Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-05-08 / 19. szám
ellenes állapotnak, hogy egy egy holdas szőlő- birtokos, de különben is iparos, az ipar kamarában úgy szerepeljen mint nagy borkereskedő és bor termelő ; a szőlőbirtokosok szövetkezete kötelező- leg s kamaraszerüleg felállítandó s a szőlőbirtok- változás ott is nyilvántartandó s az összevásárolt borok csak mint árucikkek, de nem mint az áruba bocsájtó termesztése, vitessenek piacra Ezek, ha megtörténhetnének, a most siralmas képet nyújtó tokaj hegyaljai kopár hegylánc ismét megkapná szőlő koronáját; de amint én ismerem a Hegyalja viszonyait, pedig dicsekedés nélkül mondhatom, hogy ösmerem, gyökeres állam-segedelem nélkül nem lesz belőle egyéb, mint kecske- legelő s mentői későbbre marad a kezdet, annál közelebb jő az az állapot, a midőn a Hegyalja helyett napirendre tér a világ. Elfelejtik. Elvész a piaca a bornak, pedig azt a közlekedési viszonyok kifejtettsége mellett, midőn a hegyaljai bornak már most is annyi ellensége van a kémikusokban, visszaszerezni, igén de igen nehéz leszen. Mielőtt soraimat bevégezném, pár szóval azoknak figyelmét akarom egy bizonyos irányba terelni, kik az elpusztult hegyoldalakat, tekintet nélkül a talaj viszonyokra, gyümölcsfákkal vélik beültetni. Szép és valóban hasznos is volna, de azok az urak, akik ezt mondják, nem állottak egy száraz esztendőnek forró julius vagy augusztusi verőfényes napján óra számra a napszámos mellett mert ha ott lettek volna, belátnák hogy a száraz, kavicsos lava talajban, a szőlőt kivéve, más élöfa nem élhet s nem mondanák: ültessünk fát oda, ahol a fa életére okvetetlenül szükséges talajnedvesség nincs meg. Viz nélkül fa nem tenyészik; hiszen a Hegyalja oly szegény vízben, hogy ivóvize is kevés, hol vegyük a fa ültetéséhez szükséges vizet ? Szerintem kivihetetlen, a természetet erőltetni nem lehet. Próbáltam én is, de kigyógyitott sok száz fámnak kiszáradása s most már csak az aljban mozgok a fákkal, ahol már ezelőtt is gyümölcsös volt. Legyen jelszavunk, mindenáron ültessük be a Hegyalját szőlővel, hogy legyen ismét aszú és szamorodni-borunk s ne legyen kénytelen a magyar Frankfurtban és Prágában készült locsadékért pénzt adni. Nem kívánok főbb becset tulajdonítani e pár sornak, de adja Isten, hogy az ügy előmenetelét égy lépéssel előre vinni segítettem, s ha ez megtörténnék, úgy meg leszek elégedve s hazaűui kötelességemnek egy részét róttam le. Szenaere József. Vármegyei ügyek. Ki az éljen? Holnapután választja meg a vármegye közgyűlése egyik oszlopos tisztviselőjét, főjegyzőjét, a vármegye kormányzójának alter-égoját, az alispánnak tórvényszerint való helyettesét. Két érdemes tagja a tisztikarnak: Dókus Gyula, középponti főszolgabíró és Horváth József h, főjegyző vívják meg a díszes főjegyzői székért alkotmányos tusájukat. A pártok alakulásából s már ma is észlelhető hadállásaikból következtetve, aligha egyszeresen, de háromszorosan is fognak mérkőzni az egymással szövetségben álló pártok. Föltéve, hogy a győzelem babérját a Dókus-párt fogja aratni, az újhelyi főszolgabiróság- ért Ferenczy E'ek dr., úgyszintén Barthos József és Matolay Béla főszolgabirák, Gaizler József br., Bessenyey László és Mester István szolgabirák fognak egymással síkra szállani. Ha Barthos József Ki ne ismerné, ki ne kedvelné a szerény, formás, apró cigarettát? Rövid életű füstje — egy eltűnő egzisztencia; pillangószerü létezés, mely csak a percet, amikor megszületik, éli túl ! Az élet komoly munkája közepette egy cigaretta messze földről ide szárnyaló, futólagos fölfrisüléssel szolgáló, kedveskedő csók; egy könnyed léggömb, mely elvezet bennünket az élet apróbb hullámai feleit. A cigaretták a szivarok között apró tündérkék 1 A reggeli kávénak utolsó cseppjeit megédesítjük, ha egy könnyű kubára gyújtunk ; az éjszaki alvás által megerősbült idegeket kellemesen izgatja s uj kedvet önt belénk, hogy a reggeli munkát megkezdhessük. Ilyenkor a nehéz havanna nem volna helyén, mert ez felfrissülés helyett bágyadt- ságot okoz. A havannatermelő nagy gyönyörűségét leli abban, ha az úgy futtában készült még egészen friss szivar szűzies füstjét élvezheti; mi európaiak szeretjük, ha a szivar egy kissé pihent, egy kis ideig raktáron volt. Az egészséges embernek a szivarozás mindigjól esik, de nemcsak, hogy jól esik, hanem az egészség fokmérőjének tartja a szivarját s ha szivarja nem Ízlik, azt mondja: »Most beteg vagyok!* Lefekszik, de nem ha! meg. Legjobban ízlik a dohányzás egy-egy nagyszabású kirándulás után, némely választmányi ülések után; tessék csak megfigyelni, hogy a színházi előadások után már az ajtóküszöbön milyen mohón gyújt rá a dohányos ember arra a szivarra, melyet az utolsó győzne, az ő helyéért Sztropkóra Bárczy Bence szolgabiró, Urbán Ferenc és Mester István folytatnak harcot; ha pedig Matolay Bélának lesz szövetségese Fortuna : akkor a szerencsi fószolga- biróságért Gaizler br. és Mester István mérik ösz- sze erőiket. A komplikációk kifejtése úgyszólván előreláthatatlan. Node meglátjuk majd holnapután, hogy ki lesz az éljen ? A kir. kereskedelmi minister a tokaj-tarczal- zombori törvényhatósági közút folytatólagos kiépítésének költségei címén 5000 ftot tett folyóvá. A kir. belügyminister B. Vécs község tüztől károsult lakóinak fölsegitése céljából 215 ftot küldött. A kir. földmivelésügyi minister a velejtei vasúti állomást mariarakodó állomássá rendez tette be. Déltiroli levelek. Arco, 1892. Tavaszhó 16. IV. Családomhoz vissza kelletvén jönnöm, egy heti otthon időzés után, ismét útra keltem. Ez alatt nálunk a hó egészen elenyészett, s én Mis- kolczon túl kissé elszunynyadván, midőn felébredtem — ismét mindent hóval borítva láttam, és igy volt ez az egész hosszú utón végig — Arcóig, a hová másnap d. u. 6 óra után érkeztem. Itt is oly nagy havat találtam, amilyen itt nem csak e télen még nem volt, de különben is nagy ritkaság. Bokán felül gázoltam benne a vasúti állomástól lakásunkig, igaz, hogy ez a hó már félig viz volt, és másnap el is olvadt. Azóta, vagy öt esős napot kivéve, igen szép meleg tavaszi napjaink vannak. Arco felett közvetlenül uralkodik a vár, amely ugyan most már lakatlan, és legnagyobb részben már rom. Vannak azonban meglehetősen ép részei is. Csak nyűgöt felől lehet rá felmenni folyton meredeken ; többi oldalai függélyes sziklafalak. Az imitt-amott még fennálló, majdnem torony alakú, 3—4 emeletes épületek közt igen sok ciprus-fa emelkedik az égnek, magosán, karcsúbban és hegyesebben a jegenyéknél, amelyek egész télen setét zöldben diszknek, s oly szabályos nö- vésüek, mintha nem tudom mily gyakran nyírnák. A kilátás a várból, mint várni is lehet, nagyszerű. Lábunk alatt az arcoi katlan, délfelé a kis Monte-Brione-hegy, amelytől jobbra a Gardató rivai öble, balra pedig annak torbolei öble, s a kettő azután összefolyván, a láthatár a tó hosz- szában elenyészik. -- Arcót magát, s a Sarca folyót közvetlenül magunk alatt látjuk; de óvakodva kell lenéznünk, mert amilyen magos a hegy, egyetlen sziklafalat képez. — Az utak és ülőhelyek a várban rendben vannak tartva, s ezért a kimenetelnél a kapuban íejenkint 20 krajcárt fizetünk. Egy más szép napon a várhegy megett éjszakra eső szirtes hegyre mentünk, szinte ugyanazon társasággal. — Itt is meredek, helyenkint szirtes, helyenkint törmelékes, ritkán gyepes, vagy mohos helyeken mentünk fel; s egyszer társaimtól kissé elmaradván, ha nem figyelmeztetnek, néhány száz méternyi magosságról talán le is zuhanhattam volna, mert egy szikla és egy függőleges hasadék közt oly keskeny, sikamlós, gyepes ut volt, hogy szinte megborzadtam tőle. Utóbb a társaság többi része ismét nyugvóhelyre telefelvonás végén jóelöre előkészített; izük a dohány alvás előtt csibukból, lágyan megtömve, szép szálas, puha és szívós törökdohánynyal, mely égésközben olyan kívánatosán dagad kifelé s oly ész revétlenül nehezíti meg pilláinkat csendesen elaltatván bennünket. Játékközben, beszélgetés mellett is jól esik a szivarozás ; de a szivarozónak még az is jól esik, ha valakit szivarral megkínálhat, hisz rokonok vagyunk, Teleszforusz, a dohányzók istene és páduai Szent Antal, a dohányzók védőszentje nevében; egyébbiránt, s azt tessék elhinni, valakit egy szivarral megkínálni tudni : művészet / Szivarral valakit megkínálni sem kegyelem, sem jótékonyság, hanem figyelem. Minden művészetnek megvan a maga virtuóza mellett a kocamüvésze j is, a dillettansa is, nomeg a fusere is. Szomorú valóság, hogy a világ nem áll csupa művészekből, ! s egy egy igazi művészre annyi dilettáns esik, ! hogy ahhoz képest Xerxes tábora csak egy kis kompániává törpül. A megvendégeltetésnek ép úgy megvan a maga művészete, mint a mulattatásnak, a levelezésnek, az elbeszélésnek stb. A fölött ugyan sokat lehetne disputáin!, vájjon illő-e, szabad-e más embernek a szivarját j szívni? Nagy sérelem volna az, ha valakinek egyszerre csak az jutna eszébe valamely társaságban, I hogy polgártársát igy szólítaná meg: »Szokott kérem harisnyát viselni?« Vagy: »Szolgálhatok egy finom zsebkendővel ?* Azon senki sem ütközik már meg, ha kérdjük: »Szokott kérem szivarozni ?« »Szolgálhatok kérem egy szivarral ?« pedvén, csak ketten, egy fiatal mérnök társunkkal mentünk fel a hegy tetejére, gondolom S.-Giovanni, (Sz.-János) hegynek hijják, ahonnan csakis éjszakfelé a .Samz-völgyén láthatunk valami egyebet, mint a várhegyről: a Garda-tó felé a kilátás ugyanaz. Egy más napon a vár alatt a Sard n innen, vagyis balpartján mentünk egy jó órányira, aholis Prabi falunál a hegy oldalába, szirtbe vágott kápolnát néztünk meg, amelynek csakis külső fala van építve. Belső oldalát és boltozatát a szikla képezi. A kápolna folytatásául még két kis szoba is van, az után egy erkély, amely a szabadban levő szószékül is szolgálhatna, ha nem volna oly magosán a völgy felett, de igy csak egy Stentor beszélhetne onnan. Ezen séta alkalmával láttuk a polgári céllövöldét. Emeletes épület, amelynek ablakaiból lőnek a sziklás hegy felé, Bersa&lio Arciduca Alberto felirattal; — láttuk továbbá a villany-telep építését, s a Sarca medréből hozzá vezető csatornát, amelyet most már másodszor ásnak és vesznek két kőfal közzé, mert először nem sikerült. Tehát itt sem csalhatatlan a mérnöki tudomány. A telep több, mint egy kilométernyire van a várostól. Itt a villák közt is rakják le a villanyvilágítás vezetékét, és állítják fel oszlopait s lámpáit, de mir csak az őszi vendégek számára. Utóbb ismét, de csak saját családommal kocsin jártuk be Torbolé t és Rivá t. Torbole, mint már egy előbbi levelemben emlitém, a Garda-tó éjszakkeleti sarkában van. Gyönyörű fekvésén kívül megnézésre és említésre méltó itt a mesterséges haltenyésztés, amely nem a tó szélén van, mint képzeltem, de jó magosán a hegy oldalán, s vizét a meredek hegyről lezuhanó patak szolgáltatja. Láthatjuk itt az egyik rekeszben a petéket, a másikban az azokból még alig kibújt apró halacskákat, amelyek a petét még egy ideig magokkal hordják, abból nyerik táplálékukat is, és mig azt el nem hányják, addig enni semmit se kapnak. Ezután következnek már a peték nélküli apró halacskák, és más-más rekeszekben fokon- kint nagyobbak. A legnagyobbak, amelyeket hálóval kifogva mutattak mintegy misfél arasznyiak. Fajra nézve a salmo, (pisztráng vagy lazac) családhoz tartoznak; s a legszebb, amelyek a pisztrángot jellemző színes pettyel három négyféle színűek, s ezek közt a szép kék pettyek a legszebbek. E fajt, mint mondák, Californiá-ból hozták. Itt egyéb megnézni való nem lévén, szorosan a tó partján, s a Brione hegy tövében áthajtattunk az éjszaknyugoti sarokba, Rivá-ba, — amelyről már előbbi levemben írtam, és onnan vissza Az ut, Torbolé tói Rivá ig, s a felette meredező szirtek, az alattok elterülő Garda-tó, amely mindenütt a legszebb kék, csak a rivai kikötőben zöld szint mutatott, valóban gyönyörű, még a természet szépségeire kevésbé fogékonyakra is hatást gyakorol. De végre mindennek vége . . . Holnapután hazafelé indulok, tehát a viszontlátásig 1 IMIatolai Etel©. Hírek a nagyvilágból. Konstantinápolyból jelentik, hogy Abesszíniában, a Vóröstenger közelébe eső Harrar városban, kiütött a kolera. Az orosz cár még e hó folyamán készül Berlinbe Vilmos német császár látogatására. Giers orosz külügyminister, aki igen súlyos Bámulatos, valóban csodálatos, hogy milyen kevesen értenek ahhoz, mikép kell valakit megkínálni egy szivarral 1 A legtöbb esetben az adományozó azzal a szivarral elrontja a szegény elfogadónak minden kedvét előre, még mielőtt csak rá is gyújthatna. Az ilyen »adni nem tudó« Ízléstelen ember rendesen érezteti barátjával, vagy épen azzal akit megkínál, hogy ez elfogad ajándékot s aztán igyekszik is az ajándék értékét lehetőleg fokozott állapotban feltüntetni. Mintha csak egyébb szándéka sem volna, mint épenséggel a szerencsétlennek életét a lehető legjobban megkeseríteni ; még a megkinálást megelőzőleg is körülbelül igy boszantja : »Szolgálhatok valami különösen finom szivarral?« Eközben nagy grandez- zával nyúl szivartárcája után s időt enged a kin- padra vont vendégnek gondolkozni a fölött, hogy ugyan minő is lehet egy »különösen« finom szivar? — »Egyedüli* gyönyörűségemet abban találom, hogy speciális minőségű szivarokat élvezzek — folytatja emberünk, miközben végre kinyitja szivartárcáját s oda tartja a szegény vendég orra alá. A vendég már kivett egy szivart s mielőtt rágyújt. még egy gyengéd oldalbökést kap ilyenformán : .Hanem kérem, tessék jól levágni, gondosan meggyujtani ?« A szerencsétlen áldozat már a gyufát tartja kezében, de a megkínáló nem mulasztja el az alkalmát, hogy még gyilkos döfést ne mérjen boldogtalan áldozatára e szavakkal: »Kérem azt áhítattal szívja ám, mert nem mindennapi l11 így keserítik el az emberek néha máFolytatás a mellékleten
