Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1891-08-30 / 35. szám
Sátoralj a-Ujhely, 1891. augusztus 30 35. sz. Huszonkettedik évfolyam. XLÖriZlTÍS Ás. Égő» őrre 6 frt. Félőrre 8 „ Negyedévre 1 firt 50 kr Bérmentetíen levelek osak ismert keséktől fo- gadt&tnak el. lóilrfttoi nein adatna viaua. Egyet szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondeor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (megjelenik minden vasárnap.) SISSETÉai DÍJ : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyet tzó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt dieabetOk i körzettel ellátott hirdetményekért térmérték »érint minden □ centiméter ntán 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtátik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. A magyar társadalom érdekében. A Zemplén f. hó 15-én kiadott számából két cikk olvasásának a hatása késztet szólásra ; egyik : A magyar szovénizmus-ró\ szóló cikk, a másik; A magyar egyesület felhívása. Mindkettő a magyar társadalomra oly fontos, hogy már e helyen sem mulaszthatom el, úgyis mint néptanító, úgyis mint honpolgár a nevelés, illetve az oktatás szempontjából nézeteimet elősorolni. Hazánk soknyelvű lakosságát egy érzelemre, a haza iránt való szeretetre nevelni a néptanítóság feladata. Az országnak ehhez a második, szellemi meghódításához kellő eszközökkel rendelkező hadsereg szükséges. Egyedüli eszköze e hadseregnek az iskola, még pedig az olyan iskola, mely abszorbeálná a különböző felekezeteknek gyakran közönyös elemeit és munkálkodnék csupán csak és egyedül a haza boldogitásáért, száműzve kebeléből az áldástalan renitenskedést, jogot adna arra nézve, hogy széles e hazában csakis egyféle iskola legyen : a nemzeti iskola. Erősnek mutatkozott eddig is a tanítói hadsereg, de hatalmassággá nőhetné ki magát, ha ebben az ő becsületes munkájában külső segítség is gyámolitaná, ha állandó szövetségese a miveit nép osztályából kerülne ki. Hogy hazánk intelligenciája felfogja a népnevelés fontosságát, jóakarattal van a népet magyarnak nevelő tanítói kar iránt: az kétségtelen. Bebizonyította ezt az ob- strukció közepette is a parliament, midőn a tanítói nyugdíjtörvényt újólag megalkotá ; igazolják a mindennap előforduló tapasztalatok. Azonban a diadal teljes sikerét nemcsak az egyéni érzelemben elrejtett jó indulat biztosítja, hanem közös tevékenységre is van szükség. Szükség van arra a nemes ambícióra, melynél fogva a hazában minden, a mi van, hadd legyen magyar és mindazt ami magyar, hassa át a nemzeti géniusz ! Ilyen értelemben szeretném én támogatva látni azt a hadsereget, melynek én is egyik közembere vagyok. Elhiszem, hogy Kárpátoktól Ad riáig minden egyes miveit ember (különösen, ha valamely társadalmi csoport vezetője) velünk együtt érez, s a közös magyar haza szeretetében velünk hü szövetséges; hogy vagyont, életet áldozni, vallási tradíciókat egy közös és legmagasabb célra való tekintettel felfüggeszteni kész; azonban kérdés, hogy szó, tett és hazafi egyet jelentenek-e a nemzeties munkában ? Kérdés, ha egyet értenek-e mivelünk ? Hát a hazafiság terén, már t. i. az iskoláztatás mezején, a szó és tett csak annyiban nyilatkozik, amennyiben idegen ajkú gyermekek magyar nyelvre taníttatnak és a polgári jogok és kötelességek megtartására szoktattatnak ? Nyelvre tanítani, polgári jogok és kötelességek megtartására szoktatni mindenkit lehet; de a nemzeti pátróna csak azt az embert óvja meg a hazaíiatlanság kísértő démonától, ki a legelső pillanattól kezdve a nemzeti iskolától nyeri szellemi irányát. Igaz ugyan, hogy a felekezeti hatóságok felsőségei a hazafiuságnak példányképei és minden eszközzel, minden időben, mindenféle körülmények között a haza bol dogitására törekednek; hogy az általuk ftn tartott iskolák is hazafias szellemben működnek, de kétségbe kell vonnom azon Berohan a házba.. . Megretten a felesége, S a rezervistája. — Hűtlen asszony csalfaságod Mered e tagadni ?! Halvány arcod, halál ajka Fogja nyalogatni. — Rárohan a csalfa nőre Nyakába tűnt ujja. . . Egy sikoltás és az asszony Halva földre hála. Futna a rémült csábitó, De a férj nyomába S baltájával fejen vágja — Nohát menj utána! S amint a vért ráfrecscsenve A kezén meglátja : Dühödt lelke összeborzad — Te tetted ezt Márta ! — Te tetted, hogy gyilkos lettem, Most már minek élek ? Bűneimért az Istennel Majd magam beszélek ! — S meggyujtotta háza sarkát Szivét által döfte . . . Égett a ház, ő pediglen Halva rogyott össze. * Csinos kis ház összeomlott Egy halomra hamvadt, Hamvaival egy megrázó Mély titkot takargat. Hozma Alajos. összeredményt, melynél fogva annyi sokféle vallásu és nyelvű ország lakossága érzelmében a meg nem csonkított nemzeti hatalmat reprezentálná ; mert a különböző jellegű iskolák önérdekből is féltékenyen őr zik az önkormányzatot; a főcél: az egyházaknak híveket toborzani. Már pedig a széthúzó elemek összehozása a népiskolába való és pedig annál az egyszerű oknál fogva, mert a népiskola az a templom, melynek 25 ezer néptanító a papja; az iskola a nemzet szenthelye ; az iskola az oltár, melyen ezek a papok áldoznak; az iskola a haza féltett kincse — és az a talaj, melyre ezen nemzeti szenthely építtetett: a nemzet iskolája. Ebből az egységes nemzeti iskolából, mint a minden meleget magában foglaló napból kell a jótékonyságot terjesztő sugarak mirriádjainak kilövelniök. Amidőn tehát népnevelésröl van szó, nem az a fő, hogy a nemzeti erő felekezeti csoportok szerirrt szétforgácsoltassék, hanem éppen ellenkezőleg, mint a folyók a tengerbe, a fentartó erők, vagyis a felekezetek, a nemzeti iskolába ömöljenek. Tény, hogy a magyarországi népoktatás történelmi alapra van fektetve; de maga a történelem bizonyítja, hogy minden kor szelleme kizárólag magának hódított és minden idő a célszerütlenségeket az ócskaságok lomtárába dobta. A felekezetek fejlődése idejében volt értelme a felekezeti iskolák felállításának ; de ma, midőn minden felekezet az ő jogainak biztositását a hazai törvényekben lefektetve látja ; midőn az állam, mint a nemzeti hatalom alterégója, mindenféle feleke zeti egyénből csakis jó hazafit kíván formálni ; midőn az epohális viszonyok oda fejlődtek, hogy a haza különféle nemzetiségei magyarrá konszolidálódjanak; midőn a Ember tervez . . . — A ^Zemplén* eredeti tárcája. — Különös egy tudomány az az irás mestersége. Akiknek birtokában van, azok akárhányszor megátkozzák még a pillanatot is, melyben annak elsajátításába belefogtak. Hány kellemetlen órát szereztek már maguknak vele ! Unalmas foglalkozás, mondják, ez az örökös irá9. De másképen beszélnek bezzeg azok, akik ahhoz nem is konyi- tanak, s életük akárhány viszonyában tapasztalják ebbeli fogyatékosságuk káros oldalát. Gomba Máté urambátyám sem azért ette már meg kenyerének javát, hogy meg ne győződött volna az irás tudományának szükséges voltáról. Milyen boldogok is azok az írástudók 1 Hiszen azok valóságos bölcsek 1 Ha eladnak vagy vesznek valamit, nem kell mindjárt a falu pennájához szaladniok s mesterségének meghálálásáért kis lajbijuk zsebébe nyulniok, vagy pedig az ud var szárnyas lakói közt hajszát rendezniük. Neki, még ha valamit mondani akar is, a harmadik községben lakó Laci öcscsének, magának kell oda elkutyagolnia, hacsak nem akarja dolgukat más orrára kötni. Hanem hát, ha már a gondviselés mostohasága őt e malasztban nem részesitette, már csak a legkisebb fiát, aki épen az ő nevét örökli, kitanittatja, ha a vagyon fele rámegy is. Már a falu tanítójának minden fokú oktatásán keresztül ment a Máté gyerek a Kovács Gergely komának Pali fiával együtt, s hogy egy fokot már kétszer is jártak, annak nem a két gyerek volt az oka. hanem az az átkozott rossz időjárás, mely az előbbi esztendő aratásához fűzött szép várakozásokat meghiúsította. No de a két koma T Á flC A, JL két rezervista. — Meghozták a behívómat Édes feleségem ! Két hónapig leszek oda Gondolj reám éd’em. — — Két hónapig ? szól az asszony Két egész esztendő ! — Könytől ázott lett az arca S a kis csipke kendő. — Soh’se busulj édes kincsem, Ne ontsd drága könyed, Majd csak elmúlik lassacskán S nem lész szalmaözvegy. — * Berukkolt a rezervista, Bornyu van a hátán ; Gondolata haza viszi, — Mit csinál jó Mártám ! — Múlt az idő, valahogy csak Letelt a két hónap; örül is a rezervista — Otthon leszek holnap. — Holdvilágos éjjel ért meg Kedves falujaba, Látja mécs ég házába, tán Felesége várja. S a mint benéz az ablakon Eláll szeme-szája, Feleségéhez berukkolt Ámor katonája. Haragra gyűlt megcsalt szive : ’ Mai számunkuoz egy ív melléklet van csatolva,
