Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1891-07-19 / 29. szám
Sátoralj a-Ujhely, 1891. jnlius 19. 29- sz. Huszonkettedik évfolyam. SLÍriZXTÍS Ll. Égőn évre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek oiak iámért keiektOl fo- gadtatnak el. Kéitratof nem adatna ▼ima. Egyei szám ira 20 kr. A njrilttérben minden gar- mondior dijja 30 kr. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (megjelenik minden vasárnap.) IIBDETÉ3I DM : hlvatftloi hird.kéi.knél - Minden egye. aió ntán’ 1 kr. Aionfelttl bélyeg 80 kr. Kiemelt dieabetük a körlettel ellátott hirdetményekért térmérték aaerint minden O centiméter után 8 kr eaAmittatik« Állandó hirdetéaeknél | kedvezmény nynjtalik. Hirdetések a „Zemplén» 1 nyomdába küldendők. Korszellem és társadalom. (#%) Az egyenlőség érzete és tudata él ma a nép minden rétegében. Egymáshoz közelebb állanak az emberek, egymást könnyebben megértik, mint a század első felében. Nem a születés, hanem a hivatás, nem a kiváltság, hanem a munka szolgálnak zsinórmértékül a polgári jogok és kötelességek kiosztásánál. A munka, legyen az szellemi vagy kézimunka, vagy a kettő együttvéve, mindenkor a polgári erények legszebbike. A munka nem szégyen ! Ismerünk gyárakat, melyeknek cégei grófi meg bárói neveket viselnek anélkül, hogy a füstölgő kémények legkevésbé is bekormoznák a hétágu korona fényét. Az ángol képviselőház tagjai javarészben kereskedők, iparosok, gyárosok. A munka és szabadság, ez a két jó testvér, hódította meg a népek millióit s minthogy egymás nélkül nem uralkodhatnak, egymást nem is hagyhatják el. A munka a nemzet tökéje. Munkától várhatja az egyes épen úgy, mint az egész, a jólétet és szabadságot. Közgazdasági érdekeink s ezeknek egyik emeltyűje, az iparszabadság, maga megköveteli, hogy a nép a korszellemmel haladjon, ha nem akar a hanyatlás örvényébe kerülni. S ugyanezt lehet mondani állami és társadalmi életünk minden ágáról, ha attól versenyképességet kívánunk. A korszellemmel való haladásnak első feltétele a társulásra hajlandó szellem, mely minden társadalomban feltalálható. A korszellem és a társadalom szoros viszonyban állanak egymással s végső elemzésben látjuk, hogy fejlett társadalom nemcsak befogadó, de átalakító képességgel is bir a korszellem fölött. A divat rendesen Párizs szalonjaiból kerül ki s néhány hét alatt el van terjedve az egész müveit világon. A korszellem át alakulásait szintén a legfejlettebb társadalmi élet ráhatásaiból nyeri ; de nem hetek, hanem évtizedek szükséges az átalakuláshoz, az átalakulás közdivatához. Általában az emberek sokkal nehezebben veszik fel a belső, értelmi és erkölcsi szokásokat, mint a külső változásokat. Ami a franciának Párizs, az a magyarnak Budapest, mely nemcsak az általános, hanem a hazai korszellemet is legszentebben tudja reprezentálni. Azonban a provinciális társadalmi életnek legalább a korszellemet befogadó képessége nem mutat nagy eredményeket. De vannak vidékek, hol korunk nagy haladásának nyoma sem észlelhető, vagy ha van is absolut csekély haladás, ez relative nem számbavehetö s egyéb vidék társadalmi életével összehasonlítva, visszamaradást mutat. Vármegyénk is ez utóbbiakhoz tartozik. Megvannak ugyan a haladáshoz vezető utak és módok, de a társadalom maga tétlenül szunnyad. Rajta az öntevékenységnek, az életnek semmi jele sem észlelhető. Társadalmunk azt a gyermekkort éli, melyben Iépésről-lépésre vezető után megy, ki aztán rendesen hol jobbra, hol balra tolja mindaddig, mig önakarata és ön- tevékenysége föl nem ébred. De önerejének érzete csak akkor támad fel, ha a különféle elemekből egy értelmes közép- osztály alakul, mely minden életre való társadalom magvát képezi. A mai kor igényeinek megfelelő középosztályt azelőtt a köznemesség pótolta. Ä korszellemmel haladni nem tudó provinciális társadalom elhagyta, mert el kellett hagynia, a régi társadalmi szokásokat, anélkül azonban, hogy a kor igényeinek megfelelően újból alakult volna. A társadalmi élet a társulás szellemétől van föltételezve, mely képessé teszi a társadalom minden rétegét közvetve vagy közvetlenül a korszellem befogadására, mely ismét utat nyit a haladásra, előmozdítja közművelődési és közgazdasági érdekeinket. Óriási alkotásokat hoz létre a társadalom, mire egyesek sosem képesek. El lehet mondani, hogy uralkodó korszellemmé vált: társadalmi utón megoldani mindazokat a kérdéseket, melyek a szó szükebb vagy tágabb értelmében a haladást előmozdítják, támogatják, vagy valamely közszükséget pótolnak. Szellemi művelődés előmozdítására olvasókörök, egyesületek, társulatok szerveződnek ; emberbaráti célokra asztaltársaságok, nöegyesületek, betegsegélyező és temetkezési egyesületek alakulnak ; a köz- biztonság és közgazdaság érdekeit szolgáló tűzoltó egyesületek, gazdasági körök, ipartársulatok, borászati egyesületek stb. keletkeznek. A haladásnak e mozgató erői a korszellem nyilvánulásai. Minden müveit ember tudja, hogy a társadalomnak, melynek kebelén lett azzá, ami: bizonyos kötelezettséggel tartozik, s ezen adóját már csak azért is tartozik leróni, mert önérzete parancsolja s mert ezentúl is a társadalomra van utalva. A mi provinciális társadalmunkban hiányzik az együttérzés és a társulás szelleme, mely gátolja az uralkodó korszellem befogadását és útját vágja a haladásnak. Vármegyei ügyek. A vármegyei közigazgatási bizottság legközelebbi ülése aug. hó 5-éré van összehiva. Szapáry Gyula gróf, mint a kir. belügyrai- nisterium vezetésével megbízott ministerelnök, e napokban határozott a Viczmándy Ödön vármegyei főjegyző felfüggesztését, egyszersmind fegyelmi vizsgálat alá vonását kimondó közigazgatási bizottsági határozat ellen beadott felfolyamodás T A n e A. Dalaimból. I. Jjj^szemadta, hajnalarcu leánya ! Szivem a bú miattad beh rongálja! Vágyik hozzád, de te észre sem veszed : Ez égeti, ez szorítja keblemet. Hej, te kis lány, te gyönyörű kis barna, Ha a szived szeretni úgy akarna, Mint én téged ; esküszöm az egekre: Szeretnél, de meg is lennél szeretve. II. Virágok közt járok-kelek Kökényszemü kis lány, veled. Harmatágyon a virágok Álmadoznak édes álmot. — Melyik virág — azt kérdezed Nyerte meg a tetszésemet? Én meg szivem mellé zárlak, Mert a legszebb virág te vagy 1 A csárdásozó ángol nők. — A „Zemplén* eredeti tárcája. — Bizonyosan megütközve nézi a szives olvasó e címet, — nem tudván megfejteni: hogyan is jut nak az ángol nők a csárdás tánchoz s egyáltalában, hogyan fér össze az ángol hidegvérrel a mi tüzes nemzeti táncunk ? Pedig ez megtörtént! — Hogyan ? — Ha megengedik, elmondom. Fürdőzésemből haza kerülve, legelső délután kimentünk D. Miska bátyánkkal megtekinteni: hány millió filokszérával gazdagodtunk s váljon megtudnánk-e még szőlőnk mesgyéjét találni a pusztaságban felütödő gyom és gaz között ? Filokszeráinkat a dúdvától nem láttuk; szőlőt nem találtunk; de találtunk más egyebet. Egy »Kneippe rongyokba bujtatott, félretaposott cipőjű, borotválatlan, fekete to>-zon-borz képű valakit, aki minket észre nem véve, egész kedélyesen darabolta kalapácsával a mi drága rovarainkat védő palarétegü köveket. Hát ez ki — vagy miféle Isten bogara, Miska bácsi ? kérdém. — De ő nem válaszolhatott, mert hangomra az a valaki figyelmes lett s egy pillanat alatt e szavakkal ugrott nyakamba: „Szervusz Laci !* Hm, — hiszen szervusz testvér; de előbb hagy látlak, ki fia vagy ? Jobban szemügyre véve egy régi kedves iskolatársamat fedezem fel a Kneip-ban — Szádeczky Gyulát. Hát téged mi szél hordott ide Gyula ? Hja, barátom, feleié ö, a magas kormány megbízásából járom hegyeiteket, hogy hova állítsa majd a porcellán gyárat ? Tudod mit pajtás — mondom neki, köszönöm szives jóindulatodat, de megélek én porcellán gyár nélkül is, ha nem lesz filokszerám. Hanem mond csak, nem vezetett téged valami más is ide. Eltaláltad. Kiküldetésem mellett két ángol hölgynek adtam a jövő hétre ide, Ujhelybe, találkát, a kikkel a múlt évben Párizsban töltöttem pár hetet s ők töbszöri meghivásomnak engedve — ez idén eljöttek, hogy szép magyar hazánkat megismerjék s különösen a népet és annak szokásait tanulmányozzák. Különben művésznő mind a kettő. Őket várom ide a jövő hét közepetáján. A jövő héten, mondod ? De hiszen azok már rég itt időznek. Lehetetlen ! Pedig úgy van. Ha nem hiszed, kérdezd meg Miska bátyánkat, ottan töri velők a hajdududuC- Béla dr., meg Ödön barátunkkal felváltva. Amint ezt az én Gyula barátom hallja : Uccu 1 vesd el magad neki a »fischerkének«, hol Józsi bátyánk éli remete életét. Mink is utána. Mire mi oda értünk, Gyula barátunk már kibújt Kneipp találmányából, s valami más becsületesebb, profeszoros mundurt hajigáit magára. Elhoztuk Ujhelybe, azzal a kikötéssel, hogy mint régi iskolatársam az én vendégem lesz. Mégis gyűlt vele a bajom; mert dacára, hogy este 9 óra után érkeztünk haza, azonnal fel akarta keresni az ángol hölgyeket. Színi Péter. 0ffT Mai számunkhoz fel ív melléklet van csatolva. ~^Ml
