Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1891-06-14 / 24. szám

Természetes dolog; hisz a betiinyomás sem régi, habár ez nem épen abszolút fel­tétele is a hiriapirásnak, mert kézirat által szintén szerkeszthető hírlap, a hogyan azt a XVIII. század végén megkisérlették az angoloknál, vagy nálunk a 30-as években próbálta Kossuth, vagy ahogyan szokásban van India benszülötteinél még ma is. Ezen alig háromszázados intézmény nőtte ki tehát magát azzá a nagy hata­lommá, mely hivatva lett az élőszó helyet­tesítése, illetőleg terjesztése által korunk­ban oly domináló szerepet játszani. Maculay említi, hogy az 1680-ik év körüli angol lapok egyike sem volt egy kis levélnél nagyobb, s hogy p. o. a »Lon­don Gazette« mennyire érdektelen, száraz, semmitérö tartalommal jelent meg, kitet szik egyebek közt abból, hogy több súlyt fektetett két tisztes személy között történt nagy kakas-viadalra, vagy egy elveszett ku­tyáért való jutalom hirdetésére, mint a XVII. század összes parlamenti vitáira. S ime! pár száz év múltával hírlapjaink a kor foglalatjai lőnek, a nap eseményeinek, a világhistóriának percmutatói, a nemzetek szellemi értékének cimképei, mig az ezeket védő sajtószabadság ma már a kultur-álla- mok közszabadságának egyik kardinális in­tézménye. Vármegyei ügyek. A közigazgatási bizottság holnap d. e. főis­pán Öméltósága elnöklete alatt d. e. 9-kor ülést tart. — Ugyanaznap d. u. 2 ’/a órakor a gyámügyi felebbviteli küldöttség is ülésezik. Az útadó kivetése vármegyeszerte megtör­tént. A községi-, illetve körjegyzőket a nagysza­bású munkálatnál alapul szolgált összeírások pontos egybeállításáért elösmerés illeti; mert a reklamá­ciók oly csekély számban érkeztek be, hogy azokat a felszólamlási bizottság már legközelebb megtar­tandó ülésén pár órányi fáradsággal elintézi. A községi jegyző-jelöltek megvizsgálására kirendelt vármegyei küldöttség folyó hó 20-án és a következő napokon szigorlatot tart. Új jegyzők. A s.-a.-újhelyvidéki körjegyzőség­ben Csernyiczky János, — Monok nagyközségben ifj. Bodolay József, — a bekecsi körjegyzőségben Román Lajos okleveles jegyzőket választották meg. A jó szivekhez! Mádon, f. hó 3-án, óriási felhőszakadás volt. Délután 2 óra tájban elkezdett az isszonyu zápor esni és jéggel vegyest folyton esett egész 5 óráig. A hegyekből az összegyűlt víz több ölnyi ma­gasságban eleinte csak a patak medrében folyt. meg a csaná! s kerget meg a lódarázs, mert hi­szen nincsen rózsa tövis nélkül, s aztán meg az erdők poéziséhez tartoznak azok is. Külömben kijelentjük, hogy a város miattunk ezután is zsebre vághatja az ölfa árát, tulajdonjogát csakis ennyi­ben respektáljuk. Ha nem tetszik nékie, pöröijön be minket, punktum. Amig a Zsólyomka házikói egymás után el nem maradoznak, egyhangú a mulatság. A ka­paszkodó különben is igénybe veszi a még lomha izmokat, s annak konstatálásán kívül, hogy a há­zikók helyét csákánynyal kellett elokkupálni a Kopasz-hegytől, meg hogy a kőbánya felé baktató sovány gebék nem jól választották meg gazdáju­kat, — végül hogy a völgyben épült meg a hegy­oldalba vájt hajlékokb n lakozó felebarátaink felhő- szakadás esetén könnyen ürgék sorsára juthatnak — nincs alkalmas téma. Hanem amint a zsólyomkai pincék fölötti magaslatot vontatott lépteinkkel leküzdjük, kívül vagyunk a siralom völgyén, nyájasan int felénk a virág pompájában ékeskedő völgy ; felhangzik a madár-koncert; érezzük az üde lombozat aro- matikus emanációit; kezdünk otthon lenni. A csacsogó patakcsa partján észrevétlenül emelke dünk mindig magasabbra, jobbra virágzó gyü­mölcsösök sűrűjében egy egy nyaralónak beillő borház tűnik szemünkbe, a hegyoldalon — talán utólszor! Munkások serénykednek az Isten osto­rával küzködő szőlősorok között. A Magashegy eleven zöld bársonyából a sárga rigó tilinkószerü füttye hangzik felénk ; a közelben méhzümmögés, bogárdongás, tücsökcirpelés elegyedik a lágyan fujdogáló szellő zizegésébe. Felséges hangvegyü- let, amelyet égi kottára játszanak le az erdők utánozhatatlan muzsikusai, Kezdetben a patak mellett lévő kerítéseket, kő­falakat, hidakat házvégeket sodorta magával, mig a patak medre sem bírván a rengeteg víztömeget, elöntötte a szomszéd utcákat, házakat, udvarokat, kerteket, magával ragadván mázsás köveket és gerendákat,' borházakból borral teli hordókat, a a házakból bútorokat. Végre az idén meglehetős termést ígérő földekre tört, s ott is mindent meg­semmisített. A kár hivatalos fölvétel alapján a községben és a határban hozzátevőleg 30 ezer ft. A nem rég pusztított tűzvészből alig magá­hoz tért, a filoxerától úgyis a Tokaj-Hegyalján legjobban sújtott város közönsége midőn ez újabb csapás az amugyis Amerikába vándorolni készülő népesége minden terményét a földeken elpusztította, és a házukban ölnyi nagy viz az összes élelmi szert és bútorokat tönkre tette, s igy a végső nyomornak néz eléje, mivel a viz árkolásai a par­tos földeken évtizeden alig helyrehozható káro­kat okoztak. Fölkérjük ez utón vármegyénk nemesen érző és adakozó lakosait, hogy az egykor hires Tokaj- Hegyalja középpontját képező Mád várost és annak amúgy is végső nyomorba jutott lakosságát ke­gyes adakozásával a végpusztulástól mentse meg és kegyes adományait mielőbb a segítséget gyűjtő bizottsághoz szíveskedjék elküldeni. Tisztelettel vagyunk Mádon, 1891, jun. 6. Illósházi Endre, Török Levente, városi jegyző. városi biró. Hírek a nagyvilágból. Ferdinánd, bolgár fejedelem a fürdő haszná lata végett Karlsbádba érkezett. Törökország fegyverkezik, s evégből tárgya­lásokat folytat Kruppal nagyobb mennyiségű ágyú- és lőszerkészlet szállítását illetőleg. Caprivi német birodalmi kancellár lemondá­sának a hírét rebesgetik. A Figaro írja, hogy Caprivi távozása esetén Vilmos császár választása Waldersee grófra esik. Hírek az országból. Uj főispánok. Őfelsége a király Apor Gábor bárót, Háromszék vármegye alispánját, Nagy-Kü küllő vármegye főispánjává, — Bethlen Pál grófot pedig Besztercze-Naszód vármegye főispánjává nevezte ki. Az országgyűlés képviselőházában a várme gyék államosítása fölött megindult általános vita óriási arányokat »cjjtött. Az obstrukció tüzét Ká- rályi Gábor gróf és társai, kiket már elneveztek >m. kir. vulkán-mesterek*-nek napról-napra észre­vehetőbb erővel ébresztik. Hire jár, hogy a kor­mány az obstrukcióra klotürrel, vagyis a házsza­bályok szigorításával, afféle parlamenti szájkosárral, fog felelni, ha a függetlenségi párt obstrukcioná rius politikájával alább nem hagy. A klotür ha csakugyan fölvétetnék a házszabályokba, akkor az országgyűlést feloszlatják, s az aratási időszak elmúltával új választás alapján fog a képviselőház megalakulni. Ferenc Ferdinánd főherceg már fölkelt ágyá­ból s egészsége néhány nap alatt helyre áll egészen. Mikor aztán az általunk »kikirics domb«-nak elkereszfelt meredek kígyózó ösvényén a Magas­hegy és a Hajagos aljába érünk, élőnkbe tárul a mélységes sötét erdő A napsugár aranyeső permetegjeként szűrő­dik át a tölgy és bükk sürü lombjai között, az erdők mélye rejtelmes félhomályba bnrkolódzik, andalító csönd mindenfelé, melyet csak néha sza­kit meg a távolból elmosódó melankolikus kakuk- szó s egy hegyi jalucska imára hivó vékony hangú harangja is. Es ha idáig küzködtünk fel­felé, most élvezzük az édes pihenést. Hiába ! Fá­radság nélkül nem adnak semmit ; rekte : fáradság nélkül nincs öröm ! Egy pillantást vetünk a mo rajló városra és a Bodrogköz síkjára, amely óriási élő térkép gyanánt tárul élőnkbe. Amott, Borsi mellett, a reggeli párázatból, mintha óriási száz­lábú bogár közelednék egy zsombék, — a pálya­ház felé. Serényen szedi maga alá keréklábait, az őrházon túl hosszú fehér gőz szalagot bocsájt s lassított tempóban halad célja felé. Mi pedig belépünk a sűrűbe. Isten veled Ujhely háromnegyed órára I A szőnyegnél puhább és rugalmasabb levél-törmeléken pompás séta esik. A keskeny gyalogösvényen »Gänse-Marsch*- ban kezdjük meg, mikor a Hajagos-1, mikor a Magas-hegy-et, olykor pedig lebocsájtkozunk a rigórfüttytől hangos Bodnár-völgy mélyébe. Minél beljebb hatolunk, annál csöndesebb minden kö­rültünk, Az éneklő madarak kerülik az erdők sű­rűjét. Szegénykék ott tanyáznak, ahol embernyo­mot éreznek, ahol az emberi kéz működése látható, hacsak egy irtásban is. Mintha feltett szándékuk volna az embert gyönyörködtetni pi ciny szerelmes szivük ömlengéseivel; pedig vajmi gyakran csak az iskolakerülő fiú munkáját köny­Andrássy Géza grófot a rozsnyói kerületben, édes atyja néh. Andrássy Manó gróf helyébe, egy­hangúlag országgyűlési képviselővé választották. Különfélék. (Személyi hírek.) Molnár István főispán Ömél­tósága tegnapelőtt este a gyorsvonattal Buda­pestről székhelyére érkezett. — Éltető Elek, kir. kereskedelemügyi ministeri osztálytanácsos, f. hó 11-én Ujhelybe érkezett, másnap M. Laborczra utazott a palotai ut műszaki tanulmányozása végett. (Örömet hirdetünk !) Amit oly régóta óhajtva óhajtottunk, rövid időn teljesedésbe megyen. Örü­lünk, hogy mi lehetünk az elsők, kik a nagy kö­zönséget meglephetjük, kedveskedésül s mintegy kárpótlásul a hosszas várakozásért. A legjobb forrásból vett értesülés alapján jelenthetjük, hogy a helybeli nagy gimnáziumnak főgimnáziámmá leendő emelése ügyében Csáky Albin gí. minister ur őnagyméltósága e napokban véglegesen hatá­rozott. Főispánunk Öméltósága, ugyanis, legutóbbi budapesti útja alkalmával kijárta, hogy a VII. osz­tály mir a jövő, vagyis i8gijy2. tanévben, szept. elején, megnyittassék s ezt követőleg az 1892/93. iskolai évben a csonka gimnázium a VIII. osz- tálylyal betetőzhessék. Minthogy az idő már előrehaladt, arra, hogy a gimnáziumi épület uj szárnynyal megtoldassék, ebben az évben gon­dolni sem lehet. Óméltósága nemcsak a kultusz- ministériumban, hol az osztály már serényen dolgozik a kérdés részleteinek precizirozásán, se­gítette elő szerencsésen ezt az ügyet, hanem si­keresen tárgyalt a piarista-rend főnőkével, fötisz- telendő Kalmár Endre őnagyságával is, ki a leg­határozottabban megígérte, hogy a VII. osztály számára kivántató piaristákról gondoskodni fog. A VII. osztály tantermét ideiglenesen a rendilázban helyezik el, s a definitiv intézkedésekig a pia risták és világi tanárok, mint jelenleg, úgy az 1891/92, tanévben is, együttesen fognak az ifjúság oktatásáról gondoskodni. — Tegnap d. e. főispán Öméltóságánál e tárgyban érteke?íeF /íőífj" mely alkalomból folyólag a VII. osztály ideiglenes el­helyezése érdekében szükséges intézkedések megbe- széltettek.^ Midőn mindezeket az örvendetes dolgo­kat a legnagyobb örömmel hozzuk köztudomásra, a nagy közönség nevében tartozó és kedves kötelessé­günknek tudjuk, hogy mindazoknak, kik e kultu­rális intézet felállításán önzetlenül fáradoztak, fő­képpen pedig főispán Öméltóságának, ki a főgim­názium hajóját a »Scyllák és Charybdisek közt« átvezérelte, hálás köszönetünket nyilvánítsuk. (Iskolai ünnepség,) A koronázás évforduló­napját, jun. 8-át, iskolai ünnepséggel ülte meg a helybeli gimnázium ifjúsága. Reggel 1/a 9 órakor istentiszteleten vett részt a tanárkar vezetése alatt, mely ténykedés után mindannyian a VI. osztály termében vonultak, hol is a gimn. ének-kar rá­zendítette a Himnusz-1, melynek hatalmas akkordjai elhangoztával Hudra János, k. r. tanár, tartott a szent korona eredetéről, használatáról és jelen­tőségéről vonzó és érdekes felolvasást. Az ünnep­séget a Fel dalra hát kezdetű hazafias ének zárta be. (Az időjárásról.) E hét folyamán a szélső­ségek találkoztak. Kedden még kánikulai hőség (R, szerint 27 fokos meleg) volt, tegnap (8 fokos nyiti meg, aki nagy gonddal épített s ezer aggo­dalommal őrzött fészküket kutatja. Megzörren a bokor, ijedten röppen tova az anya madár, mohó kéz nyúl a fészek után, s egy tavasz édes áb­rándja, a szülői szív öröme, féltve őrzött kincse veszve van, a mamlasz rüpők, vagy a gombaszedö vén banya, buta örömmel viszi tova a pelyhes fiókokat, amelyek a világ legboldogtalanabb árvái lesznek. íme egy tragődia az idill bokrok között 1 A csöndes erdőben aztán olyan jóízűen ki­beszélheti magát az ember. Mindenkinek van már mondanivalója s az eszmetársulás játszi patakcsa- ként veti föl az ötlet vidám buborékjait. Gyakran emlékezünk a régiekről. Hogy is ne, mikor ez a vidék annyira teli van históriai nyomokkal. Keletre a kis Borsi. Üdvözlégy sza­badság Betlehemje 1 Hajdan úri várkastély, ma juhakol, s bizony ha az újhelyi turisták meg nem jelölik azt a szent helyet, kegyeletlenségünk miatt most is elfeledve lennének azok a komor falak, amelyek közt Rákóczi-nk napvilágot látott. Az a csonka kupalaku kopár hegy amott egykor büsz­kén emelte a felhők közé egy sasfészek tömör falait; ma törmelék és pusztulás minden, amit rajta találunk. A hegység tövében elterülő réten kígyózik a Retel patakja, amodébb Sárospatak körvonalai bontakoznak ki a ködpárázatból. A le­genda homályába tünede^rő honfoglalás és a tra­gikus véget ért utolsó magyar fejedelem emlékei­től megszentelt helyek, ahol most a reggeli gyorsvonat gözgépje dübörög, ott egy ezredév előtt szilaj paripák patkói alatt rengett a föld. Edzett, kemény lovas nép jőve országot foglalni, magát rettegetté tenni, hazát alapítani, és talán ebben az erdőségben is hangzott a Rákóczi buj- dosóinak bánatos éneke : >. . . hóval födi be a Folytatás a mellékleten) '

Next

/
Thumbnails
Contents