Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1892-07-31 / 31. szám
Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-YÁRMEGYÉNEK ÉS A ZEMPLÉMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. IvHIZSTIDEZSr Sátoralja-Ujhely, 1892. iulius 31 31. sz. Huszonhármatok évfolyam. HIRDETÉS DU hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes sző nt&n 1 kr. j Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s kör- | zettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden *3 centiméter I nt&n 8 kr sz&mittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hlrletések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. EtüriZETÉS ÁS. Egész évre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 50 kr ^ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fO' gadtatnak el. lósiratox nem adatna vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyilttértea minden gar- mondsor dijja 20 kr. ___ Vakáción. Az izzasztó diligenciának vége! Az agyonkinzott nebulók szépecskén haza zó- náztak. A rideg iskolák üresen lustálkodnak, mint a kebelükból kikerült legtöbb koponya. A család megnépesült dévajkodó ifjakkal. Az ebédlő asztalok peremjét kiéhezett csemeték ülik körül, kik uj helyzetükben mohóbb étvágygyal kebelezik be a felszínre került csibéket és fiatal libákat, mint a szőlőtöveket a legmegátalkodottabb filokszera-had. Volt, van szülői, fiúi öröm és ölelés, csók és mézes mázos beszéd kazal számra. De, ami természetes is, az érzések eme kitörései mindjobban rendes, mindennapi medrükbe húzódnak vissza. A szubjektív benyomások helyét a tiszta gondolkodás foglalja el. Az apa szemöldök-párja között megjelenik a két függő barázda, az elme kínos vergődésének legbiztosabb jele : mely pályára és minek adja fiát ? Ez a kérdés foglalkoztatja. Anélkül, hogy a szülők természeti jogait akarnók sérteni, vagy a család szentélyébe merészelnénk illetéktelenül betolakodni, mint ahogy ezt mai nap mondani szokás, elmondjuk mi is a pályaválasztásra vonatkozólag észrevételeinket. Megteszszük ezt különösen az úgynevezett apró dzsentri számára, mert a társadalom alsóbb rétege, dacára a középosztály ama gőgős kijelentésének, hogy az alacsony származásnak nincsen judiciuma, már megtalálta nagyobbrészt azt az utat, melyen legjobban boldogulhat. De a középosztály, minden anyagi ziláltsága mellett is, botorul, ragaszkodik még mindég régi uraságoktól levetett tradícióihoz. Csökönyösen tartogatja fiókjában kopott nemesi levelét. Bocskorát T Á íIC A, A koleráról.*) Néhány héttel ezelőtt azt a rémhírt terjesztette el a távíró a szélrózsa minden irányában, hogy Toulonban a kolera kiütött. Azóta a napilapok e rovata félelmes, de kapós olvasmány. Mindenki azon fut legelébb végig, mert a járványról szóló hirek bírnak most legtöbb befolyással nem csak a kedélyekre, de még az emberek munkásságára, terveire, fürdőzésére, nyári kirándulásaira is. A kolerától többé-kevésbé mindenki tart. Pedig nincs ok rá. Ha elemezzük e félelmet, melyet különösen a kormányok lázas tevékenysége, a hatóságok állandó tanácskozása, kapkodása, itt-ott nevetséges intézkedése és a napi sajtó folytonos lármája még nevel: furcsa eredményre jutunk. Mi az, mi az embereknek a kolerával szemben oly annyira imponál? Nem egyéb, mint az erély, a természet erélye. Valamint a nehány órányi forróságot követő erős vihar a gyönge idegzetűre sokkal megrenditöbb ama hetekig tartó, száraz melegnél, mely néha egész országokat koldusbotra juttat; úgy itt is a természetnek a kolera egyes eseteiben nyilvánuló erélye sokkal jobban megijeszti az embereket, mint a gümőkór lassú öldöklése, melynek kaszája pedig köztünk sokkal bővebben arat a legiszonyúbb kolera-járványnál. *) Ezt a tárcacikkelyt, mely a Fővárosi Lapok 1884 évi 174. számában jelent meg, mint aktuális közleményt, a szerző tudtával é« beléegyezésével vettük át lapunkba. Szork. nem veti le, hanem abban fekszik hernyós szilvafája alatt. Olyan ez az osztály, szegény, mint a harclátott csonka vitéz : ajkán hordozza a múlt dicsőségét; de mankón jár és hátán lóg az Ínség koldustarisznyája. Sajátságos, hogy ez a sok tekintetben eminens osztály nem akarja megérteni az idők jelét. Változhatik minden, a föld keletről nyugatra foroghat, de ő azért a napot mindég a megszokott helyről várja. Az j életfilozófia iránt érzéke egyátalán nincs. Pályáját nem gyakorlati szempontból választja, hanem annak külső karaktere szerint. Előtte nincs más életpálya, akár van hozzá tehetsége, akár nincs, mint az alispánság, a- szolgabiroság, a főjegyzőségés más, mint véli, szine-kurák, fiskálisság, doktorság, járás- és törvényszéki bíróság. Termelő, vagy forgató iparosnak nem megy, mert az bemocskolná századokra visszanyúló nemesi hirnevét ; e helyett megmarad inkább pántlika-földjén lustálkodó gazdának. No, ha már ennél van sajnálatramél- tóbbTgondolkodás, akkor a világ összes bölcsessége is semmi! Ez nem jól van igy. E régi . elavult szokásokkal szakítani kell. Az idők változtak, változniok kell az embereknek is ; vál- tozniok a gondolkodásnak, a törekvésnek is. Társadalmi állását mindenki ne születése, hanem tehetsége szerint igyekezzék elnyerni. De ha még rendelkezik is ezzel az isteni adománynyal, akkor is pályája választásában ne a külső dekórum, a mutatós koldusság vezesse, hanem a tartalmas, gazdagságot lehelő gyakorlati szellem. A csillogó életpálya függővé, rabszolgává, nyomorulttá tesz; igen sokszor morális kihágásokra is kényszeríti a tévelygőt; ellenben a szolid külsejű, de a gyakorlati élettel számolt kenyérkereset megelégedetten, Szóval gyöngék és gyarlók vagyunk. Az erélytől megijedünk s ha tehetjük, megszökünk előle. A lassan öldöklő kór pedig velünk él, köztünk időz. De mert megszoktuk, megbarátkoztunk vele, akár mint a kalkuttai ember a kolerával. Ha legdrágább kincsével: életével, egészségével az emberiség csak kissé többet akarna törődni, mint a mennyire azt nem teszi, úgy a tüdővésztől sokkal inkább kellene félnie, mint a kolerától és ellene sokkal többet tennie, mint a kolera ellen. Na de minthogy a bátorság olyasmi, a mire rábeszélni nem lehet senkit, s a heveny fertőző betegségektől való félelem, vagy ha jobban tetszik, iszony még olyanoknál is igen gyakori, kik nyugodtan néznek szembe húsz lépésről a golyóval ; s minthogy különben is üdvös és szükséges, hogy minden ember tudja magát, a mennyire lehet, mindenféle bajtól és betegségtől megóvni, tudjon más, kevésbé gondosakat is ily irányben figyelmeztetni; s minthogy végül, ha a járvány, dacára a miveit és erélyes nyugat minden intézkedésének, hozzánk mégis el találna jutni, mivel ilyenkor soha egy országnak sincs elegendő orvosa: nem lesz fölösleges, ha mentül több ember ismeri a kolera elleni teendőket. Sok állam kikerülte már a háborút az által, hogy készen volt reá. Meglehet, hogy mi is ki fogjuk kerülhetni a kolerát, ha készen talál bennünket. De készen csak úgy fog találni, ha mindenki megteszi kötelességét. Legtöbb kötelesség teljesítése a közönség vállaira nehezedik, t. i. az engedelmesség és az ellenőrzés kötelessége. A kormányok, a hatóságok intézkednek, de mi haszna, ha a közönség nem látja be s belátni nem akarja, hogy az elrendelt fölemelt fővel jár. Büszkén, mint egy koronás fő, aki személyes szuverénitását nem holmi öröklött kutyabőrőkben és szuvas bocskorokban, hanem edzett izmaiban, a munka erejében, ennek bőséges kamatjában, következésképen vagyoni jólétében keresi és találja fel. Ilyen a mai kor menete. A jelek oda mutatnak, hogy ez a nemesség van hivatva anyagi erejénél fogva a két szélső társadalmi osztály közt levő űrt kitölteni. Vigyázzon a született középnemesség, hogy ettől a tömörülésből valahogyan ki ne essék és a legalsóbb osztályba ne szorittassék ! íSzabi (Kálmán. Alsófoku kereskedelmi iskola. Mielőtt az uj tanév beköszöntene és mielőtt a városi ipariskolának amelynek keretében az alsófoku kereskedelmi iskola egy, legfeljebb két osztálya felállítandó volna, — költségvetése a közokt. ministeriumhoz felterjesztetnék, teszem meg előterjesztésemet és pedig nyilvánosan, egyrészt azért, hogy a jelzett ügyben először határozni hivatott fórum és a városi képviselő-testület tagjainak szolgálhassak némi tájékozással; más részt azért, hogy a kereskedők, mint igen közelről érdekeltek, világos képet nyerjenek az ügy mibenlétéről. Mert hogy ezekre szükség van, előző évi tapasztalataimból tudom. Mindenekelőtt nem tartom szükségesnek, hogy bevezetésképen a kereskedelem fontosságáról, kereskedelmi érdekeinkről, vagy arról Írjak, hogy a kereskedelem felvirágoztatásához egy, általános és speciális ismeretekkel eléggé rendelkező, müveit kereskedő osztály nélkülözhetetlen. De szükségesnek tartom annak megemlítését, hogy- városunkban mindezideig, mondhatnám,'1 negligálva lettek a közokt. és keresk. kormányoknak az uj ipartörvényen alapuló rendeletéi, amelyek már az ismétlő iskoláztatás elvénél fogva is úgy kötelezik óvóintézkedések foganatosításának az ő érdekében kellene pontosan végrehajtatani; s a hol csak lehet, kijátszsza az intézkedéseket. Ez irányban hatni, a nagy tömegeket ez irányban fölvilágosítani, a hanyagság, vétkes gondatlanság által a haza polgárainak életét veszélyeztető gondatlanokat feljelenteni : ez ilyenkor minden miveit igazi hazafinak kötelessége. Ezek után beszéljünk kissé a koleráról, előre is bocsánatot kérve, ha é tárgyról szólva oly dolgokat s oly természeti működéseket is kénytelen leszek említeni, melyek nem tartoznak a szépnek körébe. De valamint az ellenséggel harcolni glacé keztyüben nem lehet, úgy a koleráról sem Írhatunk észtét ice. Hogy a kolera ellen kellőleg védekezhessünk, szükséges ismernünk lényegét, terjedési módját, megakadályozhatását és gyógyítását az orvos megérkezéséig. Lényegére nézve a legújabb kor kutatásai sokat derítettek föl. Ki ne ismerné a most legtöbbet hangoztatott két nevet: Pasteur és Koch ? Ma már tudjuk, hogy a kolera — épp úgy, mint a lépfene és sok más fertőző járványos és ragályos kór, apró lényektől, úgynevezett baktériumoktól vagy bacillusoktól ered. Minthogy azonban a baktériumok és betegség közti viszony ismerete a kolera elleni eddigi gyakorlati eljárásunkat még nem módosította, elhagyjuk az ügy eme elméleti részét s áttérünk a gyakorlatira. A nagy közönségre nézve sokkal fontosabb az a kérdés, hogy milyen a kolera ? Ez oly betegség, mely az esetek legnagyobb részében igen bő, vizenyős és a mi legjellemzőbb: fájdalom, nélküli hasmenéssel kezdődik, melyhez csatolva. IQT Mai számunkhoz egy ív melléklet van
