Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1891-07-26 / 30. szám
Sátorai]a-Ujhely, 1891. julius 26 30. sz. Huszonkettedik évfolyam. ELŐriZZTES Ás. Egész évre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek oi&k iámért kezektd fO' gadtatnak el. léslratoi nem adatna vissza. Egyes az ám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondeor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (megjelenik minden vasárnap.) HIEDETÉSI EU : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diezbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden D centiméter után 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. I Főgimnáziumunk ügye. Bizonyára emlékezni fognak még igen sokan azokra a megbeszélésekre, melyek a helybeli 6 osztályú gimnáziumnak 8 osztályúvá tétele ügyében ezelőtt 3 hónappal a kormány teljeshatalmu megbízottja, Klama- rik János dr., ministeri tanácsos és egy, ad hoc, alakult bizottság között, történtek. E megbeszéléseket, mert érdemleges tárgyalásnak alig mondható, lapunk akkor megjelent száma kimerítően ismertette; de, mert azóta hónapok folytak le, szükséges nek tarjuk röviden az említett értekezlet részleteit feleleveníteni. A közoktatásügyi minister, illetve annak teljeshatalmu megbízottja, a gimnázium kiegészítését elvben elfogadta; az önkéntes aláirás utján befolyt 26 ezer forintot és a város által évenkint adandó 3000 ftot, ez utóbbit a tanárok fizetésére, az előbbit az építkezésre fordítván, elfogadta. A többlet fedezéséről pedig úgy gondoskodott, hogy magára vállalja a gimnázium pátronátusi jogát. így álltak, illetve vesztegeltek, az ügyek egy jó ideig. A dolog kényes és égetó lévén, a város, mely a gyűjtő-bizottságtól a 26 ezer ítért kezességet vállalt, mert az állam úgy kívánta, sürgető lépéseket tett az iránt, hogy a 7. osztály már ez évi szép terben i-jével megnyilhassék. A napokban, csötörtökön, érkezett vissza a megyéhez a város sürgető-kérvénye, mely mindnyájunk legnagyobb örömére, ő felsége, a király, legmagasabb és legkegyel- mesebb beleegyezését tartalmazza arra nézve, hogy a 7. osztály szept. i-én megnyittassék. A ministeri leirat apróbb pontokban intézkedik, illetve meghagyja az építkezés megkezdését. / Amiért tehát lelkünk-lelkéböl vágya/koztunk; amit oly szorongó félelemmel vártunk; amit annyi jóakarattal becéztünk: főgimnáziumunk már van, illetve a kezdődő \tanévvel fokozatosan már lesz! Egy tanintézet fontossága, senki előtt sem szorul arra, hogy bővebben inegokol- tassék. Sajnos dolog lenne, ha ennek meg kellene történnie! A tudományok, értem az alapvető tudományokat, terjesztése; a hazafiság ápolása s gyümölcsöztetése, karöltve az igaz magyarság eszméinek hirdetésével : ezek azok a tények, melyek a legmagyarabb tanitórendet, a piáristákat, széles e hazában jellemzik. Kettős lehet tehát az örömünk, hogy e jeles rend vezetésére lesz bízva az egész intézet. De ez örömnapon, mely úgy emelkedik ki anyagi csapástól sújtott napjaink közül, mint a borús napon áttörő éltető napsugár, legyen örömünk a tisztelet és hála között megosztva azok iránt, akik ez örömet nekünk, minden önösségtöl menten, hálára és elismerésre nem számítva, szerezték. Első sorban főispánunk Öméltóságának tartozunk hálával, ki szivén viselve e kultur-intézmény nagy fontosságát, sem időt, sem fáradtságot nem kiméivé, teljes odaadással járt közben a felsőbb helyen. Másodsorban vármegyénk derék alispánja és vele együtt a főorvosa, valamint az döbbeni elnöklete alatt annyi buzgalommal és kitartással működött bizottság és a város, mely áthatva a nemes cél eszméjétől, anyagi erejét felülmúló áldozatot hozott, — tiszte- 1 létünkre és elismerésünkre méltók. És e hálát, tiszteletet és elismerést lerójjuk mi ; de le fogják róvni fiaink és unokáink is, kik a leendő lögimnáziumból mint a haza hasznos, munkabíró és iparkodó fiai fognak kikerülni, s akik be fogják idővel bizonyítani, hogy a fáradtság, ‘ az anyagi tetemes áldozat nem hiába volt téve az elődök által, mert ők azt iparkodnak kiérdemelni. Adja Isten, hogy úgy legyen ! Vármegyei ügyek. Jóváhagyott rendelet. A magyei ebtartási szabályrendelet a belügyminister által jóváhagyva, vármegyénkhez visszaérkezett. A vármegyéhez f. hó 23 -án érkezett le a vall. és közokt. ügyi ministeri átirat, melynek értelmében, ó Felsége kegyes beleegyezésével, a csonka gimnázium fokozatosan kiegészíttetni rendeltetik. Lőpor árulási engedélyt nyert a belügy- ministeriumtól Lichtenberg Lizi, mádi lakosnő. Levelezés. Kir.-Helmec, 1891. julius. Tisztelt szerkesztő ur 1 A mi kis városunkban ritkán történik valami nevezetes esemény. Egy-egy kirándulás, majális, vagy télen a toronyóra beszerzésére rendezett táncmulatság, szakítja meg a megszokott egyformaságot. Szinészek nem látogatnak ide; legföljebb utat tévesztett vándor komédiás-csapat üti fel sátorfáját a főtéren, dobszó mellett hirdetvén a nagy előadást, melyre nagy közönség jelenik meg. A társasélet itt a régi hírű „Rigó* vendéglőben összpontosul Ami Ujhelynek a , Magyar király«, »Csernyiczky«, a »Diána« és a »Casinö« együttvéve: az Kir.-Helmecnek a »Rigó«. Itt gyűl össze vasárnaponként a város fiatalsága, hogy a nemes kuglizásnak hódoljon vidám beszélgetés és zaj közt. Az egyik asztalnál az öregebbek kalábriászt játszanak, itt sokkal csendesebben foly a mulatság, s csak néha hangzik a játszó ajakáról, kit a szerencse kvart-ász-bélához juttatott: ajátszom a kasszára«. De a múlt vasárnap délutánján csendes volt minden a hires vendéglőben. Csak egy pár tyuk kapargatta egykedvűen a kuglizó porondját, hol máskor a város legjobb játszói küzdöttek a dicsőségért, jéghideg spriccerrel enyhítvén szomjukat. T Á * 0 A. Sóhajok a távolba. is fiam, leánykám, Édes feleség ! Jaj de nagy közöttünk Most a messzeség ! Szellő arra indul S én nem mehetek . . . Pedig csak úgy szép az élet: Együtt veletek. A város zajában Hallom hangotok ; Azt hiszem, ha szél zúg: Erzsikém zokog. Mi bajod kis angyal ? Mit hozzak haza ? Oh ne legyen szivecskédnek Búja, panasza! Majd Endrére fordul Nyugtalan szemem, — Minden kis fiúban Csak öt képzelem. Rajzol-e betűket S ákom-bákomot ? . . . Szivem reszket . . . tán az éjben Ő sikoltozott! S mikor végre csöndes, Néma már az éj : Várlak édes asszony ! Hogy róluk beszélj. Jer, csevegni . . . csitt! lásd Szépen alszanak, — Ne riaszszák hát fel őket Csókok és szavak. Vagy mi ez ? ... kezecskéd Meg se foghatom ? . . . Te is messze vagy most, Drága angyalom ! Csak a képzeletnek Szállott üdve rám, És a boldog viszontlátást Ébren álmodám. I Kis fiam, leánykám, Édes feleség ! Hozzátok sovárgó Szivem lázban ég . . . Távolban előlem Eltakart a köd . . . Őrködjék az élő Isten I Álmotok fölött ! Rudnyánszky Gyula. Elvira. — A »Zemplén* eredeti tárcája.— Elvirának otthon ugyanazon szobát jelölték ki hálószobául, a melyben boldog gyermekkora ábrándjait átélte. Minden a régi volt a szobában, I kivéve a »Hallgatás» szobrát, a melyet atyja férjhez menetele alkalmával vett, e szobába. Az ut fáradalmai, a kiállott izgatottság hamar nyugalomra késztették Elvirát. Belépett ama szentélybe, a mely oly kedves, oly igéző és oly . , : érzékbóditó volt. Az elég tágas és magas szobának, a mely , gyöngyhimzésü fehér selyemmel volt bevonva, I világos-rózsaszín kőedénybe zárt éjjeli lámpa adott némi világosságot. Ez a bágyadt, de tiszta fény, a bútorokat rózsaszín árnyakba burkolta. A padlót neszfogó gyapjú-szőnyeg takarta. Benn, a háttérben, szemközt a falura nyiló ablakkal, alacsony nyugágy állott, a mely fölött márványból a szerelem istenasszony szobra volt a falba erősítve. Egyik kezéből rózsaszín szalagok és csipkék hullámzottak le egész a főidig, mintegy sátort képezve az ágy fölött, a másik kezét pedig hamis- kás mosoly közt tartotta ajka elé. Ennek a kis galamb-fészeknek dísze is volt : egy velencei tükör. Mikor mi e szentély titkát megloptuk : Elvira már csipkés takaróju ágyában volt. Utazó-ruhája ott csüggött az ablak-szögön ; ékszerei ott hevertek a toilete-asztalon : harisnyái, pici cipői a földön voltak elszórva, ö maga félodalt feküdt ágyában. A finom csipke takaró egészen testéhez simult s látni engedé alakjának tökélyét. Elvira nem volt magas, sőt mondhatni alacsony termetű volt. Hófehérségü homlokát sürü szőke fürtök árnyékolták, vízszintes irányban a szemöldökével. Ezek a fürtök homlokán és halan- tékain feldudorodtak s gyermekes kinézést kölcsönöztek neki; kicsiny fülei s szabályos, egyenes metszésű orra, gömbölyű álla, melyen egy kis gödörke volt látható : elragadóvá tették. Legszebb volt azonban a szája! Gömbölyű, eléggé telt karjainak egyikét szőke feje alatt tartja, mig a másikkal vánkosát szorítja magához. Mosolyog. Úgy látszik édesek álmai. Mosolygás közben a hóval vetélkedő fogsor látszik ki ajkai közül. Melle alig piheg; csendesen, nyugodtan alszik, mintha nem bántaná semmi, mintha nem fájna neki semmi, Mai számunkhoz fel ív melléklet van csatolva..
