Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-06-05 / 23. szám
Melléklet a „Zemplén“ 23-ik számához. tás végzetszerü vonzalmával terjesztette ki ifjú karjait a jogaira féltékeny azon közcsalád felett, melyhez tartoznia dicsőségének vallott, s melynek vezérletére vállalkoznia ösztönt önérzetéből, intést az idő általa felismert jellegéből merített. A cselekvésre megért idő csakhamar tért nyitott a küzdelemre, és ö küzdött szellemnagysága egész hatalmával, elébb mint megyénk közlelkesedéssel megválasztott országgyűlési követe, utóbb az átalakulás s nemzeti szervezkedés legválságosabb korszakában mint a független kormány által megyénk vezetésével megbízott Főispán. De e csupán politikai küzdtér a döntő események rohamában felfokozódott hazafiui törekvés magas röptű vágyainak nem volt többé kielégítő! És midőn az oly üdvösen megindult nemzeti fejlődés egére a megsemmisítés veszélyével fenyegető boruk tolultak fel; midőn nemcsak a gyűlöletre ingerelt nemzetiségek bősz fegyverei dúltak már a Haza kebelében, de sőt az Ellenség szerves hadserege a határokon betörvén a Haza szivének, a fővárosnak irányozta gyilkoló fegyverét: az élet- s tetterős főispán fegyvert adott kezébe a kortársaknak, hogy bevezérelje őket a függetlenség azon harcába, mely a vért áldozott hős fiakat egyetemesen a Haza bajnokaivá szentelte fel A szabadság harcát az események történelmileg örökké dicsőséges hadjárattá alakították át. A Haza igénybe vette minden tettre kész fiát, mindenkinek kimutatván a tért, hol erejét a haza javára érvényesíthesse. Főispánunkat a Nemzet független kormánya a csatatértől elvonván, a leg- nagyobbszerü küldetéssel bízta meg. hogy Hazánk érdekeit a keleti udvarnál a Nemzetközi jogok alapján képviselje Azonban a vegzet hatalma elviharzott a hős Nemzet felett; az enyészet fuvallata elsodorta azon hadsereget, mely a honszerző apáktól öröklött bajnok erőt beigazolta az elbizakodott hadtudomány a háromszoros ellenerő, s a győzelmek dicsőségét megcsodált Nemzetek előtt. Szétszóratott a Nemzet s független kormánya, bevégeztetett minden küldetés. Főispánunk pályája is, melyet megfutott, rövid volt, mint mindenkié, de nagyszerű mint keveseké, és a pálya végleténél ott várt reá a hontalanság, mint igen sokakra! Idegen haza fogta fel öt is gyermekéül, kegyeltjeinek c.-ak bölcsőjét hagyván emlékül. A természet örök törvényei szerint ború és derű, vihar és nyugalom örökké váltakoznak s hányszor történik- hogy a napsugarak áttörnek a vészterhes felhők jégkeblén, s pillanatra a veszély elvonulását jelzik. Hosszú évek után nekünk is volt ily pillanatunk, s kezdettük reményleni, mint a nehéz beteg az orvos közeledtével, de a hűtlen orvos nem hozott gyógyitalt, a sugarak szivárványban tükröződtek ugyan, ámde a vész elvonulta előtt a remény e jelképe sem nyugtat meg, s ez okozta- é ? vagy inkább a lesújtott villám, miszerint a hitében megrendült Nemzet villámszerű ütésként érezte meg, hogy még várnia kell a jobb jövő után. Azomban valamint az elemek hosszasan romboló haragjának egykor véget kell érnie : úgy az idő kezének súlya alatt szelídülnie kell az emberi kebel minden szenvedélyeinek is ; s ily esetben, mint ott a megzilált viszonyok rendezkedni, itt a természetes érzelmek szerves működésbe jönni vannak hivatva; s gyakran történik: hogy midőn ott gyümölcsöt, itt eredményt nem is vártunk: mindkettővel megvagyunk lepetve, —snem ily lassan jött, de természetes alakulás következményéül tekinthető-é Hazánk nagyfiánák hontal an ságábóli visszatérése f! A nehéz nyomor minden szenvedéseiben kifárasztott Nemzet a remény és csüggedés lázas változatai közt szögzé szemeit visszanyert nagy fiára, ki előtt bár minden tér el volt zárva, de a hontalanság iskolájából hozott tapasztalatai gazdag tárházát, s magasra törő hazafiui lelkének legnemesebb kincseit, a jog és szabadság érzetét, ez időben is, mint megyénk egyik választó kerületének képviselője, a nemzet érdekében törhetlen, erélyes s rendithetlen önállósággal értékesíteni soha meg nem szűnt, és bár küzdelmét a hőn óhajtott siker nem koszoruzta, a Nemzet büszkén tekintend képviselőinek e küzdelmére, s a történelem ez időszakra mint százados alkotmányharcunk fénypontjára fog örök időkig hivatkozni. Az alkotmány teljes megsemmisítésére utóbb szervezett gépezet a birodalmi ál-alkotmányosság keretébe kisértvén beerőszakolni független nemzeti önállóságunkat, a midőn e merénylet is megtört a Nemzet győzhetlen ereje, s iránytadó jobbjaink hazafias kitartásán, s a politikai légkör tisztulásnak indult, az oszló fellegek közt megtört sugarak tünedezvén elő, ő nyújtotta ismét a legmegnyugtatóbb reményt, a megyei köztörvényhatósági életet véve hatalmas védelme alá azon vezércikkekben, melyek az Önhatóság fenhangu követelményeinek örök értékű zálogai maradand- nak; s midőn a munkatér megnyílott, ismét, s az országgyűlés összehivatott, mint egyik választó kerületünk képviselője lett országgyűlési alelnök, s a nehéz küzdelmek sikerében megyénk nagy fia Hazánk vezércsillaga lön. Ez Nagyméltóságod politikai arcképe a múltból, gyönge, de élethű vonásokban. Nagyméltóságod a király s a nagy Nemzet első tisztviselőjének kötelesség érzetével lépett a Haza megroncsolt alkotmányos hajójának kor mányzására, melyet a roszakarat zátonyra kerített, hogy aztjerős karjaival lesegitvén, kivigye a tenger síkjára, honnan a jog világitó tornyánál a haza szeretet iránytöjével a biztos révpartra jutáshoz tájékozást nyerhessen. A hajó a zátonyról ki van emelve, de útjában jobbra a tátongó örvény, mely elnyeléssel fenyeget, balról a feltornyosult sziklák, melyek megfigyelésre intenek. A kormányos lángszelleme előtt nem volt titok a helyzet veszélye, de az öntudat határozottsága nem késett felvonni a vi* toriákat, hogy a kedvező szél az összes nemzet érzülete irányában hajóját átvezesse a biztos középen. A hajó megindult anélkül, hogy törést szenvedett volna, de útjában kisérik a fenyegető elemek is, amaz ijjesztő mély kebelét mutatja, ezek oldalaiktól visszavert hullámokban intik a kormányost a rés tartásra, — mig a kormányos csüggedés nélküli előretörtében a nap sugaraiban merészen tekintő sas szemeit hunyoritás nélkül szögzi azon fénypontra, honnan a várakozó Nemzet mutató ujja jelzi a révpartot. A hajó már a sik tengeren van, s bár még tova a kikötőtől, de mindinkább közeledik oda, hol a horgony az ősi örökség szilárd talajában fogamzik meg s magasra emelt zászlóját, mely alatt két évtizeden át nélkülözött királyt szentelt fel, tisztelettel csodálta meg a müveit világ. Mert Nagyméltóságod hazafiui ernyedetlen törekvésének s mélyreható kormányférfiui bölcset égének sikerült a Nemzet és Fejedelem közt a kibékülést létesíteni s ez indokból volt jogosítva azon magas megbízásra, hogy mint a Nemzet képviselőinek akaratából választott helyettes Nádor feltegye Fejedelmünk fejére a koronát. íme ez a mai nap arculata I A nép egyeteme a Nemzet a bizalom és megelégedés őszinte szavával nyilvánítja Nagyméltóságod előtt, miszerint a Haza jövőjét intéző magas hivatásának eddigi vívmányait legbecsesebb sajátjául elfogadja; üdvözli a hazafiui öröm lel- kesültségével az alkotmány hajóját, melynek erős árboca az önérzet méltóságával mutat vissza a már leküzdött veszélyekre, üdvözli a bizalom tiszteletével a gondviselésszerü kormányost, kinek zászlajára jeligéül a történelem már is feljegyezte : »üli robur et aes triplex circa pectus erat, qui fragilem truci commisit pelago ratem primus.* Nagyméltóságod kormányához a Nemzet osztatlan bizalma és reménye csatlakozik; bizalma a kivívott eredményért, reménye a jövőért. Mi a remény ihlettségével várunk s a meggyőződés vallásos hitével bízunk, miszerint Nagyméltóságod szevedésektöl edzett lelkének kipróbált férfias erejével, hazaszeretetének lángvillámaival lesújtja az akadályokat s a Haza sorsát erőről erőre, nyereségről nyereségre vezetendvén, hajójával be evez oda, hol a várakozott Nemzet szemében a hála könyeivel, kezében az érdem babérjával fogja Nagy Fiát megjutalmazni. Üdvözöljük azért * Nagyméltóságodat hazafiui jellemnagyságában, melyekben a Nemzet jövőjének záloga nyugszik : üdvözöljük a Nemzet beláthatatlan jövőjének küszöbén, melyről a lepelt levonni Nagyméltóságod végzetszerü feladata és midőn a még bevégzendő nagy munkához kellő erőt esdünk az egektől, engedje meg Nagyméltóságod, miszerint kiváló szeretetünkért azon jutalmat nyerhessük : hogy ha majdan a nagy mű befejezése után a kifáradt test az érdem babérain pihenni vágyakoznék, jusson nekünk a szerencse, hogy a hazafiui küzdelem verítékét nyílt homlokáról mi törülhessük le. Vármegyei ügyek. A közigazgatási bizottság havi ülését jun. 14 én. d. e. 9 órakor tartja. A tiszti főügyészi állásra, mely Vékey Gedeon elhunytával megüresedett, két pályázó van : Horváth József vm. első aljegyző, tb. főjegyző és Mizsák István tiszti alügyész. Arra az esetre, ha a tiszti főügyész megválasztásával az I. aljegyzői szék jutna üresedésbe, az első-aljegyzőségért pályázni fog Thuránszky László aljegyző, a második aljegy- zőségre pedig pályáznak: Prihoda Etele, jelenlegi III. aljegyző, Bessenyey László és Pintér István szolgabirák. Ha Prihoda Etele lesz a győztes, Pintér István a harmadik aljegyzőségre is fellép. E jelekből következtetve, könnyű előre látni, hogy a szeptemberi közgyűlés iránt, mely a tisztikar létszámában beállód, illetve még beállható vakanciák betöltésére lesz hivatva, általános érdeke lődés fog nyilvánulni. Hírek a nagyvilágból. A római pápa Őfelségét, a királyt levélben fogja üdvözölni a koronázás örömünnepe alkalmából. A levelet Galimberti bécsi pápai követ fogja átnyújtani. nép a testvér főváros utcáin. Kilenc órakor megérkezett a zászlókkal fölékesitett hadigőzös a föl- díszített pesti kikötőhelyen a Hidutcával szemközt; elhaladásakor a gellérthegyi erősség ágyúi üdvözölték. A koronajelvényeket tartalmazó ládát a gőzhajóról nyolc mágnás vette át. A koronamenet a várudvarba vonult. — Midőn a menet Pesten elindult, a hadigőzös elsütötte ágyúit, s ez üdvlövéseket a gellérthegyi erősség a vár ágyúi folytatták: mig a menet tartott, Pest és Buda minden harangja szólt. — A festő ecsetére méltó menetet egy cs. és k. gránátos század katonai zenekara zárta be. Midőn a menet Budán a várkápolnához közeledett, a bíboros hgprimás a klérussal a templom nagy ajtajához ment a koronát fogadandó. — A koronajelvényeknek a templomajtóhoz érkezése után a ládát, melyben azok vannak, a föntebb említett 8 mágnás a kocsiról leemelve és a klérus előlépdelése mellett a templomon át a sz. István kápolnába vitte. A menetet a vártemplom előtt egybegyűltek kisérték. — A Sz.-István kápolnában a klérus a sz. koronát, a koronajelvényekkel együtt a ládából kiemelte és az oltár előtt asztalra helyezte, mire a szokott szertartással Te Deum éne keltetett, a Györgytéren felállított zászlóalj üdvlövést tett, mit a vár, Gellérthegy és hadigőzös ágyúi viszonoztak. Ez a nap, szept. i6-ika, hogy Thierry szavaival éljek, »szép nap volt Ausztriára nézve.« — A. Te Deum bevégzése után a korona a többi jelvénynyel a Sz.-István-kápolnában három napig, szept. 16— 18-ig, közszemlére kitéve maradt. Szept. 18-kán. d. u. 4 órakor, az igazoló bizottság ! az igazoló tanukkal a Sz.-István-kápolnába ment, a koronát és jelvényeket az igazoló jegyzőkönyv másával a ládába betette és azt bezárta. Másnap, reggeli 7 órakor, a koronát és jelvényeket vasúti kocsiba helyezték és a diszvonat ágyulövések közt Bécsbe indult. Útjában mindenütt öröm s lelkesedéssel fogadták. Midőn d. e. I0*/S órakor ágyudörgések között a pályaudvarba berobogott, szűnni nem akaró éljenzések árjában tört ki a tengernyi közönség. Pozsonyban a helyből és vidékről egybese- icglett lakosságnak d. u. 2 őrakor a pozsonyi állomáson közszemléletre tették ki a koronát. Sz. István koronája 23 évvel aze’őtt hozatott oda utol- szor. Képzelhetni, mily örömmel és lelkesedéssel indult jelenleg Pozsony lakossága a drága kincsek viszontlátására. Bécsbe d. u. 4 órakor érkezett a koronát és az ország klenódiumait vivő vonat. A koronát tartalmazó ládát hatfogatú udvari nyílt kocsiba tét ték; a jelvényeket másik nyílt kocsiba; s igy szállították az udvari vártemplomba, hol a főoltár evangéliom-oldalára helyeztettek el a szent tárgyak, s ima után az egyházi kincstárba vitettek. őfelsége akkor Olmützben lévén, mihelyt a korona s a többi orsz. klenódium megérkeztéről táviratilag tudósittatott, Bécsbe indult. Szept. 20-án d. e. 10 órakor, a koronát és a többi jelvényeket a trónteremben őfelségének bemutatták, s az ő parancsára másnap, reggeli 7 órakor, a láda a jelvényekkel ugyanazon ünnepies módon, mely annak érkezésekor megtartatom, az udv. palotából az északi vaspályára s onnan Budára visszavitetett, ott nagy pompával a budai várpalotába kisérték, hol az máig biztos őrizet alatt tartatik. A megtaláló Karger Titust, a jelvények ki- puhatolása körül tanúsított tevékenysége és óvatossága elismeréséül Őfelsége a Sz.-István-rend lovagkeresztjével díszítette fel. * Legutóbb 1867. jún. hó 8-án, mikot dicsőségesen uralkodó királyunk, ó császári és apostoli királyi Felsége 1. Ferenc József és felséges neje Erzsébet királyné Budán megkoronáztattak, került napfényre a szent korona, a koronázás többi jelvényeivel együtt az erős vasládából, melyben lakatok és a magyar koronaőrök pecsétjei alatt őriztetik. Június 8-ika szombati napra esett, • Három napig tartó nemzeti ünnep volt a koronázáskor Magyarországon. A király és nemzet között helyre állott békesség, egyetértés, kölcsönös megbecsülés ünnepe. A közszemlére kihelyezett szent koronát és a koronázásnak többi jelvényeit vallásos áhítattal szemlélték a nemzet ezrei és százezrei . . . Azóta a szent koronának őrzése a budai várpalotában a koronaőrökre és a kir. koronaőrségre van bízva, A hitlevélnek ide vonatkozó 2-ik cikke, melyre a király megesküdött, igy szól: ,Az ország szent koronáját, az ország lakosainak régi törvényes szokása és a hazai törvények szerint, az országban fogjuk mindenkor tartani, s a keblükből valláskülönbségre való tekintet nélkül választott és megbízott világi személyek által őriztetni,*
