Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-05-08 / 19. szám
Sátoralja-Ujhely, 1892. május 8 19. sz. Huszonhármaink évfolyam. ELÍriZITÍS ál. EgŐBE évre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek osak ismert kezektől fO' gadtatnak el. Eézlr&tqx nem adatna vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérijén minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-YÁRMEGYÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK 2vLIJSTK)E2Sr TTLA.S.á.IEBlfcT.A.E3. I2BDETÉ3 DÍJ hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó nt&n 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük ■ körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden Q centiméter nt&n 3 kr számlttatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtalik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. A Zemplén-Hegy alj a, általában pedig a hegyi szőlők újból betelepítéséről, különös tekintettel Zemplón-vármegye viszonyaira. III. A szőlők ujjátelepitésének ez idöszerint egyetlen célravezető, sikeres módjának tartom az amerikai alanynyal és oltással való szaporítását s telepítését; s hogy az állam szakközegeinek is ez a nézetük, bizonyítják a vincellér képző iskolák nál már íelálktott és folytonosan szaporított nagy amerikai, simavessző termelésre berendezett telepek. De az uj telepítés sikeréhez ok vetetlenül szükséges az újonnan telepítendő szőlők talajának megforgatása. Első sorban ez a munkálat tőkét igényel, mégpedig nagy tőkét, melylyel a vagyonát vesztett hegyaljai lakosság nem rendelkezik, sőt annak előteremtésére sem alapja, sem hitele. Ez a kérdés, a pénzkérdése, képezi tehát első sorban a megoldás sarkkövét és itt vélem én az állami tényező beavatkozásának szükségességét és pedig hosszú lejáratú, kamatnélkül adott költsönök alakjában. Ezzel tehetnék a Hegyalját ismét virágzóvá s koldusbotra jutott 65,588 polgára mentetnék meg a hazának. Ha az állam a területek megforgatására szükséges tőkét az azt igénybe venni akaró szőlőbirtokosoknak hosszas évekre terjedő, kamat nélkül adott államköltsön utján engedi át s a szükséges mennyiségű űltetnivaló amerikai vessző megszerzé- sát megkönnyíti avval, hogy minden ember köny- nyen hozzájuthasson : az eredmény rövid idő alatt szembeszökő lenne. Az anyagi segedelem az évenkénti költségelőirányzatot nem zavarná meg : i. mert nincs meg az oly tömeges földforditásra a szükséges kézi erő, 2. nincs lehetősége az ültetésre szükséges összes alanyt előteremteni s ekként a költsön apróbb részletekben, több év alatt lenne folyósítandó és alig feltehető, hogy egy év alatt az összes szőlőterület 1/i0-ed részénél több jönne forgatás alá. Az összes terület 1/,0 része képezné minden birtokosnak szőlövessző és oltványszaporitó telepét, a többi 9/,0-ed része a szőlőt magát és 10 év múlva az első 1/iB is szőlőre fordittathatnék legalább nagy részt, mert a fentartásban nem lenne szükség oly nagy szőlő-iskolára. Az újból ültetni kezdett szőlők már a 6-ik évben teremni kezdnek s így a visszafizetés már a 6-ik évtől kezdetét vehetné. De lássuk a számok útmutatását: A Tokaj-Hegyalja 13 827 hold 652 öl szőlőjének megfordítására, □ ölét 14 krba számítva egyre másra kát. holdankint 224 ft, tehát összesen 3>°97>339- ft 28 krt venne igénybe; ezt io évre osztva, egy évre esnék, vegyünk kerekszámot 400000 ft ennek évi'kamatvesztesége 5%-al 20000 ft, mely összeg tetemesen kevesebb, mint a mennyit az állam évenkint földadóban vészit, az évi 20000 ft kamatveszteség meg tiz év alatt 200,000 ftot tenne ki. Ezen az áron meg volna mentve a vagyon, meg volna oldva egy tájék, egy vármegye magyar létkérdése s azt hiszem, hogy maga az erkölcsi és hazafiui érdek ellensúlyozza a látszólagos veszteséget. Hogy pedig az állami segedelemmel, a kölcsönnel visszaélés ne történhessék: az állam közegei, szolgabiró, államépitészeti hivatal, vagy külön megbízott, de legalkalmasabbb lenne a kultúrmérnöki intézmény az ellenőrzésre s ez összeg egyedül az ő utalványukra, a megtörtént munka aránya szerint az adóhivatalok a munkásvezetőknek fizetnék ki. Az állam állapítaná meg az egységi árakat a föld forgatásért Különösen szükséges volna, hogy az államköltsön ne kerüljön sokba s különösen könnyen hozzáférhető legyen, mert a sok utánajárás nagyon nehezítené a gyors munkát, pedig itt az idő a legdrágább s itt érvényesülne közmondásunk, hogy: ki gyorsan ád, kétszer ád ; mert ha a munka biztosítása előtt a reményt vesztett munkásnép el- széled: nemcsak a szőlők újból ültetése, de egyáltalán a szőlőművelés is lehetetlenné válik. Az államköltsön megelőzne minden illető szőlőt terhelő még bekebelezett terhet is s méltán, mert azzal a befektetéssel a terület értéke okvetlenül annyival emelkednék, mint amennyi a befektetett költsön összesen; s igy reményelhető lenne, hogy 10 év alatt kellő siker mellett ismét felvirágozna a Hegyalja s az eredményt látva, a már régen parlagon heverő szőlőtalajok is művelés alá vétetnének és a szaporodó adóalapokkal első sorban az államkincstár nyerne. A fentebbiekben kifejezett vélemény s annak indokolása eléggé világosan kitüntetik a hegyi szőlők, különösen a Tokaj-Hegyalja hátrányos viszonyát szemben más adónemekkel. Megkísértettem kitüntetni az utat és módot, melyen a baj orvosolható lenne. Még pár megjegyzésem van, melynek szintén lényeges befolyást tulajdonítok a szőlők ujjátelepi- tésénél, de előre kijelentem, hogy senkit sérteni nem akarok, attól, aki talán sértve érzi magát előre is bocsánatot kérek; az összes tényezőket tehát összegezem. 1. Hosszas lejáratú, kamat nélkül adott állam költsön a talaj megforgatására s az amerikai szőlővessző könnyen hozzáférhetősége mérsékelt beszerzési áron. 2. A vincellér-iskolák gyökeres átalakítása, hogy azokban ne felügyelő urak, de szakértő elő- munkások neveltessenek s ezt rövidebb tanidővel s több gyakorlati munkával lehetne elérni. Az elméletnek olyan tudománynak kell lennie, mely a sok évi tapasztalatok alapján szerzett ismereteknek, a gyakorlatnak az okát adja, vagyis megmagyarázza a »miért« kérdését, tehát az elméletnek a gyakorlati munka alapján kell felépülnie és nem megfordítva. 3. Az állami vincellér-iskolák mellett felállított és felállítás alatt lévő amerikai szőlőtelepek csak kisebb részben fordítandók sima vessző nevelésre, hanem nagyobb részben szőlő-oltvány-telepekké alakítandók, hogy a telepítő közönség mentői több oltványt szerezhessen s az oltást a tanintézetekben tanuló növendékek sikerrel végezhetik; mig ellenben, ha minden egyes szőlőbirtokos már előre is szőlőoltványok előállítására szorittatik, nincs jövője, vagy az isten a megmondhatója, meddig húzódik az ujjáültetés munkája. Ilymódon a befektetett tőkének egy része az államnak megtérülne, kivált ha a növendékek képesítésénél az oltásban való ügyesség tekintetbe vétetnék és a megfogamzott oltványok arányában a növendékek némi csekély díjazásban is része sülnének. 4. Az oltványok beszerzésének módja a közönségnek megkönynyittetvén, nemcsak hogy tetemes összeg folyna be értük, feltéve különösen, hogy az áregység fel ne csigáztassék, de a szőlők beültetése rohamosan haladna. Nemcsak én, de sokan mondjuk azt: adjatok kész oltványokat és a filoxera-kérdés megoldatott. 5. Külön gond fordítandó a faj azonosságára s hogy az állami intézetek a rendelmények kiszolgáltatásánál szorul-szóra a rendelvényhez ragaszkodjanak. 6. Addig, mig az állami intézetek kellő oltványt előállítani tudnának, az eladásra kerülő oltványok a megrendelés aránya szerint osztandók ki, hogy minden ember részesüljön bennök, necsak azok harácsoljanak el mindent, kik a tűz körül sütkéreznek. 7. Hogy élejevétessék annak a természetT A 510 A, Egy és más a dohányról. Irta: EB. A ^Zemplén« eredeti tárcája. II. Minden embernek, minden népnek, sőt minden korszaknak megvan a maga ízlése. Ezt a témát már mások is elég gyakran firtatták s magam sem akarok vele valami újat mondani, csak egyszerűen magát a tényt konstatálom. Én egyáltalában semmi újat nem tudok; mindazt amit tudok, mástól hallottam, vagy láttam, vagy olvastam, mindazonáltal annyit szólok a tárgyhoz, amennyi e keretbe illik. Az ízlés maga nem terem csak úgy magától, mint a subán a gallér, az ízlést nevelnünk kell. A szakértő inkább iszik Jáva- vagy Mocca-kávét, mint cikoria-levet, jobban szereti a szamorodnit, mint a cankót. így vagyunk a dohánynyal is. A valódi havanna dohánynak a szivarozó mindig elsőséget ad s többre becsüli nemcsak a muskotálynál, de a világ összes illatos növényeinél. Hanem azért nem volna jó. ha a dohányos, bármennyire finomult Ízlése van, mindig havannát szívna ; a legelkényeztetettebb gourmand gyakran többre becsül egy pohár jófajta asztali bort azjaszunál, máskor pedig megfordítva. Az Ízlés változékony, kérem, mint a hangulat. A magyar ember magával hordja a dohányát s ha útja, például Németországba vezeti, dehogy birja el pipájában a pfalzi dohányt. »De gustibus non est disputandum.* Pedig a németek nagyra vannak a pfalzi és ukkermarki dohányaikkal. Utazásközben egyszer egy porosz katonatiszttel beszéltem, ki egész komolyan magyarázta, hogy az elzászi dohány illata a tehéntrágya illatával együtt nemcsak kitűnő aróma-kompoziciót ad, hanem a táborozásban kifáradt katonát még poetikus hangulatba is hozza; én nem annyira az illatkompozicióra, mint inkább egy k'fáradt porosz katona költői hangulatára vagyok kiváncsi. Tagadhatatlan, hogy egy és ugyanazon fajta szivart »furtumfurt« szívni unalmassá válik s minden finomult Ízléssel biró dohányzó tudja, hogy a kitűnő égésű, édeskés illatú friss havanna szivar után egy jó fajta manila következik ; egyébiránt jól esik ezután egy pipányi jóféle hazai is. Sokszor el-elnéztem nagyobb hadgyakorlatok, de különösen a bosnyák foglalás alkalmával az embereket, kik kimondhatatlan szenvedések, leírhatatlan nélkülözések után valamely zugó erdő melletti tábortűznél cseréppipájukból eregették a füstöt s aki ezt közelből látja, csak az sejtheti, mennyi varázserőt rejt magában az az egy pillanatszülte füst, mely az ember álmadozó lelkében a harctüz közepette is otthonról, békéről, szerencséről és boldogságról fest képet. S ha meghallgatjuk a nargilét szopogató törököt, akkor is méltán csodálhatjuk a do hány bűvös erejét; a tulerőltetett munka után nárgiléje mellé ül az emberséges török s úgy ringatja át magát a képzelet világába, abba a pálmaligetes paradicsomba, melynek ezeregyéjszakái alhambra-palotáiban piheni ki magát. Az ázsiai dohánynak rózsavizén át lehűtött füstje elkábitja őt úgy, hogy: »Ébren alszik ébren álmodik s minden álom egy fényes királyság 1« Hanem jaj annak, kit Ázsia erős dohánya, ez az aranyszínű, hajszál- vágatu Loreley egészen hatalmába kerít; ki a nargilé rabjává lett, jaj annak : megvetett álma- dozóvá lesz az azelőtt józanul gondolkozó ember, elpuhult törpévé zsugorodik a hatalmas atléta s a pirosló szin, az egészség hiteles bizonyítványa, eltűnik, sárgaság lép helyébe. Mérsékelten és szerényen élvezve, nagy gyönyörűség, a szív felfrissül, a lélek a gondoktól szabadul meg s bizony a filokszerás időkben az sem az utolsó jótétemény. Jó dohánynyal megtömve a pipa, vagy egy jófajta szivar, az az élvezetek koronája« szokta ebéd után a tisztelendő ur mondani; ebéd után rá is gyújt s pipája egész napon át meleg, jobban őrzi a pipája parazsát, mint hajdan a Veszta-szü- zek a tűzhelyeiket. El kell lesni tudni a finom fajú levelek különböző változatú illatait. A magyar szivarzónak a délamerikai könnyebb levelek tesznek jót, mint például a Varinas, az Orinoco-Ka- naszter, ezek a kellemes illatú dohányok az ideg- rendszert csak épen annyira ringatják el, ameny- nyiben az ember tulizgatottságát a békés munka csendes nívójáig hangolják le. Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.
