Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-06-12 / 24. szám
Zemplé Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-MEGYEI GAZDASÁGI HIVATALOS LAPJA. meo-jeleitik: n^ciásrzDEasr -v-a.s Sátorai]a-Ujheiy, 1892. junius 12 24. sz. Huszonharmadik évfolyam. N. YESÜLETNEK HIBDETÉ3 DU hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes sző nt&n 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden C3 centiméter I után 8 kr sz&mittatik. Állandó hirdetéseknél I kedvezmény nynjtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. XLfiriZITÍS il. Egész évre 6 írt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen leve.ok csak ismert kezüktől fogadtatnak el. Kóiiratox nem adatna vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérijén minden gar- mondsor díjjá 20 kr. Hogyan ünnepelt Zemplén? Megszűnt az ünnepi zaj. Hálatelt kebellel milliók imája zengett az Úrhoz. A csend most olyan szokatlan. Szokatlan, épp azért ünnepies. És mi ez ünnepies csendben, az érzelmek igaz nyilvánulása, a meg nem vesztegethető szeretet külső megjelenítése után mint büszke, keleti nép, visszatekintünk a lefolyt eseményekre; eseményekre, melyeken ez alkalommal a világ szeme függött, és nyugodt lélekkel mondjuk, s bátran kiált- jul : Így szereti a magyar az ő királyát! Ünnepet ült az ország, világra szólót. Kicsinye-nagyja buzgó áhítattal várta e percet, hogy necsak szóval, de tettel is kimutassa azt a szeretetet, azt a ragaszkodást, melylyel fölkent fője iránt mindenha viseltetik a magyar. Budapest, az ország szive, a magyarnak büszkesége, volt középpontja a jubi- leomi ünnepségek ragyogásának. De azért mi sem maradtunk el az igazaktól ! Vármegyénk is hozzá járult, ha csak szemernyivel is, a nemzet nagy ünnepenez, annak dísze emeléséhez. A lefolyt ünnepségek sorrendjét, az újhelyi fény leírásával kezdjük s folytatjuk olyan sorrendben, amilyenben a tudósítások hozzánk beérkeztek. És most átadjuk a szót tudósítóinknak. * Nem élünk a már annyiszor elkoptatott frá zissal, amely ünnepséges alkalmakkor majdnem minden reportér tolla alá kerül, hogy t. i. a város zászlódiszt öltött, fénytengerben úszott. Közönsé ges szólás: közönséges napon. Már pedig a kedd estéje, a jubileom vigíliája, ünnep volt nekünk, büszke magyaroknak ; ünnep, melyet megszentelni — az írás szavai szerint is — legszentebb kötelességének tartott minden magyar ! Legszentebb és kötelesség! E két szó hangzott szünetlenül fülemben. Elgondolkoztam. Gondolatom a hü magyar nép volt, annak minden érzésével, bújával-bajával, örömével-kedvével és mindenekelőtt szeretetével, a rajongásig igaz, a legalkotmányosabb fő, a fölkent apostoli király személye iránt. Ezen érzelme készti arra, hogy mindenét annak adja, aki neki javát akarja: nem kötelességből, hanem önként, szíve sugalattából. Jól esett ezt látnom kedden este I A város lakóinak legnagyobb része lázas tevékenységet fejtett ki a vetekedésben, versenyben, hogy külsőleg is minél fényesebb tanujelét adja annak, amit belül érez. A gyengéd női kacsók koszorúkat, bokrétákat kötöttek; sürögtek- forogtak a náluk olyan kedvessé vált izgatottsággal, neki pirulva, neki hevülve, mintha min- denik egy-egy mozgó kötőnő lett volna, Most a koszorú hoszszát mérték: vájjon nem lesz e rövid az ablakközbe, félkörbe, alábocsátottán ? Mert az ő házuknak kell a legszebbnek lenni; úgy akarják ők. A koszorú nem elég hosszú: idegesen keresgélnek a virágokkal megtöltött (persze, hogy csak erre az alkalomra I) ruha-kosárban : ez a rózsa már hervadt; ez a szegfű a szine mián nem illik ide; ez a búzavirág csak 3 szál, ez kevés; az ezért, ez azért nem jó 1 Végre! Kész a koszorú. Mig a nők (persze az ő gusztusok jobb, mint a miénk, férfiaké!) virággal, lampionokkal, képekkel diszitenek fel minden nyílást (amit ablaknak neveznek) addig mi férfiak a lobogókat tűzzük házunk homlokzatára. Mindezt már kedden reggel, a korai órákban, készen találtuk. Csupa öröm, csupa kedv mindenütt, csak az idő vált borongóssá. Ebéd után a bárányfelhők mintha bujosdit játszanának: a sötét, komor fellegek mögé bújtak. És e feHegek megrontották örömünket. Előbb csak szitálni, majd permetezni, azután esni, végre zugó záporrá kezdett válni a felhő. Meg-megállt, majd ismét rákezdé. Segített neki a szél is. Jó barátok ők ketten nagyon, ha másokat kell — boszantani I Esteli 8 órát kongott az öreg harang az öreg templomban, amikor mintha villám-ütésre, parancsszóra kigyultak az ablak-közök gyertyái, lampionjai, lámpái s egy pillanat alatt, mint tűzkigyó, szaladt a város egyik végétől a másikig a kivilágítás alkalmára kigyult örömlángok milliárdnyi száma. Mintha az égboltot rabolta volna meg az ember s csillagait, a megszámlálhatatlanokat, lehozta volna a saját lakásába : olyan benyomást tett rám a kivilágítás Szakadó záporban, esernyők alatt, emberember hátán hullámzott kettesével, hármával, magánosán utcáról utcára. A Kazinczy-, Kossuth-, Rákóczi-utcák valóságos zarándok helyek voltak. Impozáns volt, mint mondani szokták,, jól festett a vármegyeháza és ennek átellenében a két Szentgyörgyi féle lakás, ezektől kissé lejebb az özv. Szentgyörgyi'L..-né háza. az ő és Tomcsányi Márton utcára néző szobái. Mind a négy helyen meglátszott az egyszerűség mellett is a nemes izlés, a szép iránt való hajlam és a miveit megkülönböztető akarat. A le s föl tolongó nép nem egy tetszésnyilvánulása hangzott el és nem egyen legeltették gyönyörrel szemeiket a látottakon. A plebánia-templom átellenében az ujonan nyitott „Zemplén“ papirkeresketlésének kirakata versenyzett fényben, pompában, nemes ízlésben az előbbi lakásokkal. Az utcára néző tizenkét ablaka a 111. kir. dohánygyárnak egyikét nyújtotta a legszebb látnivalóknak. Ami szépet a tavasz teremtett, ízlésesen csoportosítva ott volt az ablakokban, melyek mindegyikét két-két szál égő gyertya közé helyezett reflektoros lámpa világította meg. A király Ó Felsége arcképe különböző változatban, díszes rámába foglalva és megkoszorúzva, mindegyik mellett hol orchidra, hol pelargonia, pünkösti rózsa, hol meg harangvirág. A legmegragadóbb azonban a 12. számú ablak volt, mely rózsa ágon tartotta a királyné arcképét. Ennek az ablaknak a díszítése emlékeztetett az oltárra ! Hire ment a a női ipariskola a Hornyai-, Ember Mihály , Arabrózy-féle házak és sok más szebbnél-szebb díszítéseknek mihamar. Látni vágyott mindenki mindent s a locs-pocscsal nem törődve, nem-, kor- és valláskülönbség nélkül a ki csak járni tudott, járt az utcákon. Tizet már elütötte s még mindig lehetett látni itt-ott szállingó embeieket, kik későn tértek meg a nyugalom karjai közé s azt nem is élvezhették sokáig, mert jóval hajnal előtt, szerdán viradóra Nzázrgy mozsár-lövés zúgása verte fel a polgárokat. Az ünnepség a mai nap délelőttjén hálaadó istentiszteletek tartásával kezdődött s folyt le délig. A Te-Deum ot reggeli 9 órakor a plel»ánia-t «‘inptomba ii kezdették. A nagy misét, infulával, Prámer Alajos prépost, tartotta fényes segédlettel. A mise alatt az énekkar összevágó énekében gyönyörködtünk s különösen magával ragadta lelkünket a Semira- mis operából énekelt kedves kis ima. Ott voltak: a vármegyei, törvényszéki, járásbirósági tisztviselők, a pénzügyigazgatóság, a gyártelep tisztjei, a m. kir. honvéd-tisztikar, a csendőrség, az intelligencia jó része, különösen nők, a tűzoltók, az apácák növendékei stb. stb. Majdnem egyidöben ezzel, tartotta a helybeli főgimnázium ifjúsága ünnepségét, melyet '/a9 órakor ünnepies mise előzött meg. Mise után az ifjúság a piaristák tágas ebédlő termébe vonult a tanári-kar vezetése mellett, kiket nem sok, de disztingvált és többnyire nőkből álló hallgató közönség követett. Az énekkar rázendítette a Himnuszt, melynek elhangzása után Schmidt Ágoston, főgimnáziumi tanár lépett a felolvasó-asztal elé és őszinte lelkesedéssel vázolta válogatott szavakban a szent koronát s a hozzá tartozó jelvényeket, a koronázás lefolyását élénken s majdnem szemléltető hűséggel. A s/4 óráig tartó magvas beszédet lelkesen megéljenezték. E beszéd után a Mi fénylik l kezdetű dalt danolták a fiuk preciztással, majd Spielenberg Barna, VII. o. tanuló szavalta Kalmár Endrének, a mostani tiszteletbeli piarista-rendfőnöknek, 1867-ben irt Kornázási szózatát. A tapsok múltával a Szózat hangjaival záródott be az ünnepség. A testületek, tisztviselők úgy, mint voltak a plébánia-templomban, V210 ut^n u reformátusok templomába vonultak. A hálaadó istentiszteletre oly nagy számmal sereglett össze a közönség, hogy a kissé elkésve jöttek már nem juthattak be a templomba. Az ünneplés középpontját Fejes István lelkésznek, a költő-papnak alkalmi s igaz érzés sugalta imája képezte, melynek hatása alatt minden szív az egek urához emelkedék, kérve a mindenhatótól áldást a honra, áldást a királyra, áldást a nemzetre. Innen a gör. kát. templomba ment az emberáradat, ehonnan megosztva, felesében a statns-qno ante és másik felében az orth. hitközség imaházát szinültig megtöltötte. Az előbbi fényesen kivilágított és csinosan díszített imaházban az ügyes csoportosítás Lanedesman Jakab egyházfi érdeme. Eibuschütz kántor Urai tenórja mellett felhangzott az énekkar dicsérő- és hálaadó imája két thóra kivétele mellett. Weisz főrabbi alkalmi magyar beszéde után az ünnepség imával és a Himnusz- szál végződött. — Az utóbbiban magyar alkalmi szónoklatot tartott Hazai Sámuel hitközségi rabbi. Mindkét helyen a város intelligenciája szép számmal volt képviselve. Sok volt különösen a nő. Megemlítjük e helyen, hogy a statusquo elemi iskolájának növendékei is megünnepelték e nagy napot. Délelőtt ugyanis zászlók alatt a tanítók és tanítónők vezetése mellett az imaházba vonultak, ahol Fridlieber iskolaszéki elnök buzdító beszédet mondott a tanuló-ifjuságnak, a kántor pedig zsoltárokat énekelt. A helybeli szefárd őrt. izr. hitközség is fényesen megünnepelte felséges királyunk 25 éves koronázási jubileomát; fellobogózta, feldíszítette és pazar fénynyel kivilágította újonnan épült imaházát. Az ugyaznap megérkezett volt sztropkai rabbi, ki most a nevezett hitközségnek megválasztott rabbija, székfoglalóját is tartotta, egy 2 óráig tartó alkalmi beszéd kíséretében. Jó dél volt, amikor sorba jártuk mindezeket s pihenni tértünk egy kis időre s uj erőt gyűjteni az esteli látnivalókhoz. Mig mi a szentegyházakat látogattuk, a templom előtti téren, a parkban élénk sürgés-forgás volt észlelhető. Itt oszlopokat erősítettek a kerítés oldala mellé, amott drótokat huzgáltak. Fantasztikus össze-visszaság. Egyrésze a cserfale- vél-koszorut tette a helyére, a más színes lampionokat aggatott, lobogókat erősített. Szóval: ahányan voltak, annyi-féle munkát végeztek. S mindezt élénk figyelemmel kisérte, magyarázta, tett-vett a főrendező : Szentgyörgyi Vilmos. Nem ismerve fáradságot, mindent elkövetett, hogy paradicsommá (hacsak kis kiadásban is 1) varázsolja estéig a parkot és ez, minden önösségtől ment kitartásával, fényesen sikerült. Mikor úgy d. u, 3 óra felé permetezni kezdettek az ég csatornái : Szentgyörgyi, a főrendező, fájó szivvel nézett az ég felé, hogy talán ismét, mint az előző esté, kárba vesz minden igyekezete. És amint estefelé jobban és jobban gSF~ Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva. '^Mi
