Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1892-09-18 / 38. szám
Sátoralj a-Ujhely, 1892. szeptember 18 38. sz. Huszonhármatok évfolyam. előfizetés ás. JEgéiz évre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek os&k iámért kezektől fogadtatnak el. XillratQi nem adatna viaeaa. Egyei szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. ^ee3-te3LiE3ítik: ■v^.s^k.isnsr^.^9. HIEDETÉS ÍU I hivatalos hirdetőieknél; Minden egyes szó után 1 kr. I Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük ■ kör- | zettel ellátott hirdetmő- I nyékért térmérték saérint minden O eentimőter I a tán 8 kr ezámittatik, Állandó hirdetőieknél I kedvezmény nyujtalik. Hirdetések a „Zemplén“ I nyomdába küldendők. Nemzetiség és közértelmesség1. — Két cikkely. — i. Midőn Széchenyi István gf. a haza elmaradottságának, elszegényedésének okát kutatta, fájdalmasan kiált fel, hogy az ország 75 részre van osztva a vallás, nemzetiség és a vármegyék által, s a részek mindenike könnyen sérthető és civakodó elemekből áll. Sok válaszfal leomlott azóta, de épültek helyette mások, hasonló rangú, egy vallásu és nyelvű emberek közt látunk válaszfalakat emelkedni, mintha e maroknyi nép arra volna kárhoztatva, hogy elemeire szakadjon. Midőn e nagy férfiú látta a bajok forrását, látta a veszedelmet, mely ebből a nemzetre hárul, annak megsemmisítésére fordította lelkének nagy erejét, s ezt a nemzetiség és közértelmesség fejlesztése által remélte elérhetni. Midőn bepillantott e megfogyatkozott nemzetnek még ifjú leikébe, a kétségbeesést remény váltotta fel. Elsőben is megtett mindent, hogy e nemzetet erősítse, még az apa-gyilkosnak is kész megkegyelmezni, csakhogy kímélje a nemzetet, gyarapítsa a számát. Egyesületeket. iskolákat létesít, hogy a közértel- mességet fejleszsze. Tudta jól, hogy ezáltal ledől minden válaszfal, melyet a nemzet fiai egymás közt emelnek; mert bármily erős várat építsen is a tudatlanság, azt a közértelmesség könnyen ledönti, s kezet nyújt egymásnak a munkára. Ezt vitatta a Hitel, Világ és Stádium halhatatlan müveiben, ezt tartotta minden, szellemi anyagi előbbremenetelünk első feltételének. E két fogalomban van megjelölve csakugyan hazánk politikai iránya ; ezek képezik az ország jövőjének alapját ; ezek fogják a haza lakosait elválhatatlanul egybe kötni ; ezek nélkül pedig az ország lakosai csak nemzetiségekre darabolt, zilált népcsoportokat képezhetnek. Lehet, sőt van is sok fontos ügye a nemzetnek ; de most, »midőn az esetek sebessége sürget,» ennél fontosabb és halaszthatatlanabb ügye nincs; azért minden szellemi és anyagi erejének e körül kellene összepontosulnia, migcsak egységes nemzet nem volna a hazában. A nemzetiség és közértelmiesség fejlesztésére kiváltképen az iskola, egyház és köz- mivelődési egyesületek működnek közre; de nincs az állami szervezetnek oly jelentéktelen része, mely a kijelölt cél érdekét ne szolgálhatná. Abban nyilatkozik e nagy államférfim bölcsessége, hogy a célt úgy tűzte ki, hogy megfér abban minden rang, minden állás és ‘felekezet, mert semmivel nem jön összeütközésbe, sőt bizonyos, hogy mindennek érdekében áll ez ügy diadala is. Hogy az életben mégis torzsalkodás, visszavonás és felekezeti féltékenység van magyar és magyar közt, az csak az ellenségeknek kedvez. Pedig egy felekezet sem szervezett egész. Úgy a katolikus, mint a ref. egyház hívei több mint tízféle nemzetiségekből állanak, kik egymás iránt idegenek, hidegek, sőt ellenséges indulatuak. Vájjon melyik egyháznak erőssége ez ? Lehet-e szebb feladata az egyháznak, mint a nemzetiségek által eldarabolt híveit a nyelvegység által is összekötni. Sokan ugyan a katolikus egyházat megkötve gondolják, pedig a dolgok ismerete ellenkezőről győz meg bennünket. III. Ince pápa, az albigens mozgalmak TÁRCA, Kossuth-relikviák. — A ^Zemplén* eredeti tárcája. — Lapunk jó barátainak szívességéből két levelet, mely eddig nyilvánosságot nem látott, mutatunk be a jelen alkalommal t. olvasóinknak. Az elsőt Kossuth László, nagy hazánk fiának az édes atyja, irta Kazinczy Ferenchez és arról az áldatlan perről van benne szó, melyet a »szent öreg», felesége Török Zsófia gfnö nevében volt kénytelen, úgyszólván egész életén át s teljes vagyoni romlásával folytatni, sógora, Török József gf. ellen, kinek Kossuth László fiskálissá volt. Kazinczy F. Széphalmon 1811. évi jan. n. költ levelében egyebek közt azt írja erről a családi perről: »Hitvesemnek irtóztató dolog szeretett bátyjával villon - gani,* s mikor menti önmaga előtt is sógorát, József gfot, igy ir .........azokat a rosztanácslókat kell-e hallgatni, vagy a testvéri indulat érzéseit ?« — Ez a levél irodalomtörténeti tekintetben is becses adalékokkal szolgál a K Ferenc élettörténetéhez, de kiválóan érdekessé teszi az a sajátságos, hogy ugymondjuk pipaszáró-kraciai gondolkozás, mely az akkori antiszemitákat, közöttük az öreg urat, Kossuth Lászlót is, ma már »históriai mosolyra« keltőén jellemzi. A másik levelet Kossuth Lajos irta, az ő kedves barátjának, Szemere Miklósnak. Különösen megkapó benne az a nemes ideálizmus, melylyel az egyéni és családi boldogságról kelt emelkedett érzéseket az olvasó lelkében. íme a levelek : I. Kossuth László levele Kazinczy Ferenchez. Tekintetes Űr I Három Levelére tartozom válaszszák — Az elsőt azért halasztottam el, mivel bizonyost akartam írni, azonbann a sok dolgaim és fut- kosásim nem engedik, hogy az Archívumot, (emlékezetemnek nem adván egész hitelt) fel hánytam volna. Most immár Setsűletem beli való kötésével ’s hitem ajánlásával bizonyossá tészem a’ T ttes Urat, hogy az egész Archívumban semmi nyoma nints, hogy akár néhai Gróf József, akár annak fiija Lajos, valamelly provisiót tettek volna a’ Leányok Javára, ’s én arról soha sem nem olvastam, sem nem hallót- tam egyebet, hanem a’mit a’ Tettes Ur szájá ból értettem, hogy idvezült Gróf Lajos, ő Nsága tett volna i estámentomot.*) A másodikat éppen akkor vettem, a’ midőn a’ Mtgos Grófnét Kassára készítettem, ’s azonnal magam is el menvénn a’ szüretre, tsak egy néhány nap múlva, a’ midőnn a’ Levél a’ kezembe akadt, jutott eszembe, hogy válasz- szal tartozom. E részben elmulasztott kötelességemről, a1 midőnn alássan engedelmet kérek, *) Török Lajos gr. 1810. jun. 23-án hányt el. Még életében nem egyszer példázgatódott arról Kazinczy Ferenc előtt, hogy a leányok (Zsófia, Kazlnozy F.-né és Mária, Dellraux Já- nosné) örökületi részének meghatározásáról atyailag gondoskodott és olyankor Íróasztala fiókjára mutatott, mintha mondani akarta volna, hogy ott van a testámentom. ä A napam, Írja K. F. fentebb idézett levelében, a temetés után lekulcsolt ajtók megett kereste, de nem találta.« — Kazinczy Ferencné és Delvö-né (Kazinczy igy Írja ki a nevet) ügyének védői Dókus László, a későbbi szeptemvir és Nyom&rkay József fiskálisok voltak. Szerk. Mai NzámunkhoK fél ív melléklet van i által indíttatva, eltiltotta ugyan az egyház; ténykedéseknek anyanyelven való végzését de már XIII Gergely és VIII. Kelemen pápák nemcsak megengedik, hanem egyenesen támogatásuk és pártfogásuk mellett lesz lefordítva a szentírás minden élő keresztény nyelvre, ezzel is bizonyítva, hogy az egyház a legszebb harmóniában szolgálhatja az istent és a hazát. Az evangélium szavai pedig: jLegyetek tökéletesek, mint a ti meny- nyni atyátok tökéletes*, egyenesen a közértelmesség fejlesztésére utalja az egyházat. Egyesítse csak azért minden felekezet saját híveit, kösse össze a közös hiten kívül a nyelvegység, akkor könnyen megérthetjük egymást; de most e bábeli zavarban, mikor az egy felekezetek hívei is egymástól idegen és érthetetlen nyelvcsoportoza- kat képeznek, nemcsak a hazafiság, de a hitsorsokat összekötő kapocs is lazul. — Egyedül a magyar-nyelv lehet az a kapocs, mely a hitsorsost hitsorsoshoz, a különböző felekezeteket szorosan egymáshoz fűzi; mert ez a nyelv az, melyen, a hercegprímás szavai szerint is, a közös haza oltárán együtt áldozhatunk. A magyarság erősödése tehát előmozdítja az egyházak erősödését is. Szózat. Zemplénvármegye közönségéhez. A koleravész hazánkat több oldalról fenyegeti. Az északról közeledő veszélyt megakadályozni, az esetleg behurcolt kolera fertőzést csirájában elfojtani, vármegyénk van hivatva. De ezt csak úgy érhetjük el, ha minden miveit ember megteszi a maga kötelességét, azaz kezet nyújt a hatóságnak s vele vállvetve működik Fáy Úrral való amicarol1) tsak azt írhatom, hogy az, tsak a’ per tartóztatására szolgál, mivel eddig is olly conditiokat tett, a’ mellyek el nem fogadhatók. Sőt a’ midőnn tavaly Szüretkor szinte Tarczalon tett volt Terminust, mi ugyan a’ Gróffal oda mentünk, de tsak a’ hűlt hellyét találtuk. — Az én vélekedésem azért oda menne ki, hogy csak az Executiót kellene sürgetni. — Minek is Fáy Úrnak az Arnica, hiszen, minden igazságos Pretensioit4) helybenn fogja hagyni a’ Bíró; sőt akkor helybenn legjobban megkészülhet az Amica, ha Nsgtok fogják látni mit ke restek, addig pedig csecus de colore3) nem tehet ítéletet. — Azonbann én a’ Gróf részéről mindenkor megfogok jelenni, ámbár előre tudom, hogy haszon nélkül faradunk. Herskó József eránt tett jelentését alássan megköszönvénn, olly egyenességgel, mellyet a’ Tettes Úr Levelébenn olvasok, én is viszont írhatom, hogy én a’ Pogány ’Sidó fenyegetésétől semmit sem félek, ha bár nem a’ Cancel- lária előtt, hanem az Isten itélö Széke előtt kellene is felelni. — Egy fenyő fa pipaszárral (melly első ütésre mindjárt eltört) tett három ütés, sehol sem fog tenni attentiót,4) sőt az ő sok gorombasága, ravaszsága, és a’ Grófnak tett kár, meg érdemiették hogy lehúzattam volna, mellyet tsak a’ Kerülőnek kéznél nem létével került el, és még akkor sem féltem volna. Azon tselédek már nintsenek kezem alatt, de akár mikor is nem fognak egyebet vallani, hanem hogy másnap reggel (mivel a dolog estve *) Egyezségről. 2) Követeléseit. 3) Vak a színről. *) Figyelmet. o«atolvR.
