Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1891-03-15 / 11. szám

In \/l M I l-H X M.nd.n We. „dntdn ’ I % / I I I 1 ^ I ^ Aíoafelöl bélyeg JO fa. fi J ATM fi fi J fi J 1 Ti A Kiemelt diezbetük t k»r­1 ~ * W jsettel ellátott hirdetmé­nyekért térmérték eserint , . , • , . , . ■- minden O centiméter I arsadalmi es irodalmi lap. kedvezmény nyujtalik. iä ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE nyomdába küldendők. ■/ ^3HKMaasflM«a—i (Megjelenik minden vasárnap.) Sátoralja-Ujhely, 1891. március 15 11. sz. Huszonkettedik évfolyam. SLŐriZETÉS ÁS Egész évre 6 frt. Kélóvro 8 „ Negyedévre 1 frt BO kr Bórmentetlen levelek csak ismert kezektől fO' gadtatnak el. Xéziratoc nem adatna vissza. Egy es szám ára 20 kr. L nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr. HIRDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes sző ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s kör­zettel ellátott hirdetmé­nyekért térmérték szerint minden O centiméter ntán S kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtalik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Az idők jele. E lapok hasábjain olvastam, hogy Zemplén vármegyének t. bizottsági közgyii- , lése a zugiskolák föntartói ellenében szi­gorú rendszabályokhoz nyúlt; nevezetesen, 1 hogy a törvény áthágóira száz, illetőleg ötszáz ftig terjedő bírságot szabott.*) Mindenesetre | elég csinos összeg arra nézve, hogy ismét­lődő extravaganciáktól bárkit is visszatartson. A ki ismeri Zemplén-vármegyének első embereit, hazafias polgárait, ismeri magát a tanfelügyelőt, a járások főszolgabiráinak ed­digi működését, bízvást remélheti, hogy a szabályrendelet végre is lesz hajtva, s a kiví­vott sikerrel ez a vármegye régi érdemei­hez újabb koszorút fűz. A közgyűlésnek ez a dicsérnivaló ; határozata nyilván az idők jele. Nem egyéb, j mint a kor intő szavának megértése és 1 realizálása Az elméket mozgató nagy esz­mék mostan, ugyanis, a homogén elemek összetartásában, az idegenek asszimilálá- sában, egyszóval a nemzeti államok meg- ! teremtésében kulminálnak az egész konti- ! nensen. Nálunk is megtevé már az állam végrehajtó műszerve intézkedéseit arra néz­vést, hogy idővel egy teljesen nemzeti állam j legyen konglomerált országunkból. A köz­ponti szerv lüktetése lassacskán, úgy lát- , szik, átmegy a kissebb erekbe: a várme- j gyékbe is, s idő múltán közérzéssé fog válani urban és parasztban, hogy itt csak a magyar lehet államalkotó és fentartó nem­csak históriai múltjánál, nemcsak számbeli 1 többségénél, hanem kultúrájánál fogva is. ! És éppen azért, mivel nekünk ez a ! vágyunk, örülünk azon, hogy ez a nézet kezd már a vármegyékben is tért foglalni ésegyben-másban a törekvés jellegét felöltem. _______________ j *) A szabályrendelet mai számunk hivatalos részében van meghirdetve. Szerk. í Ezelőtt pl csak egy évtizeddel is nem sokat törődtek eléle dolgokkal, mert még akkor , ez a kérdés a köztudat előtt nem dóm- i borodott ki oly határozottsággal, mint most. j A hetveves években még minden falu- I nak megvolt a maga pájeszes tudósa, a ki ; lehetett igen jó hándlé, de tanítónak ve­szettül vált be. De nem bántották őket. Most, mint Zemplén-vármegye is, tüzzel- vassal pusztítják a zugiskolákat, a hazai kul­túrának eme fekélyeit, nehogy idők folya­mában több legyen a fekély, mint maga az ép test. Mi e kis dologban nagyot látunk, hasonlóan a természettudóshoz, ki a harmat- cseppet nem kicsisége miatt bámulja, hanem azért, mert abban az egész nap tükröző­dik vissza. Ezért örülünk mi e rendszabálynak. És ha ez mindenik vármegyében, szóval az egész vonalon igy fog menni; ha a kis- j dedovó helyek sem maradnak jámbor óhaj- ( tások : akkor Magyarország ismét nagy lesz; j nem extenzive ugyan, mint pl. Nagy Lajos j alatt, hanem intenzive, mint ezelőtt soha. ' A Kárpátok koszorúja egy minden nyil­vánításában egységes népet fog magába zárni, melynek érzése, gondolkodása, tette nem lesz más, mint magyar, s nyelve, ha megoldódik, ismét csak azt fogja kiáltani: ' Éljen a magyar! Szabó Kálmán. Vármegyei ügyek. A vármegyei közgazdasági állandó bizott­ság, melynek tagjait lapunk múlt számában volt szerencsénk t. olvasóinknak bemutatni, Molnár István főispán őmélt. elnöklete mellett ma egy hete tartotta alakuló, egyszersmind működése rend­jét megállapító értekezletét. Az ülés d. e. 9-kor a vármegyei székház kis­termében avval kezdődött, hogy főispán Öméltó­sága Schnierer Gyula dr. kereskedelmi ministeri ta­nácsos Öméltóságát, mint a kir. keresk. minister képviselőjét nyájasan üdvözölte. A közgazdasági tagok kinevezésére, illetve a meghatalmazásukra vo latkozó iratok felolvasása után Schnierer minist, tanácsos üdvözölte a közgazdasági bizottság tagjait. Meg lévén győződve arról, úgymond, hogy e bi­zottság a közgazdasági és társadalmi téren is első­rendű szerepet vivő szakférfiakat, a döntő kapaci­tásokat foglalja magában: kérte őket, fejtsenek ki élénk akciót a vármegyében ; mert a nagy társa­dalom, különösen pedig a birtokos osztály csatla­kozása nélkül meddő maradna a népesség vagyoni jólétének fentartására és gyarapítására irányzott törekvés úgy az államkormány, mint a bizottság részéről. Az állam ingerenciája a bizottság informá­ciójától függ. A kereskedelmi minister őexellenciája szaktanácskozásra magához hívja majd a bizott­ságot ; ezt megelőzőleg azonban szükséges hogy a vármegye gazdasági jólétének emelését és foko­zását célbavevő működés prográmja, rövid pon­tokba összefoglalva, preciziroztassék. Javasolná, hogy a prográm-szerkesztésnél vegye tanácskozás alá a bizottság az egyes termelési ágakat s tana­kodjék afölött, mit lehet tenni és milyen eszközök­kel, hogy azok a termelési ágak állandó és biztos jövedelmet hajtsanakúgy a gázd. érdekcsoport, min t az ottan alkalmazást nyerő munkás népség számára. Az ekként bevezetett tanácskozás sorrendjén tárgyalás alá vétetett: 1. A sör- és maláta gyár felállításának kérdése. Magában véve ez a gyáripari foglalkozás aránylag kevés munkás kezet igényel ugyan, de nagy térié delemben érdekkörébe csoportosítja a földmive- lés, ipar és kereskedelem előmozdítására szolgáló tényezőket ; mert amilyen lendületet adott várme­gyénkben egy uj mezőgazdasági ipar-növény ter­melésének s evvel a közjóiét emelésének a Sze­rencsen létesített cukorgyár: épp oly kedvező közgazdasági eredményeket vár a mezőgazdasággal foglalkozó közönség a sör-árpa termeléstől is. A sör- és maláta-gyárból nyerendő melléktermények pedig segíteni fognak a takarmánybiányon, ami ismét eme- lőleg hat a vármegye területén köztudomásúlag szép fejlődésnek indult állattenyésztésre. Ami alapfóltétele a szóban lévő uj gyáripari vállalat prosperálásának, az árpa és a viz minősége, az minálunk meg van. Sörárpi termelésre a vármegye földje széltében- hosszában alkalmas. Vízminőség és vizbőség tekin­tetében S.-a.-Ujhely kiválóan szerencsés. Ez, vala­mint a centrális fekvés, kiválóan ajánlják a vár­11 IAJ T b n C A, Igaz történet. (Rajz). — A .Zemplén* eredeti tárcája. — Tatarczy Gyuri fent járt Budapesten s el nem mulasztotta, hogy le ne íényképeztesse magát. Amig ott ült Gosz'ethnek a fogadó szobájában, várakozván míg rá kerül a sor, rendre nézegette az egyik asztalon szétrakott fényképeket. — Ejnye be csinos — mormogta fogai kö­zött, midőn egy Makart-alakú női fényképet vett kezébe. A fénykép egy lovagló-ruhába öltözött na gyón csinos nőt ábrázolt, karcsú s arányos ter­mettel, divatos fitos orral, amint jobb kezében lovagló-vesszőt tartott s bal kezében játszott a vesszővel. Haját magas tetejű kalap födte, ha- miskás mosolyával s ábrándos tekintetével Tatarczy Gyurit egy pillanatra megbűvölte. Tatarczy Gyuri soká nézte a fényképet s egy alkalmas pillanatban, midőn senki sem tekintett feléje, egy kitanult tolvaj ügyességével kabátja belső zsebébe csúsztatta. * — Mikor érkeztél Budapestről — kérdé Lösy Jenő Tatarczy Gyurit megérkezése után egy nappal. — Tegnap. — Hogy mulattál ? — Jól. — Ne légy hát olyan fukar, hanem beszélj . valamit. Szerelmi kalandokról, lumpolásokról, eflfé- , lékről beszélj iziben 1 — Szerelmi kalandokról? Jó! Hallgass és cso- 1 dálkozzál. — Halljuk! — Barátom 1 A Mária-utcában laktam, ezt j előre megjegyzem. Nem bir ugyan semmi fontos- í sággal kalandom szövődésében, de csak úgy meg­jegyzem ; tudjad, hogy a mágnás-negyedben volt szállásom. Egy napon épp a lépcsőn jövök lefelé, mikor velem szemben egy szépséges szép leány ■ lépeget fölfelé. Annyit mondhatok, hogy szépséges szép! És, képzeld, elejt egy kis csomagot, melyet , én, tőlem kitelhető ügyességgel, fölemelek s neki ( kecsesen átadok. Ö megköszöni, én megbillentem í kalapom s vége a nap eseményének. — Ennyi az egész? — Ne légy türelmetlen. — Másnap ugyan , abban az időben újból találkozom vele a lépcső ■ í házban. Köszönünk egymásnak s evvel újból vége • a nap eseményeinek, — Harmadnap újból találkoztatok s újból 1 vége lett a nap eseményeinek ? — Nem 1 Harmadnap, igaz, szintén találkoz- I tunk szintúgy a lépcsőházban; s ő, mint az első I nap tette, megint elejtett egy kis csomagot. Én j fölemelem, átadom s eközben bizonyos eleganciá- I val bemutatom magam, ó szívesen fogadja, én ' pedig beszélek a szerencsés véletlenről, melyért a I sorsnak halálomig, sőt azon túl is hálás leszek, hogy 1 t. i. már harmadszor volt szerencsém vele talál­kozni. Aztán elváltunk. . . . — És ezzel vége a harmadik nap esemé­nyeinek ? — Vége. — Nem nagyon biztató. — No-no, barátom, ki tudjál? Negyedik nap a Sándor- és Mária-utca sarkán találkoztam vele. Természetesen azonnal elébe álltam s néhány szót váltva, együtt indultunk lakásunk felé, mert meg­jegyzendő, hogy egy házban laktunk, én az első emeleten, ő a másodikon. — Neve ? — Vigyázz, el ne ájulj! Neve: Brandenburg Marianne grófnő. — Mi az ördög? — Szavamra! Az egész második emeletet lakták, s ami nagyon érdekes, az ő szalonja épen az én szobám fölött volt. Hanem hadd folytassam. Tehát, amint együtt megyünk s kellemesen tár- salgunk, egyszer csak ő meghökkenve megáll. — Mi az ? — kérdém finom mosoly kísé­retében ? — A papa és mamai — Ah 1 — Mindegy ! Bemutatom, — s avval men­tünk tovább, mialatt én valóságos kínokat állottam ki, nem magam miatt, de őmiatta, A papa és a mama előttünk állott. — Tatarczy úr — mutatott be szüleinek. Tavaly a pestmegyei bálon együtt táncoltunk egy négyest. — örvendek — szólott a papa s én mély bókkal kezet fogtam a papával és a mamával. Ezzé' vége van a negyedik nap eseményeinek is 1 Az ötödik napon felöltöm frakkomat s teszem 3HQp IVIai számunkhoz egy és fél ív melléklet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents