25 / 39. szám

39. sz, Huszonhármatok évfolyam Sátoralja-Ujhely, 1892 szeptember 25 ELÍriZITÍB Ás. Egéül! évre 6 frt. Félérra 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen leveiek csak Ismert kosektöl fo­gadtatnak el. lóilratoi nem adatna ▼iflisa. £* Egyes 87.ám ára 30 kr. A nyllttérben minden gar- mondsor dijja 30 kr. nHHHHSBHBi Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-YÁRMEGYÉNÉK ÉS Á ZEMPLÉN-MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK ZMIUSTDESST TT^S-Á. KOSTÁIÉ3. EIBDETÉ3 DÍJ hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes szó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s kör­zettel ellátott hirdetmé­nyekért térmérték sí érint minden C3 centiméter i ntán 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél | kedvezmény nynjtatik. Hirdetések a „Zemplén“ ( nyomdába küldendők. Nemzetiség és közértelmesség. — Két cikkely. — II. A nagy olasz államféríiu, Cavour, mi­dőn az egységes nemzeti államot még nem valósithatta meg politikai téren, a ki' J- óvók által igyekezett azt előkészíteni. zép gondolat is az, az egyesítést a kisdede, jn kezdeni, kiket ártatlan voltuk, közös te.ti és lelki életük, egymás iránt való ragasz­kodásuk már úgy is egyesitett. Legbéké­sebb módja az egyesítésnek, mert megszo­kás, előítélet és idegenkedés még nem állnak útba. Csak gonosz szándék, értel­metlenség, vagy közönyösség gátolhatja vagy késleltetheti a nemzetnek ily módon való erősödését. Ha a magyar kormány szerencsésen is végrehajtja a kisdedovás ügyét szabályozó törvényt, lerakja azt az erős alapot, melyen az egységes nemzeti állam fel fog épülni. De lássuk mi történt a nemzetiségés a közértelmesség fejlesztése körül már eddig is s mily eredményt értünk el az iskolákkal. Ha tisztán vármegyénk területét nézzük, örömmel tapasztaljuk, hogy van itt képesség, jóakarat, sőt szép eredmény is már. A vármegye egy évtizedi szaporodá­sából, azaz 24022 lélekszámból, a mi az összes lakosságnak 8.02n/fl-át teszi, 6.05% (18000 lélek) esik a magyarság gyarapo­dására, bár a magyarság még nem érte el az abszolút többséget ; a megmaradt 1.9 7 °/0 - os (5922 lélek) gyarapodás pedig megoszlik a német, tót, rutén, oláh, szerb és egyébb nyelvű nemzetiségűek közt. Általánosságban véve, az eredmény oly szép, hogy az or­T Á í10 A. Quarnero.*) (Tárca Crkvenicáról.) A legtöbb orvos, midőn már másként nem segíthet betegén, annak erős lelküségére hivatkozik és türelmet preskribál Akinek van elég lelki ereje, viseli is türelemmel baját egész télen át; de mi­dőn melegedni kezd az idő, a türelmet háttérbe szorítja a vágyakozás a fenyvesek közé, a Balaton tavára, a tengermellékre vagy akár a gőzfürdőnek is beillő budapesti hővizekre. Aszerint, kinek mi szokott használni. így jutottam én megint a horvát tengerpar­ton fekvő Crkvenicára, mely nemcsak kiesnek, de egyszersmind kietlennek is mondható. Kies, mert szép a vidéke, mint talán minden hegyes tenger­parti városnak; kietlen pedig, mert sok olyannal bir, a mivel nem kellene bírnia és sok olyannal nem bir, a mivel bírnia kellenne. De ha valaki nem nagyon követelő, egy ideig még jól is 4 érez­heti magát benne szórakozás tekintetében is, mert a fürdés a tengerben mindég kellemes és jó hatású, a mellett a körülte folyó népéletben sok újat és sajátost láthat. Továbbá a rekkenő hőség meg­szűntével kellemesen tehet vizi kirándulásokat. Az itt lakó népek viseleté és szokásai igazi etnografikus érdekkel bírnak, mint többnyire az egész Quarneron. Leginkább az asszony számit, mert a számottevő férfiak többnyire más orszá­gokban és gyakran más földrészeken, világtenge­reken keresik a kenyerüket. Csak néha vetődnek haza, de akkor bizonyosan gólya hátán repülnek, szág bármely vármegyéjének eredményét, mely hasonló viszonyok közt van felülmúlja. De ha az egyes községeket külön-külön tekintjük, sok helyt még kevés nyoma látszik az igyekezetnek, legalább azt mu­tatják a népszámlálás adatai, mivel egy évtized alatt egy lélekkel sem gyarapodott ott a magyarul tudók száma, bár 13 éve am hogy a magyar-nyelv kötelező ok­tatása be van hozva. Bátran számíthatjuk azért az 1.97% idegen elemek gyarapodá­sát veszteségeink közzé, mert ez az iskolás gyermekek nagy részét foglalja magában s módunkban lett volna vele szaporítani a magyarság számát. De oly szépen indult meg minden téren a magyarosítás, hogy a kővetkező évtized alatt a mulasztás is pó­tolva lesz. Nehéz, véghetetlen nehéz elszigetelt községekben utat törni a magyar nyelvnek, de nem lehetetlen. Csakhogy itt egy-két ember megfeszített munkája és igyekezete kevés, az egész magyar társadalom közre­működésére van itt szükség. A magyarnyelvet és népnevelést ter­jesztő vármegyei egyesület, mely a nemze­tiség és közértelmiség fejlesztését együttesen szolgálja, már eddig is számottevő eredményt képes felmutatni. Olyan támogatás mellett pedig, milyenben legutóbb is az Andrássy grófok részesítették, messze kiható ered­ményeket fog elérni. Itt kellene összponto­sulni a magyar társadalom összes anyagi és szellemi erejének, mert szüksége van az egyesületnek minden igaz hazafiára, szá­mot tarthat mindenki vagyonára; mégis oly kevesen érdeklődnek ez ügy iránt. Pedig e közmivelődési egyesület célja nem más, melynek nyoma itt marad. A férj aztán, hazajőve, miután épülő házára a keresményéből egy-két ab­lakot helyezett, vagy még egy emeletre húzta fel, ismét elvitorlázik, tűzhelyét őr nélkül hagyva; de gondoskodott őrző angyalkáról. Ilyen őrző angyalka annyi van itt, hogy az ember megsokalja. Roppant zsivajt ütnek, úgy hogy sokszor azt hiszszük, talán az utolsó ítéletet hirdetik. A férjek s apák hazatérése és eltávozása igy megy évről évre, s mire megnőnek a gyermekek, tető alá kerül a lassan, de erősen épült emeletes, vagy kétemeletes kőház, melynek ablakaiból dú­san nyíló és illatozó szegfű hirdeti, hogy felnőtt leány van a háznál. Sehol sem láttam ezt a ked­ves virágot és az oleandert oly gazdagon tenyészni, mint itt. De ezek a szegfüs ablakok kellemetlenné is válnak vasárnap éjjelenként a nyugodni óhajtó fürdő-vendégeknek, mert a szomszéd szigeten lakó legények, kik egész héten halásznak, vagy a ton- nárákban*) lesik a szerencsét, ilyenkor a válasz tottjuk ablaka alatt sétálnak föl s le s parlagi trubadúrokként jajgatással vegyest ordítással fejezik ki hódolatukat. Nekem mindig eszembe juttatják a macskák éjjeli szerelmi nyilatkozatait. A fürdő igazgatósága figyelmeztette is őket, hogy ez már nem megy, de a tenger szabad polgárai azt felel­ték, hogy akinek tojása, hagymája, fügéje van el­adó a vendégek részére s ebből hasznot húz, ám hunyászkodjék meg, de nekik semmijök sincs, csak szivük, annak érzelmi áradozásában pedig nem hagyják magukat korlátozni. Ekkép tovább is kell hallgatni a szerenádot. Mindenesetre több élvezetünk volt a fügeszü­retben, melyre szives házigazdánk meghívott. E bibliai, őshirű fák csoportjánál a házigazda, mint civilizált Adám, fogadta a fürdővendégek Éváit mint a magyar állameszmének híveket sze­rezni. Ha önmagunkban nem történik vál­tozás, ha bennünket nem lelkesít az egysé­ges nemzeti állameszme, hogy tudjunk má­sokat, tudatlanokat, közönyösöket vagy ellenségeket megnyerni e nagy eszmének; pedig ilyen apostoli hivatása van nemcsak minden egyesületi tagnak, hanem minden igaz magyarnak; mert nemcsak egyeseket vagy testületeket kötelez e nagy állami fel­adat, hanem mindenkit egyaránt anyagi és szellemi erejéhez mérten. Azok a számosak, kik a hivatali köte­lességek terhétől mentesek, vannak első sorban hivatva és kötelezve a hazának ily áldozatot hozni. Zemplén-vármegye magában is a ma­gyarosításnak egy önálló területét képezi. Lakosságának egyik fele magyar, nem ma- gyarajku lakosságának érzelme hazafias, csak az értelmes részének öntudatos műkö­dése kell hozzá, hogy e lakosság egygyé olvadjon. Ezen kedvező föltételek felhasználására hívom fel a közmivelődési egyesület fi­gyelmét. Az iskolánál, mint emlitém, utat törni egyes helyeken majdnem lehetetlen, itt biz­tos eredményt csak az iskolás gyermekek áttelepítése által remélhetni. Ha az egye­sület minden tanév elején csak 100 növen­déket is levihetne a felvidékről magyar községekbe, azok egy tanév lefolyása alatt jobban elsajátítanák a magyar-nyelvet, mint otthon 6 év alatt s alapját képez­hetnék az otthoni további haladásnak. Alig akadna magyar család, ki szívesen ne fo­gadna be egy-egy gyermeket, ha élelmi szép paradicsomában. Csak az én férjem jött velünk Gábor arkangyalnak, ha esetleg lángpallost kellett volna villogtatni. De nem kellett. Az ur által meg­jelölt fákról szedtük az Ízletes gyümölcsöket, de azokat aztán úgy le is pusztítottuk, hogy nem maradtak az ágakon csak a levelek, melyek valaha kosztümök voltak, de ma már, a divat nagy elő­rehaladtával, nem vehetjük hasznukat. S nemcsak a szárazföldön vannak látványa­ink, hanem még feledhetetlenebbek a tengeren. Akkor is, midőn e sorokat irom, ugyancsak há- borog a tenger. Már tegnap este sajátságos moraj kelt a nagy vizen. Idevalók mondták, hogy ez a bóra születését jelzi Karlopágónál. Ez a bóra már születésekor olyan erős fickó, mint Herkules. Rövid idő alatt Zenggen terem, hogy az ottani örökké háborgó elemekkel egyesüljön. Ebből a vegyes há­zasságból születnek a hullámokat barázdáló röpülő sárkányok, kik maguk nem láthatók, csak a mun­kájuk. Néphit szerint a gonosz bóra születik Karlopágón, megyegzőjét üli Zenggen s meghal Triesztben. Egész éjjel hallottuk az üvöltését, s a móló­ban lévő bárkák ropogását. Azt hittük, reggelig egy sem marad épségben. Még a partra ültetatt fák is táncra kerekedtek, s hajlongó ágaik recseg tek folytonosan. A bóra Zenggből kelt útra s Növi körül még a levanta (keleti) szél is csatla­kozott hozzá. Ablakunkból néztük ezt a hatalmas átvonulást, mely elég hosszú ideig tartott. Az indigó-kékszinü tengeren zöldsávu, ezüstfodru szőnyegek futottak végig, melyeken az elemek föl s le száguldoztak s a fölrepülő viz sziporkákból képződött porfelhőkkel borították a tenger fölüle- tét, mig alját fölkavarva szennyes ár kelt nyomuk után. A habok, mint tajtékzó, dühöngő paripák rohantak a mólónak és a partnak, mintha elakar­ták volna tiporni. A Velebit kopár hegygerincén ködpárák viaskodtak a napsugarakkal, mintha lo­*) Ezt a szellemes tárcacikket, szerző beleegyezésével, a .Fővárosi Lapok* ez évi 243-ik számából vettük át. Szerk, j így nevezik az egyes öblökben tenger felé fölállított s torony magasságú létrákat, melyeknek tetején levő kosárból naphosszait lesik a partraentén közeledő tinhalakat. Mai számunkhoz fél ív melléklet van ^csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents