Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1891-11-29 / 48. szám
alakulást nyert, hogy annak megvalósulása, reménykedésünk szerint, rövid idő múltával várható. E mezőgazdasági iparvállalatnak pénzügyi nehézségei, melyek a kezdet kezdetén szinte le küzdhetetleneknek látszottak, ma már úgyszólván egytől-egyig el vannak enyésztetve s ami még kérdéses : csakis Ujhely és a vidék érdekeltségének magatartása. Ha ez is kedvezően alakul, amiben pedig nem kételkedünk, a sör- és malátagyár közgazdasági tekintetben egyfelől nyereséges, másfelől pedig áldásos működését 1892 ben megkezdheti. Az ügy jelenleg a vármegyei közgazda sági bizottságnál van előkészítés végett s legközelebb egy szakértekezlet elé kerül, mely alkalommal a vállalkozóknak és termelőknek gyáripari célból leendő szövetkezését az érdekeltség apróra megvitatja. Viczmándy Ödön, ellenében a vármegye . egyelmi választmánya által hozott és köztudomásúlag a hivatalvesztést kimondó határozat ellen jogi meghatalmazottja és képviselője Nagy Dezső dr. budapesti ügyvédő által, mint hallottuk, fe- lebbezést jelentett be, ki is védence érdekében a belügyminiszterhez intézett folyamodást az alispánnál f. hó 23-án benyújtotta. Hírek a nagyvilágból. Giers, orosz külügyminister, Párisból Berlinbe érkezett és Vilmos császárnál hosszabb kihallgatást nyert. — Giers külügyministert a Hotel Continental-ban meglátogatta Caprivi német birodalmi kancellár és jó óra hosszáig időzött nála. A cár az Ínségesek fólsegitésére a császári jövedelmek tőkéjéből ötven millió rubelt adományozott. Brazíliában, mely tudvalevőleg csak ezelőtt két évvel cserélte föl a császári államformát a köz- társasági kormányrendszerrel, újabb forradalom támadt. Fonseca, diktátor, kiáltványt adott ki, mely- lyel köztudomásra hozta, hogy a vérontás elkerülése érdekében lemond Herino Piesoso tábornok javára, — minek következtében a nyugalom helyreállott. Hírek az országból. |Wenzel Gusztáv dr.'j a budapesti kir. tudományos egyetemen a jogtorténelem és magánjog rendes tanára, európai hírű tudós, a tudományos akadémia és a főrendiház tagja, három napi rosszúllét után, f hó 23-án, életének 80 ik evében, kimúlt. Áldás emlékére 1 A Vaskapunál történő sziklarobbantások alkalmával a Duna medréből egy nagy láda került felszínre, tele ezüstpénzzel. A Leopold-király- korabeli ezüst érmek Szent-György-tallérok. Kálnoky gf., osztrák-magyar külügyminister, e napokban töltötte be tizedik évét a monarhia külügyeinek szolgálatában. A delegációknak mindkét bizottsága a jubiláns külügyministert ovációkban részesítette és bizalmának adott kifejezést Kálnoky előtt, elösmervén, hogy higgadt okossággal megoltalmazta a békét számunkra anélkül, hogy emellett bármi módon csökkentette volna a monarhia tekintélyét 1 lépünk, hol simára gyalult szellős állványokat látunk, ezeken fognak az elcsomagolt szivarok elhelyeztetni ; ide vannak készítve a kötegelő-gépek, melyek már készen jöttek meg Bpestről. Ezután az Anyagkimérés-be jutunk, honnan a Szivarszá- ritó-ba vezet az ut. A szivarszáritóban állványok vannak készenlétben, a sarokban egy termetes kályha, mely a szántáshoz szükséges meleget szolgáltatja annak idején; az egyszerű állványok akként vannak összeállítva, hogy a szoba melege a szivar asztag minden rétegét egyformán érintheti, A nyersanyagok raktárában szegedi és deb- reczeni dohányok vannak elhelyezve, erősen ösz- szekötött bálokban, sajtolva és sorrendbe állítva, a termelés ideje szerint. A gyári harang megszólalt, délre járt az idő, midőn a leányok a teremből kijöttek és sorakoztak a »motozás«-hoz, melylyel a nőknél egy bizalmi nő, szintén munkásnö, a férfiaknál egy felesketett altiszt van megbízva; a motozás egyébként is egy tisztviselő felügyelete alatt történik. Ez a rövid, egyszerű leírása a gyárnak, mely jelenleg »ideiglenes« minőségű. A gyár egyébként, mint azt a gyárvezető kinyilatkoztatta, addig is, mig az uj gyár felépül, egyszáz munkásnőnél többet nem foglalkoztathat; s ez igen sajnos, mert a minden kihirdetés nélküi is jelentkezettek száma közel kétszázra rúg; hanem, ha az uj gyár, minden valószínűség szerint tavaszszal, felépül, akkor legalább is egyezer munkásnőnek lesz ott helye. Láttam a gyár belső működését, láttam anSzinbáz. Szombaton, folyó hó 21 én, Deborah, az iildö zott zsidóleány, négy felvonásos népdráma, került színre. Az erős, szinte kirívó tendenciájú darabot Mósenthal irta. A darab maga nem sokat ér, nem sokkal többet a semminél. Megjátszása is sok kívánnivalót tüntet elő. Lehet, hogy nem jó vo't a szerepelosztás ; lehet, hogy a megnyirbálás tette zűr-zavarossá a játékot : elég az hozzá, hogy nem valami jól sikerült. Mi jobban szerettük volna, ha Nagy Ida (Egy nő) zerepe Sághyné (Deborah) kezében lett volna és viszont. Zoltán Olga (Anna) ügyesen alakított és szavalt ; ez volt eddig első nagyobb szerepe. Kedves színpadi alak. Egész természetiesen, vagy mondjuk keresetlen egyszerűséggel mozog, tesz-vesz a színpadon. Kár, hogy az igazgató nem oszt neki nagyobb szerepeket, amiket minden bizonynyal derekasan megjátszana. Krémer (József) egész otthonias a színpadon. Vasárnap, 22 én két előadás. Délután fél négy órakor gyermekei óad ísül a Felesket nótárius, Gaalnak ez a jó humoru, irányzatos darabja Annyi összevonás, kihagyás történt a darabban, hogy alig ismert reá az ember. De azért természetesen a gyereksereg, ennek dacára is hála- datos és elismerő volt a — tapsokban. Tetszett neki elejétől végig minden. Nem nézte (mit is ért az hozzá), hogy a kosztümök igazán furcsák voltak. Hogy a sok közül csak egyet említsek a drago- nyosok ruházata 1 Soha életemben ilyen drago- nyosokat- Hát még az Otthelló ! A darab szereplői egyébiránt iparkodtak kitenni magukért. — Este a Kintornás család-oX, Tóth Edének remek népszínművét adták. Az összhangzó előadást a kö- zönönség nem egyszer megtapsolta. Legjobb a'akitást Nagy Ida (Mari) nyújtott. Nap nap után jobban megbizonyosodunk a felől, hogy Nagy Id3 a tragikák szerepkörét hivatva van betölteni, betölteni ügyesen s e társulatnál páratlanul. Sok emlékezteit bennünket az ő modorából közönségünk kegyencére, Breznay Annára. Egy hibája, hogy a hangsúlyozást nem egészen hibátlanul alkalmazza. Ferencziné (Juczika) páratlan kedvességgel forgott a színpadon ; Sághyné (Bimbóné) egyike volt a jobbaknak A férfiak közül Ferenczi (Pergő), Krémer (Károly), Hevessi (Fúvó, kintornás) és Dunai (Samu) tűntek ki, Hétfőn, 23-án, Rákossy Viktornak, az irói néven általánosan ismert Sipulusz-nak, kacagtató bohózatát, a Rezervisták-at hozták színre. Ferencziné (Virányi Róza) és Hevessi (Butter) minden tekintetben kifogásta’an alakítást adtak. Krémer (Latrányi) meg Nagy Ida (Jolán) és Dunai (Kóhn) az összhang emelésében vetekedtek egymással, dacára annak, hogy megint csak zónás előadás volt. Egész természetes valami, hogy e darab, melynek már a kiállítása is sok mindent megkíván, úgy elő nem adható a mi kis színpadunkon, mint egy terjedelmes színpadon, mindazonáltal, leszá mitva egy-egy oda nem il'ő dekorációt, minő a vasúti pályaház is volt, a rendező mindent elkövetett, hogy a látványosság is ugy-ahogy illő legyen. Kedden, 24-én, Kisasszony feleségem, ez a szép muzsikáju operet került színre. A társulatnak ez volt a bemutatója az operettekből. Csak a játékot dicsérhetjük föltétlenül. Nem igy vagyunk az énekkel, melyet zongorán kisért a karmester. Mi már hozzá szoktunk a zenekarral kisért operett-előadásokhoz s azokról leszokni bajos ; bajos különösen akkor, mikor a szóló-énekesek nem állják meg helyüket. Csodálatos fordulása a dolognak ! Ez ideig mindig a kart (férfi és nőikart együttesen) kifogásoltuk. Most a kar ellen nem lehet egy szó kifogásunk. Annál több a szólónak mikénti vezetését s arra az eredményre jutottam, hogy a tisztelt közönség egy részének téves fogalmai vannak a szivargyári szolgálatról. A gyárnak vannak munkásszabálya', melyek a munkás- nők kötelességein kivül ~zok jogait is körülírják; láttam, hogy a gyár egy nemescélu betegsegitő egyesület alakítására készül, olyanra, minők a többi kir. dohánygyárakban vannak s meggyőződ tem arról, hogy igen szigorú szabályok Írjak tló, miszerint ide csakis feddhetetlen előéletű, jó maga- viseletü nők vehetők fel. A dohánygyári szolgá latban nagy a fegyelem s a gyár vezetésével megbízott tisztviselők feladata valóban nem a könnyűek közé tartozik s a felelősség terhe itt nem éppen csekélység; speciálisan itt, hol egy egészen uj munkás-elemet kell nevelni, a munka egy bizonyos neméhez, a szolgálatnak egy minden másnemű szolgálattól teljesen elütő fajtájához szoktatni, egész napon át nagy türelemmel tanítani, magyarázni — ez, tisztelt olvasó közönség, a nagyobb feladatok körébe esik s a laikus ember alig tudja megitélni. Lehetnek a közönség és e lapok olvasói között olyanok, kik egy dohánygyárról nem a legjobban vélekednek s az ott alkalmazott női munkásokat máskép Ítélik meg, mint teszem azt a varrónőket, vagy más hivatásbelieket. Az ember, igen tisztelt olvasóim, sokára ismeri meg jóltevőit emberben is, anyagban is. Üssük fel a kulturhistóría lapjait és azt találjuk, hogy a 14 ik száza ban mártiromságot szenvedtek azok, kik a kőszénnek, a énekesek ellen. Vágó (Frikkel) a darab legszebb pártiját, a tenor-pártit, egészen tönkre tette. Jó színész, ügyes játékos: de nem — énekes. Nemcsak a magánrészeket, de a legszebb kettőst (I. felv. válási jelenés) is élvezhetetlenné tette. Aztán milyen Hannibál vo't Hevesü Gyenge, színtelen hang, mely egy buffo-párti eléneklésére elégséges, de más egyébre — nem ! Ferenczi (Polgármester) mély terjedelmű hangjával imponált: ifj. Frielle K. (Avelin) elég jó volt. Dunai (Peter- sope) ismét ügyeskedett. Ferencziné (Marjolaine) legjobb alakítást nyújtott. Kár hogy hangja az alsó regiszterekben nagyon gyönge, még a mi kis színházunkhoz arányitva is. A felsőbb regiszterekben tiszta és mondhatjuk elég csengő. Az iskolázottság kétségtelenül kitetszik rajta. Hangárnyalata modu’ációja kiérezhető. Egy-két rész letet igen csinosan énekelt. Szerdán, 25 án, Dobó Katica, történeti színmű 3 felvonásban, irta Tóth Kálmán. Sikerült előadás: feltűnően kevés publikum. A páholyok csak úgy kongottak az ürességtől. A játszók iparkodtak e sok kedves részlettel biró darabot ügyesen megjátszani. Sikerült is nekik. Ferencziné (Katica) meg Krémer (Balassa) legügyesebben csinálták a dolgukat. Jó volt Bányai (Homonnai), Ferenczi (Dobó), Vágó (Hegedül) és Sághy (Sebestyén) is. Csütörtökön 26-án Bérezik Árpád vigjátékát: Nézd meg az anyját, vedd el a leányát, adták e'ég tömeges látogatottsíg mel'ett korrektül, mondhatjuk pompásan. A társalgási darabokat ez a tár- su'at úgy adja, hogy Halmai az ő tagjaival messze elmarad ezektől Á'talánosságban is mind jól megjátszották szerepüket. Nagy Ida (Leontin) nyelve sokszor és sokat botlott. Zoltán Olga (Iza) ma ismét berizonyitotta, milyen ügyesen tudja megá’lani helyét. Pénteken, 27-én, zóniztatta az igazgató a Tót leányt. Egyike volt ez az előadás, megjátszés dolgában, a legjobbaknak. Aranyos kedvesen játszott Ferencziné (Kanka) Külünösen az I. felvonásban tapsolták meg többször játékát. Ma éneke is igen jó volt. A kis nyulról szóló dalt nagyon kedvesen énekelte. Nagy Ida (Julis) ma is ügyeskedett, de a nyelve — botlott. Bányai (Brbolya) nem tót akcentussal beszélt. Vágó (Misó) elég jó volt. Ferenczi (Gyarmathy) Sághyné (0)rzse) Jámbori )Bandi) és Hevesi (Kospál) játékukkal csak emelték a sikeres és egybevágó előadást, s igyekeztek, nem is minden siker nélkül, hogy kitűnjenek a játékban Szombaton egy énekes színmű, az Abrahám a bölcs, Lévi a bolygó zsidó. Erről a jövő számban. Különfélék. (Legfelsőbb adomány.) A király kabinet-irodája utján: Bellovics János zboji g. k. lelkész részére 30 ftot, Berencsi András miha'yii, Koscsák Mihály márk-csemernyei tanítóknak pedig egyen kint 15 —15 ftnyi kegyes adományt küldött. (Személyi hírek.) Főispán Öméltósága egészségében ismét kedvezőtlen fordulat állott be; emiatt látogatókat nem fogadhatott. — Dezsewfy Sándor, Csanádi püspök Temesvárotí S. A. Uj- helybe érkezett és tegnap d. e. látogatásokat tett Bydeskhy Sándor kíséretében. (Ezüst - menyegző ) Jellegénél fogva ritka s az ott uralkodott hangulatból Ítélve kitünően sikerült mulatsággal egybekötött, fényes családi ünnepség folyt le a f. november hó 21-en vároFolytatás a mellékleten jelenkor legnagyobb jóltevőjének, úttörői voltak ; meg van Írva : »fejvesztéssel bűnhődik, ki kőszénfüsttel meri embertársainak egésségét veszélyeztetni !« S ma a kőszén — áldás. Nagyon hosszúra nyúlnék e cikk, ha a dohányzás háromszázados múltját akarnók bolygatni. Arról más alkalommal. Most csak annyit, hogy a 15-ik században a dohányzót kiátkozta az egyház, a polgári törvények halálos ítéletet szabtak a dohányzókra. S mégis-mégis utat tort magának a dohány, meghódított szegényt, gazdagot; hazánkban tizenötezer munkásnőnek ad kenyeret, négy venötezernél több a tőzsérek száma, kik azt a háromszázötvenmillió szivart évente közvetítik, ide nem értve az évi elárusitási pénzváltságot szi- varkákért négy millió forintnyi jövedelemmel, pipadohányért tizenhét millió fttal. — Változnak az idők. Ami hajdan átok voit, most áldás. »Tempora mutantur et nos mutamur in illis!« S igy változunk mi is. Ma már a dohánygyárakban foglalkoztatott leányok ép oly tisztességes elemei a munkásságot becsülni tudó társadalomnak, mint a bármely más tisztességes foglalkozást űző leányok 1 Erkölcsi bizonyítvány, keresztlevél, munkakönyv kívántatik meg a felvételhez s a gyáron kivül magát nem tisztességesen viselő munkásnő a szolgálatból elbocsáttatik. Erre gondja van a gyár reputációja érdekében azoknak, kikre e gyár vezetése bízva van.
