Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1890-07-27 / 30. szám

Vármegyei ügyek. Elvi kijelentés utadóügyben. A kereskedelmi minister arra a kérdésre nézve, hogy a 18 évet betöltött, de 60 évet még el nem ért azon férfiak, kik önálló adózóként nem szerepelnek, de mint családtagok a családfő neve alatt kereseti adóval meg vannak róva, mint önálló utadókötelesek kereseti adójuk összege szerint mint állami adó­fizetők mutatandók-e, ki vagy nevük az adó­fizetők névjegyzékében nem fordulván elő a tör­vény 25. §-a értelmében az egyenes állami adót nem fizetők (korosztályosok) névsorába legyenek-e felveendők — kijelentette hogy az ily családtagok az útadó kötelezettek lajstromából egyszerűen kiha- gyandók lesznek, vagyis rájuk az 1890. évi 1. t, c. 23. %-ában, illetve 23. §-ában emlitett utadótartözás ki nem vethető\(A miniszter e kijelentésében azok­ról a családtagokról, kik életkoruk 16—18 évében vannak s akik után a családfő kereseti adót szin­tén fizet, nem rendelkezett. Szerk.) A kereskedelmi miniszter megengedte, hogy az x. és 2. számú gyorsvonatok N.-Géres mellett egy percig feltételesen megálljának. A földmivelési miniszter Petrahó, V. Ardb, N.-Bári, Csarnahó és N.-Kövesd községeknek fi- lokszerától lepett szőlőterületeit zár alá helyezte. B.-Szerdahely község lakossága folyamodott, hogy a közelében fekvő vasúti örház megálló- helylyé tétessék. Folyamodásuk pártfogással kül­detett föl a keresk. miniszterhez. Mád nagyközség közönsége a filokszerától elpusztított szőlőkbe dohányt szeretne ültetni, s folyamodott, hogy engedelmet nyerjen dohányul- tetésre. Folyamodása a pénzügyminiszter pártfo­gásába ajánltatott. Hírek a nagyvilágból. Ottó bajor királyról, aki tudvalevőleg örült s mint ilyen szigorú felügyelete alatt áll, a leg­újabb hírek azt beszélik, hogy lelki és testi álla­pota egyaránt vigasztalan. A Ferdinánd lemondásáról szárnyaló híreket meghazudtolták. A fejedelemnek egyik bizalmas embere, aki fel volt hatalmazva, hogy a fejedelem nevében szóljon, a Temps levelezője előtt kinyilat­koztatta: Ferdinánd ma se nem Kóburg, se nem Orleans, hanem tetőtől ta'pig bolgár ; nem függ senkitől mástól, mint a nép akaratától, mely őt fejedelmévé választotta. Népe pedig él-hal érette. Jégverések a külföldön Belgium. Hollandia északi Franciaország és Anglia egy része fölött f. hó 18-án rettenetes jégverés vonult el, mely a vetemények nagy részét tönkretette. A villám több embert agyonsujtott. Hírek az országból. Őfelsége a király az idei hadgyakorlatok alkalmából szept. 14-ét Debreczenben fogja tol­tam Említésre méltó, hogy Őfelsége az Alföldnek e metropolisában, mint koronás király, még nem volt. Az ötvenes években kétszer is megfordult ott s egy alkalommal Erzsébet királyné is vele volt. mégjobban behúzódott az előbbi ház kapuja alá, hogy' lássa, mikor megy hazáiról a medve. Nem sok idő múlva a medve csakugyan útitáskával kezében ment gyorsan útjára. De mi tűnt fel Morvaynak ; nem arra van a vasút ?! Ördög vigye hátha valahol van még dolga. Még egy kis félóra, s jött a várt nő. — Hová ment férjed ? — Nem is tudom hová mondta; csakhogy elment. Hát a te feleséged hol van? — Mondtam neki, hogy elutazom, elment éjjelre nénjéhez. A vonatról szerencsésen lekéstem s igy pompás esténk lesz, mi? Nem szólt a nő, csak simult Nácihoz. Bementek vacsorálni egy közeli restaurá­cióba. — De pompás lesz otthon a tea 1 mondá hevülő arccal tekintve Morvay a nőre. •X­Morvay házára csend szállt, nem lá'szott ott semmi élet, minden álomba szenderedve látszott. Nincs is ott senki. Elutazott a férj, nénjé­hez ment hálni a nő, az asszony, s a cseléd ? . . . Oh az örül, ha a sok munka után lehunyhatja szemeit. Ejh, fügét a világnak, nem igaz ebből egy szó sem. Kívülről látszik csak, hogy alusznak, belül­ről ej de pompás élet van. Csin / . . . Csin ! . .. Féltizenegyet üt a fali óra. Másfél óra még s jő a kisértetek ideje. Csik-vármegyéből jelentik, hogy ott a leg I utóbbi jégverések következtében nagy az Ínség. Nyolc község lakossága, tizenöt ezer ember, úgy ^ áll, hogy egy szem gabonája sincsen. Az Ínséges 1 nép nyomora leírhatatlan. Az orvosok és természettudósok vándor­gyűlése iránt, mely tudvalevőleg az idén N.-Vá­radon lesz, országszerte nagy érdeklődés mutat­kozik. Már az eddigi jelekből is következtethető, hogy az idei jubbiláris vándorgyűlés valóban im­pozáns lesz. Az alföldi és délmagyarországi kiállítás Aradon a jövő hó 2-án, délelőtt tízkor nyílik meg. József Ágost főherceg, József főhgnek idősebbik fia, a középiskolai tanulmányokat bevégezvén, Pannonhalmán f. hó 22-én tette le az érettségi vizsgálatot a lehető legjelesebb eredménynyel. Különfélék. . (Személyi hírek.) Molnár Viktor dr. temesi főispán beteg édes anyja meglátogatása végett f hó 22-én Ujhelybe érkezett; másnap délben szék­városába, Temesvárra, visszautazott — Payzsoss Andor árvaszéki elnök, Stoószból, ho' a fürdő kúrát jó sikerrel használta, visszaérkezvén, újból átvette hivatalának vezetését. Beszterczey Ferenc, barancsi lelkész, c. kanonok, lapunk munkatársa, egészsé­gének helyreállítása reményében a koritniczai für­dőbe utazott. Sigmeth Károly, a Keleti Kárpátok osztályának ügyvivő alelnöke, S -a.-Ujhelyből Deb­recenbe helyeztetett át m. kir. államvasuti fel­ügyelő minőségében, (Püspök-szentelés ) Dessewffy Sándor, Csanádi püspököt — írja az Ab. K. K. —- Kassán ez évi , szeptember hó 6 án fogják felszentelni s Csanád uj püspöke székhelyére, Temesvárra, szept. 24-én fog bevonulni. Az emelkedett lelkületű főpap az első Csanádi püspök, Szent Gellért emléke iránt való kegyeletes tiszteletből választotta szept. 24-ét a bevonulás napjául, mely a mártitomságot szen­vedett Gellért püspöknek nevenapja. (Vízvezeték megnyitása.) A széphalmi man- j zóleom parkjának vízhiányán már segítettek. Az akadémia költségén összegyűjtötték a park szom- : szédságában találtató források vizét s levezették a Kazinczy emlékház propileoma előtt épült ba- I zénba. A vízvezeték próbája folyó hó 23 án volt s úgy célszerűség mint jóravalóság tekintetéből I teljesen kielégítőnek találták. (Az időjárásról) kellemes feljegyeznivalónk alig van. Ma egy hete éjjel jég esett s az újhelyi 1 külső és a pataki hegyeken lévő szőlőkben kisebb nagyobb kárt is okozott. Hétfőn s kedden egész ; nap erős szél fújt, estefelé olyan hives lett, hogy nagyon jól felillett az őszi kabát. Szerda hason - I litott az előtte valókhoz, csak abban különbözött, j hogy déltájt nagy esőt napszállat után pedig még ba­rátságtalanabb, hivesebb levegőt hozott. Csütörtök­re viradólag hatalmas zápor esett, mint mondják, rémitő fergeteg, villámlás, mennydörgés kíséreté­ben. Pénteken borongós, szombaton derült kedvé­ben volt az áprilisi időjárás. (Nekrológ.) Oly szomorú s megható a virág ! halála. Szép a virág, de gyönge alkotás. Jön egy \ kisdér, megcsípi s enyészetnek indul. Mi hasonlóbb egy virág hervadásához, mint az életöröm számára teremtett nefelejtsnek, egy kedves leánykának, vá­ratlan kimúlása ? A »Zemplén-nyomda* műveze­tője : Werner Miksa és neje szül. Franki Berta Csőr . . . esett ... esett . . . hangzott kívül­ről a kulcs zörgése s a zár csettenése. — Mi volt az Mariskám ? — A cseléd jött meg. Morvay szobájába ment kedvesével; bizony nem is a cseléd volt ám, hanem Morvay s a kedvese. Otthonias kényelembe tevék magukat. Morvay elő húzott Íróasztala mellől egy teli fiaskót, töltött két kis pohárkáva', s éltették a jó asszonyt, ki elment hazulról nénjéhez aludni. — No most kedvesem menjünk, készítsük a teát, minden hozzávaló ott van feleségem szo­bájában. Elöl ment a nő, utána Morvay a gyertyával. — Mariska, szorongott; a másik szobában a kedves. Én hangokat hallok. — De fé’ős vagy, mondja Mariska moso- lyogva. A cseléd jött meg s talán elkísérte kedvese. Mindamel’ett maga is szepegetf. A gyertyát kezébe véve, menni akart, hogy megnézze a zaj okát. De a bátor kedvesnek figyelmesebb, jobb füle volt, s eszére tért, a mint a hangokat mind­jobban hallá az ajtóhoz közeledni. Összekapkodá szét hányt holmiját, felnyitá az ablakot, hogy ha kell, ugorhasson. Morvay ott állt már neje szobája ajtaja előtt, hátrább kicsivel kedvese s már nyitni akará, mi­dőn az megnyílt, s ott állt előtte felesége ma gasra tartott gyertyával. Férjem uram ijedtében elejtette a gyertyát tratóstól. gyermekeikkel mélyen megszomorodott szívvel tu­datják két hónapos Vilma leányuknak f. évi júli­us hó 20-án esteli 7 órakor rövid szenvedés u'án, tüdőhurut következtében történt csendes elhuny­tat. — A szülői szivek sebét heggessze be az ég balzsama! (Kéménytűz.) Ma egy hete, délelőtt 10 óra­kor, erős délnyugati szélben kigyuladt a Cser- nyiczky-féle vendégfogadónak egyik tisztátalan kéménye. Vagy 10—15 percig őruletes erővel égett a korom s olyan sürü, nehézszagu és nagy kiterjedésű füstfelhőt ömlesztett a szélirányba, hogy az arrafelé lakók már a kaszinó égésére gondoltak. Bizony különös szerencse, hogy Rozsnyó sorsára nem jutott Ujhely. — Kéménytűzből keletkezett az a veszedelem is, mely a minap Rozsnyó egy részét romba döntötte. A kéményseprést »rúgd föl, hagyd ott módon« teljesittetö vállalkozónak feleletre vonását és példás megbüntetését kérjük. (Tanköteles gyermekek összeírása.) S.-a.-Uj- helyben a tanköteles gyermekek összeiratván, az összeírás eredménye következő: 6—12 évig. róm. kath. fiú 204, leány 216 ; gör. kath. fiú 86, leány 80 ; református fiú 74, leány 78 ; ágostai fiú 14, leány 14: babtista fiú 1, leány 1 ; mózes vallásu fiú 246, leány 238. összesen: 1252 — 12—15 évig. róm. kath. fiú 67, leány 67 ; gör. kath. fiú 18, leány 16; református fiú 27, leány 27; ágos­tai fiú 2, leány 5 ; babtista fiú O, leány o; mó­zes vallásu fiú 72, leány 84 ; összesen : 385. Az összes tankötelesek száma tehát 1637, ebből a mózesvallásuakra esik 640, vagyis közel 4O°/0. (Halálozás.) Ehrenheim Schytra Ferenc, vid- rányi lakos és nagybirtokos, f. hó 24-én egészen váratlanul elhúnyt. Halálhírét mindenütt hihetet­lennek tartották ; hiszen a tetterős, munkás, iz­mos testalkatú férfiú, aki a vármegyei közélet terén is jól megállta helyét, egy hosszú élet számára lát szott alkotva lenni Fájdalom 1 halálhíre valónak bizonyult. Temetésén az előkelő rokonság mellett jó barátjai és tisztelői nagy számban vettek részt s fejezték ki legőszintébb részvétüket a gyászoló családnak. Nyugodjék békével 1 (A „Zemplén* fekete táblája.) Ösmert kéz­ből vettük s a kir. posta és táviró igazgatóság figyelmébe ajánljuk a következő panaszt: »Tek. Szerkesztő úr! F. hó 13-án, d. e. 9Y3-kor egy csomagot adtam töl az újhelyi postán. A csomag Stoószra (Abauj vármegye) a fürdőbe volt címezve s pár üveg finom bort tartalmazott, mondhatnám orvosságot egy üdülő beteg számára. A csomag­hoz mellékelt szállitó-levél f. hó 15-én (kellő idő­ben) megérkezett Stoószra, maga a szállítmány azonban csak öt nappal később, vagyis 20-án, s még el is késve, mert címzett pár nappal előbb a für­dőtől búcsút vevén, számára a csomag kézbesíthető nem volt. Ezért a postai rendetlenségért, nem is emlitve azt, hogy az üvegek tartalma meg volt dézsmálva, még a visszaküldés postai költségét is kellett viselnem. Hogy az enyémhez hasonló sze­katúrától a közönség jövőre megkiméltessék, ezt az ügyet vizsgálat tárgyává tétetni kérem. Fo­gadja t. Szerkesztő úr« stb. (A vizsgálat ered­ményét várjuk — Szerki) (A kir. törvényszékről.) — Verekedő községi biró — Pap János, golopi községi biró, múlt évi szemptember 15-én a korcsmában mulatván, kor­holta Szoták József golopi lakost, hogy az édes anyjával mitsem gondol és engedi, hogy az öreg asszony koldulni jár. Szoták József azonban nem sokat adott a biró feddő szavára, sőt még neki állt fellebb s elnevezte a bírót ^karórágó^-­Nincs oly figyelmes szem a világon, mint az asszonyi szem. A két nő egyszerre sikoltott fel. Az ugró férfit Morvay csak akkor látta, mikor az már repülő félben volt. Nem láthatta arcát. Ott a férfi az ablakon, imitt meg a nő az ajtókon futott. — Mi volt az asszony ? kérdi Mariskáját Morvay, s számított kedvese ügyességére, hogy azt bizony aligha vette észre a feleség! legfeljebb a cselédnek gondolja. Ki volt az ? Akarom tudni, ki volt az az ugró. Ki vele. Ne ámíts. Oh én vén medve, vén tök, hogy igy bolonddá hagyom magam tenni. Én elmegyek, te meg itt udvarol- tatsz magadnak. Kijátszál. Aszszony, ez sok, ez több, mit elbírhatnék. Leteszi a nő kezéből a gyertyát s elkezd tapsolni, nevetni. Etámul a férj. — Pompás! mondja a nő; ez meglepetés akart lenni a múltkoriért, amit rajtam elkövettél. Tudod akkor mit tettél? No hát vedd ezt érte. Pompás volt kitörésed ; éppen ilyenre volt szüksé­gem. Tudod nem bírtam beszélykémet folytatni, ily jelenet fordul ott is elő, de a párbeszéd nem jól ment nekem, kellett ahoz ily természetes. Látod, mily praktikus voltam? Tudtam, hogy lekéstél, vártalak S hogy ily jelenet lejátszódhassék, ide hivattam cselédem bátyját, hogy akkor ugrassam ki az ablakon, mikor te hozzám belépsz. Pompás 1 .. Morvay elámult. Való ez, vagy hazugság ? — De jó férjem uram, folytatá a nő elko­molyodva, mondja csak nekem, ki volt az a nő, Folytatás a mellékleten.

Next

/
Thumbnails
Contents