Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-06-05 / 23. szám
Három feliratot a vármegye közönsége részéről. Kettő az 1892. május 10-éről van keltezve és mindnyájunknak jobbágyi hódolatát tolmácsolja ékesen a királyi trón zsámolya előtt, — egy az 1867. évi, május hó i-én adatott ki a vármegye közgyűléséből, és az akkori minister-elnökhöz, Andrássy Gyula grófhoz intézett üdvözlete a t. vármegye közönségének. Huszonöt év távolságában állanak ezek az iratok egymástól. Úgy viszonylanak amazok emehhez, mint boldogító valóság az édes reménységhez, mint büszkeség a félelemhez, mint hálaadás az óhajtáshoz, mint verőfényes nappal a borongós viradat- hoz: mind a három pedig egymást szép eszmei egészszé kerekíti ki. Betűszerinti magyarságuk im itt következik, olvassátok hazafiúi meghatottsággal : I. @sászái?i és Kposfoli Királyi Felség, Keghegtjelmesebb Uimnb, Kiirályunb! Nemzetünk ezrede'ves történetében arany betűkkel beirt azon nagy napnak, melyen Felséged felkent fejére Szt. István koronája feltétetett, 25-ik évfordulóján, a honfiúi öröm lelkesültségével és a gondviselés iránt hálával eltelve, jobbágyi hűség és szeretettel sietünk szerenesekivánatainkat a trón zsámolyához letenni. E huszonöt év, melyet szellemi és anyagi fejlődésünknek szentelhettünk, nemzeti életünk nagy átalakulásának korszaka volt. A közművelődés és az anyagi jólét útján nagyot haladtunk és elértünk azon pontjára, honnan hazánk tiszta egén jövőnk vezércsillagát fényesen ragyogni latjuk. E korszakot Felséged népei iránti atyai szere- tete teremtette meg ; mert Felséged lánglelke világított és áldást osztó keze vezérelt utunkon. Bölcs gondosságával hárította el az akadályokat, melyek elénk tornyosultak és fejedelmi éles látásával mutatta az áldást hozó béke kikötőjét, hol nemzeti jólétünk nagy munkáját nyugodtan végezhetjük. Úgy a legfényesebb palota, mint a legszerényebb kunyhó lakója áldólag emeli fel kezét, a mindenhatóhoz, hálát adva, hogy Felséged drága életét megtartotta és e mai nagy napot örömben engedd elérni. A remény ihlettségével, a meggyőződés vallásos hitével bízunk a jövőben, és leborulva a Teremtő színe előtt mondjuk el honfiúi imáinkat, kérve Istenünket, hogy dicsőségesen uralkodó királyunkat, a királyné őfelségét és királyi családját, kik mind drága kincsei és zálogai nemzetünk boldogságának, minden földi jókkal bővelkedve sokáig éltesse. Fogaddja Felséged atyáinktól örökölt, jobbágyi hűségünkből eredő üdvkivánatainkat és hódolatunkat kegyesen és kegyelmesen. Császári és Királyi Felség! begkegyelmesebb Asszonyunk, Királynénk! A nemzet közlelkesedése közt, a koronázás örökre emlékezetes eseménye ez előtt 25 évvel ment végbe. Felségednek sziveinkben, a szeretet által emelt oltáron meggyujtott áldozati lángot, nemzetünk iránt tanúsított határtalan szívjóságával és kiapadhatatlan kegyességével Felséged azóta is folytonosan táplálja. És mi ezen az oltáron a hazafi igaz lelkesedésével áldozunk. Az anya gyermekét imára tanítva, Felséged nevét foglalja abba, hogy már zsenge korában tanulja meg minden fia e hazának ösmerni és szeretni a nemzet őrangyalát, kinek legfőbb boldogsága, ha a szegények nyomorát, a szerencsétlenek fájdalmát enyhítheti ; ki mindig kész, ha az elhagyottakat gyámo- litani, az égő sebeket gyógyítani kell, nemes lelkének szavát felemelni. Az egész nemzet óhaja egy imába olvad e mai nagy napon és hálatelt szívvel fohászkodik a Teremtőhöz, kérve őt, hogy Felséged drága életét királyi férje oldalán, az évek megszámlálhatatlan sokaságán át, teljes boldogságban, népeinek őrangyalaként tartsa meg, a mindenható kegyelme minden földi jókkal áraszsza el és szentelje meg áldásával Felséged minden cselekedeteit. Fogaddja Felséged a hazafiúi öröm lelkesültségével kifejezett szerencsekivánatait hű jobbágyainak, kik ma a hála szeretetével és a bizalom tiszteletével üdvözlik és kiknek leghőbb vágyuk .- részesei maradni Felséged kegyeinek és kegyelmének. II. III. o 9ltii Midőn az alkotmányos szabadság uj életre ébredésével önkormányzati jogaink gyakorlatának a hosszas jogtalanság burjánaitól megtisztult terére léptünk, a küzdelemre kész honfiak megritkult láncolata visszaidézi lelkűnkbe azon szebb idők emlékét, midőn a köztörvényhatóságok tömörült erkölcsi hatalma a nemzetre mért sokszoros támadásokat mindanynyiszor visszavervén, saját életerejéből, rendületlenül tartotta meg nyolc és fél század vérzivatarai közt az alkotmányos jogokat, azon szent hagyományt, melyet nemzetünk nyugvó ősei vérökkel pecsételtek, s melyet a kitartás jutalmául megcsonkítás nélkül adott át a Hazánk történelmében kifejlett nagyszerű átala kulás utóbbi korszakának. Ez idő méhéből s az önzetlen szabadelvüség hősei áttörhetlen sorfalából emelkedett ki megyénk azon fia, ki szellemi erejének sugallatából a hivaFolytatás a mellékleten doló tisztelet s odaadó szeretet adta a lovagias magyar nemzet ajkaira e szókat: 2A legelső magyar ember a király, Értté minden honfi karja készen áll !« S honnan e tisztelet, hűség s szeretet? Nem a szolgalelkü félelem, nem az alacsony hizelgés s nem az önző jutalmazás szüleményei ezek l A magyar nép lovagias jellemében, ősi alkotmányának ezer éves múltjában keresendők ez ősi erények alapjai. A bizalom s szeretet alapján választották meg őseink dicső Árpádot fejedelmükké; a hü ragaszkodás lelkes föíkiáltása volt: »a hova szerencséd vezetend, mi követni fogunk U A szabadság és az állami rend szeretete, a politkai józan értelmesség hozták létre a kölcsönös szerződést fejedelem s nép között. Ezen időtől kezdve a magyar nép uralkodójában mindenkor bölcs vezérét, törvényeinek hű őrét s ügyének jóakaró atyját tisztelte; parancsoló szavának készségesen engedelmeskedett. Kétségtelen, hogy e tisztelet s odaadás annál nagyobb arányokat öltött, mennél inkább felelt meg a fejedelem a nemzet várakozásának s mennél több erény diszesité személyét. De legkiválóbb alapját képezte e tiszteletnek ama vallási kegyelet s közjogi felfogás, melylyel a magyar nemzet a sz. korona iránt mindenkor vizeltetett s viseltetik, mint olyan nemzeti kincs iránt, melyet az egyháznak apostoli feje csodás módon, isteni sugallatból s angyali közbenjárással adományozott az első magyar királynak s melyben az alkotmány rejlik. Éhhez járult első viselőjének Sz. Istvánnak életszentsége, ország-szervező bölcsesége, népét szerető atyai szive. A sz. korona s a szentelt olajjal való fölkenés bizonyos szent méltóságot kölcsönzött a király személyének, mely őt egyszersmind sérthetetlenné is tévé. S ez volt valóban a nemzet közérzülete mindenkor. E nemzeti közérzület volt egyedüli véde'me Imre királyunknak, midőn a biztos veszedelemben hősi elszántsággal nyitott magának utat a pártütők soraiban e szavakkal: »Majd meglátom ki merészeli fölemelni szentségtörő kezeit fölként ura s királya ellen ? ! A megható csend, mely a királyi fönséggel elmondott szavakra következett, volt legméltóbb kifejezése a tiszteletnek. A király volt és marad mindenkor az ország első embere ; értté ha kellett életét is feláldozta és feláldozza a magyar, csak a király maradjon személyében szent és sérthetetlen. Fényes nevek tündökölnek az ősi erény sugaraiban. És a vitéz, hű, lovagias, magyar nemzet ma is ugyanaz, mely tiszteli, szereti királyát; Még ma is élnek kebelében az egykori lelkesedés szavai: »Vitám et sanquinem ! . . .« jMoriamur pro rege nostro ! . . .* Életünket és vérünket a királyért! Éljen a király l Sch. Zemplén évkönyveiből. A koronázás 25 ik évfordulójának ünnepi emlékéül három iratot kerestünk ki vármegyénk leveles tárából s nyújtunk át olvasóinknak. tavaszi olvadás pedig elsimitá az elásás nyomait. Sikertelen lévén itt a keresés, az ezalatt szárnyra kelt hírek másfelé irányzák a nyomozást. Karger 1853. tavaszán arra a véleményre jutott, hogy a menekülteknek mindenesetre olyan pontot vagy helyet kellett választaniok, melyre akár ők, akár küldötteik, ha évek múlva is, rátaláljanak ; továbbá hogy csak a Csernán mehettek át s túl e patakon biztos rejtekhelyre a tér nagy nem volt. Hónapokon át, különösen jul. és aug.-ban, holdvilágos éjeken is szakadatlanul folytatott kutatások közben észrevette Karger, hogy az rí/Zíúra-ligetnek egy elszigetelt, szem elől elrejtett csúcsán egy fa-oázis fáinak gályái helyenként le vannak vágva, s a sudarakon mesterséges jelek láthatók. Észrevette továbbá, hogy több, a bokrok alá dugott ágak a megcsonkított fákról valók s innen azt következtető, hogy azokat nem a nép fűtés végett, hanem más valaki s más célból vágta le. Ily észlelések közben csinos órakulcsot, még szorgosabb keresés után kapanyelet is találtak, miből Karger ismét azt következtéié, hogy ott felsőbb rangú embernek kellett járnia és és ásnia. A könnyű és lágy föld, a sürü folyókákkal borított fák különös alkata, a félreeső hely s annak mind a Duna, mind a törökszerb határ felől megközelíthetősége arra bírták a nyomozót, hogy a 20 négyszögölnyi tért szept. 6-án ásatni kezdé és szeptember 8-án, Sz.-Mária, Magyarország védőjének születése napján, reggeli 8*/4 órakor egy munkás kapája után érckongás hallatszott s nyomban egy vas, jól bezárt láda volt látható, mely biztos helyre vitetett, erőszakosan felnyittatott s az csakugyan a koronát és a többi jelvényeket foglalta magában. A láda kívül belül rozsdás volt; felnyitásakor felül Sz.-lstván palástja feküdt s valószínűleg sietve lön betéve, mert selyem takarója alatta volt, hímzése pedig kívülre fordítva s róla, valamint a láda egész tartalmáról viz csepegett. A nedvességet kivéve az ékszer korát és az utolsó koronázás ótai állapotát tekintve, keveset szenvedett. A palást alatt volt a három átnedvesedett vánkos, melyeken a jelvények a megkoronázandó király elé vitetnek, azután következett két selyem harisnya, a vitézöv, a kifestett saruk és papucsok, végre az öv s több szalag. A jobb szögben volt a tok, a sértetlenül megmaradt, drágaköveitől meg nem fosztott szent koronával; mellette feküdt a szintén sértetlen kir. pálca, a nagyon megrozsdásodott kard s a kissé megbámult alma. Végre a láda fenekén több rothadt nököpeny- darab, nyeregszerszám s egypár átnedvesedett okmány fekvőnek. Ez történt szept. 8-án; 10-én, esti 8 óra 56 perckor, a táviró nemcsak a megtalálás örvendetes hirét, hanem azon tudósítást is hozta Bécs- böl Pestre, hogy az Albrecht hadigőzös ugyanazon nap indul fölfelé Orsováról a megtalált jelvényekkel. Erről a történelmi fontosságú eseményről a »Pesti Naplódnak akkori száma igy ir; »Lehetetlen szavakban kifejezni a közmegindulás fokát és mélységét, mely az ikerfővárost a meglepő édes hírre áthatotta. A falragaszok által felvillanyozott népesség késő estig fölhevülten hullámzott az utcákon, mint azt nagy események perceiben látni szoktuk*. Az Albrecht hadigőzös sebesen közeledett a sz. korona ősi lakhelyéhez; de valamint királyaink fejéke számtalan viharral meg- küzdött már, úgy a gőzöst is Baziásnál viharos zivatar utján megkésleltette s e miatt Budapesten is egy nappal később történtek meg a megérkezés ünnepisségére felsőbb helyről rendelt szertartások, melyekre az idegenek számosán gyülekeztek a fővárosba s 15 én már több mágnás, köztük az Aponnyiak, Eszterháziak, Batthyányiak, Józsikák, Károlyiak Budán voltak már, sőt a nemzet ez örömünnepéhez Leopold szász-koburgi herceg is Budapestre jött. Az Albrecht Promontornál állapodott meg s horgonyt vetett. Budapestről ellenben egy másik gőzösön, melynek árbocain a magyar nemzeti lobogók is lengtek, ő cs és k. Fönsége Albrecht főhg. kormányzó a sz. jelvények hitelesítése végett sokad magával ment a koronának elébe. Lélekemelő jelenet volt, midőn a hitelesítés alkalmával a bíboros hgérsek a sz. koronát a lelepleztetés után megcsókolta s azt ő cs. és k. Fönségének, Albrecht főhercegnek, hasonlókép a megcsókolásra átnyújtotta, mire a hitelesítő tagok is ugyanazon tiszteletet tanusiták. A hajó födélzetén mindenki buzgó hálaimára térdelt le. A magas főpap elmondá az imát s e pillanatban a part szélén ünnepileg egybegyült nép is hangoztatá a Nagy Isten téged dicsérünk l kezdetű hálaimát. Egyazon időben e nagy jelentésű pillanat a hadigőzösről, a Gellérthegyről s a várbástyákról ágyudörgések által adaték tudtul. A sz. korona a valódinak ismertetett el, s erről jegyzőkönyv vétetett föl. Az igazoló urak tisztük fontosságára azon felszólítással figyelmeztettek, hogy nyilatkozatukat legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint eskü gyanánt tegyék meg. így azután átvétetett: 1. A magyar szent korona. 2. A Szent-István palástja. 3. A Szent- István kardja, 4. Az arany alma. 5. A királyi pálca (buzogány). Szept. 16-án már korán reggel hullámzott a
