Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1891-05-31 / 22. szám
Sátoralja-Ujhely, 1891. május 31 22- sz. Huszonkettedik évfolyam. I ELŐFIZETÉS ÁS. Égése évre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentotlen levelek csak ismert kezektől ÍO' gadtatnak «1. Xóxiratoi nem adatna vissza. Egyes szám ára 20 kr. L nyilttórten minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HIRDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes sző ntán 1 kr. Azon/elül bélyeg 80 kr. Kiemelt áiszbettik s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter ntán 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtátik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. A vármegye közgyűléséről. Zemplén vármegye bizottsága úgynevezett tavaszi közgyűlését f. hó 25-én és 26-án tartotta főispán Öméltósága elnöklete mellett s a bizottsági tagok igen nagyszámú jelenlétében.! Főispán Öméltóságát, mikor a közgyűlés termébe lépett s elnöki székét elfoglalta, lelkesedett éljenzés köszöntötte, mit Öméltósága nyájas fej - bólintásokkal viszonzott. Mélyen megilletődve kezdett megnyitó beszédéhez. Mindenek előtt azt a nagy fájdalmat tolmácsolta, mely Zemplén vármegye közönségét Andrássy Manó gróf váratlan elhunytával érte. Mint e vármegye egykori főispánjának és a vmegyei gazdasági egyesület legutóbb volt elnökének, egyszersmind pedig a minden tekintetben mintaképül szolgáló hazafinak érdemeit méltatván, általános helyeslés közt indítványozta, hogy e vármegye közönsége az elhunytnak halhatatlan érdemeit jegyzőkönyvileg örökítse meg s mélyen érzett fájdalmáról a gyászoló özvegyet, úgyszintén az elhunyt grófnak jeles fiát, Andrássy Géza grófot, részvétnyilatkozattal éresitse Az administráció menetét birálv n, abban konkludált Öméltósága, hogy habár voltak is észlelhetők kisebb döccenők, az eredmény általában véve jó és megnyugtató. Az igen derék tisztikart szorgalom és megbízhatóság jellemzi. A vármegye közvagyonosodásának megóvása, biztosítása és előmozdítása érdekéből szervezett közgazdasági állandó bizottság, melynek működési prográmja ösmeretes, legutóbb tartott ülésezése a'kalmával albizottságokat alakított, hogy a közhasznú tevékenységnek egyes konkrét feladatait ilyformán külón-külön tanulmány tárgyává tévén, missiójában minél alaposabban s mennél gyorsabban járhasson el. Ezután pár szóval felem'itette Öméltósága, hogy az Andrássy Manó gróf elhunytával megüresedett elnöki székre a várm. gazdasági egyesület és a vármegyei közgadasági állandó bizottság céltudatos és hasznos együtt működésének lehetővé tétele érdekében, mint a közgazdasági állandó bizottság elnöke, indíttatva érezte magát egy Felhi vás kibocsátására (.Helyeslés) melyben gazdatársai- nak Andrássy Sándor grófot ajánlotta a gazdaT A* C A, Ung-megyei inváziónk. — A ^Zemplén* eredeti tárcája. — (Folytatás és vége.) Azok, a kik Schvechat-nál látták Andrássy Gyula grófot zászlóaljat vezényelni, meggyőződhettek arról, hogy »félelem az 0 szivében nem lakozott« és ha valamihez hozzá fogott, nem fontolgatta előre az azon vállalatai járó eshetőségeket. Neki. mint a Zemplén-megyei invázionális Szegény legény társulat elnökének, büszkesége követelte, hogy azon invázionális csapat, melynek ö Vay Károly gróffal élére állott, — bármily áron, ha kell életünk kockáztatásával is — reu- záljon, győzzön, zöldágra vergődjék. Oda szólt hozzám és Zóldyhez : »Jöjjenek velem a Horváth tanyájára.« És mi hárman (a harmadik társunk nevére már nem emlékezem) kérdezés nélkül követtük; és mig ő benn, a nagy és széles színben, a gulyás- hust főző terjedelmes kofákkal szóba állt, azalatt mi a párolgó üstökhöz férkezve »assa fetida«-l szórtunk üstjeikbe; csakhogy a bedobást nem a szin hátulsó, hanem mindjárt az első végén kezdvén, majd veszedelembe jutottunk, mert abban a percben a szinbejáratával a Horváth családhoz tartozó delnők megjelenvén, ezek minket kitámadtak, s úgy a főző kofák, mint a gulyáshusra éhes gyomorral várakozó bocskoros nemesség figyelmét eljárásunk iránt felébresztették. Mi türés-tagadá®, futottunk bizony mi legalább sági egyesület elnök jelöltjéül. Tette pedig ezt azért, hogy a választásnál az alkotmányosság elve, a közönségnek jól megfontolt ítélete és szabad akarata érvényesüljön. (Éljenzés.) Örvendetes meglepetésére szolgált a bizottságnak és harsány éljenzéssel adott kifejezést nagy örömének, mikor Öméltósága kijelentette, hogy a pusztulástól megszállott Hegyalja közgazdasági helyzetének oltalmazása végett a pénzügymi- nister őexiája által Zemplén-vármegyében létesíteni Ígért dohány- és szivargyárat, minden valószínűség szerint, S.-A. Ujhelyben fogják felépíteni. Ugyanis a feladat helyszíni tanulmányozására a pénzügyi kormányzat részéről kiküldött szakértő, mezőgazdasági helyzet úgyszintén földrajzi és vasúti fekvés tekintetében az egész Hegyalja mentén egyedül S.-A.-Ujhelyt találta arravalónak és föltétlenül alkalmasnak, hogy határába és községi szervezetébe egy nagyobb szabású dohány- és szivargyárat befogadhasson. Végül Öméltósága a gazdaközönségnek jó időjárást kívánva s magát továbbra is ajánlva a bizottsági tagok szives jóindulatába : a közgyűlést megnyitotta. (Zajos éljenzésé) A napirendre való áttérés előtt Viczmándy Ödön főjegyző emelt szót, — kívánván a vármegye közönsége nevében, hogy Öméltóságát főispáni székében az isteni gondviselés sokáig éltesse! Az éljenzés csillapodtával Öméltósága áttért a napirendre. A Ludovika-Akadémiában megüresedő s az 189'/^. iskolai évre vonatkozólag választás útján betöltendő Butíler gróf-féle alapítványi helyért négy középiskolai tanulóifjú pályázott, u. m, Ficzesséry György, Kuharik B. János, Kun Dezső és Tóth Alajos gimnazisták. A kijelölő választmány mind- négyüket választás alá bocsátván Kun D. kapott 103 szavazatot, Füzesséry Gy. 90, Kuharik J. 21, Tóth A. 3 szavazatot; eszerint első helyen fogják bemutatni Kun Dezsőt, ennek netalán való alkalmatlansága esetén pedig második helyen Füzesséry Györgyöt. A választás eredményének kihirdetése után az alispán kérőleg fordult a bizottsághoz s indítványozta, hogy a közgyűlés Kuharik B. Já nőst, tekintettel néhai édes atyjának, Kuharik századosnak, a kir. honvédség kötelékében szerzett szolgálati érdemeire, külön felterjesztésben a kir. a fél hídig, — miután a szin melletti Ung folyó már előre a hajigálásra igen alkalmas köveket szállított és tartott készletben a gulyáshust leső Horváth-párt által való meghajigáltatásunkra. No de aztán azok, a kik a gulyáshust nem élvezhették, eljöttek a mi tanyánkra túrót enni és szerednyei bort inni, — a miből volt »quantum satis«; Horváth Tamás társunk pedig a Korona vendéglővel átellenes Bernáth Simon-féle földszintes régi hazban, az ungi nemesség véneit és tisztesb elemeit vendégelte. Vezéreink *_s azok, a kik az ungi előkelő világgal ismerősek voltak, részint a kaszinóban, részint estélyeken szórakoztak és mig ezek magasabb körökben hódítottak, mi étettük, itattuk, őriztük, muzsikáltattuk a Horváth-pártból elfog- dosott és átszökdösött nemesség alját 1 .. . Dikcióztunk, csókolóztunk, táncoltunk, ittunk. Kiki a maga nótáját huzattá, — szóval kortesked tünk, virtuskodtunk I. . . Egy Marschalkó Tamás, egy Éles Géza, egy Nagy Imre, egy Zöldy Tóni — megörökítésre méltó kortes-alakok voltak. Marschalkó daliás táncával, nyalka bajuszával és mosolygó szemével, szájával, —Éles Géza nagy ánzágolásaival és örökös gyürközésével, — Nagy Imre, kedves megnyerő szelídségével, — Zöldy pedig drasztikus fellépésével az ördögök anyját is el tudták volna csábítani. .. Éjfélre járt, midőn Mokcsay István, Ung-me gyei mokcsai közbirtokos, a Korona vendéglő népiömegében engem felkeresett. A különben erős testalkatú, (még most is életben lévő) M. sápadt volt, reszketett, fogai vacogtak, — — — a hideg lelte, — de ily álla potában is felkeresett, mint Horváth Gábor alispán küldötte, hogy vele nevezett alispánt szállásán azonnal keresném fel. Mai számunkhoz fél ív mollélilot van honvédelmi ministernek pártfogásába ajánlná. Az indítványt osztatlan helyesléssel fogadták. Ezután következett az alispán évnegyedes jelentésének felolvasása. Két pontja a jelentésnek indítványt is tartalmazván rövid eszmecserét keltett. Az egyik pontban arról volt szó, hogy a hegyaljai szőlőgazdaság fenyegetett érdekeinek megóvása tekintetéből szükséges mintatelepek felállítása és az újabb szőlőtelepítéshez megkivántató immunis homokterületek beszerzése végett a kir. földmivelési mi- nisterhezoly értelemben, mintázta S.-a.-Ujhelyben f. évi ápr. hó 27 ik napján tartott szakértekezlet üdvösnek Ítélte,*) a vármegye részéről is pártfogó felterjesztés intéztessék. Viczmándy Ödön és Szabó József az indítvány ellen, Hammersberg Jenő mellette szólották. A többség az indítványt helyeselte. A másik pont a helybeli gimnázium ösmert ügyével foglalkozott s ebből folyólag elhatározták, hogy a főgimnázium VII. osztályának még e folyó évben leendő megnyittatása végett a vall. és közokt. minister úr őexeiájához feliratot intéznek. A törvényhatósági és községi közlelkedési (Vicinális) utak hálózatát határozatilag megállapítván s a közérdekű határozat közhírré tételét elrendelvén, — áttért a közgyűlés 'Szerviczky Ödön bizottsági tag írásbeli indítványának tárgyalására. Ebben arról van szó, hogy a törvényhozás Zemplénéi rmegyét a közigazgatás államosítása esetére is az elsöröndü vármegyék osztályába sorozza. Az indítvány általános helyesléssel találkozott s elhatározta a közgyűlés, hogy az indítvány szellemében feliratot intéz a kormányhoz és az országgyűlés képviselőházához ; egyszersmind pedig a feliratban kifejezett jogos és méltányos álláspont támogatására a Zemplén területéről választott országgyűlési képviselőket is felkéri. Ezek során az első napi közgyűlés d. u. 12 */„ órakor főispán Öméltósága éltetésével végződöttMásnap, d. e. 9 kor, már csak egy-két bizottsági tag s a jegyzői karon kívül egy-két vármegyei s állami tisztviselő jelenlétében nyitotta meg Öméltósága a közgyűlést. Az első napról szóló jegyzőkönyvek Jmeghitelesitése után felolvasták a belügyminister leiratát, melyben S. a. Ujhely város közönségét, a közbevetett apelláta félretételével, fel*) L. a »Zemplénének ez évi 18-ik számában. Szeri. Igyekeztem reá bírni, hogy az éjféli időben különben sem szokásos látogatást balaszszuk másnap reggelre, e ő nem engedett és én vele megmegindultam H. alispán szállására. Azonban alig értünk azon utca szegletéig, amely sorban a Korona épült, a különben csendes éjben, a megyeház tája felől hangzó orditás üté meg füleinket, — miben mi Szilágyi Tamás csendbiztos kiáltását ösmertük fel. A bcszült tömeg folytonosan ezt kiabálta: .Öljük meg a zemplénieket ! Hogy mertek megyénkbe rontani 1 ?€ Hallván, hogy istentelenül káromkodnak, visszasiettünk. — A Korona kapuit betámasztottuk; az ott ácsorgókat a kapu védelmére állitván, rohantam fel, de a nagy teremben uralkodó óriás zajt, zenét, daliást, orditozást túl kiábani és magamat megérteni nem birván, a közelgő veszedelem érzetében Marschalkó-1 ragadtam meg és vele kétségbeesésem okát tudatván, ő volt képes a a zenét elhallgattatni s társainkat védelemre kiállítani .... posztirozni. Kettős veszedelem fenyegette életünket; mert attól letetett tartanunk, hogy a hozzánk átállt, (kezdettől fogva általunk etetett, itatott) Horváth- féle kormánypárti bocskoros nemesség, midőn majd társaik támadásáról meggyőzödnek, már csak azért is, hogy a dezertáció bűnét jóvá tegyék, kiköszörüljék, — minket hátulról fognak megrohanni ?... s azon percben arra is gondoltunk, hogy váljon nem a most mondott célnak köny- nyebben leendő keresztül vitelére jöttek-e át szinleg hozzánk?1... Mindenesetre elsőben is ezek megfigyelésére a nagyterem ajtajához kellett néhány társunkat állítani. Alig eszméltünk és már a vendéglő kapuinak recsegése és az ordító néproham igazolta, csatolva.
