Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1891-03-22 / 12. szám
Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE H5VATALOS KÖZLÖNYE (megjelenik minőién vasárnap.) Sátoralja-Ujhely, 1891. március 22 12. sz. Huszonkettedik évfolyam. HIBDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetttk ■ körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter ntán 3 kr sz&mittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtátik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. ELŐFIZETÉS As Egész évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levetek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Xéilrfttoi nem adatna vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr. Magyar történelem, belépek a te szentélyedbe s a szabad márciusi fuvalomnak büvüserejü illatától áthatva, térdepelek le oltáraid egyike előtt. Lelkemben a honszerelem lángja ég s ez felgyújt mindent, mi a magyarnak olyan nagyon fáj. Érzem imádott nemzetem kesergő bánatát, kétségbeesett fájdalmát, határt nem ismerő lelkesedését. . . . Sötét-sötét körülöttem minden. A haza alkotmánya, melyet a hét vezér vére szentesített, melyre a nép és a király esküdött; a világi és egyházi szabadság, melyre a szent király és az Árpádok az országot épiték ; a családi és egyéni jog, melyet a magyar mindig meg tudott védeni, lábbal van tiporva, durva önkénynyel elrabolva. S a sötét éjszakában csak a nép elfojtott zokogása hallatszik, azé a népé, mely a múltért és jövendőért oly sokat szenvedett már, mely remegve várja, hogy jön-e és mikor a felszabadító lángpallosával boszut állani az apák és nagyapákért . . , . i6j6. március 27-ike van. Ujhelytől keletre a borsi-i erdők százados fái között végig surran az a márciusi szellő s magával ragadja a Bodrog partjáról égnek emelkedő hozsannát s elviszi a szférák égi zenéjét a nép gunyhóiba s a magyarok j váraiba. A sötétség oszladoz, a borsi-i erdő fái mögül felkél a nap s biborpalástját Hegyalja bércei mögül kiterjeszté a magyar hazára; a Báthory-ak, a Rákóczi-dk. Zrinyi-zk és Frangepán-ok vére e napban ! egyesült: megszületett II. Rákóczi Ferenci r hn 0 a, A Balaton és költője. J »Talán nem sokat mondunk, anynyit mondván, hogy a fiatal Beöthy László nem méltatlan e munkájával azokhoz, kik családjából a Beöthy nevet híressé tették Magyarországon«. így nyilatkozik a tehetséges ifjú szerzőről és költeményéről hírlapirodalmunk egyik tekintélye a Budapesti- Hírlap ban, s e dicséret minden esetre méltóvá teszi a fiatal poéta-lélek eme nyilvánulását arra, 1 hogy hazánk legtekintélyesebb lapjai közöljék. A munka értékét fokozza, hogy a széplelkü poéta még 18-ik életévét sem töltötte be. Fiatal kora dacára már több müvet irt. Közöttük egy nagyobb esztétikai értekezést Eötvös József br.-ról, melyet egyik elsőrangú intézetünk pályadijjal koszoruzott és mely az Egyetemes Könyvtár kiadásában jelent meg. Prózáját fölülmúlják mély érzéssel áthatott és nagy eszméket tartalmazó, hazafias és bölcselő költeményei, melyek a Komáromi Közlöny-ben láttak napvilágot. Eddigi működésének koronája a Balaton. Ez az első müve, melyet a fővárosi sajtó is bővebb méltatásra és közlésre tartott érdemesnek. Méltónak tartom arra is e költeményt, hogy a Zemplén hasábjain szerepeljen és méltónak a j költőt arra, hogy vármegyém közönsége is meg ösmerkedjék vele. Nagy tehetség rejlik benne és hazánknak ! szüksége van az olyan elmékre, melyek föl tudják | fogni az átalánosan emberi eszméket, de e széles Mai számún Ez a szeplőtlen becsületű, önzetlen és fönséges jellemű hős a végzet által volt hivatva nemzetének szabadságáért küzdeni. Más ezren megtántorodva, megtörve rég elbuktak volna annyi üldöztetés, annyi íon- dorkodás és megpróbáitatások közepette elvesztek volna a sors olyan kemény csapásai alatt, mint a milyenek a hőst zsenge korától kezdve folyton kisérték, — de az ő nagy lelke, óriási jelleme megedződött. A fejedelmi gyerme-ket alighogy megszületett a bécsi udvar anyjától • követelte, hogy az ő légkörükben neveljék. Mikor más gyermek a boldogító anyai szeretet melegét érzi s a jó szülövédőszárnyai alatt nevekedik: öt az apátián árvát anyjától is elragadták s Bécsbe, Prágába elleneinek darázsfészkébe vitték, hogy kioltsák belőle a legszentebb érzelmeket, melyekért az utolsó jobbágynak is szabad volt lelkesülni. S e hányattatás alatt mennyivész és viszontagság, lealázta- tás és durvaeröszakot kellett eltűrnie! Hazafiui érzülete, nemes jelleme szellemi és testi épsége ellen törtek és mégis, midőn mint ifjú visszatért hozzánk, nagy szive meg tudta érteni szegény népét. Látta Hegyalját pusztulni, hallotta a nyomorban vergódők jajjait, megborzadt ez igazságtalanságokon. A 25 éves ifjút hazája törvényei ellenére börtönbe vetik, s a 27 éves hős a szabadság zászlaját lobogtatva jő Lengyelország felől. A népek imáját meghallgatta Hadúr, jön lángpallosával a felszabadító ........... Ünnepeljetek hát március 27-én! Gyújtsátok meg a kegyelet lángját, lépjetek ti is e szentélybe, nyíljék meg szivetek és hozzatok áldozatot a honszeretet szent oltárára ! Nagy nemzeti hősünk, Zemplén legdicsőbb fia, a te szellemed közöttünk él, a szellemvilágban is megtartják nemzeti eredetiségüket és magyarok maradnak. Az előzmények- és a név történetének alapján méltán remélhetjük ezt a fiatal költőtől is, a kit ezennel a szeretett zempléni olvasó közönség figyelmébe ajánlok. Zempléni Moscovitz Iván. A Balaton. — Levél Alpár János urnák. — Kedves bátyám ! Már rászolgáltam, érzem, Hogy jó keményen összeszidjanak, Hisz olyan rég esett, hogy visszatértem, Hogy béfogadtak e füstös falak, A napsugárt a fagy békóra verte, Tél lett az úr azóta nyár hevén, A hó s a jég uralkodik ma szerte, S egy sort sem írtam jómagukr.ak én. Hanyagságom, kérem, zokon ne essék, Ez a levél bocsánatért siet, Hisz él bennem ma is még a melegség, Az én lelkemben nincs fagy és hideg. A napsugár, mely a szivükből áradt, Ma is süt még szivembe’ szabadon, A szép emlékek béragyogva állnak ; Kicsiny ház fönn s lenn a nagy Balaton. Emlékszik-e a nyári alkonyestre, Mikor fölértünk a kapaszkodón, A nyugvó nap, bíborvörösre festve A viztükört, szállott alá a tón, Pihent a viz, mig csak láttam, nyugodtan, •z ogy és fél ív mollőlílet te neved szivünkbe van vésve eltörölhetet- lenül. Nem halljátok sötét éjjeleken mi susog Borsi, Ujhely, Patak, Tokaj, Szerencs várromjai felett ? Az a márciusi szellő lebeg ez omladé- kokon Áz repül tovább tovább a tenger partjára, hogy elsuttogja a rodostói temető nagy halottjának : Nemzeted nagy és szabad lett, mert hiven őrzi lángoló hazaszereteted sugallta magasztos eszméidet! Székely Albert dr. Vármegyei ügyek. Az idei fősorozás vármegyénk területén máig három járásban ért véget, u. m, a bodrogközi, s.-a.-ujhelyi és szerencsi járásokban. Az eredmény a bodrogközi sorozó járásban ez; az állítási lajstromba felvett hadkötelesek száma: 988, az ujoncjutalékra besoroztatott 124, a hadsereg póttartalékába 25, a honvédség póttartalékába 4, visszahelyeztetett 410, alkalmatlannak találtatott 144, törültetett 7, felülvizsgálatra küldetett 5. Távol maradt 269, teljesen ösmeretlen :io5. — Az újhelyi sorozó járásban a hadkötelesek összes száma: 916, az ujoncjutalékra besoroztatott 109, egy éves önkéntesül 5, a hadsereg póttartalékába 23, a honvédség póttartalékába 3, visszahelyeztetett 332, alkalmatlan volt 140, törültetett 7, felülvizsgálatra utasittatott 7. Távol maradt 295, teljesen ösmeretlen 321. — A szerencsi sorozójárás eredménye még ösmeretlen. A törvényhatósági útadó összeirási lajstro mainak felülvizsgálatával már annyira előre haladt a vármegyei számvevőség, hogy még e hónapokban hozzáfoghat az egyénenkénti kivetési lajstromok szerkesztéséhez. E rengeteg nagy munkáról a hozzáértők fogalmat nyerhetnek abból, hogy mindazokat az adófizetőkéi, akik két vagy több község területén vannak megróva állami adóval, törvényhatósági utadófizetés tekintetében együvé (rendszerint abba a községbe, ahol laknak) kell Szellő se fújt a néma síkon át, S állottam én is méla csöndben ottan, Először láttam Balaton tavát. Először láttam a mi tengerünket, Szivemben egymást verték a habok, A régi vágyak hát beteljesültek, Mi szép vizünk, im partidon vagyok. A távolból hozzád én egyre vágytam, Te ismeretlen régi ismerős, Szerettelek, bár színedet se láttam, A szeretetem ma kétszer oly erős. Mi tengerünk/ mondjuk hullámra habra, Mely a mienk egészen, igazán, Határát Isten földeinkre szabta, Párája sem száll túl e kis hazán. Magáénak vall, büszke rád az ország, S az is vagy, hozzá oly hasonlatos, Mikéntha benned képét látnám, sorsát, És hozzákötne egy titkos kapocs. Kettőtök sorsa mintha egybeforrna, Kicsiny vagy, mint ő s tenger a neved, A nagy vizek hosszú, hatalmas sorja, Eltörpít, hogyha mérkőzik veled. A szélvész, a mely habjaid hasítja, Viharjaik szemébe fuvalom, Hullámhegyed csak dombok lanka síkja S magad bezárt tó, büszke Balaton. S ki partjaiddal, halmos erdeiddel Tavad bezárod, én édes hazám, Milljók versengnek küzdő ezreiddel, És szembe’ véled is van óceán. Birodalomnak szólít büszkeségem, vim csatolva.
