Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1891-02-01 / 5. szám

Melléklet a „Zemplén" 5-Ík számához.

halt. Örömmel jelentjük, hogy veszedelmes betegsége, mely alatt szárnyra kélt a szomorú hir, jobbra fordult és ma már gyorsan halad a kiépü lés felé. Mondják: sokáig él, kinek holt hírét költötték. Kívánjuk, hogy most is úgy legyen!

(Halálozás.) A vármegyei tisztikarnak halottja van. Serák Ferenc, a város és vármegye Serák bácsi-ja, tegnapra viradólag S.-a,-Ujhelyben elhunyt, Milyen idős volt, nem tudjuk ; vénebb volt Ujhelyben a legvénebb embereknél. Csehországból származott át hozzánk. Mint pénztári Írnok 1867 jul. 8-án lépett be a vármegye szolgálatába s múlt évi febr. hó i-éig, amikor elaggulása miatt nyugalomba helyezték, híven, szorgalommal, kitartás sál és becsülettel szolgálta ügykörét A nyáron felébredt lelkében a honvágy. Nő, csa'ád nem kötötte ide, szive késztette hazafelé. Addig készült hazájába, hogy végre is itt maradt — meghalni. Még a múlt héten is felcsoszogott a »hivatalba,« leült a kályha mellé s o'.t szunyókált, melegedett. E hét elején kimaradt. Látogatóinak azt mondotta: már nem bir hivatalba járni Beteg nem volt, fájdalmat nem érzett. Orvos nélkül halt meg végelgyengülésben. Szinte különösen fog tetszeni, ha ma már nem látjuk ötét a pénztárban s nem kérdezhetjük meg tőle: haragszik-e még az »új csehekre?« mert hazájának politikai ügyei iránt élénken érdeklődött. Temetése ma lesz. Nyugodjék békében 1

(Közgyűlés.) A zemplénvármegyei kaszinó közgyűlését f. hó 8-án fogja megtartani.

(Farsangi hirek.) Az újhelyi polgári olvasókör ma tartja batyubálját a városi színház termé ben. A rendező-bizotttság ez alkalomból fölkért bennünket annak közlésére, hogy a résztvevők által küldendő étel és italnemüek ma d u. 2 órától a színházi öltözőszobában vétetnek át. — Mához egy hétre az iparos ifjak önképző és betegsegitő egyesülete, mint már jeleztük is, táncmulatsággal egybekötött jótékonycélu műkedvelő-előadást rendez. Színre fog kerülni a Csikós népszínmű. — A farsangi mulatságokat az Ujhelyben állomásozó m. kir. honvéd-gyalogság és csendőrség altiszti kara által, Sebeők Antalné úrnő védnöksége alatt f. hó 9-én tartandó zártkörű táncest fogja berekeszteni A mulatságnak főrendezői : Pál- may József kir. honv. főhadnagy és Lipcsey Gábor kir. honv. hadnagy.

(A Koch féle oltóanyagból) az itteni köz- kórházban történő kísérletezésre egy 5 grammos üvegcsével küldött a belügyminister. A limfát tartalmazó üvegcsét nagy érdek'ődéssel nézegetik az a’ispáni igtató hivatalban.

(Rendőri hirek) Veseli Józsefné e. bényei illetőségű, elméjében megzavarodott asszony betévedt e napokban városunkba, s hogy meg nem vette az isten hidege, annak köszönhető, hogy a rendőrség hazatoloncolta. — Hudamics Mária, pcsö- linai illetőségű hely nélkül való cselédet, Kuncz Imre kassai és Gáspár János bártfai ill. csavargókat engedelem nélkül való koldulás miatt szintén haza suppolták. — Molnár Estván, Petruny Pál és és Gima Mihály terebesi lakosokat kivándorlás kísérlete miatt letartóztatták, azonban a városháza udvaráról megugrottak.

(Talált pénz.) A m. évi dec. 27-én az árvaház javára rendezett közvacsora alkalmával 3 forint tartalommal egy erszényt találtak. Tulajdonosa kiadóhivatalunknál jelentkezhetik.

(A kir. törvényszékről ) Gyújtogatás. A múlt évi aug. hó 12-én Széphalom községben tűz ütött ki s vagy hat lakóház lett a melléképületekkel együtt a pusztitó elem martalékává. A lakosság Dudás Mihálynét gyanusitota a gyújtogatással, s csakugyan kiderült, hogy Dudás Mihályné afelett- való haragjában, hogy Szabó György az ő férjének, mint a község csordásának kijáró diját megfizetni nem akarta, megyujtotta a Szabó György házát s igy keletkezett a tűz. Ugyanaz nap meg- gyujtotta Dudás Mihályné egy másik haragosának is a szénaboglyáját, de itt a tüzet sikerült elfojtani. A közveszélyes gyujtogatót a kir. törvényszék múlt hó 28-ik napján hét évi fegyházra Ítélte.

(Az 1778/79 évi földrengésről.) Élénken emlékeznek t. olvasóink, hogy a múlt évi dec. hó 28-án erős földrengés látogatta meg azokat a vármegyebeli községeket, melyek a Varannó, N.- Mihály, és Homonna csúcsokkal képzelt háromszögben fekszenek. Ugyanez a vidék ezelőtt száztizenegy esztendővel is színhelye, még pedig szomorú színhelye, volt a földindulásnak. A nép, szóhagyományra támaszkodva, szinte hihetetlen dolgot regél arról a földrengésről, mely kisebb nagyobb erővel öt hónap folyásán át tartotta rettegésben az akkori lakosságot s még a legszilárdabban épült házakat is, kivált Matyasócz községben, rombadöntötte. Ez a szóhagyomány most írott emlékkel is dokumentálva van. Ugyanis főtiszt. Ratkó Endre, jelenlegi plébános Matya sóczon, régi egyházi anyakönyvekben lapozgatván, rábukkant az egykorú hiteles följegyzésre, melyet Maxim János, az 1778/79-ik földrengéstől Matyasóczról N.-Domására száműzött paróhus jegyzett be a matrikulába. Ez a följegyzés hiteles másolatban hozzánk beküldetvén, fordításban igy

szól: „Mily rémületes volt, főleg ebben a völgyben, kezdve Varannótól, Szedliczkén, Csicsván, Tavar- nán, Matyasóczon, Benkóczon, Kajnán, Zsalobinán, Kis-Domásán és még feljebb is 1778-ban, dec. 19-én s 23-án, egyszersmind a következő, vagyis 1779-ik évben ápr. 6-án a földindulás mely öt hónap lefolyása alatt, körül-belül négyszázszor ismétlődve, a földet erősebben megrengette, főleg pedig a fentebb jegyzett napokon: sem én a legszerencsétlenebbül járt, sem más valaki az én kortársaim közül elbeszélni nem tudjuk. Legyen elég csak annyit mondani, hogy a fentebb említett legvehemensebb földrengések a tavarnai kastélyt, a teljesen kőből épült és boltozatos”parohiá!is épületet Matyasóczon, úgyszintén a legékesebb templomokat, a matya- sóczit és zsalobinait romba döntötték. Nem csekélyebb romlást okozott ugyanaz a földrengés az én többi templomaimban is, úgymint a benkóczi, kis-domá.-i, csicsvai és jeszenóczi kápolnákban, (sacellis). Az igazságosan kormányzó isteni haragtól való ostoroztatásunk következtében én és több paptársaim az istentiszteletet közönséges lakóhazakban végezők. Oh 1 imádkozzanak az én utódaim mindnyájan, hogy ezt az istenbüntetést a halandók közül senki se kénytelenitessék átszenvedni, melynek ideje alatt a rettegéstől és a világnak s életünknek elmúlásától való aggodalmunkban sorvadozánk. Iram ezeket számüzettetésem helyén, Kis-Domásán, 1779. évi május hó 31-én. Maxim János, a legszerencsétlenebbül járt matyasóczi plébános, s. k. *

(A szegedi csoda Ujhelyben.) A tegnap reggeli posta egy kis levélkét s benne nagy meglepetést hozott szerkesztőségünkbe. Névjegy került elő a kis borítékból, rajta nyomtatás: Kisvárdai Barcsy Szidónia »a szegedi körszakálas nő«, a névírás fölött nemesi cimer. Elmentünk megnézni a különös természeti jelenséget. K. Barcsy Szidónia népviseletbe öltözve mutatós asszony. Férfias díszét, mint előttünk beszélte, nem régen s úgy szerezte, hogy több heti erős fejfájás után egyszerre csak nőni kezdett a szakála s ma már sok tejképü ficsúr megirigyelhetné szép körszakálát. Az érdekes tünemény a Vörös Ökör szállóban látható. Bemeneti dij I. helyen 20 kr., II. helyen 10 kr.

(Meghívók). Nagy Mihályban, a folyó évi február hó 7-ik napján, a »Kos« vendéglő nagytermében a közkórház-alap javára zártkörű- bált rendeznek, melyre a t címet és családját tisztelettel meghívja a rendezőség : Sulyovszky István, Pilisy László, Horváth Mihály, Thuránszky Tiha mér, Kapy Lajos, Petz Vilmos, Matolay Gábor dr. Személyjegy 1 ft 50 kr. Jegyek előreválthatok Marmorstein Jenő kereskedésébén s a bál estéjén a pénztárnál. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáztatnak. Kezdete 8 órakor. — Meghívó a »szerencsi társaskör« alaptőkéjének gyarapítására folyó évi február hó 7-én, a »nagy szálló« termeiben zártkörű táncvigalmat rendez. Kezdete esti 8 órakor; belépő dij: személy jegy 2 ft. család jegy 3 ft. Jegyek előreválthatok : Rochütz Dezső üzletében. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáztatnak. A bálrendezőség nevében: Mattyasovszky Kálmán, b. b. elnök. A sztropkói kisdedóvó javára Sztropkón f. hó 8-án zártkörű táncestét rendeznek.

(Uj jegyző ) Harkány község jegyzőjévé Szabó Dániel helyébe Mátray Sándort választották meg.

(üj olvasókör.) N,-Azarból írja tudósítónk, hogy a sz.-keresztúri körnek derék jegyzője a tót ajkú községben olvasókört alakított a magyaros szellemű közművelődés terjesztése végett. Kívánjuk, hogy a kultúrának ez a szép sikerrel biztató csemetéje, a n.-azarí olvasókör, ragyranőjjön, vi , rágozzék s példájával mennél több követőre ta- I láljon.

(Végtárgyalások) A jövő héten a következő bűnügyek kerülnek végtárgyalásra a kir. törvényszéknél ; február p-én: lopással vádolt Kaveczki Mária bűnügye ; halált okozott súlyos testi sértéssel vádolt Fekete Ferenc bűnügye ; február 5 én : magánokirat hamisítással vádolt Ferenczy György és társa bűnügye ; február p én : súlyos testi sér- ! téssel vádolt Golopi András bűnügye ; hamis vád bűntettével vádolt özv. Huszár Józsefné bűnügye.

Irodalom.

»Curlygegy színész története* a címe az Egyetemes Regénytár legújabb kötetének, mely a vállalat VI évfolyamának 5. kötetét képezi. Irta Koleman John, angolból iorditóttá j Szigethyné Szalay Erzsiké. A „Curly« rendkívül érdekesen s j vonzóan megírva, egy színész élettörténetét tárgyalja, ki szépségével művészetével megnyeri egy előkeli gazdag fiatal nő szerelmét, de éppen feláldozó szerelme miatt veszti el. A köl- ; csönös feláldozó, hű s kitartó szerelmet meleg szívvel és í megkapó közvetlenséggel rajzolja az iró, azt az erkölcsi tanu- ! ságot állítva elénk, bogy a legmélyebb és legigazabb szerelem ! mellett is beállhatnak félreértésből olyan akadályők, melyek az egymást szerető sziveknek lehetetlenítik az egyesülést

A kötetben még egy másik igen kedves humorisztikus j elbeszélést találunk, a cime „Miért maradtam én agglegénynek* mely szintén Szalayné gondos fordítását dicséri. — A kötet ára csinos, piros egész vászonkötésben 50 kr.

A házasság regénye Tolstói Leónak e legújabb érdekés regényét, mely a »Kreutzer Sonáta« cimü regény elveivel és irányával homlokegyenest ellenkezik, amennyiben a férjet és a feleséget a maga valódi önfeláldozó nemességében mutatja be : a „Képes Családi Lapok* legközelebbi számában kezdi közölni. »A házasság regényét« Brankovics György a Képes

Családi Lapok szerkesztője fordítja magyarra. Az érdekes regényre felhívjuk olvasóink figyelmét.

A .Szárnyasaink« cimii illusztrált baromfi tenyésztési szaklapot, melyet úgy a földmivelési, mint a közoktatási minister megrendelés céljából az összes anintézetek figyelmébe ajánlott, s a hazai és külföldi gazdasági kiállításokon „gyakorlati s helyes irányáért* a legnagyobb kitüntetésben részesült, melegen ajánljuk az érdeklődők figyelmébe. A lap Parthy Géza szerkesztésében havonként 2-szer jelenik meg. Az előfizetés egy évre 4 ft, mely őszzegtt negyedéves részletekben is elfogadja a kiadóhiivatal : Budapesten, üllői ut 25. szám.

Egyesületi és társas élet.

Az idegen hangzású

zempléni község-nevek átmagyarositása.

V.

A magyar nyelvet és népnevelést Zemplén- vármegyében teijesztő egyesület választmánya a szirmai, homonnai és sztropkai járások helység-neveinek megmagyarositására vonatkozó javaslat kidolgozását csekélységemre bízta.

Midőn a reám bízott három járásnak a legnagyobb részt tót és orosz (rutén) elnevezéssel biró községek neveinek mikénti megmagyarositá- sáról véleményemet fejezném ki, szükségesnek találom újólag azt hangsúlyozni, hogy ne nevezzük a községeket cifra magyar nevekkel, hanem ha csak lehetséges a községek jelenlegi, illetve eredeti nevének, mely minden esetre a nép nyelvéből vette eredetét, szószerinti, de magyaros átfordításával tegyük azt. Ha pedig ez szónyomo- zat utján lehetetlen volna, akkor a községet, helyrajzi fekvésének vagy talajviszonyainak, vagy a nép szóhagyományának megfelelő névvel nevezzük el.

Különben e három járásban, csekély számú község-név kivételével, a tót és orosz ajkú nép községeit úgy nevezte el, hogy a név* legtöbb- nyire visszatükrözi a községnek eredetét, illetve keletkezésének történetét.

Ugyanis szlávajku népünknek régi szokása volt, sőt ma is szokása, hogy minden egyes ligetnek, dombnak, rétnek, mezőnek, forrásnak, mihelyt arra rábukkant, nevet adott éspedig olyat, mely vagy a helyrajzot, vagy a felfödözés körülményét vagy a felfedező nevét tünteti elő. Sőt a községben lakók egymást bizonyos melléknevekkel nevezik el, mely elnevezések sokszor hamarább adnak útbaigazítást a család eredetére, mint a tulajdonképeni családnév. Bátran tehettem tehát azt, hogy ott, ahol a község régi elnevezésének eredetét feltüntető adatot nem találtam, a községek tót vagy orosz elnevezését magyar nyelvre átfordítottam.

Megjegyzés nélkül nem hagyhatom itt azt a nevezetes körülményt, hogy már eddig is az egyes községek neveinek átváltoztatása látszólagos magyarsággal, (mikor s ki által nem tudható) már megtörtént; de ez oly magyarositás, hogy az egyes községek jelenlegi neve sem a magyar sem a szláv elnevezésnek meg nem felel; úgy hogy a tót vagy az orosz nép egészen máskép nevezi a községet, mint hivatalosan neveztetik, a mint ezt alább egyes példákban látni fogjuk; azért hiszem, hogy jobb volna, ha az ily községek nevei is az eredeti szláv elnevezésnek megfelelően magyarosittatnának.

Végül jónak látom megemlíteni még azt is, hogy az igy megmagyarositott s a községek által is elfogadott községnevek necsak hivatalosan, kihirdetés utján hozasssnak a nép tudomására, mert az ilyen kihirdetés népünkre nézve nyomtalan lenne, s a tulajdonképeni cél, a magyarositás, nem volna elérve. Népünk a községeket ezután is csak régi szláv elnevezéssel nevezné, mint ezt most is halljuk s tapasztaljuk, hogy pl. Cziróka- Hosszumez'óX a nép sohasem igy, hanem csak a régi orosz-néven Dovhe. vagy szotákul Dluhe-tak, Vitézvágás t Vityázsóez nak, Kis-Kemenczé-1 Kaminká- nak, Göröginyé-1 Ohrádzáni-nak nevezi.

Azért úgy a szolgabirói hatóságok, mint a Zemplén hivatalos lap utján felkérendő lenne a vármegye intelligenciája, hogy a köznéppel beszélvén, a nép előtt a község nevét mindig megmagyarositott névvel nevezze, s ha nem értené a paraszt: magyarázatképen mondja meg előbbi szláv nevét is, mert csak igy szoktathatjuk meg öregebb szláv ajkú népünket, a községek magyar elnevezésére; az ifjakat, az iskolás gyermekeket pedig a községek magyar elnevezésére az iskolákban a tanítók úgy tanítsák meg, hogy felnővén, a községeket csakis magyar elnevezéssel nevezhessék.

Mielőtt azonban az orosz és tót hangzású községnevek átmagyarositására vonatkozó tervezetemet bemutatnám: rövid visszapillantást kell vetnem orosz és tót ajkú népünknek édes ha zánkban való általános lakhelyérül.

Népfajok eredetét, melyeknek származását elfelejtette Klió feljegyezni, rendesen homály fedi s eredetüket csak nyelvükből, szokásaikból, hagyományból lehet levezetni.

A magyar oroszok és tótok eredetéről ugyanezt mondhatjuk; de hogy a magyarországi orosz