Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1891-01-04 / 1. szám

(Az időjárás) csikorgó erejéből az egész hét folyamán egy vonalnyit sem engedett. A hőmérő kénesője 12 fokon a O alatt úgy áll, mintha oda fagyott volna. — Szóval kemény telünk van.

(Gyászhir.) Horváth Endre, nőnevelő intézeti igazgató, december hó 28-án, rövid öt napi szenvedés uán meghalt. Meghűlésből eredő tüdő- gyuladás oltotta ki az egészséges életerőt, mely a soha nem lankadó tevékenység delelöjén tört meg. Épp azért keltett halála igaz részvétet mindenfelé, hol ismerték és kik tudták, hogy a példás családapa, mint polgár, becsületes hazafiui kötelességeinek, mint nőnevelő a szülék reménységeinek gyermekeiknek odadó nevelése és képzése által teljesítette nemes hivatását. Ez az igaz részvét és fájdalom hiven tükröződött múlt hó 29-én délután végbement temetésén, hol az ágostai egyház imatermében fölállított és koszorúktól borított ravatalt a megtört hitves, család és rokonok mellet tanítványai : hangosan zokogó kis leányok s nagyszámú halottas gyülekezet vette körül. Fokozódott a megindulás Boór Gyula ágost. ev. ref. lelkésznek hazafias fájdalomtól áthatott gyászbeszéde alatt. A hosszú életre érdemes, de váratlanul elhunyt férfiú nyugodjék békében 1 — Fábry Károly elemi iskolai tanítót és nejét súlyos veszteség érte, Mariska nevű 10 éves leányuk

f. hó 27-én, rövid szenvedés után, meghalt. Temetése nagy részvét mellett ma egy hete ment végbe.

(Polonyi Elemér) zongora-művésznek Mis kolczon a múlt hétfőn s kedden tartott hangversenyéről a Borsodmegyei Lapok-ban ezt olvassuk : szép számú, jobbara zenekedvelőkből álló közönség gyűlt egybe. A fiatal művészt a zenevilágában ösmert jónév előzte meg. A tudósítások, melyek művészi hirnevéről beszéltek, nem voltak túlzottak, mert Polonyi Elemérrel szemben, fiatal kora dacára, bevégzett müvészszel van dolgunk. Művészi tehnika, ritka kiviteli erő, s öntudatos játék jellemzik a fiatal művészt, kinek minden egyes számát zajos tapssal fogadta s jutalmazta a közönség, Részünkről, igy végzi a lap-kolléga, nem marad hátra más, mint csatlakozni a közönséghez s a nyújtott műélvezetért őszinte elismerésünket fejezni ki.

(Tűz). Az Ujhely lazaróniainak nyomorúságos hajlékául szolgáló egyik vásáros fabódé múlt hó 30 án meggyuladt és földig égett. A benne tengődő koldus-familiának vigyázatlansága okozta a tüzet.

(Talált gyermek hulla). Az újhelyi ref. temető hóval borított sirhantjai egyikének oldalából, a sirásó kutyája egy kis faládát kapart ki, melyet, mint a nyomok mutatják, csak az előtt pár nappal helyezhettek oda. A faládában egy időelőtt világra iött fiú gyermeknek gondosan bepólyázott hulláját találtál.',

(Tolvaj asszony.) A hetivásári rendszeres tolvajoknak egy kiváló alakja került e napokban a rendőrség kezei közé, Adám Jánosné, mátyás- házi asszony, személyében. Taub, Kazinczi-utcai szatócs boltjában, társával az ajtó mellé rakott só és kása körül settenkedtek és a megtöltött batyuval már-már odább állottak, mikor Taub boltos a kézalatt jó vásárt csinált Adámnét nyakon csípte. A másik tolvaj asszony azalatt megugrott. A rendőrség, a letartóztatott asszonynál kartonokat s gyapotkelmét végszámra, kendőket tucat számra, poharakat, szalonét, húst, és más aprólékos tárgyakat talált. Ádámné mikor látta,

hogy sem tűrés sem tagadás bevallotta, hogy az ösz- szes holmit ö és megszökött asszony négy kézre szerezték össze. Az ügy a bírósághoz került.

(Megszökött) Klein Béni újhelyi pék, B K. bizományosa, a nehány száz forint ára sütemény eladásából befolyt pénz elsikkasztása és jó summa adósság hátrahagyása után Amerikába szökött.

(Meghívó). A sárospataki ev. ref. főiskola ifjúsága e folyó évi januar hó 10 én a »Károlyialap* javára, hangversenynyel összekötött tánc mulatságot rendez. Belépő dij : Személyjegy 1 ft Családjegy 2 ft felülfizetések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáztalak. Kezdete 2 órakor. A rendezőség kéri a hölgyeket, hogy minél egyszerebb ruhában jelenjenek meg. Az érdekes hangverseny müsorozata következő: 1. „Hajós I imája1 (Hubay Jenőtől) énekli a főisk. zenekkar zongora kísérettel. 2. »A persa paraszti, szavalja ifi. Bajusz József. 3. »Magyar népdaloki énekli

Makláry Hona k. a, Zzindely Mariska k. a. zongora kíséretével. 4. „Bálutáni vig monolog, szavalja Sorány Dezső. 5. »Mandragora dah Delibes-töl, részlet Trubadúr-ból s Borgia Lukrécia bordala énekli Macskássy Sándorné úrnő Zsindely Pista kíséretével. A hangversenyt a »Népfelkelők1 vig dalával fejezi be a főiskolai énekkar.— A mulatságra a patakiak az újhelyieket is nagyon szívesen várják.

(A homonnai polgári iskola) kiegészítéséül életbe lépett középkereskedelmi iskola, valamint az intézet épületének múlt év folyamán történt felépítése és berendezése alkalmából ez évi január hó 24. napján délelőtt 11 órakor az iskola nagytermében megnyitási ünnep s ezt követőleg délutáni 2 órakor a nagyvendéglő éttermében társas ebéd lesz. Ugyanakkor a nagyvendéglő tánctermében a kaszinó-egyesület esteli 9 órakor kezdődő házias jellegű táncmulatságot rendez, Belépődíj a tanneestére 1 ft. — Bercsényi Kálmán, ka- Szinó-elnök. — Lukovics Géza, iskolaszéki elnök.

(Földrengés). Vármegyénknek északi részét deczember 30-án földrengés látogatta meg. Eddig négy helyről kaptunk tudósítást: Homonna, N -Mihály, A.-Hrabócz és Lesznáról. E tudósításokból Ítélve, a földrengés ereje jelentékeny volt »Családi, körben éppen asztalnál ültünk, írják Homonnáról, s az ebédet elvégezve, beszélgettünk mikor egyszerre borzasztó recsegés riasztott fel mindnyájunkat. Eegy pillanat alatt talpon voltunk valamennyien. Láttuk, hogy a hrzban minden tárgy mozog1 a bútorok jobbra-balra inognak, helyükről kimozdulnak. Eleinte az hittük, hogy csak a mi házunkban történt valami baj, talán leszakadt valami gerenda, vagy beszakadt a tető vagy beomlott a pince. Kírohanfunk az utcára s ott már nagy csoport embert találtunk, kik részben hajadonfővel, házikabátban fiüottak ki szobáikból s megrémülve várták, hogy mi történik. A íö dren- gés mintegy 4 — 5 másodpercig tarthatott s olyan erős volt, hogy az utcán menők járásközben is megérzsték. Több ház megrepedezett, de nagyobb kár nem történt. Emlékezete nem lesz olyan félelmetes, mint a 3 év előttié volt, a mely jelentékeny kárt is okozott, Isten csodája, hogy a földrengés össze nem döntötte a katolikus templomnak rozoga tornyát, mely külömben is dűlőre áll és meg van repedezve.» — Alsó Haraboczról a következőt írják: »Tegnap fél 1 kor robajjal köze ledő földrengést éreztünk Iránya délészaki volt s négyszer megújult. Balassa István br. kastélyában

A közvacsoráról.

1890. december 27.

Az étkezések között legjobban szeretem a vacsorát; — a vacsorák között a közvacsorát.

Elragadó kiszolgálat mellett, szép társaságban pompás ételek : ez a helyzet szignaturája. Haza is jöttek vacsorázni pesti ifiú uraink, itt voltak a szomszéd vármegyék fiatal gourmand jai és lehet mondani, benn volt vármegyénk összes fiatalsága.

Más mulatság előtt mindig a borbélyom szokott tájékoztatni :

— Kérem alássan, ma nem igen fog sikerülni a bál 1 Alig borotváltam eddig egy pár vidéki urat! — Most annyi embert borotvált, hogy hozzá sem tudtam férni, de különben sem kellett jóslatához fordulni, mert maga a meghívó eléggé garan- tirozta a mulatság sikerét. A 63 rendező neve elég biztosíték volt arra, hogy a hölgyek igén jól fognak mulatni.

Mindnyájunknak kellemes meglepetésül szolgált, hogy a mulatságot a vármegyeház termeiben rendezték, ahol bizonynyal valami vig szellem lakozik, aki hangulatot hoz a kedélyekbe és jókedvre fakasztja a társaságot, mert immáron hagyomá nyossá válik, hogy itt minden mulatság nagyszerűen sikerül. A két évi pauza, úgy látszik, jót tett az öreg vármegyeháznak, mert a víg szellem azalatt meg nem unta magát és nem költözött ki, a falak pedig megerősödtek a pihenésben.

Kitűnő újítás volt (nem az árvaházra, de a borotválható urakra nézve), hogy az ételek ára bele volt számítva a belépő jegybe. Senki sem vonta ki magát az evés alól, senki sem panaszkodott itt gyomorrontásról, hanem amint a vacsorához ültünk, leplezetlenül nyilvánult a jó étvágy, mohón látott mindenki a sok pompás pulykához, malachoz és oly jó izűen ettünk az ápolandó árvák egészségére, mintha csak a saját egészsé günkre ettük volna.

11 óra felé a vig szellem már ott lebegett a társaság felett, — a kedves virágárus leánykák felbokrétázták frakkjainkat, a vén cigány felpezsdítette a vért, a jó kedv úgy betöltötte a tér met, hogy az asztalok már nem fértek belé.

»Ki az asztalokkal 1 — Ki az asztalokkal 1 !«

Mig ez megtörtént a társaság a szomszéd termekbé vonult, a hol mérték a bort, a pezsgőt és az animót.

Pohárcsengés, csengő kacaj, rózsás frakk, rózsás kedv, tréfa, bohóság, muzsikaszó ... de szép igy az élet 1

A terem másik oldalán volt a cukros szoba. Szép menyecskék, bájos leánykák kínálnak édes szóval szájingerlő nyalánkságokat, forró teát s mindjárt reá lehűtő limonádét. Körbe lágy fotö- lökben halk társalgás közben alakulnak a párok, angazsirozzák egymást egy fordulóra — talán egy életre.

A rázendített csárdás újból betölti a nagy termet a toálet és tánckritikus mamák elfoglalják helyeiket, a fiatalság torlaszt képez a cigány előtt és tombo'ó jó kedvvel táncol egymás lábán. A szélső párnak már csak az én lábam jutott. (Ezt az egyet élveztem ingyen!)

A nekiindult táncn ílc csak az első napsugár vetett végett, pedig az december 28-án elég későn mutatkozik.

Montgomeriben igy esett meg a hires lakoma !

Coeur pub.

nagyobb társ ság volt együtt, mely az épület ingását érezvén, rémülten menekült ki a szabadba, úgy a hogy volt, nem törődve a csikorgó hideggel. A földrengés erejét mutatja, hogy a kastély falai is megrepedeztek. N.-Mihályi levelezőnk híradása szerint a tükrök a falakról leugráltak, az ingaórák megállották — Lesznai tudósítónk előadasa szerint: Lesma községben (n.-mihályi járás) m hó 28 án d. u. egy és két óra közt más fél percig (!) tartó földrengést észleltek. A félelem nagy volt, de baj nem történt. Ungvármegyében is megérezték a földindulást.

A községi jegyző és bíró urak figyelmét tisztelettel fölkértük, hogy a Zemplén 1891. évi naptárából kellő készletet tartottunk föl számukra. A múlt évben ugyanis sajnálattal tapasztaltuk, hogy későn érkezett megrendeléseikre nem számítva, készlet hiányából igényeiknek eleget nem tehettünk. Ez évben gondunk volt arra hogy a nagyobb kereslet dacára is eleget tehessünk későbben érkező megrendeléseiknek. Egyszermind kérjük a biró és jegyző urakat, hogy a naptárak beszerzése iránt nálunk két hét lefolyása alatt jelentkezni szíveskedjenek, mert azontúl a számukra fentartott példányokat is könyvpiacra kellene bocsátanunk. A »Zempléni kiadóhivatala.

Egyesületi és társas élet.

Az idegen hangzású

zempléni község-nevek átmagyarositása.

1.

Közérdekű, terjedelmes, mondhatom nagyér- tékü munkálat van előttem : az a bizottsági elabo- rátum, mely a Zemplén-vármegye földjén épült helységek közül mindazoknak a számára, amelyek máig is idegen hangzású nevet viselnek, új, magyar neveket hoz javaslatba.

A szép munkálatot sok gyönyörűséggel lapozgattam végig; s most, hogy e közérdekű javaslatnak lapunkban való közzétételére az idő és alkalom elérkezett: hiszem, hogy annak megösme- réséból a Zemplén t. olvasói nemcsak sokoldalú tudást, de hazafias érzést is fognak meríteni.

Ennek a becses, nagy időkre szóló munkálatnak, mint ilyennek, megvan a maga története.

A magyar nyelvet és népnevelést Zempléri- vármegyében terjesztő egyesületnek S. a-Ujhelyben még az 1888. évi febr hó 17-én tartott közgyűlésén Dókus Gyula indítványozta, hogy az egyesület sorolja sürgős teendői közzé és vegye föl munkarendjébe a vármegyebeli idegen haíigzásü~'fiely2— ségnevek átmagyarositásának a kérdését is. Az indítványt Bihary Emil n.-polenai g. k. lelkész hazafias szép beszéddel támogatván, a közgyűlésnek akkori e nöke. Andrássy Tivadar gf., lelkes éljen-ek közt mondotta ki a határozatot, hogy t. i a közgvülés az indítványt meleg ügyszeretettel magáévá teszi. Ugyanakkor Fejes István, egyesületi második alelnök, Bihary Emil és Dókus Gyula, egyesületi tagok megbizattak, hogy a részletes konkrét javaslatot kidolgozván, további eljárás végett az egyesület választmányához majdan juttassák el.

A javaslat kidolgozására hivatott bizottság a »divide et vinces« elve szerint nagy munkáját két részre osztotta, s az első biralat jogát a bizottság elnökére ruházta.

Dókus Gyula a s.-a. újhelyi, bodrogközi, gál- szécsi, n.-mihályi, varannai. tokaji és szerencsi járások területén lévő község-nevek revideálását vállalta magára, — Bihary Emil, munkatársa, pedig a szinnai, homonnai és sztropkai járásokban találtató község-neveket tette az átmagyarositás érdekéből tüzetes tanulmány tárgyává.

Bihary E. nagyterjedelmü, etnográfiai szempontból ítélve is igen becses és teljesen kész mun kálatát 1888. évi junius hó 19-én már postára adta; Dókus Gy pedig a s a.-ujhelyi, gálszécsi, n.-mihályi és varannai járásokban idegen hangzásúiknak talált község-neveket a javasolt uj nevekkel együtt jegyzékbe foglalván, munkálatát 1889 évi dec. hó 10-én a bizottság elnökéhez eljuttatta, — Már itten megjegyezzük, hogy a bodrogközi, a szerencsi és tokaji járások helységnevei, minthogy azok vagy teljesen magyar, vagy legalább is magyaros hangzásuak, a bizottsági munkálat keretéből kihagyattak. Fejes István, bizottsági elnök, gondosan átnézvén a hozzá érkezett mindkét rendbeli munkálatot: a mukatársai által javasolt község-névtől egyben másban eltérő véleményének rövid szél-jegyzés formájában adott kifejezést.

így s ily állapotban került 1890. évi jun. hó

10-ik napján a bizottsági munkálat a magyar nyelvet s népnevelést terjesztő egyesület asztalára; onnan a Zemplén szerkesztőségéhez avval a kívánsággal, hogy mielőtt a konkrét javaslat előleges tájékoztatás, de egyszersmind nyilvános eszmecsere fölkéltése végett is a Zemplén hasábjain közzététetnék: főmunkatársunk megfelelő bevezetéssel lássa el.

Mostanáig a melözhetetlen egyébb közlendőkkel együtt járt tehnikai okok hátráltatták e sorok íróját, hogy reá nézve megtisztelő feladatát