Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1891-09-13 / 37. szám

megjelent a »Harmónia* budapesti zene-egyesület által kiadott és minden zenemű-üzletben kapható : »Rapsodie hongrois.* A zenei költemény Csáky Albin grófnő őnagyméltóságának van ajánlva. (Felakasztotta magát.) Feczó György,magyar- izsépi gazdaember, folyó hó 5-én, ismeretlen okból, felakasztotta magát. Özvegyet és nyolc gyermeket hagyott hátra. (A tanítók figyelmébe) ajánljuk mai számunk Hivatalos Rész-éhen a kir. tanfelügyelöség által kiadott 2239. számú felhívást. . (Magyar-, német és francia leckeórák) adá­sára ajánlkozik egy oki. tanítónő, ki már évek óta működik egy helybeli nyilvános iskolában. Bővebb tájékozást nyújt: a kiadóhivatal. Irodalom, »Lázlran«, regény irta Lindau Pál. A jeles német re­gényíró egyszeri!, de azért mindvégig megrapó és érdekes mese keretében liülélektani alapból kiindulva képét adja egy úgynevezett »tiltott* szerelemnek. Osterode tanár, egy nagyhírű tudós, egy év előtt nőül vett egy fiatal leányt, akit tudománya miatt elhanyagol. Midőn öcscse, Willern Richard, Berlinbe jön, meglátja ezt az elhagyatottságában kétszeresen bájos nőt és mindkettőjükben lángra kap a »szikra*. A szenvedély el­lenállhatatlan erűvel vonza őket biivö skörébe, s meghódolnak neki. De Willern Richard nem bírja el a tudatot, hogy meg­csalta jóltevőjét és belehal. Lázálmában elárulja féltve őrzött titkát nagybátyjának és ez követve a »tu ela* elvét, megöli nejét. Egy segéde, Schlemm János, hogy megkeritse magának Osterode utolsó nagy művét, őrültnek jelenteti ki a hires ta­nárt ; aki aztán még sokáig él magányban és kerülve az em­berektől. A kitűnő munka a Singel és Wolfner-féle ÄEgye» temes Regénytárban* mint a vállalat VI. évfolyamának 18. kötete jelent meg. Ára igen csinos piros egész vászonkötés­ben 50 kr. A művelt közönség' szellemi igényeit kétségkívül leg­jobban kielégíti a »Képes Csalhdl Lapok«. Előttünk fekszik legutóbb megjelent 34. és 35. száma, melynek tartalma mind­járt az első tekintetre igazolja a fenti állítást. Egyik főérdeme azonban az, hogy az ország különböző részeiben legtöbbnyire ismeretlenül lappangó tehetségeknek is alkalmat nyújt az ér­vényesülésre. E tekintetben a »Képes Családi Ladok« hami­sítatlan tükre a magyarság szellemi fejlődöttségéuek. A nem­zeti irodalom és kultúra történészeinek ép ez oknál fogva becses kútfőül szolgálhat a jelenkor irodalmi viszonyainak ismertetésénél. E szépirodalmi közlöny tehát már ezért is pár­tolásra méltó. A magyar olvasó közönség mintegy önmagát látja benne. Látja mint támadnak fel és mint fejlődnek szem­látomást az uj tehetségek. Látja, mint ragyogtatják elbeszélő művészetüket a már meglett Írók, látja, mily lelkesedéssel szolgálnak valamennyien egy célt : a közönség szellemi igé­nyeinek kielégítését, a jó Ízlés fejlesztését, a hazafias szellem I gyarapodását. Ily lapnak minél szélesebb körökben elterjedése mindenkinek érdekében feküdvén, a magunk részéről a leg­melegebben ajánljuk a magyar közönség pártfogásába. Cikkei közül magemlitendők Rudnyánszky Gyulától : »Konkurrens j nagyságok*, melyben merő humorral ecseteli az ábrázoló és képzőművészek tultengését az Írók fölött. Vájná Gábor hasz­nos tanulmánya a fűzőről. Tölgyessy Mihály »A végrendelet« cimü életképe. Fürdői levelek Ürményi Emitől stb. Kiadó­hivatala Budapest V., nagykorona-utca 20. sz. Előfizető ára egész évre 6 ft, félévre 3 ft, negyedévre I ft 50 kr. (A mezőgazdák figyelmében.) A zöld lóhere, lucerna, csalamádé, rétifü, szóval az összes zöld­takarmány, valamint a gumós és gyökérfélék okszerű eltartása, besavanyitása és mesterséges sajtolása körül igen időszerű és gyakorlati útmu­tatást ad a Hreb'ay Emil-féle Takarmánynemüek mesterséges eltartása cimü mü, mely rövid idő óta a legnagyobb elterjedésnek örvend. Nincs egyetlen uradalom vagy öngazda, ki hasznát ne vehetné e műnek, miért is e helyen sem mulaszt­hatjuk el azt a t. gazdaközönség b. figyelmébe Kezét, amely a Várhegyi csókjaitól égett, reszketve vonja vissza; tekintetét félre fordítja, mintha önmagától szégyellené, a mi vele történt. Ámde a jelenet rendkivülisége mindinkább több bátorságot adott a fiatal embernek; térdre veti magát, azután őrü'etes hévvel tárja karjait ölelésre. . . A szép nő már ekkor gondolatában férje hullámos fekete haját simitgatja ; tiszta, nyilt hom­lokát csókjaival halmozza . . . rimánkodik, kéri, leborul, eseng előtte bocsánatért, — igaz, őszinte bocsánatért. . . Már nem hiszi, hogy megcsókolta a Matild vállát . . . már nem hiszi, hogy őt meg­csalta- . . Maga sem tudja : miért hitte azt I . . Talán azért : mert szereti . . . nagyon szereti. . . A tiszta, igaz, ábrándos szerelem diadalmas­kodni kezd a bosszúal!ás démonán ... az indo­kolatlan féltékenységen. . . A nőt, a magát meg­gondolatlan lépésre határozó nőt, kit pillanatokra a hiúság, a bosszúvágy elragadni látszott : vissza­adta férjének újra fellángoló szerelme, tántori'ha- tatlan, nemes hűsége. . . Ülőhelyéről büszkén emelkedik fel; bársony kezét tiltólag tartja maga elé; egy lesújtó pillan­tást vet a magáról megfeledkezett vakmerő ifjúra és az megsemmisülve tántorodik vissza- . . A nő meg volt mentve. Maga mentette meg magát. Éles füttyenés rázta meg a levegőt, nehány perc s a vonat megáll. . . Leóna könnyű léptekkel, szivében is meg­könnyebülve száll ki a kupéból. * * * A táj fölé az alkony kezdé szürke takaróját kiteríteni. . . »Kenderes“ felé nagy gyorsasággal közeledik egy fogat. ajánlani. A mű ára 86 kr. és megrendelhető Kas­sán a Gyakorlati Mezőgazda cimü lap kiadóhi vatalában. Az ár előleges beküldése mellett a müvet azonnal és bérmentve elküldik. E műnek ara, bár az 124 nagy rétü lapot foglal magában, több csinos ábrával díszítve, oly csekély, hogy bárki is, ki a takarmánynemüek újabb eltartásá­nak módjait ismerni akarja, megszerezheti. Egyesületi és társas élet. Ki az éljen ? N.-Mihály, 1891. szept. 7. Hat óra hosszáig városunk volt Zemplén közepe. Ide nézett a vármegye szeme. Öröme telhetett bennünk, mert a közakaratot juttattuk dia­dalra. N.-Mihályban önmagát győzte le N.-Mihály ura. Az önmaga-legyőzés a legszebb diadal. A köz­akarat alá rendelése énünknek nem megalázkódas, hanem felemelkedés. Mint hajdanában, a »particuláris országgyű­lések« korszakában, egy-egy országra szóló dolog a nemességet és főnemességet egybehívta a »vé­gekre« : úgy szólította most is egy főbenjáró kér­dés kisgazdák és nagygazdák érdekeltségét a félreeső N.-Mihályba. /j j J Az elnökválasztásra már hónapok óta készülő »remplén vármegyei gazdasági egyesület* azt kér­dezte tőlünk ma, azt akarta megtudni tagjaitól, hogy ki az éljen ? Kit ültessen az Andrdssy Manó gróf elhunytával üresen maradt elnöki székbe : Andrdssy Sándor grófot-é, Sztáray Antal grófot-é? És kinek adja a kezébe a vezetés gyeplőszárát? Ezek a kérdések mozgósították a gazdák seregét Csertésztől le. Harangodtól föl N.-Mihályig. Impozánsul nyilvánult már a felvonulásnál, még inkább az érkezésnél az Andrdssy párt több­sége, mely a Csillag-ba, mig a Sztáray pást a Kos vendéglőbe tette át főhadiszállását. Ütközetre nem került a sor. Az előőrsöké pár puska-lövést váltottak s azután a gyengéd­nek bizonyult ellenfél kitűzte a »fehér zászlót*. A hadviselő felek közül a győztes még csak sürgönyt sem küldött az országnak. Pedig elküldhette volna a J. Caesar-féíe szöveget igy : »Jöttünk, láttunk, győztünk1* A mérkőzésről szóló tudósításom ez : A »Kos« vendéglő nagytermében gyülekezett a közgyűlés, nemcsak az egyesület, de a városi közönség részéről is szokatlanul élénk érdeklődés közt. D- e. 11-kor a nagyteremnek már minden zege zugát megszállotta a hallgatóság; az egye sül éti tagok, közel másfél, százan, 4z U formában felállított, fehérrel beterített asztalok körül foglaltak helyet. A Sztdraystdk egy része a centrumot szál­lotta meg, más része a balszárnyon helyezkedett el. Az Andrdssystdk nak egy kisebb csoportja a centrum és a balszárny közé ékelte magát, a na­gyobb csoport az elnöki szék körül és a jobb szárnyon telepedett le. Tizenegy óra elmúlt, mikor Viczmándy Ödön az elnöki szék előtt megál'va a közgyűlés megnyi­tásához fogott. Az erős zsongás-bongást most siri csend váltotta föl.' Mély megilletődéssel kezdett szólani. Szívé­lyes tisztelettel üdvözölte a közgyűlést, melynek A kocsiban Leóna ül. visszatérőben férjéhez. Vona'on ment . . . bérkocsin jön . . . gyorsan, megállás nélkül . . *. sietve, rohanva, földeken, ré­teken, dűlő-utakon, a merre közelébb, torony irá­nyában . . . hogy mielőbb ott legyen . . . o*t a Kálmán lábainál ... ott ölelő karjai közt. ,. — De hátha haragszik rám ? 1 hátha, rám se néz?!., sóhajt fel. Megsértettem, megbántot­tam. . . Kálmán nagyon haragudhatik reám . . . Fél a gondolatitól, fel a viszontlátástól s mégis sóvárogva, lelkendezve vágyik azután. A kocsi az udvarra gördül s megá 1 a kastély tágas verandája előtt. — A kolosszális épület csön­des néma, mintha kihalt volna. . . Leóna csönget a bejáratnál. . . Szive majd elszorul... majd hevesen, féktelenül, neki szila- jodva dobog . ., azután egy pillanat... az ajtő föltárul s — Kálmán áll előtte. Egy sikoltás és minden meg van magyarázva.. Oda borul, oda omlik a férj domború mellére .. valamit érthetetlenül susog . . . lehet az engesztelés lehet bocsánatkérés . . . khet szemrehányás . . . lehet bármi, — Kálmán nem kérdezi, mégis meg­érti. . Az ajkak összeforrnak, a keblek összesimul nak, összedobognak, mint ismerkedésük első, arany korában. És azután . . . azután a felhők közzül ki bukkanó halvány-arcú hold két befelé suhinó alakra veti bágyadt tekintetét . . . azután az. a'tók bezárulnak . . . édes, elhaló, lágy suttogás hullik s midőn az ebédlő nagy ingaórája a tizenegyet veri . . . akkor . . . akkor . . . „átveszi egy tücsök csöndes birodalmát 1 . . * Farkas Bertalan. az ä feladata, hogy az Andrdssy Manó gf. el­hunytával megüresedett elnöki székbe az alapsza­bályok 17. § a értelmében titkos szavazás utján uj elnököt ültessen. Ezután kegyeletes szavakkal emlékezett meg a veszteségről, mely a felejthe­tetlen emlékezetű nemes főur váratlan elhunyta val a gazdasági egyesületet érte. Ó maga, úgy­mond, családi gyásza miatt, az elhunyt elnök temetésén személyesen meg nem jelenhetett ugyan, de az egyesü’et nevében gondoskodott koszorúról, melyet fölkérése következtében Andrdssy Tiv. dar gróf helyezett a felejthetetlen elnök koporsójára. Ezekután áttért a napirendre s szólította a titkárt, hogy a legutóbb tartott választmányi ülésről szóló jegyzőkönyvet olvassa föl. Sztáray Antal gf. a napirendre történő átté­rés előtt indítványozta, hogy e közgyűlésből a gazd. egyesület nevében az elhunyt elnök gyászoló családjához részvétirat intéztessék. (Helyeslés ) Következett a napi rend. Kossuth János dr. felolvasta a S.-A, Ujhely ben ez évi aug, hó 23-ik napján tartott választmá­nyi ülés jegvzőkönyvét, melyből megértettük, hogy Viczmdndy Ödön, a gazdasági egyesület alelnöksé géről, avval a megokolással, hogy önmagában ré­gen eltökélt de többek és főleg barátai lebeszé­lésétől eddig felfüggesztett szándékát, most már erős elhatározását, követve leköszön. Elnöki felhívásra, hogy szóljon kinek a felolvasott jegyzőkönyvben foglaltak ellen kifogása volna, csend uralkodván: a választmányi jegyző­könyv észrevétel nélkül meghitelesittetett. Vicmdndy Ödön . a közgyűlés színe előtt kö­szönettel adózik a kegyes bizalomért, mit neki, alelnökké történt megválasztatása alkalmával clő'e- gezlek és hálát mond a szeretetért, amivel őt gazdatársai évek hosszú során megajándékozták. Végre újra is kéri a közgyűlést, hogy az e. alel- nökségről való leköszönését elfogadni méltóztassék. Ismeri azonban kötelességét, "s mig az elnök megválasztatnék vezetni fogja a tanácskozást. . . . [Felkiáltások \ Leköszönt, válaszszunk korel­nököt !) Bydeskuthy Sándor: indítványozza, hogy nem korelnökre, hanem csak »ad hoc* elnökre lévén szükség, . . . (közbekiílt ltok : Hiszen az as I Kor­elnök, vagy, ,Ad hoc* elnök egy és ugyanaz!) ad-hoc elnököt válaszszanak. Hammersberg Jenő : indi'ványozza, hogy ara:- nyiben a kor-e'nők nem hangzik kellemesen, mert nem mindenki ösmeri el szívesen Önmagáról a korosságot, se ne ,kor“-elnökről, se ne „ad hoc«- elnökről, hanem »választási«-elnökről gondoskod­junk. [Tetszésé) Ajánlja korelnökul, akarja mondani választási elnökül (Derültség) Dercsényi Kálmánt. [Éljenzésé) Viczmándy Ödön : saját maga részéről ismé­telve hálás köszönetét mondván az egyesület ré­széről mindig tapaszta't támogatásért— az elnöki széket átadja Dercsényi Kálmán választási elnöknek. Kossuth János dr, titkár felolvasta Balassa István br. levelét, melyben jelenti, hogy a gazd, egyesület másod-aielnökségéről leköszön. Sztáray Antal gf. szóval jelenti be, hogy ő is leköszön a körelnökségről. Hasonlóan leköszön­nek Láczay László dr. és Koczán Miklós is az általuk eddig viselt körelnökségről. Potoczky Dezső: kérdezi, hogy az alapsza­bályok a szavazásnak milyen módját követelik az elnökválasztásnál ? Láczay László dr. kérdezi: kik bírnak szavazó joggal az elnökválasztásnál? A titkár az alapszabályok ide vonatkozó fi­ainak felolvasásával mindkettőjüket megnyugtatja avval, hogy a választás módja titkos szavazás, szavazó joggal pedig az alapító és évdijas tagok bírnak. Az alapitó erkö’csi testületek, mint tagok, szavazó jogaikat íormaszerüen meghatalmazott kép­viselőik által gyakoroljak.*) Drecsényi Kálmán v. elnök, felkéri a köz­gyűlést, hogy elnököket jelöljön. Bydeskuthy Sándor: Mielőtt az elnökválasz­tás aktusára áttérne a közgyűlés, kötelességének tartja az elnökjelölésről némi tájékoztatással szol­gálni, annyival is inkább, mert lehetnek olyanok, akik a mozgalomról nincsenek^ kellően tájékozva. Csák ott ke?.di e mozgalom ösm ültetését, hogy a választmánytól nyert megbízatás alapján ö és elv­társai f. évi jun. hó 4-én N.-Mihályban kü’döttsé- gileg tisztelegtek Sztáray Antal gf. Öméltóságánál s felkérték az elnökjelöltség elfogadására. Őmé1 • tósága a jelöltséget elfogadta ; de csak oly föltétel alatt, ha ellenjelöltje nem lesz, [Sztáray Antal gf. fejével igenlőleg int.) Ezután szóló hoszasabban foglalkozott az ő és elvtársai élnökjelöltjének érde­meivel, s arravalóságának ösmertetésével. Végeze­tül abbeli reményének adott kifejezést, hogy a közgyűlés mindezeket méltányolva Sztáray Antal gf. Öméltóságát osztatlan ragaszkodással fogja elnö­kül megválasztani. (Éljenzés.) Zombory Gedő: a gazdasígi egyesület meg­választandó elnökjelöltjeül ajánlja Andrdssy Sándor grófot [Nagy éljenzésé) Sztáray Antal gróf: az előtte szóló enunciá- cióból meggyőződést szerezvén arról, hogy a meg­*) Ilyen alapitó, úgynevezett ,község tag(< a két párt őzt megosztva, 47 volt a közgyűlésen képviselve. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents