Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1891-07-26 / 30. szám
Talán nyári mulatságot rendezték a perbenyiki »Nyeres* erdőben ? vagy a csárdásozó missek látogattak el ide ? kérdeztem ; de tudtomra adták, hogy a tűzoltó egyesület ma tartja alakuló közgyűlését. Sokak előtt, az olvasók közül, kicsinyesnek tűnik fel az egész dolog, pedig nagy jelentőségű egy kis város életében, mert közhasznúságától eltekintve, ez az egyesület van hivatva összetartani a társaság széthúzó elemeit. Mintha látnám a délceg csapatot, mikor harsány trombitaszó mellett vonul végig a főutcán a vásártérre, hogy ott gyakorlatot tartson, követve az ilyesmi iránt nagy fogékonyságot mutató gyermekseregtől. Az alakulásnál köztudomás szerint legnehezebb dolog a tisztviselők választása ; mert mennyi jogos és nem jogos ambíció vár ez alkalommal kielégítésre ! Hogy csak egyet hozzak fel, ha a finomabb munkával foglalkozó szabó helyett például valamelyik csizmadiát emelnék tisztségre, nem maga után vonná ez minden szabó kilépését ? Viszont békével türhetnék-e a csizmadiák is teljes mellőzésüket ? Nem, bizonyára nem! Szóval beteljesül itt is a mondás: sok az eszkimó, kevés a fóka. A helybeli tűzoltó-egyesület Zsarnay Márton, kir. járásbiró, elnöklete alatt tartott alakuló közgyűlésének azonban sikerült e nehézségeket szerencsésen elhárítani s közmegelégedésre oldani meg feladatát. Polgári elnök lett : Zsarnay Márton kir, járásbiró, kinek kiváló érdemei vannak Kir.- Helmec közügyei körül; főparancsnok : Pauliczki Ferencz; alparancsnok : Szűk Ödön; mászóparancsnok : Kisfaludy Sándor ; szivattyusparancsnokok : Stuller Antal, Kriszten Gyula és Han János ; segédtiszt : Némethy János ; rendíentartók : Galambos János, Adler Izidor és Zinner Géza ; szertárnokok : Pauliczky Gusztáv és Amstetter Géza; ügyész : Somogyi Bertalan ; orvosok : dr. Marossy Antal, dr. Frieder Zsigmond. Az egyesület 50 tagot számlál. Hogy a nagy nap áldomás nélkül el nem múlhatott: az egészen természetes. A murinak csak a derengő hajnal vetett véget. Nem veszem azonban tovább igénybe szerkesztő ur drága idejét, meg talán a nagyvárosi élet élvezeteihez szokott olvasó is unalmasnak találja már levelemet. Leteszem tehát a tollat s az uj egyesületnek virágzást kívánva, maradok szerkesztő urnák hűséges munkatársa : Csoltói. Fürdői levél. Bárt fa, julius hó. »Jön az árviz!« — e vészkiáltás riaszta fel bennünket egy reggelen, édes álmainkból. Az ablakhoz rohanok, hirtelen felnyitom azt s a derengő hajnal-szürkületben rémes lótás-futást, bábeli zavart a nagyon is hangos beszédben, itt-ott jajveszékelést hallottam, illetve láttam. Szomszédaink meg lépten-nyomon olyan hírekkel tértek meg, hogy az ár elöntötte már a fürdőt; két gyermek a vízbe veszett; egy nő, ijedtében, neki rohant az emelet erkélyének ; egy fiatal ember (persze ezt ráfogás- ból nő-ismerősöm újságolta) oly mélyen elaludt, hogy ágyát már a hullámok nyaldosták s ő még erre sem ébredt fel, s csak életveszélylyel lehetett őt megmenteni. De már ennek fele sem tréfa, gondoltam magamban s bátran neki indultam én is a veszedelem helyének s a szakadó zápor dacára a Szegény szenvedő asszony! Pedig van annyi baja, mint tiz más embernek. Még egy félév előtt, mint gondtalan leány feküdt itt, s már ma, mint férjétől elvált asszony. Mikor az esküvője volt : zuzmarás kezdett lenni minden ; a falevelek megváltak [éltető he- lyöktől; az őszi szél lehétől elhajlott a virág; csörögve nyújtotta ágait, miként a sorvadó beteg száraz kezeit, a fa, mintegy reményért könyörögve; a bús hervadásnak ölő éjszakája t írült el mindenre Gyászolt a természet, csak Elvira örvendett. Nem hitte, nem is sejtette, hogy alig egy télév múlva ö fog gyászolni szivében, mig a természet újra éled; a vig madár dal, a zaj fölhangzik újra; rügyet hajtanak a Iák, tavaszi virágok lepik el a mezőt : élet és kedv üt tanyát minenütt. Az a félév, a mit férje mellett töltött, föl ért egy örökkévalósságal ; kitett egy hosszú, nagyon hosszú időt, mely csak első napokban hozta meg rózsáit, örömeit; a többi csak keserűséget termett. Miért, hogy oly hamar el kellet a boldogságnak múlnia ? Elmúlnia, mint a homokba irt freskó-rajznak, melyet a leggyöngébb szél is elsöpör ? Pedig ez az asszony megérdemelte volna a boldogságot. Fiatal is, szép is, jó is volt. Férjét az őrülésig szerette. Mert, jóllehet gazdag volt, szerelemből ment férjhez. Férje, Szeles Muki, a glaszé-keztyüs betyárok valódi példány-képe volt. Tudott hízelegni, tudott nagyokat Tahi-féle ház felé tartottam, ahol a járó-kövezet felszedve s a ház körülárkolva van. A tavalyi szárazság volt a megtévesztőjük s az idén nem tisztitatták a csatornákat. Az itt egybegyülemlett viz aztán utat tört magának a lakásokba, cipelve magával vánkost, cipőt, ruhát, kalapot, meg az isten tudná megmondani, hogy mit? Tragi-komiküs volt e látvány főleg s kizárólag azokra, akik lélek-je- lenlétüket el nem vesztették. Egy jó izü mosolyt nem bírtam elnyomni ajkamon, amidőn láttam, hogy a halálos veszedelemnek itt nyoma sincs és csakis az ijedtek fújták föl annyira a dolgot; azok, akik furcsábbnál furcsább és nem egynél hiányos toáletben cipeltek koffert, bútordarabot, ruhaneműt. E kis epizód, melyet Bártfa város kapitánya ügyes szolgaszemélyzetével és 50 tűzoltóval gyorsan befejezett, fölélénkitette az amúgy egyhangú életet. Mert, dacára annak, hogy vagy 600-an vagyunk, unalmában az ember majd megőszül. Ebben az esős időben folytonosan az olvasó-szobára vagyunk utalva, meg a zongora-teremre. Akik innen kiszorulnak, azok a cukrász üzletekben találnak szórakozást. Kényelem szeretők feltalálhatnak itt mindent; csak egy az óriási hiba, hogy nincs társas-szellem. Ahány vendég van itt: annyi felé hűz. Talán a gőg, talán a nagyravágyás, talán az ál szemérem tartja távol őket egymástól: ki tudná megmondani Annyi bizonyos, hogy a nők nem fejtenek ki nagy fényűzést; sőt mondhatjuk, nagyon egyszerűen ruházkonak. És ez :gy van helyesen. Néha idevetődik egy zongora-művész s akkor mi feledjük a társas-szellem hiányát. Máskülönben, kiki azzal, akivel ide jött (boldog, aki többed magával jött!) kirándulásokat teszünk a hegyekre, melyek, majd 2 órai hegymászás után, elég kel lemes szórakozást nyújtanak. A fényűkké! borított hegyek, az azokon levő pihenő helyek élénk benyomást tesznek a kedélyre s az egyszerűségűknél fogva a természet remekét elénk táró panorámában lelkünk gyönyört talál. Nem mondjuk, hogy talán szebb vidéke nincs egy vagy más fürdőnek ; de kedvesebb aligha akad. Mi, nők, az ilyenek megítélésében jó érzékkel bírunk. Födött sétány alig, parkírozás csak kis részben van. A sétatéren, jó időben, mindannyian összegyűlünk s ekkor lehet csak igazán látni: mennyi szép asszony és leány van itt egy rakáson ! Ha férfi volnék, lelkemre mondom, bajosan tudnék közöttük választani; annyi a szemre való, annyi a kedves aranyos köztük, hogy az ember — gondolkodóba esik! trzsiKe Hírek a nagyvilágból. Sándor, a szerbek királya, jul. 22-én utazott el Belgrádból Oroszországba. Az orosz zsidók-nak Palesztinába való kiván dorlása s ottani megtelepedése ellen a porta semmi kifogást sem tett; csupán a kivándorlók számát akarná korlátozni. Koch, a hires orvos, egyetemi tanárságáról lemondott. A Kedive palotája, e mesés gazdasággal s egész európai tilusban épült óriási méretű lakása az egyptomi alkirályoknak, Kairóban, java részben a tűz áldozatává lett. mondani, értett a felsőbb »swindli»-hez s ezzel minden más tudománya be volt tetőzve. Elbolon ditotta Elvirának, ennek a fiatal tapasztalatlan kis leánynak, a szivét és eszét s rövid ismeretségük után nőül is vette Elvira örömmel kisérte férjét a fővárosba. Nem fájt az elválás szüleitől; nem könnyezett, a midőn boldog gyermekkora tanyáját el kellett hagynia. Meg volt győződve, hogy Muki szereti öt, s ez feledtetett vele mindent. Sajnos, nagyon hamar kellett ébrednie. Alig érkeztek a fővárosba, Muki megkezdette régi életmódját. Elvira nap-nap után alig látta őt. De Muki azért tudott mindig kibúvót találni mentségére. Hivatalos dolgai — mert képviselő volt — jó köpenynek látszottak, a mibe belekapaszkod hatott. Nappali kimaradásait csak igazolhatta ; de az éjjelieket nem. Az a szép asszony pedig sirt-ritt, könyör- gött; nem használt semmit! Egyszer egész véletlenül tudomására jutott férje kimaradásainak oka. Vannak mindig az embernek „ismeretlen jóakarói«. Egy névtelen levél itt is megtette hatását. Megkérdezte férjét, igaz e amit róla s Fellegi Mici táncosnőről mondanak 1 A férj nem tagadott semmit. Bevallotta, hogy szereti Micit; szerette már mielőtt Elvirát nőül vette. Hogv miért vette őt el ? Hát csa k azért, mert anyagi körülményei kényszeritették. A szép asszony megirt mindent atyjának s az öreg rögtön ott termett. Egy percig sem hagyta ott leányát, ö maga indította meg a válópert. Hírek az országból. Felhőszakadást jeleznek az ország majd min den részéből; legnagyobb pusztítást a hontmegyei felhőszakadás tett, hol a kárt, mit vetésben, lakóházakban tett, körülbelül 100 ezer forintra becsülik. Földrengés volt Temesvárott. A lökés oly erősen jelentkezett, hogy az embereket álmukból felébresztette. Legjobban jelentkezett a nagy kor mányszéki épületen. Különfélék. (Lapunk mai számáért) is főmunkatársnnkat illeti a felelősség. (Legfelsőbb adomány.) ö felsége a király a felső jablonkai tüzkárosáltak részére saját pénztárából 600 ftot. —• Sárpataki András valkói g. k. tanítónak 15 ftot adományozott. (Személyi hírek.) Felelős szerkesztőnk sza- badság-utjáról tegnap visszaérkezvén, a jövő számmal átveszi a lap szellemi részének vezetését. — Chyzer Kornél dr., vármegyei főorvos, crkvenicai fürdőzéséről e napokban hazaérkezett. — A pénz- ügyminister Meczner Mór újhelyi és Mráz Ákos szombathelyi pénzügyi titkárokat kölcsönösen át helyezte. — Szabó Sándor soproni lakos, tart. hadnagy, az újhelyi kir. pénzügyigazgatósághoz kir. áll. végrehajtóvá kineveztetett. — Pokorny cs. és kir. tábornok az Ujhelyben állomásozó huszárszázad megvizsgálása céljából e napokban városunkban időzött. — Comensoli Herman m. kir. honvéd-őrnagy, értesülésünk szerint, közel négy évtizeden át folytonosan teljesített szolgálat után közelébb nyugalomba vonul. — Boór Jenő, a s.-a • ujhely-tokaji ág. hitv. misszió-egyház derék lelkésze, a múlt héten távozott el városunkból Erdélybe, a csángók közé. (Városi ügyek.) A város képviselö-testülete, közelebbi ülésében több közérdekű ügy elintézése fölött határozott. Ezek közül, mint közönségünket kiválóbban érdeklő dolgokat, következőket adjuk: Városi mérnök bemutatta a kaszinó-erkély építésére vonatkozó térvet és költségvetést. Visz- szaadatott azzal, hogy az erkélynek négy (nem hat) oszlopon leendő felállítására vonatkozó újabb tervezetet mutasson be. — Tárgyal tatott a Petőfi és Andrássy-utcákban létesittetni tervezett gyalogjáró kiépítése tárgyában felvett jegyzőkönyv. Ennek folytán megbizatott a város íőbirája, hogy mihe'yest a kövezeti alap kellő fedezetet nyújt: ezen ügyben tegyen újabb előterjesztést. — A város mérnökének a Rákóczi utcai csatorna padló befedésének veszedelmes voltára vonatkozó jelentése tudomásul vétetett s a főbíró az esetleges szükségletnek megfelelő slipperfa mennyiség be szerzésével megbizatott.*) — A főbíró azon jelentése folytán, hogy a felső-zsólyomkai út a közlekedésre közveszélyessé válván, aminek kijavítása sürgős intézkedést igényel: megbizatott a főbíró, hogy az út helyreállítása tekintetében a szükséges javításokat teljesítesse s arról jelentését annak idejében mutassa be. (A rósz út ideiglenes helyreállítása már fokozatban van. Szerk.) — Krizs Oszkár burkolónak a Rákóczi-utcai kőhidtól a gyártelepi hídig tervezett gyalogjáró kiépítésére voFolytatás a mellékleten. *) Elvárjuk, hogy ezen a város testén végig nyúló nyílt sebet, melyen a közeli viharok ismételten annyi rést ütöttek, valahára alaposan fogják begyógyítani. Szerk. így került Elvira ismét haza ; igy láttuk ő az első éjjel pihenni. Az ut fáradalmai nagyon megviselték, nagyon hamar elaludt. Ébredése fajó, kínzó volt. Az első tavaszi napsugár már korán reggel fölébreszté öt. Körül nézett: ekkor jutott eszébe borzasztó helyzete. A gond, a bú nem öli meg ugyan az életkedvet; de közel viszi az örvény széléhez A csalódás az, a mi a lelket megöli ; a csalódás, a melynek terhe nő az életkorral; a mely erősbül hatásaiban az idővel ; a mely ront, pusziit, de jótékonyan sohasem hat. Csalódni emberi dolog; a csalódást elviselni ember fölötti ! Járni az emberek közt; boldogságot látni a társadalomban; szerető sziveket, édesen enyelegve, egymáshoz közeledve észlelni; érezni, hogy csak mi állunk árván, elhagyatottan : oly kin, a mit elviselni, a nélkül, hogy nyomait ne hagyná maga után, teljesen lehetetlen ! Érezte ezt Elvira is. Nap-nap után szemlátomást hervadt, fogyott ez a szép asszony. Bántotta őt minden, mert még mindig szerette férjét. Nyugtot sehol sem talált. Hiába vitte öt atyja a leghíresebb fürdőhelyekre. . . szórakozni. A válóper végét már nem érte meg, Szerelmével, férje iránt, . zállott a sírba. Férje pedig, hogy mutassa a bánkódót, gyönyörű koszorút küldött a koporsóra; de annyi fáradságot nem vett magának, hogy a temetésen is jelen legyen. Az ő lelke rajta 1 Kapás.
