Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1891-06-14 / 24. szám
Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) Sátoralja-Ujhely, 1891. junius 14 24- sz. Huszonkettedik évfolyam. HIRDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó nt&n 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden D centiméter után S kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtaiik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. ELŐFIZETÉS il. Egész évre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levetek csak ismert kezektől fO' gadtatnak el. Xózlratoi nem adatna vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyilttérben minden gar- mondsor dijja 30 kr. Szó. Hírlap. (Két cikk.) I. Az írás harmadik bekezdő versében igy szól: .akkor monda az isten: légyen világosság!* Mintha csak sejtetni kívánná velünk a könyvek könyvének Írója, hogy a kimondott szó j elentösége s a világosság eszméje már az emberi civilizáció bölcsőjénél is az volt, amivé lett ezredévek hosszú során keresztül. A szó megy a világosság előtt! Kijelöli az ösvényt, kimutatja az irányt, meghatározza a módokat, hat a szivre, le- fegyverezi az észt, vérrel áztatja be a világot, dekomponál és konszolidál államokat, beszél a fohászkodásban teremtöjével, szét- hangzik ajkáról az isten-embernek, ki csak szólt, de le nem irt egy betűt sem, hanem azért szavai újjá alkották a teremtett embert — — s úgy tetszik, hogy e szavak még mostan is rezgenek keblünk mélyében, még mostan is, mikor már kétezer évvel ezelőtt elhangzottak! Innen a kimondott szónak hatalma. — ^,Igy lehet megérteni a „vox populi —vox dei* ,a nép szava — isten szava* igazságát. Soha semmi által, a világ egy korszakában sem mutatott fel az ember oly eredményeket, mint a szó által, és soha semmi sem volt inkább annyi jónak-rosznak kútfeje, mint az artikulált emberi hang. A szofisták finom, ravasz szónoklatai nem formálták-e át a vallás és erkölcs virág-ágyát a demoralizáció fertőjévé? Nem méltányoljuk-e a nagy görög bölcsnek ellenük kifejtett működését, a mint szónoki csíny,-szónoki figurák nélkül, csupán az egyszerű szónak keresetlenségével, a puszta szónak mint a tiszta ész tolmácsolójának nemes hatalmával cáfolja őket ? Volt e valami , hathatósabb az athéni polgárra a filippikák- nál, vagy a .pro domo* tartott beszédnél, — és a ,romanus cívis*-re a cicerói szónoklatoknál? Ki vitt nemesebb küzdelmet a honszeretet, a szabadság és a vallás kultusza mellett a prófétáknál ? Nem marad-é fenn örökre, mint tüneményszerü jelenség, azon eredmény, mit Orléans falai alatt elért az a bizonyos leány, kezében liliomos zászlóval, ajkin az ihlet szavával ? Nem vezették-e át az uj nyomokba az emberi fejlődést vallási, erkölcsi, szociális, sőt politikai téren is a reformátorok szavai? Nem vésödött-e be emlékezetünkbe mélyen az inkvizíció előtt térdeplő Galilei suttogása* __ és mégis mozog*, — holott hány és hány nagy tettekről, hány és hány tudós könyvekről úgy el feledkezénk, mintha soha sem hallottuk volna azokat? Nem rezzent-e meg néha egy ország, lél Európa, vagy néha a fél világrész, midőn Mirabeau, vagy III. György státus-férfiúi, (pl. az ifjabb Pitt a rabszolgakereskedés ügyében,) a lélek-fönség erejével szállottak sikra hazájuk s az emberi humanizmus érdekében ? És igy tovább a véghetetlen s felso- rolhatatlan láncolatban Deák Ferencig, minden öltőbeli korban találkozunk az emberi artikulált hangnak azon sajátságos attribútumával, mely az egyszerű ember ajkairól, mint buborék kelve-mulva, a iánglelkek száján, mint az élő emberek összes gondolkodásmódjának, világnézetének és szellem felfogásának nyilatkozataként szól. Amit ki nem tudnak fejezni az ezerek, a mit csak éreznek, mint lelkűk homályos képzetét, az a sejtelem, az a képzet a dolgok lényegéről, mind felszínre jön s megvilágosul az egyes, a géniusz ajakán a .clairvoyant* határozottságával, csalhatatlanságával s egye temlegességével. S épen azért lesz akkor hatalom a szó, erősebb a szuronynál, mert ezereknek s minden gondolkodó és érző embernek tolmácsolójaként jelentkezvén, belopja magát az észbe az érzelembe, s könnyen hódit ott az igazság s a vonzódás örök törvényével. így lészen a szó az emberi előrefejlődés- nek, a civilizációnak emeltyűjévé! S fejlődés csak ott lehet, hol a szónak fontossága is el van ismerve. Az ausztráliai ős vadlakók között, p. o. a surrinami, a dam- mara törzsek között, kiknek nyelve annyira szegény, hogy a számnevekben négyig olvasnak, a mi azon túl van »sok*-kal jelölik , természetesen nem lehet szó sem jogról, sem társadalomról, sem civilizációról. A nagy eszmék, nagy elvek, mik a világot annyi keresztségen vitték keresztül, s az embert oda potentirozták, hogy erkölcsi, anyagi, szellemi tekintetben a mai színvonalra eljuthatott, mind a szónak, az emberi lélek ezen legtökéletesebb orgánumának eredményei; s a mily arányban művelődik valamely népnek nyelve, oly arányban művelődik maga a nép is egyéb kulturális tekintetekben. Ott fognak előállani a lángelmék, kiknek szavai száz és száz tetteknek lesznek szülőanyáivá, mik egy-egy félszázaddal lökik előre a tökéletesülést. így jutunk el aztán a modern kulturális fejlődésnek azon stádiumához, a hol a szó mind jobban-jobban szerepelvén, de kénytelen is lévén ieszorulni a s rostrum *- ról, — valamint a lélek tolmácsa a szó, úgy lesz az élőszónak is szurrogátuma a hírlap. A hírlap nem valami régi intézmény. Ha eltekintünk azon bizonytalan hitelű adattól, mely szerint legrégibb a pekingi hivatalos lap volna, s az állítólagos strassburgi Carolus hírlapírótól, vagy a Párisban alapított első lapról datálnók keletkezését: még háromszáz évesnek sem mondhatnék. T A * 0 A, A, filloxera fortunata.*) (Sz. Gy. dr. látogatök-könyvébe szénkénegezi: Ö. k. (1.) Jelige: Sors bona nihil aliud. Kapi-tetőn állok, alattam ős Tállya, Híveinek fogytát a pap alig állja. Ha ily rohamosan hivek száma apad : Már csakugyan maga harangozik a pap. Borkincses Hegyalja szörnyen elpusztultál Szüret után olyan üres a kásás tál. Fagyos zúzos télen lombtalan fa lettél Venyigéden véknyan fakadozik levél. A merre a szem lát: csak kopár parlagok, Letarolt hegyeken szomorún ballagok. Messze távol Szerencs, túl végtelen síkság; Itt a fillokszerát ott a sáskát irtják. Szelíd vö'gyben Golop: ősz báró Vay-val Sokáig törődjék ország bajaival. Kilencven év terhe nyomja roskadt vállát, Honfi bú, gond, öröm, váltakozva szállják 11 Golop felett Monok: Kossuth szülőföldje Hamvait honi föld sokáig ne födje. A hontalan aggnak, ha velünk nem élhet, A haza szivében legyen örök-élet I ! A Gyula telep-zn sok hangya nép nyüzsög Mintha talpuk alatt égne parázs üszők. Egy csapat kosárral, csákánynyal a másik Anyja ölén fia majszol s nagyot ásít. Rigolirozás foly, liktorokat ásnak A főidből kiemelt tenger-kőrakásnak. Elpusztult Karthágó, Ninive romjait Könyben úszó szemmel nyilván láthatod itt. Az tudja, ki látja: mennyi baj, küzdelem Mig e »kövön-kőföld* : újra szőlőt terem. Hajdan itt a gazda aranyakban dúskált Szőlők neve mondja: a Nagyhasznos, Dukát. A Bátorka, Görbe, majd a csúcsos Kapi... Ezek nektárjától: nem vicc spiccet kapni. Szerencsés a gazda akármibe is fog Mint a parancsolat: úgy megy minden dolog. Nem vet, mégis arat, és ahol más elül, Kezében gereblye, a kapanyél elsül. Nála a hegytetőn forrás fakad kőbe, Botjával ha céloz: a vad meg van lőve, Százat teszek tízre : ha kalapos lenne A szegény embernek ezer feje nőne. Ellopott malaca megkerült kövéren, Milliárd csillagnál több falán az érem. S világ kezdetétől valamennyi Oda Nem ellett annyi pénzt, mint nála a szóda. Soknak kenyeret ád, a Hegyalja áldja Aranybánya legyen neki a bor-ága. Szobrot emelnek majd, megkövezik, lehet, Krisztus is keresztfán szenvedett eleget. (Kapi-tető junius 4.) Reggeli séta júniusban. — A ^Zemplén* eredeti tárcája. — Három-négy ökölütés a falon és az egyik álmos barátom talpon van. Apróra felejtett szemmel pislog bele a júniusi hüs reggelbe a másikkal együtt, akit azalatt a cseléddel zavartattam tel. Abrázatjukon rajta ül a félbeszakított álom, meg olyasvalami, mintha sokalnák a feldicsért reggeli bübájakért cserébe adott art. Mert hát »jó nekünk (behunyt) szemünkkel nézni a reggeli napot« — mondja a bölcs. Hanem az álmos durcásságot csakhamar tovaüzi a júniusi napfény, szakadozott mondatokban tör ki az első elismerés a szép idő felett, amely nemrég szemünk láttába bontotta ki a Kazinczy-utca hársfáinak apró rügyeit haragos zöld levelekké. És megyünk élvezni a mi gazdagságunkat. Van nekünk ugyanis egy akkora parkunk, minővel kevés ember dicsekedhetik. Az egész újhelyi hegység 1 Igenis, — kibecsültük a várost erdejéből. Nekünk virit abban az első kikirics ; nekünk fakad az első lomb; mienk benne a harmatos reggel összes gyönyörűsége ; a fülemülék nekünk dalolják el szerelmes szivük örömét, buját a fészek fölött, a melyet szemünk láttára bútoroznak be; a méla kakukszó bennünket biztat hosszú élettel; mi gyönyörködünk a Sátor és Hajagos ormairól látható panorámákban ; az első szamóca és málna pirosra érett balzsamos bogyóját mi szakítjuk le; nekünk fecsegi el a völgy patakja lassú csobogással a mélységes erdők rejtelmes álmát; bennünket kinál a hegyi forrás kristály- csöppjeivel; no meg imitt-amott bennünket csip Borsodmegyei Lapok <,c-ból vettük át. Szerk. Mai számunkhoz fél ív mollóklot van csatolva.
