Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1892-07-10 / 28. szám
Huszonhármatok évfolyam. Sátorai] a-Ujhely, 1892. iulius 10 28. sz. ELŐFIZETÉS Ás. Egész évre 6 írt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől ÍO' gadtatnak el. Iéilritoi nem adatna vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr. I Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEIPLÉN-YÁRMEGYÉNEK ÉS kZE1PLÉN-MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK ZUEIlSTIDEiT T7’-A.S-á-E32>T-A.:FS1BDETÉ3 DÍJ hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes sző ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden oentimőter ntán 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél | kedvezmény nynjtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Nevelés^ közerkölcsiség. A történelem nem tud felmutatni kort, . századot, mely több áldozatot hozott volna a közművelődés ügyének, mint jelen szá- ' zadunk. A szülő gyermekét, a testvér testvérét, a barát barátját, ismerős ismerősét folytonosan tanulásra, önművelésre ösztönzi. Századunkról joggal el lehet mondani, hogy ez a közművelődés százada. A szegény szüle nem kiméi áldozatot, keresményét s vagyonát is feláldozza, csak hogy gyermekét a tudományos pályán neveltesse. A nagy közönség filléreivel, az állam millióival, százezreivel járul a népneveléshez. És minő eredménynyel ? ! A szüle, ki minden vagyonát, testének minden erejét gyermeke javáért, kimivelé- seért áldozza, visszakapja-e annak csak ezredrészecske kamatját is?! Az állam nagy- gyá, hatalmassá lesz-e a hozott áldozatok árán? Fiai, leányai jobbak, erkölcsösebbek-e, mint a megelőző századokban, a mikor még nem volt ennyirekimüvelve, kitanulva a világ?! Egy nagy váddal állunk szemben, mely hangosan kiáltja fülünkbe: , a műveltség megrontja az erkölcsöket.4 Nézzünk csak széjjel és lássuk, nem igaz-e ez a keserű vád? A régi vallásos és erkölcsi érzület nem-e a legritkább vendég már ma, különösen a műveltebbnek látszó körökben ? Sok bűn mai napság bűnnek sem tartatik már. Az a vallásos érzület, mely hajdan csodákat müveit, Istenért, egyházért szívesen áldozott, él-e még ma is oly mértékben, mint századokkal ezelőtt ? A szüle annak örül ma, ha beszélni kezdő gyermeke nem imádkozni, hanem káromkodni tanul meg legelőször, ha már pici korában ismerni tanulja a mai társadalom elterjedt kedves szokásait. És váljon nem itt rejlik-e a baj ? ! Nem-e a családból indul ki a mai vallásos és erkölcsi érzület hanyatlása ? az a vád, mely fennebb elhangzott ? ! Szemere úgy tekinti a szülőket, mint magvetőket, a gyermek lelkét pedig bevetendő termékeny földnek nézi. A mely szülők csak szólják a jót, de nem cselekszik, azoknak szavai olyanok, mint az üres magvak, melyek hiába szóratnak el, nem kelnek ki soha. Hiába ott minden, jó iskola, bölcs nevelő, a hol a gyermeknél elhanyagoltatott a legelső, a családi nevelés. Hasztalan ott minden fáradsága a legszorgalmasabb s leg- tapintatosabb tanítónak is, a hol az elmi- velődött kor, a családban, a jóra és roszra ■ egyaránt fogékony gyermeki kebelnek tul- | ságosan ferde nevelést adott. — „Egy jó anya felér száz tanítóval is.< A legelső nevelő tehát az édes anya , legyen, a legelső iskola pedig a család. Vallás-erkölcsi miveltséget, nevelést ! először ! Csak miután ezektől át van hatva, | lehet megismertetni a serdülő gyermekekkel az ember értelmi természetében gyökerező rend és törvényesség eszméjét. A lelket üdvözíteni először ! Csak azután mutatni fel az embernek emberhez való viszonyát. A hol a családinevelés jó: tiszta ott az erkölcsiség is. A hol a szüle istenfélő és vallásos: vallásos, nemes erkölcsű, tiszta és nemes lelkületű lesz ott a gyermek is, kit boldoggá, szerencséssé nevel a valláserkölcsi nevelést felkaroló iskola. Az erkölcsnemesitő egyesületek csak akkor felelnek meg hivatásuknak, ha mü- ködesöket a családban kezdik el. Az édes anyát, a család őrangyalát kell mindenek- felett megnyerni, mert Campen asszony szerint, »hogy az emberiség helyesebb erkölcsi nevelésben részesüljön, anyákra van legnagyobb szükség.4 ! Anyákat kell tehát legelőször nevelni, kik aztán gyermekeiket igazán szeretni és nevelni is tudják. ,A szüle jelleme a gyermekben újra éled.4 A szeretet, vonzalom, munkásság, vallásosság, tiszta erkölcs nemes és tiszta szív és önuralom tényei, melyek a szülei életben a gyermek szeme előtt kidomborodnak, élni és működni fognak akkor is, mikor már ők nem lesznek gyermekeik között. jAnyám egyetlen csókjának köszönhetem,4 mondja egy hires festő,, hogy képíróvá lettem.4 Hány ember szólhat igy, kit egy jó anya befolyása, szeretete tett emberré ? És hány mondhatja el: , minden boldogtalanságomat a szülei háznak köszönhetem.“ Pedig hát úgy van. Nevelés és erkölcsi miveltség karöltve járnak. Ha az egyik jó, jónak és tisztának kell lenni a másiknak is. Ha a szüle gyermekét igazán szereti, akkor megoltalmazza azt a mai túlhajtott miveltség gonosz levegőjétől. Elzárja, oda forrasztja az édes anya emlőjére, a szerető szívre, honnan vallásosság, tiszta szív és lélek, boldogság és nemes erkölcs kisérik az élet iskolájába. így aztán az állam is láthatná hasznát az ezrek és millióknak, mert iskolái jó nevelésű gyermekek s növendékekkel telnének meg, hol a vallásosság és tiszta erkölcs fejlesztésére több idő és gond fordittatván, a jövő nemzedék százas kamattal mosná le a mai korról ama szigorú vádat: ,a műveltség megrontja az erkölcsöket.4 — S e helyet ezt írhatná zászlajára : a miveltség és az erkölcs nagygyá s hatalmassá teszi a nemzetet. ,A gyermek jelleme a férfi benső lényege.* A szó teljes értelmében igaz a költőnek amaz állítása: a gyermek a férfi atyja. Mit méltón ekképen fejez ki: ,a gyermek úgy mutatja a férfit, mint a reggel a napot.“ 33 _ T A * C A, Rémes éj. A ,Zemplén* számára irta : Abonyi Gyula. Nagyon régen vót már, fiatal, leányarcu suhanó vótam még abban az időben, de ha eszembe jut az a szörnyű eset, még ma is végig fut hátamon a hideg! , . . szólt remegő hangon a vén Marci, s reszkető kezével hátra simitá hófehér fürtéit idöborázdálta homlokáról. Lovászlegény vótam a Sárréti grófnál, mikor az öreg grófné meghót, pedig egy óráig se vót beteg, hirtelen múlt ki az áldott jó lélek 1 Mert a volt, . . . nyugodjék békével 1 A kastély dísztermében vót felállítva a ravatal, úgy feküdt a boldogult ... az aranyos koporsóban, fényes selyem köntösében mintha csak szendergétt vóna. A környék népe seregestől özönlött a rava tálhoz imádkozni a grófné úrasszonyunk lelki üdvéért, mert áldott jó teremtés volt, a szegények, ügye-fogyottak jó angyala, mégis siratta a nép keserű könyhullatással. — Minket cselédeket is felparancsolt az udvarmester, hogy megcsókoljuk utoljára a kegyel mes grófné kezét ... a melylyel annyi könnyet le törült. .. mielőtt be zárnák a koporsó fedelét... — Még a szemem is káprázott ... a viaszgyertyák fényében csillogó töméntelen drágaság mián, mely a halottat ékesité, az a gyémántos gyűrű, mely viaszfehér hideg kezén fénylett .... megért legalább is egy egész falut ... I Ez okozta vesztem! sóhajta a vén Marci, majd nagyott lélek- zett s folytatá kalandját. A grófi sirbolt a nagypark hátulsó végében állott vén jávor és fenyőfák árnyában, ablakait, melyek erős vas rácscsal voltak ellátva, kinyito- gattatta az udvarmester, hogy kiszellözzék, mert már évek óta zárva állott a nagy címeres vasajtó. Délután vitték le a grófnét az .uradalmi tisztek nagy pompával a sírboltba, mi cselédek valamennyien díszruhákba öltözve, vittük két hosz- szu sorban a viaszgyertyát a koporsó mellett. A kripta már jócskán megvót telve kisebb nagyobb koporsókkal, ott pihentek egymás mellett az elhalt Sárréti grófok és gróf-asszonyok. Az uj jövevénynek már ép a kripta közepén jutott hely. A nagy prépost beszentelte a hóttakat... elmondottuk a hóttakért való imádságot: ,Adj uram örök nyugodalmat nékik« — s kitakarodott a népség . . . nyikorogva csapódott be utánna a nagy vasajtó. Gyönyörű nyári éjszaka vót, a teli hold su- gára ragyogott a harmatos füvön, az éji fülemile csattogott a jazminbokorban . . . nem tudtam aludni, hallgattam a fülemile csattogását . . . bámultam a hulló csillagokat . . . gondolatom messze szállott szülőfalum felé, egy zsúppal fedett házikóba, a melyben egy szőke leány lakott édes szüleivel . . . oda szállt a gondolatom mint aféle szerelmes bohónak ! Az istálló előtt üldögéltem, a roszlélek oda hozta mellém Banda. Gyurát, az öreg grófné parádés kocsisát, aki tele beszélte a bolond fejemet, hogy mennyi kincs, mennyi drágaság van abba a kriptába . . . abba az uj koporsóba zárva ! Milyen úrrá tenne bennünket csak egyetlen gyűrűje is a megholt grófnénak, s ott hever haszontalanul . . . akár Ítélet napig is . . . mert nem bolygatják immár a koporsójából 1 A szivem hangosabban kezdett dobogni . . . arra a szőke lányra gondoltam . . . milyen nagy öröme telnék annak egy olyan gyémántos gyűrűben 1 Van e kurázsid Marci, szólt suttogva Banda Gyura. Mire? kérdém elgondolkozva. Lemenni a kriptába. Megörült kend? szólék meghökkenve . . . osztán be van az zárva. De nyitva az ablakai szólt Gyura suttogva. Az udvarmester ur nyitva hagyatta, hogy jól ki- szellőzzék . . . Marci] Az egész udvar alszik . . . Senki nem látna meg . . . ilyen vékony legény mint te, vigan befér az ablak rácsvasa közt . . . a rudalló kötelet rá kötném a derekadra, leeresztenélek ... a koporsó fedelét felfeszitenéd egy baltával . . . s egy minutum alatt mienk volna a sok drágaság ! Megrezzentem ... a félsz megborzongátta Mai számunkhoz fél ív melléklet van csatolva.
