Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-06-05 / 23. szám
Sátoralja-Ujhely, 1892. junius 5 23. sz. Huszonhármatok évfolyam. ILÜriZXTÍB Ál. Egőzz évre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek oe&k ismert kerektől ÍO' gadtztnzk el. téilxitoi nem adatna visa* a. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondsor díjjá 90 kr. EMPLÉN. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉR-VÁRMEGYÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-ME6YEI GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. EISEEIE3 DÍJ hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó nt&n 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden í) centiméter után 8 kr számittatlk. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. fí Bazáénf. Isten! ki szemedet mindég nyitva tartod, Még a féregtől se fordítod el arcod, Látod a jövendőt, csak úgy, mint a múltat, Bölcs gondoskodásod soha el nem múlhat, Nemzeteknek sorsát intézed egyedül, Vezeted napfényen, árnyakon keresztül: Függjön tekinteted a mi szép hazánkon, Minden porszemére tőled áldás szálljon. Sósa gaps. A pünkösti lélek. Ma az egész keresztyén világ ünnepet ül, az első csodás pünköst örömünnepét; minden kér. templomban erre zendül meg a halleluja. A magyar nemzetre kettős örömnap virradt ma : a piros pünkösté, mely egy lelkesítő történeti faktummal évenként meg- megujuló szent ünneplés, — és egy boldog irigy 25 éves forduló napja, melyin nemzet és fejedeleme egymás keblére borulnak. Dicső pünkösti lélek, mely az emberiséget nagy célokhoz vezeted! Mert tagadja bárki, de úgy van az, hogy ezen pünkösti lélek nélkül egy kor, egy nemzet se hozhatott volna létre nagy dolgot; egy eszme sem formálódhatott volna boldogító munkára képes valósággá. Nézzétek a parallelizmust e kettős ünnepünk tárgya közt I Jézus, három évi munkálkodása alatt, a legszebb igazságokat hirdette. Ember nem szólott soha bölcsebben s mindenki, aki őt hallgatta, érezte lelkében az újjászületést, mely feljogosít a mennyre. De hát mi lett volna vájjon az ő követőiből bizonyos szervezet nélkül ? Magukra maradván, ellenséges irányú társadalmakban olyanok lettek volna, mint a pásztor nélkül maradt nyáj. És olyanok is voltak, mert ha lelkűk világossággal volt is telve, de az ö hü veztőjük nélkül, kit isteni küldetése e földről elszólitott, a kétség és habozás közt ingadoztak. Ekkor jött aztán segítségükre ama pünkösti lélek. Mintha előttünk lenne a kép, amint ott ülnek egy kisded hajlékban, leeresztett fővel az apostolok, tűzzel szemükben, de kevés bátorsággal szivükben, hogy mihez kezdjenek ? Ekkor feláll a köztük legbátrabb, Péler, a lánglelkü szónok és elkezd beszélni ; arcán elömlik lelkének melege, a többiekre is rászáll a lelkesedés és a hallgatók közül háromezren térnek meg. Megalakul az első kér. egyház; igy aztán a fenmaradás szervezett társasággal biztosítva lett. Azóta a kér. egyház folytatja áldásos munkáját, de ama pünkösti tényt bevonta ünneplése körébe, sőt abból erőt és lelkesedést merit sok nagy alkotásaira. E nemzet is egykor zászlót bontott. Zászlajára ezt irta: szabadság, függetlenség. A jelszó előbb győzni is látszott, de végre is elbukott és az elkeseredett nemzet erejét bubánatban sorvasztotta, mert magát elveszettnek hitte; a győztes ellenfél pedig előnyeit kizsákmányolni igyekezett. Bizony, a sir szélén állott ez a nemzet. Ekkor jött aztán egy pünkösti lélek, mely galambalakjában rászállt a fejedelemre, megihlette szivét a haza jeleseinek s király és nemzet 1867. jun. 8-án frigyet kötöttek egymással. Magyarország visszanyerte ismét]önrendelkező jogát. így az ige, melyért a hősök küzdöttek, más alakban ugyan, de győzött és a frigy szerencsésnek bizonyult, mert, nézzetek csak széjjel, ellenség lovának patkója nem gázol aranykalászos vetéseink közt, hanem átszelik milliárdokat erő vasutaink, mint a színes ruhát átfutó fekete csikók, A sajtó, a'szabad vélemény orgánuma, terjeszti a világosságot a haza legfélreesőbb zugába ; iskoláinkban müveit tanítók oktatják gyermekeinket és a zeng- zetes magyar nyelv és géniusz templomban, iskolában otthonos. A honfiakat elválasztja ugyan egymástól felekezet, de a hazaszeretetben és abban a véleményben, hogy tudomány, szorgalom, tiszta erkölcs, haza- és nyelvszerelem teszi nagygyá e hazát: mindnyájan megegyeznek. Hát nem a pünkösti lélek munkája ez ? Mondjuk azért e kettős érzés hatása alatt: Hallelujah, hallelujah! Áldás a honra! Hir, szerencse koszoruzza a király fejét!« Péter Mihály. „Életünket és vérünket!“... „A legelső magyar ember a király.* Ezer éves alkotmányunk múltja, az önfeláldozó dicső harcok emlékei, fényesen bizonyítják1 hogy a vitéz s lovagias magyar nemzet ésszabadon választott íejedelme között már eleve oly benső viszony fejlődött ki, mely mig egyfelől a nemzet törvényeinek biztos kezességet nyújtott, addig másfelől az alattvalók hü ragaszkodását s önfeláldozó szeretetét eredményezte. Ki tagadhatná, ki merné kétségbe vonni a hü magyar népnek uralkodója iránt mindenkor viseltetett hagyományos tiszteletét, ama hü ragaszkodást s szeretetet, mely életének s vérének feláldozásától sem riadt vissza soha ?! — A hóT A f* C A, (f Jubileonii s/.ó/.at — 1892. jun. 8. — fmr A ^Zemplén* eredeti tárcája. ,Fény nevére áldás életére !* Fő íödetlen álljon, megoldják a saru: Ma szent ünnepet ül minden igaz magyar 1 Templommá váljék e hármas bércnek hona, Amit négy íolyónak büszke árja takar, . . Az ős turul, ami féltett örökségünk, Szárnyát csattogtatva fel, égig, szárnyaljon : Ma nagy napunk, ma szent napunk van minékünk, Mely mindnyájunkat egybe kapcsol, egybe fon 1 Régi fényét visszaadtad Lajos, Mátyás Koronájának és hirök zengzetének, Mert jellemed a nyugodt, bölcs belátás, A szivjóságod meg az ember-isméret 1 Én nemzetem, magyar népem 1 lobogtassad Délcegen magasra nemzetiszin zászlód, Mely diadal között oly erőt adott s ad Világcsatákban, mit sorsod sokszor rád rótt, Midőn küzdtünk kereszt tanáért egy szálig, Midőn ősanyádnak ingó trónját védtük, Midőn vérrel irtuk, mi jogossá válik, Midőn kértünk, oh adj, szabadságot nékünk 1 Fölségl nem puszta hang a szó ma ajkunkon; A lelkesülés nem papírra vetett szin; A tisztelet, mely ma Tégedet körül von, Nem ál-gyöngyökből vert pompa, külső fény, csin : Igaz, miként minden magyar ember szive ; Igaz hamisitlan, miként a sár-arany: Nevednek jóságos, messzeszálló hire Nagy királyink során s szivünkbe vésve van! A népek viharzó, órjás tengerében. Egyre tólultak a vészes, zugó habok : Jóságod világot gyújtott a szivében Nemzetemnek és mi megértettük hangod. . A megfagyott szívnek zord talajából A nehéz szót könnyen, játszva felástad. . . Áldott a szív, mely ily érzelmeket ápol, ígéretének áll s jövőben nem mást ad ! Engedd, e szent napon, Értted imázzék mind, Ki ajkát imára csak kinyitni tudja; Értted öltsön fohászt minden hang, szó benn kint, — Hazában s kívül — mely zeng ma százszor s újra 1 Ki élet-halálban velünk lenni akar önzetlenül velünk s mellénk bátran kiáll . . . S azt kéri, zengi, mit sok millió magyar Egy szívvel lélekkel zeng : Éljen a király ! Most tapsol a világ. Tapsol, mert belátja, Míg őseink bércet és folyót szereztek : Te sziveket nyerél, miket idők árja Szeretni tanított s hirt adtak nevednek. Elmár. A magyar szent korona történelme. (Folyt, és vége.) E szolgálat megszüntettetett, midőn a koronát Leopold megkoronázására a pesti bandérium Pozsonyba fólkisérte. Képze’hetjük, hogy e bandérium Budára s onnan haza utazása minő mozgalmat szült hazaszerte. Leopold megkoronáztatása után sz. Koronánk Budára, a kir. várba szállíttatott, honnan 1809-ben a franciák elől Munkácsra vitetett, de a vész elmúltával ismét Budán őriztetett legújabb, szintén nevezetes eltűntéig. Az 1848-ki vihar kitörtekor a koronát azon évi szept. 28-kán nemzetgyűlési bizottmány vette át. A világosi fegyverletétel után a sz. ereklyét és a koronázó jelvényeket Szemere Bertalan, bel- ! ügyminister Orsóvá, vidékén elásatta. A császári kormány tudta, hogy a magyar ! szent korona a haza határait nem lépte át. Megbízta hát Karger Titus őrnagy-hadbirót Őfelsége, keresse a történelmi nevezetességű drága kincsét. A megbízott nyomára jött, hogy a menekvők a koronát s koronázó jelvényeket Örsovára hozták, de azokat ott bizton el nem rejthetvén, velők a mehádiai fürdők felé utaztak, hol azonban még kedvezőtlenebbnek mutatkozott a hely; ez okból visszatérve Ó-Orsovára a koronát Theodor György házához szállították, s végre megbízott emberek által, vett lovakon azokkal a Csernapatakon át az oláhországi határ felé vitették. Ki volt derítve, ! hogy e menekvők ugyanazon nap Ó-Orsován ásó 1 eszközöket vásároltak s velők éjjel a Cserna felé 1 távoztak el. A korona azonban föl nem fedeztethetett, mert az aldunai vidékeken korán állt be a 1 tél s vastag hó boritá be a földet, az i85Q-ik Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.
