Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1891-04-26 / 17. szám

Melléklet a „Zemplén“ 17-ik számához.

Hírek az országból.

I Andrássy Manó gróf | Őfelségének valóságos belső titkos tanácsosa, mint a legmélyebb részvéttel értesültünk, folyó hó 23-ikán este életének 71-ik évében elhunyt Görzben. — Me- ránba akart utazni, de hirtelen jött roszullét miatt kénytelen volt Görzben kiszállani, hol a rögtön alkalmazott orvos-szerek sem bírtak súlyos állapotán segíteni. Hol'testét Kraszna-Horkára szállították s ott temetik el holnap délután. Az országgyűlés egyik legkiválóbb alakját, a m. t. akadémia levelező tagját, Zemplén-vármegye közönsége 1860-ban és ismételve 1872-ben volt főispánját, a vármegye gazdasági egyesülete érdemekben is dúsgazdag elnökének elhunytát gyászolja a kitűnő főur halálában. Béke hamvaira!

Füsttelen puskapor gyár. A másfél milliónyi költséggel Pozsonyban épített füsttelen puskaporgyárat f. hó 14-én vizsgálta fölül a közös hadügy mínisteriumnak, mint a füsttelen puskapor gyártására egyedül jogosított hatóságnak egyik kül döttsége. Az ötven épületből álló gyár a jövő hónapban kezdi meg működését s minden nap húsz métermázsa puskaport állít elő.

Szentesített törvény. »Az ipari és gyári alkalmazottak betegség esetén való segélyezéséről“ szóló 1891. évi XIV. törvénycikket őfelsége szentesítette.

Színház.

Szombaton, ápr. hó i8-án, bérletben adatott a Kassai Diák, operet 3 felvonáskan, irta Vidor, zenésitette Erkel Elek. A színház zsúfolásig megtelt ezen újdonságra, mely, sajna, nem elégitette ki várakozásunkat. A darab meséje elég szabatos, mulattató; de lapos és a befejezése hirtelen történik. A zene, jóllehet magyaros zamatu és moti- vumu, mondhatjuk, hogy operai magasztosságu, de ép azért nélkülözi azt a fülbemászó dallamos ságot, melyet mi az opereteknél megszoktunk. Alig is van operetszerü énekszáma, illetve zenei részlete, leszámítva egy kis kedves dalt (»Szeretem, szeretem Jusztinkát«) és a suttogásról szóló áriát. A játszók teljes jókedvvel és összhangzóan játszottak s eddig ezen előadás volt az egyedüli, melyben mindannyian tehetségükhöz mérten helyeket megállották. A címszerepet (Brebir) Hal- mayné alakította verve-vel és természetiesen. Tetszés között szavalta el a kis kakas és nagy kakas románcát (jóllehet ezt énekelnie kellett volna.) Margó (Jusztin) és Nikó (Deodáta) különösen ez utóbbi, párját ritkitóan alakítottak. Borosst iák

Hancsikja mindvégig megkacagtatta a publikumof. Halmay (Bolond), Rácz Gy, (Rosenberg) és Kis P. (Vencel) sok eredetiséggel játszottak. Tetszett a cseh tánc is.

Vasárnap■ Csepreghynek kitűnő népszínműve a Piros bugyelláris. Nem tudjuk: mire való nézvést tartja azt jónak az igazgató, hogy a színlapon megjelelt személyeket nem azok a színészek ját szák, akiknek neve oda van Írva. És már többször megesett; igaz, hogy csak mellékszereplőknél; de hát ez még ezeknél sincs helyén. Ezt el kell kerülni. A darabot különben sok túlzással adták. Legjobban játszott és énekelt Halmayné (Zsófi) és Rácz (Kósza Gyurka), kinek gyönyörű dalát a »Megkérdeztem a kis virágtól« kezdetüt, többször megujráztatták. Jók voltak: Kis P. (Csillag), Boros (Peták), Nikó (Julis), Benedek (Hájas) és Kecskeméthy J. (Menci). Nem hagyhatjuk itt megjegyzés nélkül, hogy a szereplők némelyike valóságos nevető-görcsben szenvedett. Ez nem járja. Mulasson az a színész előadás előtt vagy után, ahhoz a nagyközönségnek semmi köze. De ha a színpadon áll, örökös nevetgélése megskandalizálja a publikumot, melyet talán (úgy tudjuk) minden színésznek respektálni kell 1

Hétfőn, bérletszünetben, Charlotte kapitány. Énekes vígjátéknak van mondva, pedig beillenék egy igen csinos zenéjü operetnek. A címszerepet (Clapier Charlotte) Margó Zelma játszotta. Játszotta (és pedig ügyesen) mondjuk, mert az éneke nem volt olyan jó, mint a játéka. Nem neki való ének szerep ez. Sötét árnyulatu hangja inkább az altba áthajló mezzó-soprán, melynek nincs akkora terjedelme, hogy egy címszerep szoprán-prímjét precizitással énekelje. K. Breznay

A. (Mária királynő) drámai hévvel és erővel játszott ; minden mozdulatán elegáncia látszott. Boross (Bellaflór), Nikó (grófné), Kis P. (Bambinelli) megállották helyüket. Kishonti (Leo) mozdulatain a szögletesség volt észlelhető. A súgó megint kitett magáért ; ugyancsak derekasan működött. Az istenért, édesem, kímélje egy kicsit önmagát. Az

i. és 2. felvonás után Horváth Feri jónevü cigányprímás hegedült valódi virtuózitással. Közönség szép számmal.

Kedden, ismételten a Kassai Diák. A közönség közepes számmal volt jelen. Az előbbi előadás kritikájából egy szó elvenni való sincs ; hozzá is csak annyit kell adnunk, hogy ma ismét nevet- gélés folyt a színpadon. Ha ez még egyszer megtörténik, a nyilvánosság előtt fogjuk a neveket elsorolni.

Szeredán A harag című 1 felvonásos vígjáték s ezzel kapcsolatban Jókainak jubiláris drámai j prológja. A földön járó csillagok. Az előbbi egy rövidke, de csinos és Ízléses darab, melynek nyelvezete semmi kívánni valót nem hagy. Kecskeméthy J. (Lizet) ezen szerepben ma nyújtotta nagyobb alakítását és őszinte lélekkel mondhatjuk, hogy derekasan megállotta helyét. Úgyszintén K. Breznay (grófné) ici-plci szerepében. Kishonti (gróf) dek- lamációja ügyes volt; de a kezeivel nem tudott mit csinálni. Halmay (Szandoó) elég jó volt. A másik, Jókai darabja, alkalmi darab, melyet koszorúsunk a magyar színészet 100 éves ünnepségére irt, s melyet a múlt évi október 25-én, mint évforduló napon, a nemzeti színházban is előadtak.

A prológban szereplő Simái piaristának darabja, az Igazházi, volt az első darab, melyet e magyar társulat legelőször előadott Budán. Nem érdektelen az első magyar színtársulat nevesebb tagjainak névsora: Pethő Ádám, Soór Márton, Horváth János, Baranyi Balázs, később (1790 szept. 21.) Kelemen László, Ráth Pál, Ungvári János, Rózsa Márton, Popovics András, Nemes András, Szomor Máté, Fülöp István, Moór Anna és Termethy Franciska meg Nagy Erzsébet. Ezek játszták az első darabot; másodiknak a Talált gyermek (ford Bárány Péter) című vígjátékot és harmadiknak Vallon-1 adták elő. Jókai darabja annak a kis, de válogatott közönségnek, mely jelen volt, nagyon tetszett. Különösen kitűnt K. Breznay (Moór Anna) és Kishonti (Kazinczy), meg Boross (Moór Lénárd). Jó lett volna Halmay is (Kelemen László), ha szerepét jobban tudta volna. E két darab között énekilte Rácz Gyula Hunyadi Lászlóból a nagy tenor-áriát s közkívánatra néhány magyar népdalt. Csak most, e nehéz énekszámnál láttuk igazán, mily remekül tud bánni gyönyörű hangjával. Énekét szűnni nem akaró taps kisérte.

Csölörtökön bérletfolyamban a Kornevillei harangok szép muzsikáju operette. Az előadás kritikán aluli volt. Spongyát rá 1

Pénteken, népelőadásul, zsúfolt ház előtt, A vasgyáros. Ohnet e darabja, mely mint regény is bejárta hamar napok alatt a miveit Európát, Írójának nemcsak általános kedveltséget, hanem örök hírnevet is szerzett A különböző jellemek tarka csoportosítása mesterkézre vall. Az akaraterös Derblay (vasgyáros); a büszke, mondhatjuk gőgös Claire; a szerelmét és vagyonát tékozló Bligny; az együgyü Moulinet az ő félszegségeivel, melyet alantos származása következtében leplezni nem tud ; a íondorkodó s boszút lihegő Athenais; a gyermekiesen bájos Susanne, szivében az ébredő szerelemmel; az egyenes lelkű marquis és a becsületes Bachelio mindmegannyi az életből az élet nek alkotott jellemek. Nehezen alakíthatók, de hű alakításukban fenségesek. És, dicséretére legyen mondva a szereplőknek, derekasan megállották helyüket kivétel nélkül. Az előadás összhangzó, kerek volt. Legkiemelkedőbb alakítást K. Breznay A (Claire) nyújtott. Különösen az esküvő után való találkozása férjével és a párbaj előtt történt marasztaló jelenései voltak mesteri alkotások. Mellette kitűnt Bihary (Derblay), kiért fölötte kár, hogy hangja olyan fátyolozott. Igen jó volt ma Halmay (Bligny) is, továbbá Boross (Moulinet), Kccskeméty I. (Athenais), Biharyné (Susanne) és végül Kishonti és Vesselényi alakításai. Szóval: nagyon élvezetes esténk volt.

Tegnap A suhanc.

Erről a jövő számban. Omoga

Tájékoztatóul. Tisztelettel értesítjük mindazokat, kik a »Zemplénét újévtől elfogadták de többszöri fölszólitásunk dacára sem a múlt évi sem a folyó évi hátrálékaikat még be nem fizették, hogy tőlük az előfizetési dijakat postai ■ncghizá«) utján fogjuk utánvenni.

A ^Zemplén«- kiadóhivatala.

Különfélék.

(Legfelsőbb adomány.) Őfelsége a király kabinet irodája utján: Rojkovies Miklós nechv.-po- lyánkai lelkésznek 30 ftot, Deszatnik György ugyanottani, Spák Antal v.-csemernyei, Mihalics Péter nyágói, Vrabcly György viravai g. k. tanítóknak pedig 15 — 15 ftnyi kegyes adományt küldött.

(Személyi hírek.) Matolay Etele alispán a fősorozás vezetése végett f. hó 24 én Szinnára utazott. - Miklósa Gyula, borászati kormánybiztos, holnap reggel S.-a.-Ujhelybe érkezik.

(Az égetteknek) A Jó Szív, főispán Öméltósága közbenjárására, 400 ftnyi segedelmet küldött F.- Jablonka község tüztől károsult lakosságának. Ugyanerre a célra a kir. belügyminister is adott 250 ftot.

(Az időjárás) e hét folyamán sem hozta meg a várva várt tavaszt. Ólomszinü, alantjáró, súlyos

falhők majd minden nap jéghideg esővel öntözték a földet. A hőmérő nem birt 10 fokig sem felmelegedni. Fütött szobából, téli kabátban lessük- várjuk a szép kikelet érkezését.

(Templomi' ének.) A kegyes tanitórendiek templomában mához egy hétre a ’/„ 9 órai diákmise alatt Rácz Gyula fogja az ofifertoriumot, Cherubininek Ave Maria-ját, énekelni. A gimn. énekkar pedig Weber »Bűvös vadászkának és Verdi »Nabuko«-jának imáját fogja előadni.

(Esküvő.) Bánó József dr., budapesti ügyvédő, f. hó 22 én esküdött örök hűséget Schon Mariska kisasszonynak, Schön Vilmos dr. újhelyi közkórházi tőorvos müveltlelkü s kedves leányának.

(Nem lesz pótvásár.) A Sátoralja-UJhelybe május 14. és 15. napjaira kért pótvásárt a kereskedelmi minister nem engedte meg.

(Értesítés.) A s.-a.-ujhelyi róm. kath. hitközség tagjai tisztelettel értesittetnek, hogy a folyó évi iskola-adó kivetés a plébánián a vezető káplán hivatalos helyiségében f. hó 30 ig közszemlére ki van téve. Az egyháztanács elnöksége.

(Zsidó husvét.) Az izraeliták nyolc napos húsvéti ünnepe f. hó 22-én este kezdődött. Csütörtökön, péntekén és szombaton az üzleti élet úgyszólván szünetelt’; a kilenc-tizedrészében zsidó boltok zárvák, csöndes hetivásár, nyugalmasabb élet a hivatalokban és bankokban: az általános kép, mit ez ünnep nyújt. Jövő héten a boltok ismét három napon át zárva lesznek.

(Huszárok áthelyezése.) A vármegyénkken állomásozó 14 ik huszár-ezredet, hir szerint, Galíciába fogják áthelyezni.

(Az első tavaszi mulatság.) Az újhelyi gyártelepi alkalmazottak, mint értesülünk, május hó elsején, hasonlóan a tavalyihoz, mulatságot fognak rendezni. A prográmot nem közölték velünk.

(Jutalom-játék.) Rácz Gyulának a helybeli szín- társulat egyik legigyekezőbb és gyönyörű szép hangú tenoristájának jutalom-játéka kedden, f. hó 28-án lesz. A jutalmazandó a Szegény fonat hánt választotta darabjául, mint a melynek édeskésen csengő dallamai s magasan járó énekszámai az ő hanganyagának legjobban megfelelnek, őrömmel halljuk, hogy a jutalom játék iránt nagy az érdeklódés.

(Iroda-helyiség változtatása.) Tudomásra hozzuk a közönségnek, hogy a m. kir. államvasutak forgalmi főnökségének irodája S.-a.-Ujhelyben, f. hó

19-étöl kezdve, a Csillag-utca 145. száma alatti özv. Magdzsár Imréné-féle házban helyezkedett el.

(Halálozások.) A sárospataki ev. ref. főiskola tanárai a gyorsan ismétlődő csapás súlya alatt mélyen megrendülve, de az isteni gondviselés rendelésében megnyugodva, szomorodott szívvel jelentik, hogy szeretett kartársuk : Kun Pál akadémiai bölcsészettanár, folyó hó 18 án, délelőtt 72 12 órakor, életének 49 ik, tanárságának 24-ik évében, szivszélütésben, hirtelen és váratlanul elhunyt. F. hó 20-án d. u. végbement temetése

— írja tudósítónk — a közszeretetü ember emlékéhez méltó szép temetés volt. Az Emődy Dániel elhunytával díszben, a Kun Pál elvesztésével hírben megfogyatkozott »alma mater« gyászában, a pataki főiskola fájdalmában, őszinte, igaz, mély részvéttel osztozott a nagy közönség. A boldo- gultnak kartársai d. u. pontban háromkor hozták át a koszorúkkal megrakott érckoporsót a halottas háztól a főiskolának tágas, nagy udvarára, melyet úgy a helybeli, mint a közeli és távoli vidékről egybesereglett közönség szinültig megtöltött. A fájdalom hideg borzogatása vett erőt minden jelenvolton, mikor megpillantotta a görcsösen zokogó özvegyet. Nincsen fájdalom, nincsen vesztesség az övéhez fogható! Keserves sirás vett erőt mindenkin, mert az, akit tőlünk a halál oly váratlanul elrabolt, a közszeretet halottja volt. A főiskolai énekkar gyászdalainak elhangzása után Mitrovics Gyula, főiskolai hitszónok, tolmácsolta a közfájdalmat, latolgatta a mérhetetlen nagy, veszteséget. Minden mondásából kitetszett, hogy a baráti szív fájó érzésétől alig bir beszélni a vallás vigasztalását hirdető lelkipásztor. Csak, lassan, fájdalomtól meg-megakasztva, könyeiben elfojtód- va birt a végére jutni gyászbeszédének. Az énekkar magasztosan szép éneke után a tanártársak vették át ismét a koporsót, hogy a gyászkocsira helyezzék. Eközben a főiskolai ifjúság az utcán, égő fáklyákkal két sorban, állott föl. Tengernyi sokaság kisérte ki a végső tiszteletadás utján a nagy halottat, kitől a temetőben Ballagi Géza dr. vett megható búcsút az elszomorodott szivü kartársak nevében.*) Utána a főiskolai ifjúság részéről ifj. Bajusz József joghallgató búcsúzott szép beszéddel. Végezetül Mitrovics Gyula, lelkész mondott könyörgést s vele imádkoztuk: Mindenható I Küldj értté nekünk vigasztalást. A s.-a.-ujhelyi gimnázium tanári kara, élén Ormándy Miklós dr. igazgatóval, küldöttségileg vett részt a nékik is »kedves kollega» temetésén. Nyugodjék békében 1

— Özvegy Szakátsy Józsefné szül. Papp Anna, leánya Szakátsy Erzsébet és férje LáczayÉlek, Szakátsy Zsófia és férje Novák János s gyermekei:

*) A szivreható szép beszéd tárcánkban olvasható. Szeri.