Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1891-05-03 / 18. szám
Sátorai]a-Ujhely, 1891. május 3 18. sz. Huszonkettedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÍZ Egőfl* évre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levetek c«ak iámért kezektől fogadtatnak el. Xózlratox nem adatna viasza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondaor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HIBDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél: Minden egyea sző Titán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbettik a körzettel ellátott hirdetményekért térmérték aaerint minden D centiméter után 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtalik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Andrássy Manó gf. Váratlan halála reánk lesujfólag és fájdalmasan hatott, mert mindenki szerette és tisztelte ; szellemdus, szívélyes, barátságos modorával elfeledteté, hogy ö a haza egyik legnagyobb főurainak egyike. Hogy nagy volt, azt legfeljebb csak azért érezhettük, mert a nemzet, a vármegye, különösebben pedig a zempléni gazdasági egyesület érdekében — legföképen azon időkben a midőn még közvetlenebbül foglalkozott az itteni közügyekkel — készséggel s nagy úrhoz méltóan adakozott. Szive nemességéről s jóságáról pedig tanúságot tehet mindenki, aki vele valaha közelebbről érintkezett. Fényes nevéhez méltó, őszinte magyar jelleme, a haza és nemzet eránt táplált forró szeretete, az alkotmányos szabadsághoz való hű ragaszkodása : mind oly díszei valának Andrássy Manó grófnak, a melyek emelték őt különösen Zemplén-vármegye szeretetében oly magasra, hogy úgyszólván közkívánatra két ízben volt vármegyénk főispánja. Az ő vezérlele alatt történt 1861. évben, hogy mivel a vármegyeházán a tanácskozást a hatalom lehetetlenné tette, a közgyűlést a helybeli derék piaristákhoz helyezte át és lelkes szavaktól kisérve, a vármegye meghozta az önkény ellen tiltakozó határozatát. A gazdasági egyesület 30 évig tisztelte öt elnöki székében ; 1886-ik évben 25 éves jubileumát ültük meg és egy remek albummal — a melyet a vármegye minden előkelő gazdája alá irt — tiszteltük meg. Utóbbi időkben, az elnöki tisztet csak inkább tiszteletből bírta bár, de nem volt nevezetesebb ügy, a melyben az egyesület és vármegye eránti ragaszkodásának és meleg érdeklődésének tanujelét ne adta volna. Büszke volt reá, hogy vármegyénk gazd. egyesülete ragaszkodott elnökségéhez, mert ezen egyesület tevékenységét s irányát méltányolta és sokra becsülte. Múlt év őszén kisebbszerü kiállításunkon is megjelent s annak becsét s értékét meleg érdeklődésével emelte. Minden alkalommal készséggel részt vett az országos szövetkezeti nagy gyűléseken, egyesületünk kiküldöttei között. Legutóbb, alig pár hónappal ezelőtt, a kir kereskedelmi minis- térnél, a S.-a.-Ujhelyen felállítandó sörgyár ügyében, a tisztelgő küldöttséget vezette. Andrássy Manó gróf nem tartozott a mindennapi emberek közzé. Rendkívül szívós és rugékony szellemi és testi erővel megáldva, valamint a politikai, úgy nem különben a közélet más terén is folytonosan a korral haladva, fáradságot nem ös- merő tevékenységet fejtett ki. Utánzandó például tűnt ő fel, mint aki előhaladott kora dacára, oly sokoldalú, fárasztó tevékenységi körben folyton dolgozott A munka, a tevékenység volt éltető eleme ; dusgazdagságát úgyszólván ennek köszönhette, s amihez a magyar emberek, különösen a főurak alig birnak érzékkel: teremtő ész volt az ipar, különösen a vasipar terén, s kereskedelmi, számitó eszével, mondhatnám egyedül állt a hazában. Gazdaságaiban a fényűzéstől távol bár, de az okszerű s tapasztalati észszerüségen nyugvó rendszert láttuk meghonosítva. Folytonos fejlődés, javulás, szépítés, nemesítés tapasztalható uradalmában, a melyeket apró részletekig ismerte, számos elfoglaltatásai dacára azokat mély belátásai intézte és szegény embernél is ritkám tapasztalható szorgalommal vezérelte. Andrássy Manó gf. nagy űrt hagyott maga után. Lelkemből sajnálom őt; de van jeles derék fia Andrássy Géza gróf, aki eránt mi és a haza nagy reményeket táplálunk. Az ő rendeltetése az: hogy apja nyomdokain haladva a haza és vármegyénk eránt, szellemi és anyagi kiváló képésségeihez képest, maradandó érdemeket szerezzen. Viczmándy Ödön. Andrássy Manó gróf temetése. A váratlanul Görcs-ben elhunyt boldog emlé- 1 kezetu főúrnak s nemcsak a vármegyénkben tisztelt, hanem az ország minden lakója által nagyrabecsült grófnak hült porait Kraszna-Horka várában, az Andrássy grófi család ősi fészkében őrzött családi sírboltban, a múlt hó 27-én helyezték örök nyugalomra. Már 26-án este nagyszámú gyászoló közönséget hozott a Bánréve s Dobsina felöl jövő vonat Rozsnyó ra. A szomszéd vármegyék és Zemplén vármegye küldöttjei is ezen a vonaton érkeztek. Vármegyénkből ott voltak : Fischer Gusztáv ! br. és neje, Baján Imre, Chyzer Kornél dr., Dókus I Gyula, Nemthy Ödön, Obláth Mór dr„ Spilcnberg I József és a zempléni grófi birtokok összes kezelői, I hivatalnokai és az erdész személyzet. Másnap reggel x/2 7-kor a rozsnyói pálya- I udvarban gyülekezett a gyászoló közönség. A bá- j nyászok mintegy 150—18o-an, díszben zászlóik ; alatt jelvényeikkel, a rozsnyói bányatanácsos' vezetése alatt, sorakoztak a pályaudvaron. A pálya- j udvart ezalatt ellepte Rozsnyó és a közel vidék lakossága. Hét óra 12 perckor jelezték a külön : vonatot, mely a gyászoló családot és a hullát Budapestről szállította. A küldöttségek és a grófi család alkalmazott- 1 jai impozáns nagy számban a kijövet előtt foglaltak helyet. Mindenkinek ott ült arcán az őszinte részvét. A nehéz munkában megedzett bányászok szemében is ott gyöngyözött a köny, melyet ne- I messzivü pártfogójuk, a kegyes föur, az igazi mun kás-barát elvesztése sajtolt ki szívókból. A külön vonat, mely hét szalonkocsiból és a megboldogult hulláját szállító kocsiból állott, a : jelzett időre pontosan érkezett meg. Elsőnek a megboldogult four fia, Géza gróf és az Andrássy családnak ez idöszerinti feje. Aladár ' gróf, szállottak ki. A siri csend, a fájdalmat sugárzó arcok a legszőintébb részvétet magaszto- tosan fejezték ki. Mindenki sietett részvétét kifejezni, mely láthatólag enyhitő balzsamul hatott a szeretett atyát sirató s mély bánatba merült fiúi szívre. Ezalatt a veres rézből vert szárkofágot magába záró faládát felbontották s a kocsiból kihordották a számtalan sok-, remeknél-remekebb koszorút. I Azután a hullát a gazdaságok tisztjei a halottas kocsira emelték, mely elé négy, gyászlepel- : lel egészen bevont ló volt fogva. Rozsnyó város összes harangjainak zúgása közt megindult az impozáns nagy gyászmenet, élén a bányászokkal, tűzoltókkal és a papsággal, akiknek élén a ház régi barátja, Fodor Sándor, volt parnói plébános, haladt. A halottas kocsi után az elhunytnak egyetlen fia, Géza, és Andrássy Tivadar gróf fedetlen fővel haladtak. Ezután következtek a küldöttségek, a grófi család alkalmazottjai és a nagyszámú közönség. Az utcákat és ablakokat, merre a menet elhaladt, a közönség szorongásig megtöltötte, s néma csenddel adott kifejezést őszinte részvétének. Kilenc óra volt, mikor a menet a székes- egyházhoz ért, hol a drága hamvakat ravatalra helyezték. Tizenegy órakor megérkezett Betlér-bői az egész gyászoló család s megkezdődött a mise, melyet Sopper György, rozsnyói püspök, teljes papi segédlettel végzett. Félegy órakor a halottasmenet ugyan abban sorrendben, mint a vasúttól jött, kivonult a székesegyházból hogy tovább kisérje az ország nagy halottját végső nyugalma helyére. Közvetlenül a halottas kocsit a grófnak négy veje és unoka- öcscsei, mindnyájan gyalog, kisérték. A gyászmenetet be'áthatatlan hosszú kocsisor zárta be. így jutott el a menet a Rozsnyó-tói 10—12 kilometer távolságra fekvő Kraszna-Horka-Váralja községig s fel a festői szép várhegy csúcsa tövéig. D. u. l/44 volt, mikor a menet arra a pontra ért, honnan már csak gyalogosan lehet feljutni a kősziklára épült várba. A hullát most az erdöőrök és bányászok felváltva vitték s ravatalra helyezték a felékesitett vártemplomban. Penban 4 óra volt, mikor a rozs nyói püspök és a nagyszámú papság ide érkezett. A templom zsuffolásig megtelt részvevő közönséggel. Kis vártatva megzendült a rozsnyói kispapok kórusa. Lélekemelő gyászos daluk elhangzása után kezdődött tulajdonképen a temetés szertartása, mely egy óra hosszant tartott. Az énekkar utolsó gyászdalának elhangzása után a gazdasági tisztség leemelte a diszes ravatalról a koporsót s élén a püspökkel, megindult a menet a fejedelmi pompával s az elhunyt gróf nemes Ízlése szerint olasz-stilban épült sírbolthoz. Itt örök nyugalomra helyezték a nemes gróf hulláját, hogy ott nagy és nemes életének fáradalmait kipihenje. Andrássy Manó grófban nemcsak a mi vármegyénk, de az egész ország egyik hü és nagy fiát gyászolja s emléke a pórtól kezdve a legnagyobb úrig élni fog; mert azok közé a kevesek közé tartozott a nemeslelkü főúr, ki mindennek a mi szép nemes és jó, önzetlen barátja, pártolója volt. Hogy igazi emberbarát volt, azt legfényesebben bizonyította a gyászoló közönség s az ezek között éppen a legterhesebb munkára hivatott bányász-munkásoknak igaz részvéte. Legyen könnyű porai fölött a haza földe, melynek felvirágoztatására oly nagy tevékenységet fejtett ki. Nyugodjék békével Áldás emlékére 1 —s. * A vármegyei gazdasági egyesület nevében Andrássy Manó koporsójára Viczmándy Ödön Andrássy Tivadar gf. utján koszorút helyeztetett. Az egyesületnek ily módon kifejezett figyelméért az elhunytnak fia, Andrássy Géza gf., az egyesületnek levélben hálás köszönetét nyilvánította. Hegyaljánk érdekében. A kir. földmivelési minister úr megbízottja, Miklóss Gyula országos borászati kormánybiztos, mint lapunk ma egy heti számában előre jeleztük, múlt hó 27-án Sátoralja-Ujhelyben járt, hogy a Hegyalja védelme érdekében főispán Öméltóságánál a szőlős gazdákkal szükebb körben értekezzék. Az értekezletre meghívást kaptak Hammersberg Jenő, Becske Bálint, Kún Frigyes, Miklós Béla, Nyomárkay József, Pintér Ferenc, Szeghv Gyula hegyaljai szőlőbirtokosok, Kosinski Viktor, a tar- czali vincelléiképző iskolának uj igazgatója, továbbá Horváth József, várm. tb. főjegyző, Kossuth János dr., a várm. gazd. egyesület titkára és Dongó Gy. Géza, várm. főszámvevő, a kit elnöklő főispán DOf* Mai számuukliOK egy ív melléklet van csatolvn..
