Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1891-12-20 / 51. szám
közönség erkölcsi és anyagi érdekeit fogja szolgálni. Nagy előnyök háramlanak e szerződéses viszonyból a gazdasági egyesületnek minden egyes alapitó és rendes tagjára; igy, hogy a sok közül csak kettőt említsek, a lap Gazd. Értesítő c. rovatában, öt gar- mond sornyi terjedelemben, ingyen hirdetheti azt, mit gazdaságából el akar adni, vagy gazdasága számára meg akar venni, — továbbá a Zemplén-1, ha arra az év elején prenumerál és az előfizetés diját egy összegben előre beküldi, fél áron kapja. Ez a kedvezés kiterjed azokra az egyesületi tagokra is, kik már eddig is előfizetői voltak a lapnak, ha a fizetésre megszabott feltételnek eleget tesznek, vagyis ha az előfizetést előre beküldik. Úgy a régi, mint az ujonan belépő előfizetők, kik egyszersmind a gazdasági egyesületnek is tagjai, (ide nem értve a községeket, mint tagokat), a laphordatás- nak ezt az előnyét azonban csak úgy élvezhetik, ha a 3 ftnyi dijat legkésőbb i8q2. évi jan. hó 3i-éig hozzám beküldik. Tisztelettel és bizalommal fölkérem a t. gazdasági egyesület minden egyes tagját, hogy felösmervén s mérlegelvén ezeket az előnyöket: lapomat pártfogásukkal megtisztelni s rá előfizetni szíveskedjenek. Mindenkinek, aki eziránt hozzám fordul, a ^Zemplén- «bői bármikor is teljes készséggel küldök mutató számot. A nem gazd. egyesületi tagok számára a lap előfizetésének dija továbbra is változatlan marad, vagyis : egész évre . . . 6 ít — kr. fél > . . . 3 , — kr. negyed , ... 1 » 50 kr. S.-A.-Ujhely, 1891. dec. 12. ($iT. §orüth (glemérné, a jZemptén*3- kiadó tulajdonosa. Tegyünk a népért. — Három cikk. — II. Amint Anglia és Németország papjai megteremtették e két állam túlnyomó többségű községeiben a hitelszövetkezeteket, úgy teremtsék meg a mieink is s ez által csak növelni fogják tekintélyüket, befolyásukat a népre, mert az akkor bennük nem csak lelkiatyáit fogja látni, hanem anyagi gondviselőjüket is. — Megyek! De felesége nem léssz a fiamnak, nem a mig én élek, arra esküszöm ! Be csapta maga után a kis ajtót Király András, hogy az egész hajlék megrendült utána. A vígkedvű lány halott halványan borult a vén eperfa törzséhez forró könnyei végig peregtek búbánatos arcán. Világtalan öreg anyja meghallotta zokogását, odatipegett hozzája s vigasztalta szegényt : — Verd ki fejedből azt a legényt lányom, nem mi hozzánk való az a gőgös família. Megvetik azok a szegényt, irigylik még azt is. hajó kedve van, ne merjen vig lenni — nevetni a szegény, hisz annak csak sirni, panaszkodni szabad ! Koldus ivadék f . . . Pedig hajdan ... a gőgös Király András is bolondult egy szép lány után, de az rá se nézett ő rá, a módos legényre-----s hozzá ment ahoz, akit szeretett, egy szegény legényhez. Most visszáfizeti a régi tartozást, nem engedi meg, hogy a fia elvegye annak a leányát, aki hajdan kinevette, fel se vette rimánkodásait. . — Tehát nem vagyok elég jó, nem vagyok elég becsületes nekik ? . . . susogta a bánatos leány könnyeit tórülgetve ; Céda, legénybolondja vagyok én nekik? , . . Mintha én fel akarnám magam tolni a nyakukra ? 1 Mintha én csábítottam volna ? 1 Jól van hát no! Nekem nem szabad szeretni, pedig csak az Isten tudja — látja, hogy menynyire szeretem! Kivessem hát szivemből ? Azt akarjátok ? Megállj öreg Király, megbánod te még ezt! Kiáltott fel Vera, büszkén felegyenesedve: nem lehetek a felesége? No hát nem is leszek! Nem, ha beleszakad is a szivem 1 Szeretője legyek, mondod öreg Király András. Szemembe merted ezt mondani ? Egy Istenem, egy a lelkem, de ezt a sértést könnyeiddel mosod le majd rólam! Magyarázzák meg a népnek a szövetkezetek rendeltetését, azután igyekezzenek megnyerni az eszmének csak 20 — 30 tekintélyesebb, jellemes becsületes embert: s annyi taggal a szövetkezet már megkezdheti működését. A 20 — 25 forintos üzletrészek, melyeket a tagok 4 — 5 év alatt heti 10 krajcáros betételeikkel befizetnek, már elégségesek arra, hogy ezzel kezdeni lehessen. Hitelük is fog lenni, mert ha a tagok üzletrészeik kétszeres összegéig kötelezettséget vállalnak a szövetkezet hitelezőivel szemben, nem fog vonakodni egy intézet sem akkora összeget náluk elhelyezni. Ha pedig a szövetkezet élén ismert, megbízható emberek állanak : a hitel ezen felül is emelkedik. Az 1 — 2 ftnyi beiratási dijakból begyülő tartalék tőke pedig biztosítékot fog nyújtani arra, hogy a szövetkezet szenvedhető anyagi károk esetében is tovább fennállhasson. Juthatna még az által is pénzhez, ha az illető községben a tanító buzdítására iskola-takarékpénztárak állitatnának fel, s a gyermekek ide beadott fillérei gyümölcsöző- leg a szövetkezetnél helyeztetnének el. Az igazgatóság tagjai közül elég lenne a pénztárost díjazni évi 100 - 120 forinttal, melylyel az a heti néhány óra, mi alatt teendőket kellene végeznie, eléggé volna díjazva. így a kezelési költségek alig érezhető csekély összegre rúgnának. Az anyagi alap könnyen meg lenne teremthető és ezzel a kicsinynek látszó összeggel a jövőre nézve kiszámitathatatlan eredmények éretnének el. Felszabadulnának a tagok az uzsorások kezéből, nyereségre spekuláló pénzintézetek sem lennének kiszolgáltatva, hanem támaszkodhatnának teljes bizalommal a szövetkezetre, melynek célja nem az anyagi haszon, hanem a szükölködők kisegitése s a törekvő i emberek buzdítása. Az által, hogy kölcsönt csak a tagoknak ad, a falu majdnem minden lakóját bevonhatja magába, kik a heti pár krajcárt szívesen megfizetik az ebből reájuk háramló hasznokért. Es mivel kölcsönt csak józan célokra ad, minők gazdasági beruházás, elpusztult házi állatok pótlása, betegségben szenvedők családjának fenntartása stb. a könyelmü kölcsönöktől visszatartja tagjait s megkövetelvén tőlük, hogy pontosan fizessenek, mert ha nem, ' kizáratnak a tagok közül: rászorítja adósait a pontosságra, kötelesség teljesítésre. ! Ha az adós tudja azt, hogy neki bizonyos Nem volt már sápadt arca a szép leánynak, de kigyuladt, ott lobogott rajta a büszkeség lángja. A régi Vera lett belőle, aki megvetette, kigu- nyolta az egész világot. Megfenyegette a tájat, ahol az öreg Király háza állott, s villámokat szórtak a szemei: — órizd meg a fiad öreg Király András! Zárd el, hajlékodba, hogy ne járjon u'ánam, mert . va&y a vérét ontják, vagy ő ontja másét! — — Ne sírjon édes szülém, az én szivem . . . majd csak beheged, s ha nem, hát az se leszen nagy baj, majd csak elviseljük . . . hisz ketten vagyunk hozzá . . . kettecskén éldegélünk ezután is. S aztán azt sóhajtom a szellőfuva'omnak : gombház, ha leszakadt, lesz más ! . . . Hisz azért vagyok legénybolondja I . . . Sírva borult édes szüléje nyakába, zokogtak mind a ketten, s felettük csicsergett, a vén eperfa ágán a dalos madárka, hirdetve a szép tavaszt, a nyíló kikeletet ! . . . * Megtörtént amit a dölyfös Király família óhajtott, Gáti Vera bezárta a kis kaput Király János előtt, a nagyralátó gőgös Király András fiának kiadta az utat az a meggyalázott koldus ivadék, a ki letudott mondani a szép gazdag legényről, pedig gyászba borult miatta a lelke, de a sértést meg nem bocsájtotta. Király János könyörgött a lánynak, hogy fel se vegye, amit az édes apja mondott, eskü- dözött, hogy az ő szive csak érte dobog, hogy feleségül veszi apja ellenére is, hisz elég erős az ő karja, megkeresi azt amire szükségük lesz, a világvégére elviszi, ha akarja, ahol nem ellenzi senki szerelmüket s ott fognak élni boldogul I — Hasztalan már minden 1 sóhajtott a leány, a kelmed apja, gőgös famíliája útjába állt szerelmünknek, nem akarom, hogy én miattam kiidőberi fizetnie keli, ökvetetlenül igyekszik megfeszített munkával is kiteremteni a tartozást, tudva, hogy hitele megnyugtatni nem fog, csak kiváló méltánylást érdemlő esetben így minden tag megszokja a rendet, pontosságot, mert hetenként mindig kell fizetni üzletrészébe, ha jogait elveszitn' nem akarja s azért félre teszi mindig nélkülözhető garasait, hogy kötelezettségének saját érdekében eleget tegyen. Lassanként természetévé válik a munka, takakarékosság- és egész lénye átalakul. Tudja, hogy bármily kis összeget elhelyezhet hasznosan, ennek folytán azt, a helyett, hogy mint most teszi, elprédálná, beteszi oda, hol még ily kicsiséget is elfogadnak, sőt fizetnek utána. Ma a kis heverő tőkék, a krajcárok mind elkallódnak s ezer szerencse, ha nem pálinkára kelnek el, hogy ez által az erkölcsi romlás., renyheség és munkátlanságra vezető hajlam pénzen vásároltassák meg. Abban áll a hitelszövetkezetek kiszámíthatatlan becse, hogy nemcsak ártalmatlan és gyors segítséget nyújtanak a nyomorban levőknek, hanem, hogy a rend, takarékosság, kötelességteljesités és becsület érzéseit csepegtetik a tagokba; mert aki nem ilyen, kizárják kebelükből s ez által nem csak anyagilag sújtják, hanem a falu elítélésének is kiszolgáltatják, mint olyan embert, ki nem méltó arra, hogy szövetkezeti tag legyen. Nemcsak, hogy nem törekednek nyerészkedésre a hitelszövetkezetek, de sőt azt teljesen kizárják prográmjukból, mint olyant, mely magasabb erkölcsi céljaikkal ellenkezik. Másik nagy előnyük, hogy tagjainak minden héten, rendesen s asárnap délután, össze kell jönni közgyűlésre és ennek be tartása is oly szigorúan megköveteltetik, hogy a több Ízben elmaradók kizáratnak, A gyűlésen összejőve a község tisztességes eleme egymással a gyakori érintkezés, közös érdekek, egyenlő szövetkezeti jogok csak növelik kölcsönös bizalmukat, vonzódásukat, szeretetüket s lehetővé válik a közhasznú dolgok több oldalról leendő megvitatása. Megbeszélhetők lesznek a gazda ember mellékkereseti forrásai, minők a baromtenyésztés, gyümölcstermelés, méhészet, selymészet, házi szövő- és fonóipar és az illető vidék netalán más kínálkozó jövedelemforrásai, melyekért egyesült erővel, egyesitett tőkével hasznosan tehetnek próbákat. Egyesülhetnek vizenyős helyek le csapolására, száraz helyek csatornázására, tagadják, megátkozzák kendet, a mi utaink elválnak — — azért tehát feledjen el engem 1 A mi az én benső világomat illeti, nem tagadom, minek is tagadnám, fáj sajog biz ez a bolond szív, dehát mindent meggyógyít az idő ! . . . — Elvetted az eszemet, Vera, sóhajtá a legény, de nem hibáztatlak, nem átkozlak, hiszen igazad van, nem vagy hibás benne, hogy igy végződött a sorsunk, de ha azt látom, hogy más viselt a keszkenődet, más álldogál a kis ajtódban, az isten legyen annak a másnak is, nekem is irgalmas ! — S lassú léptekkel elhagyta azt a kis házikót Király János, amelyben eltemették a boldogságát ! Az a csélcsap leány, a legénybolondja, olyan szomorúan nézett utána majd meghasadt a szive bánatában, pedig csak egy szavába került volna s öreg Király András beszélhetett volna a fiának, feleségül vette volna az a legénybolondját, de hát, de hát — nem engedte a büszkesége ! . . * A faluban — a fonóban megint, volt már mit beszélni. Király Jánost a faképnél hagyta a legény bolondja 1 Bála Pali most a boldog, akire az a bűvös hamis szempár mosolyg, Szja ! Ilyen az a legény bolondjai Úgy változtatja az a szeretőjét, mint más leány a rokojáját. Bóta Pali réges régen járt már a szép lány után, de az rá se hederitett eddig, s most csak egy kacsintásába került a hamis Fmz-nak, hogy a Pali végkép belebolonduljon, s kézzel kapott utána. Gáti Verát megsértette, meggya'ázta az öreg Király András, most itt az ideje hogy megbosszulja magát. Bűvös szemének egy pillantása elég volt rá hogy tüzet dobjon a Király és Bóta Folytatás a mellékleten,
