Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1891-12-20 / 51. szám
Sátoralja-Ujhely, 1891. december 20 51. sz Huszonkettedik évlolyam. ELŐHZITÉS ÁB. Égése évre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo- gadtatnak el. Xóilratoi nem adatna vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyilttárben minden gar- mondsor dijja 30 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE HIRDETÉSI Dl; : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter ntán 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetései a „Zemplén“ nyomdába küldendők. (Megjeleuik minden vasárnap.) Felhívás előfizetésre. A jövő 1892-vel lapunk az ő pályafutásának immár a XXIII. évébe lép. Önérzetesen hivatkozhatik múltjára a Zemplén; mert a közügyeket becsülettel szolgálta, a közművelődés zászlaját előbbre vitte és a bizalom girájának hű sáfárja volt. ígérete a jövőre, mit beváltani iparkodik, hogy következetes marad múltjához. Lankadatlan kitartással fogja szolgálni továbbra is a közügyeket és közérdekeket. Tért nyita hivatottszépirodalmi munkás ságnak, — műveli a hazai nyelvet, — ápolja a magyar nemzeti közszellemet, — utat tör a nemzeti közművelődésnek, — tiszteletet követel a jog- és vallásegyenlőség elveinek és arra fog törekedni, hogy a Zemplén, mint eddig volt, ezután is hű tolmácsa legyen a vármegye közkormányzati, és irodalmi életnyilvánulásainak. Uj évtől kezdve a Zemplén hivatalos lapjává lesz a vármegyei gazdasági egyesületnek iS- E kitüntető bizalmat a reá eső választásért azzal fogja viszonozni, hogy állandó rovatainak számát egygyel, melyben kizárólagosan csak a gazdasági érdekeket fogja szolgálni, támogatni, a Gazdasági Értesítő c. rovattal megszapo- ritja. Ezt az uj rovatot Kossuth János dr., mint a Zemplén-vármegyei gazdasági egyesületnek ez idő szerint való h. titkára, fogja vezetni, — s éppen ezért a Gazdasági Értesítő-ha szánt kéziratok egyenesen hozzá intézendők, habár a lelelősséget ezért a rovatért is a szerkesztő viseli. Reméljük, hogy ez az uj rovat teljes érdeklődést, élénk közszellemet ébreszt vármegyénk intelligens gazdaközönségében. Reméljük, hogy a gazdasági egyesületi tagok soraiból felszaporodik t. olvasó közönségünk száma és reméljük, hogy az uj viszony, mely ekként a lap és uj pártolói között szövődik, csak üdvös hatással lesz a Zemplén erkölcsi erejének gyarapodására. Bizalommal számitunk a jövőben is eddigi kedvelt munkatársainkra, kiknek díszes névsorát van szerencsénk bemutatni. Dolgozó társaink voltak és maradnak jövőre is ; Abonyi Gyula (a nemzeti szinház tagja), Abszi, Andrejczo József, Aszalay Gyula, Atdnyi Jó séf dr, Bajusz József id., Becske Bálint, Ballagi Géza dr. (jogakadémiai tanár), Bihary Emil, Bodnár István (a »Torna-vármegye« főmunkatársa), Búza Barna, Chyzer Kornélné, Chyzer Kornél dr, Chyzer Béla dr., Cserép József dr. (tanár), Cuprum, Dókus Gyula. Erdélyi Sándor, Exner Roméi dr, Fejes István, Farkas Bertalan, Fischer Armin, Gidófalvy István dr., Haraszthy Miklós, Horváth Adám dr. (orsz. gy. képviselő), Horkay Bertalan, Holosnyay Ciril, Kál- niezky Géza dr., Kató, Kende Antal, Kemeehey Jenő (a Szegedi Napló-nak belső munkatársa) Kiss Gyula, Kiss Károly (S.-a.-Ujhely), Knopfler Sándor, Kossuth János dr, Kozma Alajos, Kun Dániel, Málczai, Hargitai József dr., Matolai Béla, Metzner Antal, Mikrosz, Moldovdn Gergely dr. (egyetemi tanár), Múzsa Gyula, (Páti Kárius), Paszlavszky Sándor, Petrovics Elek, Péter Mihály, Poldnyi Gyula, Payzsoss Andor, Prihoda Etele, Ráez KákuVn (tanár), Rácz Lajos (tanár), Romulusz, Rónay István (az újhelyi kir. dohánygyár vezetője), Rudnyánszky Gyula, Schmidt Lajos (a »Zemplén« belső munkatársa), Szabó Kálmán, Székely Albert dr., Színi Péter, Thurán- szky László, Vécsey J. Bekény (tanár). V- Krüzselyi Bálint (a »Máramaros« szerkesztője), Zempléni I. Árpád, Zempléni Moscovitz Iván, Zempléni T. István, Zombori Gedő, Zseltvay Bogdán, A Zemplén tudósitói és levelezői: Adamo- vies József, Argyeldn Miklós, Baldzsy Ede, Balta Gedeon, Bodolay József, Bodeezky Ede, Csernyiezky János, Danes János, Danyicskó György, Dely Endre, Dutkay István, Finkey Pál, Gerzanies Tivadar, Győry T A £ C A, Legény bolondja. — Elbeszélés. — A Zemplén számára irta : Abonyi Gyula. Gáti Vera legszebb lány volt a faluban, termete egyenes, sugár, mint a büszke cédrus, s arcán ragyogott a nyiló kikelet, Jaj volt annak a legénynek, a ki azokba az észbontó, bűvös szemekbe nézett, betegje lett annak a leánynak, a ki csak úgy játszott, hamisko- dott a legénynyel, hol erre, hol arra kacsintott, mint a madár, ágról-ágra, 6 is hamar más legényhez hajlott. El is nevezték a faluban legény bolondjának, de a hamis leány fel se vette akármit beszélnek, akármint zörög a haraszt, ő megmaradt olyannak, a milyen volt, a jókedvű heje huja lánynak. A rá ragadt gúnynevet nem érdemelte meg, mert ő bizony nem bo:ondult a legények után, hanem megfordítva, azok bolondultak őutána Pajzan, dévajkodó természete tette azzá a falubeliek szemében, pedig talpig becsületes lány volt, áldott lélek, aki az ő öreg édes szüléjét, a kinek a jó Isten elvette a látását, két keze munkájával tartotta fenn. Egyedül éldegélt édes anyjával, az öreg Gátiné-val, egy zsúppal fedett házikóban az erdősoron. Édes apját korán elvesztette, korán árva ságrá jutott. Aratáskor marokszedőnék ment, megkereste a kenyérkének valót, ha a kapálás ideje . beköszöntött, megkereste kapájával mindkettőjük ! ruházatát, dologgal kelt, dologgal nyugodott, mint i mondani szokták az életrevaló fehércselédről, de soha el nem hagyta dévajkodó heje-huja kedve, j Nótázott egész nap, mint a kis dalos pacsirta, kidanolta akármi fordult elő a faluban, féltek is , tőle a lányok és menyecskék, ha valamelyik félre ' nézett, készen volt a nóta rája Neki nem volt kiválasztottja, mint a többi , lányoknak, ö csak játszott, mókázott a legény nyel, ha rz felé hajlott; mig. egyszer aztán az ő órája is ütött, megtalálta az igazit, aki az ő szivében is fellobbantotta a lángot. * Király János, szép, deli legény volt, nem rég tért haza falujába katonáéktól, ahol három évig szolgált, mint huszár káplár. — Mikor katonának vitték, Gáti Vera még csak kislány sorba ment, a kire rá se nézett még a legény, de a három év alatt, amig Király János oda volt, ö lett a falu legkülömb leánya. S mikor meglátta a hazatérő legény: bizony rajta felejtette szemét azon a szép lányon. S azon vette magát észre, hogy immár többé le sem tudja venni róla. Kitály János fogva maradt, megkötözte az a szép lány szerelmének bűvös hajszálával, többé nem is gondolt a szerelmes legény másra. A pajzán kedvű, heje-huja lánynak is elállóit a szava, kipirult orcája, mikor az a nyalka huszár legelőször táncba vitte, attól a pillanattól kezdve, nem legyeskedett többé a legényekkel, megjött az igazi, megnyílott szivében a fényes mennyország I Király János megszeliditette a hamis leányt, olyan lett az, mint a kezes bárány. A gőgös Király-família nem nézte jó szemmel, hogy János arra a céda legénybolondjára vetette a szemét, aki hebehurgyasága mellett még Béla, Györy István, Hatvány László, Haraszthy István, Hubay Miklós, Illésházy Endre, Kecskeméthy Zsigmond, Korchma Menyhért, Krajnyák Sándor, Kula István, Marikóvszky Bertalan, Pataky Miklós, Pethő Dániel, Román L^jos, Siskovies Sándor, Szmoli- govieh Gerő, Szoták János, Sztavinszky Sándor, Somossy Sándor, Szőllősy József, Vajda János és Wisehán József. Ez az erős gárda szolgálta ki ez ó évben a »Zemplén* által képviselt közérdekeket, — s mert a lapnak irányelveiben és vezetésében változás nem fog bekövet- kezni: bizonyára híven követ bennünket ez a díszes gárda az uj évben is s velünk együttesen munkás részt vesz mindnyájunkra váró feladatok sikeres megoldásában. Ily körülmények között merjük Ígérni, hogy t. olvasóközönségünk jogos igényeit híven és megelégedésre fogjuk szolgálni a jövőben is. Előfizetőinket kérjük, hogy a t. olvasó közönség körében terjesszék lapunkat. Dolgozó társainktól, úgyszintén a Zemplén t. levelezőitől és tudósítóitól pedig bizalommal várjuk, hogy publicistái súlyos feladatainkat szives közremunkálásukkal megkönnyítik. Hazafiui üdvözlettel: A „/('inplén" szwkrszlősíg«'. A kiadó szava. A tulajdonomat képező Zemplén, mely akár terjedelmét, akár tartalmasságát tekintsük, a vidéki heti lapok sorában kiváló helyet foglal el, a létrejött szerződés szerint 1892-től kezdve hivatalos lapja lesz a zemplén-vármegyei gazdasági egyesületnek is és mint ilyen a Gazdasági Értesítő c. rovattal megnagyobbodva, abban a t. gazdaszegény is volt, mint a templom egere. Az öreg Király Andrásné váltig mondogatta: Ne járjon utána, nem ő hoz;.á való az a lány ; nem hallgatott szóra. Király János nagyon megszerette azt a lányt, féltette, őrizte még a szellőfuvástól is, beszélhetett a família, az egész világ, az ő szive nem hajolt volna máshoz, nem egy világért 1 Mert tudta ő azt, hogy az a lány milyen becsületes, kihez még árnyéka se férhet semmi szennynek, semmi rossznak. Szegény Vera minduntalan keserűséget nyelt a gőgös, dölyfös Királyéktől, megszólták uton- utfélen, rágalmazták, bosszantották, hogy elfordítsák szivét a gazdag legénytől. Mind hasztalan I ó csak magát a legényt szerette, nem a gazdaságát s nem hajlott a szóra. Mig egy napon az öreg Király András toppant be hozzájuk, dühöngött az öreg, s durván megtámadta a lányt. — Hallod-é te céda, hebe-hurgya! Az én fiamnak ne forgasd el a fejét, jegyezd meg magadnak : Gáti Vera soha sem lesz Király János felesége 1 Egy ilyen se tücski, se hajcski. kódus- ivadék, legények bolondja, soha át nem lépi a házam küszöbét, mert megtagadom, kiátkozom azt az eszenélkül valót, ha nem hajt a szavamra. Keress magadnak más bolondot, de az én fiamnak mától fogva nincs itt semmi jussa, csukd be előtte a kapud. Ha akarod, hisz rá fér az orcádra, légy a macája, ez ellen semmi szavam. — — Ne tovább ! Elég a szóból Király András uram 1 pattant fel a megszégyenített lány. Ne gyalázzon, ne sértegessen 1 Dugja el a fiát, hogy ne járjon utánam, mától fogva halott vagyok néki! S most ki a portámról! Verje meg az Isten mind a két kezével ellenségeimet 1 . . . KT Mai szómimkhoz egy ív melléklet van csatolva. * *1881
