Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1891-01-04 / 1. szám
előbb teljesíthesse. De most már munkához foghatott s a közérdekű ügyre eleve is felkéri a t. olvasó közönségnek szives figyelmét. Értesítés. A s.-a.-ujhelyi polgári olvasókör tagjai érte- sitíetnek, hogy a kör évi közgyűlése f. hó i8-án, azaz vasárnap, d. u. 2 órakor az olvasókör helyiségében meg fog tartatni. Tárgysorozat: 1. Titkári jelentés a lefolyt évről. 2. A számvizsgáló bizottság jelentése a pénztár állásáról. 3. A tisztikarnak 3 évi tartamra való megválasztása. 4. Esetleg teendő indítványok. Kelt a választmánynak 1890. évi dec. 30-án tartott ülése határozatából. Margital József dr., Kende Antal, elnök. jegyző. CSARNOK, Újévi hangulat. Száll az idő sebes szárnyon. Útja végét megtalálnom Engem is visz bűvös álom Szekerén a vágy. Paripáim egye futnak, Vége még sincs a nagy útnak ; Hívhat rózsa-ágy : A tűnő perc pihenni se hágy. Bércre, völgybe, — rajta ! föl, le 1 Suhan a táj tündökölve, S visszatér uj képet öltve . . . Hunyhatom szemem : Benne élek a varázsban ; S bár ezentúl sohse lássam, Jön a táj velem Itt a rajza méla lelkemen. Láthatatlan végtelenbe Mindhiába néz az elme — Hátha tán uj nyomra lelne ? Nem talál soha 1 Hol virulnak örök rózsák : Durva kézzel a valóság Föl nem ér oda, — De fölér az eszme mámora. Jobb tehát a gondolatnak Paripái hadd ragadnak 1 A valórul álmom ad csak Képet igazán : Szekeremről nem kelek fel — S napot érzek hunyt szemekkel, Nincsen éjszakám ; Repülök a büszke cél után. Megvan 1 . . Ott leng már elébem I A magasban és a mélyben. Fogy idő, tér, — látom, érzem : Ott a végtelen I Millió év percbe törpül, Arany küllő tovagördül Völgyön és hegyen, — A titokba pillant szellemem. Csak mikor te, uj esztendő Vagy pályámat megzökkentő Akkor ébred a merengő : Óh mily zökkenés 1 Képzelet volt . . . nem repültem, Mozdulatlan helyen ültem . . . Éj van ... a merész Vágy előtt nincs egy parányi rés. Jönnek évek, tűnnek évek: Semmit, semmit el nem érek 1 Tétovázva áll a lélek A homály előtt : A megoldást nem találom; Meddig való ? . . honnan álom ? Sejtem az erőt — S gyarlóságom pókfonálra szőtt 1 l álltam, ott vagyok i Ilem haladva, csak forogva, ( fc őrs motolla Bátszi: k csak ve Körbe, körbe száll az eszme S meg se moccan, leszögezve, Bűvös szekerem : Az örök ma, az örök jelen. dnyáziszky §yala. A „boldog újév.“ Irta: Szabó Kálmán. Mikor a vidékről Budapestre tettem át lakásomat, fogalmam sem volt a koldulásnak arról a modern, igazán szégyenletes módjáról, mely újévi gratuláció név alatt ismeretes. Ezt is, mint sok mást, legelőször itt tapasztaltam. A falun ilyesmi nem történik. A paraszt, ha olyan szegény is mint a templom egere, a pénzszerzésnek erre az ocsmány módjára, hála az istennek, még nem vetemedett. Ennek csak a fővárosban van igazi talaja, hol . . ., de hagyjuk el ezt a bölcseleti tért, mert én mindenáron arra törekszem, hogy közleményem igénytelensége mellett is, mindenkinek tessék, Nevessen rajta boldog és boldogtalan, ne pedig szomor- kodjék. Az okoskodás helyett azért csak egyszerűen elbeszélem, hogy mi történt velem buda pesti életemnek első újévi reggelén s következő napjain Előre bocsátom, hogy az említett évet megelőzőleg Szilveszter-estéjén voltam. Utólag pedig megjegyzem, hogy bizony becsutorázott fővel ballagtam én haza felé. Ezt ugyan én nem tudom, de mások mondják. És én ennek az aljas rágalomnak hitelt is adok, mivel reggel, hogy aktuális kifejezéssel éljek, szervezetem a bor-injekció következtében szerfölött reagált: gyomrom pokoli hőségben égett, fejem irtózatosan fájt, s a káposztát, pájslit és más ijesztő savanyúságokat mohó egye- petyével faltam. Mi sem természetesebb tehát, hogy az újév reggelének nyolc órája még az ágyban talált. Ott nagy lelki furdalással épen glédába állitgatám a Szilveszter esti reminiscenciákat. a mi (zárjelben legyen mondva) minden erőlködésem mellett sem sikerült, midőn ajtómon gyönge kopogtatást hallok. — Leheti Beállít egy szurtos, kötényes gyerek, a csiriz, suviksz és bagaria kellemes illatától kisérve. A kölyök minden engedelem kérés nélkül szónoki poziturába vágja magát, a nagyobb hatás kedvéért kiteszi jobb lábát és torkát irgalmatlanul reszeli, mire, első szónoki beszéde a boldog újévet kívánok ! — gyors tempóban kiugrík a száján. A cipők és kalucsnik érdemes szállítójával lévén szembe, nolle-velle ki kelle szurkolnom számára a konvencionális egy forintot. Örömében rögtön ment kifele, a mikor is sikerült neki a házi asszonyom számára újévi ajándékul megrendelt tányérokra lépni s azokat izzé-porrá törni. Dühömben alig hogy felöltözködöm, beállít egy szobacicus Hogy milyen névre hallgatott, nem tudom, de emlékszem szép fitos orrára a — Busalkából. Arca most még pikánsabban mosoly gott, mint máskor. Felette kedves jószág a kicsi, azért kacsójába nyomtam egy ötöst, mire sokatmondó némasággal távozott. Ezután a drága látogatás után ismét nyílik az ajtó és megint egy némber lép be, De ennek karcsúsága és bája már háj-köpenybe vala vonva, egyenlővé tevén ő kofaságát tetőtől talpig. A lépcsők mászásától még most is oly veszettül szuszog, mint egy repedt kovács fújtató. Az újévi kívánatból csak az első szót volt képes kiszorítani a mondat többi része fokhagymás kofái szellőben olvadt föl. Mivel gyümölcsöt szokott nekem hozni: adtam a nagy parublik lakójának is egy gyönge kékhasut. Már veszem fel a kabátom, hogy a sok jó kívánságok elől elszeleljek midőn egy újkori Merkur, egy bérszolga ömlik be. Különbözik a többitől abban, hogy neki nemcsak a sapkája, hanem az arca is utánozhatatlan cinóberben ragyog. Bölcseleti iránya a legvastagabb matériálizmus, amit tokás pofája is mutat. Egész életében arra leske- lődik, hogy hol lehessen jó ételt és italt kapni. A Sváb -korcsmában páiinkázik, a Rieglerben bort iszik, a Bányaiban sörözik. Egy szóval olyan futó- ur, kinek minden ételére és italára speciális helyisége van. Mindamellett a koldulást tisztességesnek tartja, a mennyiben nő tőle a has és piroslik tőle az orr. Szerelmi dolgokban titkos tanácsosom és küldöncöm: mosdatlan kövér markába ugrasztottam tehát két egyest. És ez a processzió igy tartott nyolc órától kezdve egész tizenkettőig. Mikorára ebédre kellett mennem, a zsebemben nem volt már egy árva hatos sem. És most lássuk, hogy a sok újévi gratuláció mozdított e valamint boldogságom szekerén ?Épen- séggel nem, sőt egyenesen veszedelmet hozott reám. Mindjárt újév másodnapján szerencsétlenség ért. Egy jó ösmerősöm t. i. az örök városnak vévén utiát. e?v kis nihenőre hr>77ám le hpt-pt-f-. Hogy mennyi kiad ist és kellemetlenséget zúdított ez a nem mondom, hogv varatlan szerencse árva fejemre, ezt csak azok tudják, kik megrázták már a paradicsomi almafá*'. Ez egy. - Újév harmadnapján pedig egy kellemetlen scéna miatt a kávéházból kidobták a kabátomat. Még szerei én is benne voltam, mert különben az e a fentisztelt ruhadarab nélkül kellett ve deregnem. Az év következő napjaibai rajtam mindég valami baleset, melye szuszra rendre el nem számíthatok. De temet, mely becsületemet is érzékenyt bűnnek tartanék itt e díszes helyen mondani. Egy Ízben egy előttem ismeretlen berrel háltam *az két kék bakokhoU cin lónak egyik szobájában, a mi e szállói a dolog minden szokatlansága mellett is ritka jelenség. Lefekvésem előtt nem \ értékes aranyórámat mellényemből, han együtt helyezőm a székre. Gondoltam b j| y csak nagyobb biztosságban lesz, minth j-li szekrényen egymaga fog heverészni. É sül ki ebből a túlságos Deák-ferenci ovatos<||| ó Az, hogy órám mindezek dacára távol )b jektummá hütlenedett. Ezt az abszenciát ég gel a kávéházban vettem észre. Rögtön ca cm a rendőrségre bepanaszolni kamarásoma 1 na gyobb bámulatomra már ott találtam az pottyant gazembert. Egy széken ült a ragé „ nagymestere. Megjelenésemre fölkelt ül i ről s rám mutatva, szemtelenül ezeket ír. né inspekciós tisztnek: Épen itt van az az Én nem tudtam mire vélni az imc t eg- jegyzést, s csak azután mikor egy rendőrt |vi- selö kabátom kikutatásához fogott, sejtette vádolva vagyok. És tessék bámulni, egy waterburi órát húzott ki a zsebemből, j■■) tulajdonát. A patentírozott gazember az é órámat ellopta, s a maga hitvány óráját > i t :’i kabátom zsebébe. S aztán rókaravaszság; előzvén az eseményeket, a rendőrségre uc es nagy hamisan felvevő a vádló szerepét. A tárgyi és alanyi tényálladék mer 1. állapítva, szépségesen besétáltattak a dut /iba, Ekkép becsületem is, száz forintos aranyóra , is odaveszett. Ezt hozta nekem krisztkindlib - a sok ,boldog uj év‘. Azért félek én azóta az újévi kívánságé tói. 'J»e én sem mondok ezután senkinek boldog újévet. HUMOR. Szokásos udvariasság. — Bemutatom önnek húgomat, aki ni- nappal ezelőtt vesztette el férjét. — Igen örvendek ! Kaszárnyában. Generális: No, fiam, meg vagy-e eh ■ menázsival ? Baka : Igenis, meg. Generális : És igazságosan osztják ki Nincs olyan senki, aki náladnál nagyobb kapna ? Baka : Nincs, generális úr, mert mir egyforma kis porciót kapunk. (Mátyás P r Szonyomozat. Fogház — száj. — Elkeresztelés zu es bor. — Ülnök = kotlós tyúk. — Bujtár - itú. — Firhang — kvartett. — Lé hütő = jég. lék — kopaszság. — Csapágy — dere ülő — kocsis. Műfordítások. Tot semper = Tót zember. Solvet saeclum in favilla = Favilláv nz a székelyt. Pertinaci non est mundus = Perti nincs szája. Sustulit Romáé = Disznót vitt Rómó Manet alta mente repostum = Maró mentére posztó. Osztozás. Anya : Nesze, Lajoskám, itt van ez új mákos kalács neked, meg az Iluskának, o :c ■ e.v vele úgy, mint jó testvérhez illik. Lajos: Hogy kell azt úgy megosztai vés anyám ? Anya : Hát úgy, kis fiam, hogy akiv ráosztjuk, annak adjuk a nagyobbik darabo Lajos (a mákos kalácsot od’adja egész kának): Nesze, Iluska, oszd el te! Katedrái bölcseség. — A múlton okulni, a jelent felhas: jövőt pedig élvezni kell. — Aki az életét megunta, annak >ob . ha nem születik. A bélgiliszta földrajzi elterjedése a bél és a vak bél között van. — A halandók nem élnek örökké. OORTDOLATOK. A vérszegény nők nem azért járnak ■ örnest korcsolyázni, hogy edződjenek, hanem t art ott egészséges piros-arcuakn:,- ’ .azanak,
