Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1891-07-19 / 29. szám

dolgában, és pedig akként, hogy a közigazgatási bizottság határozatát megerősítette. A ministeri elhatározás indokolását a jövő hó 5 én tartandó közigazgatási bizottsági ülésen fogjuk megtudni, s adandó referádánkban t. olvasóinkkal tudatni. Hírek a nagyvilágból. A hármas szövetség ellen. Rómában a radi­kális egyesület elhatározta, hogy folytatja a hár­mas-szövetség elleni agitációit és az összes nemze­tiségi pártokat felhívja a részvételre. Kolera. Mekkában kiütött a kolera. Az első betegedési esetek súlyosak voltak. Oroszország gabonatermése az egész biro dalomban igen rosszul ütött ki ; a pénzügyminister siet összevásárolni a meglévő készleteket, hogy minden eshetőséggel szembeszállhasson. Mozart hírneves zeneköltő százéves emlék ünnepségét f hó 15-én tartották meg Salzburgban. Hírek az országból. ■| A temesvári kiállítás megnyitása. A kiálli tást ma, vasárnak d. e. 9 órakor nyitják meg. Baross minister a kiállítás védnöke, szombaton este érkezik Temesvárra és Molnár főispánhoz száll. A minister kívánságára az ünnepiességek elrüaradnak. A király ő felsége is meglátogatja a ■ kiállítást; méltó fogadásának költségeire a városi közgyűlés korlátlan hitelt szavazott meg a tanács­nak, A király látogatása alkalmával 200 bányász is érkezik oda zenekarokkal. József főherceg a magyar tengerparton uj villát építtet. A' »Karthausi«-nak, Eötvös József br. világ­hírű regényének, kézírása egy szegedi könyvkeres­kedőnél meg van. A nagy kéziráshalmazból csak 17 oldal hiányzik. Különfélék. (Személyi hírek.) Lapunk felelős szerkesztője pár napi szabadságra távozván, jelen számért helyette a főmunkatárs vállal felelősséget. (Elösmerés.) Pólányi Gyula, árvaszéki ülnök, munkatársunkat, aki a Kárpát egyesület keleti osztályának Ujhelyben s vidékén tett látogatása alkalmával rendezői minőségben úgy rászolgált mindnyájunk méltánylására, — szép meglepetés érte. Ugyanis Siegmetk Károly, intéző alelnök és a Kassáról egyidejűleg nálunk járt Kárpátisták névaláírásával meleg hangon szóló levelet kapott, melyben a zempléni kedves élményeiket felemle­gető vendégek fent nevezett t. barátunknak a teljes sikert aratott kirándulások alkalmából elös mérést és köszönetét szavaznak. — Éljen l (A vasárnapi munkaszünet.) A kereskedők és iparosok által oly régen s óhajtva várt, a va­sárnapi munkaszünetröl alkotott 1891. évi XIII. töqvénycikkely f. hó 15-ével életbelépett és ma van az első vasárnap, mikor a törvény rendelkezéseit, a kiadott ministeri utasításokhoz képest, meg kell tartani,és végre kell hajtan'. Az üdvös törvény, tagadhatatlan, hogy mélyen belényúl közönségünk megszokott dolgainak rendjébe ; de hát majd csak qn^gszokjuk,, beletörődünk, sőt majdan áldásos vol­tát is fogjuk dicsérni. Egyébiránt a tapasztalás fogja megmutatni és kijelölni azokat, a jövőben netalán szükséges pótlólagos intézkedéseket, javi­Meg is tette, amit akart. Engem magával cipelt. f. Szerencsémre a hölgyek már megvacsoráz­tak s a kiváncsi publikum elül szobáikba húzód­tak. Hanem az én Gyula barátom már égett a vágytól őket viszotláthatni s egy pincért ugratott fél .névjegyével, kapacitálva engem is, hogy én is küldjem fel a magamét. , De, testvér, szólék én, barátságból a pokolba is utánad megyek ; hanem azt már nem teszem,hogy ily, késő este két idegen Miss szohájába rontsak. Mit szólna hozzá a feleségem ha megtudná, mit gondolsz? Külömben is, mint aféle szalma özve­gyek, intézkednem kell odahaza, hogy téged kel­lően fogadhassalak. A pincér majd szállásomra igazit. Haza ballagtam, a felett tűnődve, mit hoz a reggel ? Hát bizony reggel ,is csak azon kezdte Gyula már 8 óra előtt, hogy — gyerünk a Mis sekhez. — , ■ Teringettét, hát már csakugyan nincs me­nekvés ? Én, ki ángolul csak köhögni szoktam, fránciául pedig prüszenteni, hogy a manóba po- vedáljak velők ? , Hanem Gyula erőnek erejével vitt. Az utón eszébe jutott, hogy a hölgyeknek ma, vasárnap, legalkalmasabb falun a népviseletet és szokásokat tanulmányozni. Használjuk fel a napot s men­jünk például Garanyba, Nesze neked Laci 1 még csak ez hiányzott j Rendezz bált a Misseknek.-------Nohiszen volna tásokat, melyeket a kormányzat a közönség érde­kében megtenni el nem mulaszt. — Bővebb fel­világosítást e tárgyban a lapunk mai számában közölt hivatalos rendelet nyújt. (Az időjárás). Szeszélyes volt, mint a fiatal hölgy, mikor boszantani akar másokat. Körülbe­lül csötörtök reggelig bőven kijutott az esőből; azóta pedig, különösen déli 1 óra tájban, naponta borongós ; fényeget azzal, amiből már úgyis töb­bet élveztünk a soknál. (Eljegyzés.) Dr. Rosenberg Bertalan helybeli gyakorló orvos e napokban jegyezte el Goldblatt Lázár sárospataki földbirtokos kedves és müveit leányát Irmát. Gratulálunk! (Építkezés.) Steinhardt, fővárosi műépitőmes- ter, f. hó 16-án városunkban időz )tt a Kegyes- Tanítórend Kormányának felkérésére és megbizá- ból, hogy a helybeli társház düledezö fedélzetének miként való kijavítását konstatálhassa. Mint érte­sülünk, a társház egyik szárnya uj tetőzetet kap. (Talált petróleum.) Juhász György, vasúti váltóőr, e napokban, az állomás közelében fekvő egyik szőlőalján, kőgarád mögé dugva, gazzal fedve egy hordó lengyel petróleumra bukkant, mely eddigelé, mint gazdátlan jószág, a városházára került. Hogy mi úton jutott oda a kőolaj: a rend­őrség feladata kideríteni. (A s.-a.-újhelyi iparos ifjak) önképző- és betegsegélyző egylete hivatalos helyiségeit a fő­utcán lévő régi helyéről, helyszűke miatt, a Papsor- útca Szedlák-féle házba tette át, miről a beiratkozni szándékozók és a t. tagok értesittetnek. (A Zemplén fekete táblája.) Az úgynevezett szerbtövis, mely egyike a legkártékonyabb növé­nyeknek, óriásilag kezd nálunk szaporodni és kiír tásáról senki sem gondoskodik Igazán, csodáljuk azt a közönyt, melyet városunk főbírája ez ügyben tanusit. Talán nem ártana egy kissé komolyan utána nézni a dolognak, a közügy érdekében. (Elrabolt leány.) Erdöbényéröl Írja levele- lezőnk, hogy ott Bobóczki Mihály malomtulajdo­nosnak mintegy 8 évvel ezelőtt örökbe fogadott leánya, ki feltűnően fejlett és szép leánynyá lett, a múlt hó elején eltűnt a háztól s a legszorgosab'1 keresés dacára sokáig nyoma veszett, A kétség- beesett örökbefogadó személyesen kutatott az el­tűnt leány után. Végre e napokban hirt adtak a molnár-családnak, hogy a leány pár héttel ez­előtt Szegí-Longon volt látható, egy odavaló em­ber házánál. Mire Bobóczki a nevezett községbe érkezett, a leánynak ismét hült helyét találta. Az esetet azonnal bejelentette a tokaji szolgabiró ságnak. A nyomban megejtett vizsgálat kideri tette, hogy a 13 — 14 éves szép leánykát Buda pestre vitte valami léíek-kufár asszzony. A járási főszolgabíró távírói megkeresésére a budapesti rendőrség azt válaszolta, hogy a leány csakugyan Budapesten van. Hogyan került oda? a hatóság tiszte kideríteni. (Furcsa tréfa.) A Sobri Jóskák, Zöld Marcik korát juttatná eszünkbe (kis kiadásban természe­tesen), ha régen le nem járatták volna csendőreink ezt az idilli életet, melynek annyi hétköznapias fogásaiban is annyi sok volt a romantika, olyan sok volt a hisztérikus kedélyekre való hatás, az a komikus eset, mely a tolcsvai takarékpénztárral a napokban történt; s ha regényes, hajlamaink a prózai élet küzdelmeiben meg nem edzőitek volna : bizony-bizony félős, hogy az egészet komoly (1) dolognak veszszük. A nevezett pénztár ugyanis a liszkai postán f hó 10 én feladott, következő tartalmú levelet kapta : »Tekintetes takarékpénz­tári Igazgatóság! Felszólítjuk önöket, hogy szíves­kedjenek részünkre, jelen levelünk vétele után, 8000 ftot küldeni, mert ellenesetben a pénztárnak — vége! A pénz átvételére egy »ifjút* fogunk küldeni, ki azonban nem tartozik szövetkezetünk­höz ; azért őt személyeinkről és életviszonyainkról kérdezni felesleges, sőt bántani nem kell. Kérel­münk megújítván, maradtunk Bodrogi Elemér és társa, vezérek.« Eddig a levél. Lakonikus rövid séggel írt tartalma elég érthető — tréfának ; no természetesen amolyan érettlen tréfának, melyre az ember egy jóízüt kacag s aztán nyugodtan — alszik. Mi azt hiszszük, hogy azoK a jó urak a pénzt „bizonyosan*, megkapják, ha »személyesen« jelentkeznek érte. Probandum est; magyarán : próba — szerencse! (Pórul járt atyafiak.) Két b.-sárai lakossal történt meg e cifra, de nem mindennapi eset. Valami ügyes-bajos dologban a tisza-löki szolga- birósághoz lettek beidézve Mint gazda-emberek­hez illik, a saját szekerükön neki is indultak a nagy útnak. Tokajnál találkoztak egy kaputrokkos emberrel, a ki kocsijukra kéredzett és húsz egész krajcárt ígért az atyafiaknak, ha őt, aki, mint mondá, tisza-löki földes úr, elviszik Tisza-Lökre. Az alku meg lett kötve, s szerencsésen be is értek kitűzött céljukhoz, egyenesen a nagy vendégfoga­dóba hajtván. Míg e két atyafi elintézte dolgát a városban, a földesúr kifogatta a lovakat, hármó­juk részére pedig fényes ebédet rendelt. A vissza­tért két b.-sárai ember, mint akik jól végezték dolgukat, a szives meghívásnak, hogy tartsanak a földes úrral, örömmel engedett. Folyt a „muri* másfél napig. Volt dinom-dánom, muzsika, étel és ital, sőt tánc is. De a sok még a jóból is megárt. Oszlani kezdettek, amidőn a csapiáros a 60 ftos számlával eléáll. A földes úr nem fizetett, mert ő csak egy facér — szabó volt, s zsebe ürességtől kongott; a két gazda meg nem akart fizetni, mert nem ők »rendeltek*. így kerültek mindhárman a a szolgabirósághoz, ahol 6 napig gondolkoztak a világ forgandóságáról, mig a hetedik nap reggelén az atyafiak hűséges oldalbordái megszánván őket a dutyiban, kiváltották a póruljáriakat. (Orkán.) N.-Dobráról Írják f. hó 8-ról kel­tezve : Ma délután iszonyú orkán látogatta meg községünket. Az eső jéggel vegyest alig esett fél óra hosszáig s a közelfekvő hegyekről és szántó­földekről hömpölygő viz máris elborította az egész várost s elsepert mindent, ami útjában állott. Az országutat több helyen megrongálta s két helyen sziklákkal s mindenféle törmelékkel annyira eltor­laszolta. hogy a közlekedés megakadt. De leg- szomorúbb látványt nyújtanak a szántóföldek. A termés hol beiszapolva, hol meg kövek alá temetve. Amit a viz megkimélt, azt a jég tette tönkre. Különösen sokat szenvedett rozs-, árpa- és zab- termésünk. Szomorú jövőnek nézünk eléje. r. I­(Dicsérendő elüljáróság.) Bodrog-Olaszi köz­ség négy utcáját most burkolják A gazdák hor- datják a követ, a zsellérek pedig végzik a búr kulást. A munka oly serényen folyik, hogy egy pár hét alatt készen lesz a község kövezet-bur­kolata s ahol eddig esős időben az utcára ki­menni is alig lehetett a sártól, ott nemsokára ké ■ nyelmesen lehet járni. Sok ilyen derék elöljáró­ságot kívánunk községeinknek. (Szomorú aratás.) Kozép-Hegyalján az aratás szomorú kilátást nyújt. Az előző hetek forrósága megrozsdásította a búzát; a beállott viharok pedig most a még itt-ott épségben megmaradottakat földig tiporta. A folytonos esőzés miatt aratni nem lehet s félős, hpgy még a lábon álló gabona ki fog csírázni. (A bártfai fürdő) vendégeinek száma, hozzánk érkezett kimutatás szerint, a mai napig 788 (akik 1 hadd-el hadd l Hanem hát mire való a magyar királyi ész és tapintat ? Mikor az embert nagyon szuttyongatják, mindig akad egy mentő gondolata ; ki is rukkoltam vele azonnal. Tudod mit, pajtás, ez mind igen szép dolog; de, hogy valaki bált rendezhessen, ahhoz zene engedélyre is van szüksége. Eredj tehát fel nyu­godtan hölgyeidhez, én majd az alatt meg tudom, honn található e a főszolgabiránk ? Külömben is be kell nála a Misseket mutatni. Úgy is volt. Én előre bejelentettem jövete­lüket, s egy félóra múltával Gyula Misseivel már hivatalomban volt, honnan együtt mentünk főszol- gabiránkhoz. A Misseket nagyon kellemesen lep­te meg a főszolgabíró szeretetre méltó nejének folyékony francia üdvözlete. Midőn pedig a fő­szolgabiró képviselő fivére korekt ángol nyelven válaszolt üdvözletükre, egészen el voltak ragadtatva s vége hossza nem volt az ánglius tereferének. Persze, hogy főszolgabiránk a legszívesebben vette át a délutánra tervezett kirándulás rendezését. Részt vettek a kirándulásban vendégeinken, a főszolgabírón és nején kívül a B. kisasszonyok, Józsi bácsi, a fischerkei remete, Béla doktor, a fotográfus, egész fotográfáló mesterségével és e sorok írója. Hogy hová megyünk ? még nem tudtuk ; de nyugodtan követtük vezetőnket, mert tudtuk, hogy kirándulásunkat jó kezekre bíztuk. Körülbelől két órai menetel után Bodzás-Uj- lakon állottunk meg, egy csinosan épült paraszt udvarház előtt, melynek udvarán harmadfél vá­lyogvető cincogására már erősen rakta a ropogóst a pezsgő vérü fiatalság. A meglepetés igen jól sikerült; egy jómódú paraszt-pár lakadalmában vettünk részt. Misseink rögtön elővették rajzeszközeiket és szorgalmasan hozzáláttak az egész lakodalmas népség lerajzolásához. Udvari fényképészünk is előszedte mestersé­gét és az udvar egy szögletébe felállított fotog­ráfáló gépével célba vette a táncoló fiatalságot és a köztók rajzolgató Misseket. De biz az nem ment oly könnyen, mint gondolta ; mert a mint fejét a gép fekete posztója alá dugta, mindjárt 5, 6 kiváncsi leány és me­nyecske fej volt a posztó alatt. Eközben ödöngött oda lakadalmas hangulat­ban a falu Gonosz Pistája, s meglátva a várakozó fotográfust, oda szól neki, hogyha nincsen dolga, kapja le őtet 20 krajcárért. Nem lehet az bácsi —- felel vissza a doktor­ból lett jókedvű fotográfus, — mert annak egy forint rz ára. Mit ? Egy pengő ? — kiált nagy indigná- lódva Gonosz Pista — annyit nem adok az egész mesterségért, meg magáért sem l Szerencsésebbek voltak ángol hölgyeink, kik egy-egy rajzkönyvet majdnem tele rajzoltak kü­lönféle táncoló párokkal s midőn a barnát egy Amerikából vis. zakerült túzok tollas mokra legény ángol nyelven felkérte egy fordulóra, az minden gondolkozás nélkül táncra perdült s járta olyan tűzzel, mintha csak itt született és nevelkedett Folytatás a mellékleten.

Next

/
Thumbnails
Contents