Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1891-08-30 / 35. szám
politikai látóhatáron a boldogító és békés felvilágosodás hajnala pirkad : akkor a kizárólagosan felekezeti jellegű népnevelő intézetek is, mint rozoga alapon nyugvó alkotások, a régiség lomtárába valók. A modern nevelés nem tiltja ki kebeléből a vallásos érzelem felköltését, sőt a nevelés rendszerét csakis a vallás alapján véli szilárdnak ; s midőn ebben az elvben minden felekezet lelkiismerete megnyugod- hatik, át nem láthatom, miért kellene gátolni a történelmi lépcső fokozatos fejlődését ; függésbe hozni a nemzeti géniuszt holmi elavult vaskalapos felfogástól, — minek ragaszkodni a felekezeti iskolákhoz és az egyedül üdvötadó nemzeti iskolát háttérbe szorítani ? De hiába erősködünk e mellett a szent igazság mellett mindaddig, mig az ország miveit tagjai az ügyet kezükbe nem veszik, mig vasakarattal nem küzdenek ezen elv diadalra juttatásáért. Mig a néptanítók csak önmagukra hagyatva pengetik ezt az eszmét, a nemzeti Iskola idéáját, addig akadémikus jellegű marad az egész próbálkozás. Az eszme, a nemzeti iskolák szervezése érdekében kívánatos, hogy hazánk mi- velt polgárai a tanitó-egyesületek munkálkodása iránt melegebben érdeklődjenek, gyűléseiken mint valódi tanügybarátokhoz illik, részt vegyenek s meggyőződést szerezzenek arról, hogy nem egoizmus készteti ilyenkor a tanítót a felszólalásra, hanem egyesegyedül az a legnemesebb inger, melynek neve : hazaszeretet és emberbaráti kötelességI Fischer Armin, néptanító. Vármegyei ügyek. Az útadó kivetése ellen beadott felszólalásokat tárgyaló vármegyei küldöttség f. hó 27-én az alispán elnöklete mellett ülést tartott. A pénztárvizsgáló küldöttség f. hó 28-án, d. e. io-kor váratlanul megjelent a vármegyei pénztárban s ott a részletekig menő pontossággal kassza-vizitációt tartott. Mint rendesen, most is megnyugtató rendet, pontosságot konstatált és hüságes pénzkezelést talált a küldöttség, Közérdekűnek látjuk felemlíteni, hogy a vizsgálat alkalmával volt a közmivelődési alapban 19,672 ft 83 kr, a tisztviselői nyugdijinjézet pénztárában: 66,698 frt 07 kr. a jegyzői nyugdíjalapéban: 31,329 ít, közigazgatási letétek készpénzben: 14,333. ff 95 kr, okmányok és értékpapírokban : 12,388 ft 99 kr. E.-Horváti, Komlóska és Tolcsva községek árvízkárosult lakosai részére 300 ft segedelmet adott a kir. belügyminister. Közegészség. A bodrogközi főszolgabíró jelentése szerint Lácza és Leányvár községekben a vör heny-járvány uralkodik. Hírek a nagyvilágból. Az olasz nemzeti egység megalapítójának, 1. Károly Emánuel királynak, emlékszobrát f. hó 23-án leplezték le Mondovi olasz községben. A leleplezés ünnepiességét Umberto király személyes jelenlétével emelte. Körülbelül 10,000 főnyi közönség vett részt a hazafias ünnepségen A cárné minden befolyását latbaveti, hogy a közeledést Oroszország és Franciaország között benső, szoros szövetséggé fokozza. Jól értesült udvari körökből szivárgott ki a hír, hogy egy Németország ellen intézett hadjáratnak orosz szövetséggel való szerencsés befejezése esetén Dánia, a cárné szülőhazája, Schlezviget visszakapná. A cári család Dánia fővárosába érkezett. Ennek a látogatásnak, mely évről-évre ismétlődni szokott, most kiváló jelentőséget tulajdonítanak. Mondják, hogy a cár bele akarja vonni a szövetségbe Dániát is, s ha terve sikerül, aláírja a francia orosz-dán hármas szövetség megkötését tárgyazó szerződést. Vilmos, német császár, merseburgi látogatása alkalmával, f. hó 25-én mondott beszédében a tartomány gyarapodását, fejlődését, virágzását hangsúlyozván, így szólott: »Mindannyian reméljük a békét; ha kiütne a háború, annak rém mi volnánk az oka».« Emin basa, a híres Afrika-utazó, Berlinbe érkezett távirati tudósítás szerint, teljesen tönkre verte a máhdi seregét, hatezer elefánt-agyarat veit el tőle és diadalmasan bevonúlt Vadelaiba. Francia tudósok a román memorandum ügyében. Lapunk kiváló munkatársának, Moldován Gergely dr., kolozsvári egyetemi tanárnak a bukaresti egyetemi ifjúság memorandumára adott válasza, mely pár nappal ezelőtt francia nyelven is megjelent, a francia tudományos körökben nagy feltűnést keltett. Lafaye György, a klasszika-filológia tanára a Honi egyetemen, elismerő sorokat intéz a szerzőhöz. Blondel G. dr. volt toulousei, most párisi egyetemi tanár, következő lelkes so rókát intézte kolozsvári kartársához : „ Uram, igen tisztelt kolléga ! Pár nap előtt vettem az ön * Válasziratát “ a román ifjúság memorandumára. Ér dekkel olvastam a hazafiság mély érzete által sugallt tiltakozást, melyhez magam is, mint francia, örömmel csatlakozom. A történelmi részek, melyeket válaszában előhoz, felette tanulságosak, üdvözlöm önt a korona iránti ragaszkodásáért s királya iránti rendíthetetlen szeretetéért. Fogadja uram köszönetem s egyszersmind kiváló nagyrabecsülésem kifejezését. Paris, 1891. 20/VIII. Prof. Blondel G. dr. s. k.« A romániai lapok egyenkint hozzászólnak a röpirathoz. A «Timpul*-ban (170. sz.) Ciurcu Sándor, az egykori romániai száműzött, kiről röpiratának bevezető ré zében Moldován is megemlékezik, határozottan kijelenti, hogy Moldován munkája számottevő mü, mely érdemes arra, hogy minden romániai lapban reprodukál- tassék, mert a románoknak hasznos leckéül szolgálhat. Kifejti, hogy egy nép csak akkor haladhat, ha kritikusai is vannak, Moldován röpirata pedig oly kritikai mü, melylyel szóba kell állani. Hírek az országból. A király, végleges rendelkezések szerint, szept. 16-án József főherceg kíséretében érkezik Temesvárra a délmagyarországi kiállítás megszemlélése végett. Horvát-dalmát tüntetések. A kiállítás alkalmára Zágrábba érkezett dalmatak tiszteletére adott ebéden Vukotinovics, a rendező bizottság elnök'*, felköszöntőjében hangsúlyozta azt a közös óhaj- fást, hogy a dalmát-horvát-szlavon királyság törvényes címe ténynyé váljék s az egyesülés, természetesen az anyaországtól való elszakadással, minél előbb létrejöjjön. Kossuth-ünnep. A fővárosban alakult százas rendező-bizottság ma délután 5 órakor a vígadó termében hazafias ünnepet rendez hazánk legna gyobb fia, az idegen főidőn élő Kossuth Lajos tiszteletére. A kegyeletes ünneplésre társasvacsora következik. Széchenyi István gf. emlékszobrát, melyet a budapest hegyvidéki turista-egyesület emeltetett a főváros szomszédságában álló Istenhegyen (Svábhegyen) ma délután fogják ünnepiesen leleplezni. Gyászos évforduló. Folyó hó 29 én telt be háromszázhatvanotödik éve annak a nagy nemzeti katasztrófának, mely a mohácsi veszedelemmel hazánk függetlenségét százötven évig tartó rabigába hajtotta. 1526. aug 29-én, d. u. 3 órakor. Mohács mezején az ozmán haderő sírbadöntötte nemzeti nagylétünket. — Mohács és vidékének hazafiasai! érző közönsége ez idén is kegyelettel szentelte meg az epohális gyásznap emlékét. Különfélék. (Legfelsőbb adomány.) A király kabinetirodája utján Kellő István f.-olsvai és Pracsák Jó zsef petriki tanítók részére 15 -15 ítnyi felségadományt küldött. (Személyi hírek.) Pintér Ferenc, gyógyszerész, t. barátunk és kedves családja, abból az alka'omból, hogy állandó lakásukat S. a. Ujhelyből a fővárosba tették át, e napokban vettek búcsút a rokonságtól, barátaiktól és jóismerősöktől. A nehéz szívvel távozókat kisérje mindnyájunk szerencsekivá- natal — Weinberger József dr., gyakorló orvos, szaktanu mányait a bécsi egyetemen befejezvén, K--Helmeczen telepedett le. A Zemp’énből, Possa községből, származó derék szakembert ajánljuk a közönség támogatásába. — Fömunkatársunk szünidei utazásából visszaérkezett. (Áthelyezés.) Acsády Jenő, kir. mérnök, a Zemplén-vármegyei kir. államépftészeti hivataltól a Pest Pilis-Solt-Kiskún-vármegyei ép. hivatalhoz helyeztetett át. (Kossuth nevenapján,) f. hó 25-én, mint minden évben, most is az ország legtöbb városában Kossuth-ünnepeket rendeztek. Népes asztaltársaságok, fényes banketteken, hazafias dikciókban adtak kifejezést a szívek lcgőszintébb kívánatának, hogy hazánk díszét a magyarok istene még sokáig éltesse. Szülő vármegyéje, csendben bár. de a leghőbb szívvel csatlakozott a Lajos-napi jókivánatokhoz. Abból, hogy egész csendben ünnepelt, nem következik a Kossuth-kultusz iránt való elhidegűiése. Nem a zaj, de éppen a templomi csend illik az áhítathoz. Ha van a jelenségben gyermekeket szokták előállítani. Kapott is a tisztelt ur köszönetét sok nagy jószívűségéért. A gyerekek meg Máté gazda nem győznek eleget bámulni az uj meg uj dolgokon. A sok hintó, gőzös eléje fogott lovakkal, kémény nélkül, a nagy házak, melyektől a tornyot is csak akkor látjuk, mikor mellé ér az ember. Ne ne 1 Ott meg muzsikálnak ; nagy dob, trombita, cintányér, minden szól ott, akár csak az országos vásárban a komédiás sátor előtt Csakhogy ezek nem olyan emberek ám, hanem katonák. De szépek! De egyszerre lépnek! — A kis kocsit meg ott kutya huzza, az cipeli a nagy dobot. »Ilyent még so se láttam» — mondja egyik is, másik is. Máté gazd’ uram is akár hányszor hmget fejét csóválgat.va a sok látnivaló fölött. Jelentkezik azonban a gyomor is. Már a nap is kezd lefelé hajolni Egy-két perec már nem segít a bajon. Hanem a koma még mindég oda van. Bizonyosan megtraktálja most az a szives jó idegen ember finom úri ebéddel. »Hát már csak itt van gyerekek a tarisznya, ne nyöszörögjetek, már úgy is hiába várjuk.* Majd eljönnek azok. »Lehet, hogy annak az urnák do ga akadt « — De hát végre is ami sok, az sok. A keresztény béketürésnek is megvan a határa. Már valami baja esett; talány bizony az az idegen sem volt jó szándékban. No, hiszen annak se hinnék többet, nem még az öreg apámnak se’. Hát biz az elemésztette azt a jámbor embert! De hát hiába akarta beszélni a baját másoknak, azok nem sokat érdeklődtek az ilyen mindennapi dolgok iránt, szaladtak tovább s csak úgy félvállról kiáltották vissza, hogy menjen n rendőrséghez. — Hiszen hát el is menne már, ha tudna merre. — Csak itt volna Csontó Mihály, a járási csendbiztos, majd Folytatás a mellékleten! meg a két komaasszony a nyári estéken a ház elé terített ponyván tartott családias jellegű ta nácskozásokon megállapodtak a tervre nézve, hegy a két fiút jövö öszszel Pestre viszik, hogy hát ur legyen belőle, legalább is valami iródiák- féle. Lassan múlt az idő a két gyereknek, de gyorsan a szülőknek. Az egyik nem a csemetéktől való válás fájdalmait már jó előre átérezte, a másik pedig a nagy ügy gyei-bajjal összeszerzett vagyon sorsán méregette aggodalommal teljes gondolata szálait: hátha az a sárba dobódik, a mit a két gyerek fényes jövőjének megalapítására szánt. No, de végre is az idő itt van. A többi a jövő titka, összeszedik a cók-mókot, bepakolják a közös ládába, annak hézagait kitöltik a mamák friss sülttel, lágy kenyérrel, kalácscsal; hajnalban fölszedelődzködnek a Máté urambátyám vén szekerére, s még egy tartós búcsú után neki indulnak. Csak egy ugrás K. .. onnan a vonat nyargal velük Pestre. — Van is a két gyermeknek öröme ; fogalmuk sem volt róla, hogy az a masina, amit ők már nem egyszer megbámultak a tö’tés aljából, olyan szép házikókat cipel maga után. Azok a rendes fapadok, meg szép ablakok 1 De nem is ráz az, mint az ő szekerük 1 Van mit hallgatniuk a nagyreményű apáknak. Csak ne volna legalább még közel Pest, hogy tovább tartana az élvezet 1 De minden jónak vége szokott lenni. De ne ne I Hiszen, úgy látszik, a pesti utcákon is van ám néznivaló. Még az öregék is akárhányszor leteszik a közös terhet, a ládát, hogy egy-egy szép ablakot megbámuljanak. A Mózsiék boltjának még ablaka sincs : ott a különlegességek (ostornyél, kefe, meszelő, seprő s effélék) az ajtóban díszelegnek hang nélkül kiáltva, hogy ott, mi minden kapható 1 Itt egy-egy ablak többet ér, mint I a Mózsi egész boltja. Már a sok ácsorgásban jól esik néha-néha a láda tetején üldögélni s onnan nézegetni a sok kimondhatatlan szép dolgot. Egy becsületes képű úri ember (urnák kell lennie, mert magas tetejű kalapja van, s van olyan ruhája, mint a »jegyző urnák“ otthon) már beszédbe is elegyedett velük, s jól esik hallgatniok sok szép beszédét, mikor mindenfélét magyarázgat nekik. Kár, gondolták, hogy a magyar szó nem igen illik a szájába. No, de annál jobban kaptak az ajánlatán, hogy hálást is ad nekik, meg azután ha megbirnak egyezni, hát a két fiút is ellátja a maga rendje és módja szerint valami kevés havi pénzért. Hanem hát a ládát minek cipelnék ma gukkal egész napon át; ő azt elviszi magával a lóvasuton s majd eljön értök estefelé és házához vezeti őket, a hol már akkor jó vacsora, puha ágy vár rájuk; de még ha addig is szükségük lesz rá, im, leírja nevét és lakását, nagyon ismerős mind a kettő: bárki oda utasítja őket, nincs is messze ; az ő lakása éppen azért jó, mert mindenhez közel van. Nem nehéz volt a jóhiszemű atyafiakat rávenni ; de ha lett volna is némi ag- godalmok, ott volt a két fiú, akik már a falu tanítójának minden tudományát lenyelték, az elemi oktatás minden fokát kivégezték, s mint a »diák iskola« kész kandidátusai csak nem fogják ebben a nagy kényes városban elárulni, hogy ők falusi parasztok ; zúgolódtak is már régen a láda ilyen otthonias szállítása ellen, de hiába! okosabb módot nem találtak arra hamarosan. Hanem azért ; jó lesz — mondja M&té gazda — ha koma vele 1 megy oszt’ eligazítja a láda sorát. A szives idegen erősen fogadkozott, hogy majd visszavezeti ő oda egyenesen, meg az iskolát is megmutatja, ahol a
