Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1891-05-17 / 20. szám

Melléklet a „Zemplén“ 20-ik számához. § ban említett ideig; ellenben a jogtanácsosi állás újonnan szervezett hivatalnak tekintetik, mely akár a jelen tiszti főügyészek, akár más minősített egyének kine\ ezésével tölthető be. (268. §) A jelen törvény hatályba lépte előtt meg­választott íöszolgabirák alkalmaztatásuk idejére a főszolgabírói címet a jelen törvény hatályba lépte után is megtartják. (270. §.). A vármegyék szolgálatában álló szolgák, amennyiben alkalmasak és állandó jelleggel vannak alkalmazva, szabályszerű fizetéseik fentartásával átveendők. (271. §). Felhatalmaztatik a miriistérium hogy azon főispánokat, kik állandóan a vármegye területén laknak, ezen törvény életbe léptetésétől számí­tandó 1 évig kivételesen felmenthesse azon köte­lezettség alól. hogy állandó lakásukat a vármegye székhelyére tegyék át. (272. §.). A megállapított fizetésik, lakbérek és áta­lányok az azokat élvezőkkel szemben le nem szál- litandók Jövedelmező mellékfoglalkozás vagy egyébb járulékok beszüntetése azonban fizetés le­szállításnak nem tekinthető és minden kárpótlás nélkül elrendelhető. (273. §.). A vármegyék épületei és ezen épületek oly lakrészei, melyek közigazgatási célokra, közigaz­gatási tisztviselők hivatalos vagy magán haszná­latára szolgáltak, a jelen törvény hatályba lép tével, a vármegyék tulajdonjogának épségben tar­tása mellett, a belügyminister rendelkezése alá helyeztetnek. Az önkormányzat gyakorlására szük­séges helyiségek a törvényhatóság rendelkezésére bocsátandók. A közigazgatási célokra átengedett épületek fentartási költségeit az állam viseli. A közigazgatási célra eddig használt ingóságok és felszerelések ezentúl is a közigazgatás céljaira használandók fel. (274. §.). A vármegyék pénztárai és számvevőségei 1895. december 31-ike előtt is megszüntethetők, ez esetben azonban a választott közegek vagy más megfelelő állásra elhelyezendők vagy illet ményeik élvezetében megbízatásuk tartamára meg- hagyandók. Az élethossziglan alkalmazott közegek a 265. §-ban előirt elbánásban részesitendők. (275- §•)•' Az értékeknek a vármegyék részéről való átadása és a vármegyei központi adóhivatalok részéről való átvétele a belügyminister és pénz- ügyminister által kibocsátandó utasítás szerint, vegyes bizottság közreműködése és az átadott, illetőleg átvett értékek leltározása mellett eszköz- lendő. (276. §). Ezen törvény életbeléptetésétől kezdve az 1876: VI. 1883: XV. és az 1886: XXI. t.-c. -- ezen utóbbi törvény 1. és 59. §-ai kivételével, — valamint egyéb törvények, kormány rendeletek és törvényhatósági szabályrendeletek, melyek ezen törvénynyel ellenkeznek, a vármegyékre nézve ha­tályukat vesztik. (280. §.) Ezen törvény végrehajtásával a ministérium bizatik meg. (281. §.). Budapest, 1891. március 7-én. Gr. Szapáry Gyula s. k. mint belügyminister. Hírek a nagyvilágból. Natália, a cár kívánságára, szép szerével el hagyja Szerbiát s igy a régenség örül, hogy a makacs asszony eltávolítása végett nem kell erő­szakos eszközökhöz nyúlnia. A nihilisták keze. Szenzációs hir érkezett az orosz cári család szorongatott állapotáról. A muszka trónörököst, Alexandrevics Miklós hg -et, Kelet- Azsiában egy japáni zsandár karddal megtámadta s rajta súlyos sebet ejtett. Miklós hg. emiatt most lokió-ban várja felgyógyulását. György hg., a másodszülött fiú, hiába keresett menedéket a dél­szaki tengerek enyhe égövében, baja fokozódott, s most Athén ben reménykedik A cárné makacs idegbajban szenved. Hírek az országból. Grünwald Béla. __| Zólyom vármegye szü­löttje, országgyűlési képviselő, a magyar parla­mentnek egyik kimagasló alakja és dísze, a vár­megyék á lamositása eszméjének megpenditője, s annak szóban és Írásban legbátrabb előharcosa, — — még hosszú időre érdemes él tének, f. hó 4-én, Párisban, önkezével véget vetett. Halálának hire a legmélyebb s legigazabb részvétet keltette mindenfelé, mondhatni az egész országban, sőt a külföldön is, hol nevét ismertté, híressé és tisz- teltté tette. Közéletünk Qrünwald kimúlásában, éppen most, midőn a reform-eszméknek hős gla­diátorát készültünk megkoszorúzni ő benne, — a legelőkelőbb szellemek eltűnését gyászolja. A kor történetírója majdan a nagy Széchenyi István és Teleky László grófok, a szintén tragikus véget ért jeles hazafiak sorában, kikkel eszme-rokonságban állott, jelöl Grümvald számára előkelő helyet. Nyugodjék békében. Áldás emlékére 1 A közigazgatási törvényjavaslat általános tárgyalását, előre láthatólag, f. hó 29-én kezdi meg az országgyűlés képviselőháza s valószínűleg még a nyári szünet előtt be is fejezi. A részletes tár­gyalást, több mint valószínű, hogy elodázzák szeptemberig. E hírrel kapcsolatban megemlítjük, hogy a javaslat előadójául Perczel Dezső képvise­lőt, a volt alispánt, választották meg. A vármegyék államosítására vonatkozó ja­vaslat cimét a bizottság igy stilizálta. »Törvény- javaslat a vármegyei közigazgatás rendezéséről.* A ciszterci rend zirzi apátjává Vajda Ödönt választották, kit őfelsége az egyesült ciszterci rendű apátságok valóságos apátjává nevezett ki. Színház. Szombaton, máj. 9 én, Sardau Viktor szín­művét, Fedóráy, adták Kisné Breznay Anna juta­lomjátékául. Feltűnt a közönség közönyössége ; mert K. Breznay A. a társulat egyik leghaszna- vehetőbb s legügyesebbik tagja s habár játékát színházlátogatóink mindig élvezettel nézik, juta­lomjátékáról mégis távol maradtak. Ez olyan va lami, amit megmagyarázni nem tudok. De ha el­maradt is az anyagi, meg volt az erkölcsi siker; mert a jutalmazandó a címszerepet (Fedóra), ezt a nehéz, fárasztó és hosszú szerepet, valóban ki­fogástalanul alakította Hálás is volt játéka iránt a csekély számú közönség. Breznay-t még nyílt jelenésben is többször kitapsolta ; tisztelői pedig négy gyönyörű virágcsokorral lepték meg. Hozzá járult az est sikerének emeléséhez Bihary (Spanof Lorisz) elég szabatos játékával Vasárnap az országosan ünnepelt művész­nőnek, Sz. Prielle Kornéliának első vendégjátékául Csiky vigjátéka, A buborékok, mérsékelten felemelt helyárak mellett is zsúfolásig telt ház előtt. Nem akarunk, mert gyengéknek érezzük magunkat arra, e helyen a művésznő játékáról kritikát írni ; ne­hogy ránk fogják, hogy mi, mint a közvélemény mindennapos tolmácsolói, talán a művésznő játé­kának magasztalásában versenyezni akarnánk a vidéken dívó szini-kritikákkal. Mentsen isten ! Min­ket a tomboló taps és élénk tetszés-zaj magával ragadt ugyan, de pártatlanná tesz. Ép azért csak referádát adunk Prielle játékáról. Úgy alakította Szidóniát, hogy minden egyes vonása csakis az esztétikailag szép télé hajolt, sőt az is volt. Mél- tóságosan és nyugodtan, mihez mi a társulat ré­széről alig-alig vagyunk szokva, játszott. Hang­hordozása a legkisebb árnyalatban is természetes volt; gyengén, de érthetően beszélt mesterkéltség nélkül. Egy-egy erősebb kitörésnél a fájdalom, bú, bosszú, uralkodni vágyás meglátszott arcán is. Szóval: egyszerűségével meghódította magának a közönséget, mely egy óriási koszorúval rótta le tiszteletét a művésznő iránt. K. Breznay (Szerafin), Boross (Solmay), Bihary (Rábay) és Bogyó I. (Gi­zella) leginkább megálltak helyüket a nagy mű­vésznő mesteri játéka mellett. Hétfőn a négy felvonásos Belot-féle dráma, Sz. Prielle Kornélia második vendég-játékául, A 4.7-ik cikk. Sz. Prielle azt az ellenszenves szerepet (Cora), mely egész darabon át csak visszataszitást szül maga iránt, mesterien alakította és játszotta meg. Cora, ez a bosszújának élő, minden embe- ries érzésből kivetkezett, egyedül őrült s mond­hatnék érzéki szerelmének élő lény, ki mindent feláldoz a saját céljának elérésére; ki a legutála tosabb eszköztől, a hamis bevádolástól, sem riad vissza boszujának kielégítésére; ki alacsony lel kének még alacsonyabb vágyaival hálójába keritni óhajt és akar egy alapjában becsületes embert, mig a nemezis utói nem éri: Sz Prielle kezében olyan alakká vált, kinek egész működése iránt feszült érdekkel viseltettünk. Különösen az őrülés jelenésében ragadta el a közönséget páratlan s leg­apróbb ízében is természetes játékával. K. Breznay A. (Marcelle), Boross (Mazilier) meg Bihary (Ge- rand György) elismerésre méltó igyekezettel emel- ták az »ensemble« t. A közönség zsúfolásig meg­töltötte a házat s a művésznőt első kilépése alkal­mával több elegáns virágcsokorral lepte meg. Kedden, telt ház előtt, a művésznő harmadik vendégjátékául, A nagymama cimü kedves kis vígjáték, Csiky Gergelytől. Az igazi minta-nagy­mamát, az övéiért élő s csak az édes múlton elme­rengő nagymamát muta'ta be a zsúfolt háznak Sz. Prielle a mai forsz-szerepében. Olyan rokonszenves, megnyerő, az övéivel bánni tudó Szerémi grófné a most élő színész eilágban csak egy lehet, s ez — Sz. Prielle Kornélia. Talán ő róla, vagy alakítá­sáról irta és Írhatta egyik fiatal lantosunk : Fekete fürtökkel Nagymamának lenni, Nem lehet annál szebb Én azt hiszem. — semm 1 De mégis — egy talán : Redőkkel a képen Ifjúnak maradni Ősz hajak díszében. Mert Prielle olyan volt 1 ősz hajjal is ifjú tiizü játé­kos, kit szeretnénk mindannyian a mi nagyma­mánknak mondani. Legjobban megragadta szivün­ket, amidőn a madárról, a virágról, a haragos öreg bácsiról szóló románcot elmondja Márthának (K. Breznay A.), akit aztán, mert ez is folytatja, illetve kiegészíti a románcot, unokájának ismer fel Boross (Tódorka) és Nikó (Szerafin) jó izű kacagtató alakot nyújtottak ; K. Breznay A, (Mártha) gyönyörűen szavalt; Bihary (Kálmán) jó volt; Bogyó Ilonka (Piroska) ici-pici szerepében elevenen és kedvesen játszott. Szerdán, népelőadásul, Quasimodo a notre- dame-i toronyőr. A csekély számú közönség elég jól mulatott e darabon, különösen K. Breznay A. (Eszmeralda) játáka tetszett nagyon. Zfozw^Clopén), Nikó (Zservéz) és Bihary (Clod-Frollo) meg Balogh Pista (Föbusz) jók voltak. Kishonti (Quasimódó) éktelen kiáltozást művelt, maszkja pedig nevet- 1 ségesen rósz volt. Olyan púpot még soha éle- ! temben sem láttam. Aztán mikor meggyilkolják, I milyen esztetika-ellenespozicióban fekszik a földön 1 j Nem, uram, ez nem »sekszpiri ki tanítás« szerint volt játszva, s alakítva 1 Csütörtökön a vendékmüvésznő jutalomjáté­kául a Csiky irta Proletárok, telt ház előtt. Szeder­vári Kamilia (Sz. Prielle) játékát végtelen sok taps és virágcsokor jutalmazta. Óriási hatást keltett, mikor a puncstól neki hevülve, Irénnek felfedi a titkot, hogy nem édes gyermeke neki. A külön­ben egybehangzó és elég jó játékot egy inci deus zavarta meg. Egyik szereplő, aki abban a jelenésben egyik fő személy volt, mert neki ke'lett volna esküvőre menni a reá várakozókkal, nem jött a színpadra. Kénytelenek voltak a függönyt lebocsátani s a közönséget várakozásban hagyni. Ezt leszámítva K. Breznay A. (Irén) elegáns ala­kítást nyújtott. Bogyó Ilonka (Borcsa szakácsné) elevenen játszott; Könyves (Darvas), ki ma mutatta be magát először közönségünknek, ügyesen szavalt; jó és kellemes orgánuma van, elég ügyesen mozog csak a gesztusai esetlenek kissé, mert mindig egyformán emeli kezét a szivéhez. Boross (Timót Pál) mint mindig, ma is kifogástalan volt. Halmay (Zátonyi) elég ügyes volt. A kis Fridrich Teréz (Senki Gáspár) olyan othonosan játszott, mintha tudj’ isten mióta színész lenne már. Pénteken közkívánatra Sz. Prielle Kornélia bucsufellépéseül fél ház előtt a Nagymama. Erről az előadásról csak azt mondhatjuk, amit már a nagymamáról mondtunk ; legfellebb azt tehetjük hozzá, hogy az előadás kerekdedebb, egybehang- zóbb volt, mint az előbbi. Tegnap Halmayné jutalomjátékául Hoffmann meséi, operet. Erről jövőre. Oinaga. Különfélék. T. olvasóinknak boldog pünkösdi ünnepeket kívánunk ! (József főherceg) Őfensége, mint értesülünk, a jövő hó 17-én Ujhelybe érkezik és 18-án szemle és vizsgálat alá veszi az itteni honvéd-zászlóaljat. (Személyi hirek). Wekerle Sándor dr., kir. pénziigyminister ur excellenciája és kedves családja, a pünkösdi ünnepekre főispán Öméltóságához Kele- csenbe érkezett. Isten hozta I — Koráb Eugén lo­vag, sorhajóhadnagy, s Rehm Edgár, cs. és kir. vezérkari százados, a környéken teljesítendő há­romszögelési munkálatok teljesítése céljából Uj­helybe érkeztek. (Sz.-Prielle Kornélia Ujhelyben.) Az orszá­gosan ünnepelt művésznőnek Ujhelyben tartózko­dását az itteni hölgyek emlékezetessé és kedvessé akarván tenni: tiszteletük jeléül 15 üveg javabeli asszú borral leptek meg; ezenkívül minden egyes fellépése alkalmával több virágcsokorral és egy szép koszorúval kedveskedtek neki. Hogy szóra­koztatásában sem volt hiány, mutatja az a szükebb- körü kirándulás, melyet a művésznő tiszteletére szerdán, f. hó 13-án, rendeztek, s melyen az első­rendű színészeken kívül az újhelyi társadalom több előkelő tagja is részt vett. Sz.-Prielle ez alkalommal Széphalomra rándult, hol a Kazinczy emlékére emelt mauzoleomban meghatottan időzvén, onnan az u. n. ungvári pincék közé jött, hol a társaság többi része fényes ozsonnával várta. Az ünnepelt művésznő megemlékezvén arról, hogy 21 évvel ezelőtt Ujhelyben tartózkodott: többszörösen ismé­telte, hogy az újhelyiek szives vendéglátására mindenha örömmel emlékezik és fog visszaemlékezni s őket feledni sohasem fogja. Sz.-Prielle a tegnap reggeli vonattal utazott el városunkból M.-Szigetre, a Pável féle sósfürdőbe. A válás fájdalmát e rövidke mondat édességével nyomtuk el: A viszontlátásra ! (Városi ügyek). A képviselő-testületnek folyó évi ápril 27-én tartott közgyűlésében következő tárgyak fordultak elő: a Széchenyi-téri park épí­tése tárgyában Ember Ernő mihály által beadott interpellációra a város elöljáróságának jelentését tudomásul vették. — Bolgáry Andrásnak a Szé- j chenyi-\ér parkká alakítását elrendelő határozat ellen beadott felebbezését, mint elkésettet, felebbezőnek visszaadták. — A helybeli nagy gimnáziumnak főgimnáziummá emelésére eszközölt gyűjtés ered­ménye bejelentetvén, 26,000 forint erejéig a kész­fizetői jótállást a város közönsége elfogadta. —

Next

/
Thumbnails
Contents