Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1890-07-20 / 29. szám
is. Az 1811 -ik országgyűlésen is élénk viták folynak a magyarnyelv érdekében. Ezután az országgyűlések lassanként elnémultak; eddig sem igen szolgáltak másra, minthogy a folytonosan szerencsétlenül viselt francia háborúra a szükséges katonajutalékokat, adókat, szubszidiumokat megszavazzák ; minden más tárgy csak mellékes szere pet játszott, az udvar által sallangnak tekintetett, mondhatni kénytelenségből tűretett. Ha mégis a jó indulatnak némi halvány sugarai mutatkozának felülről, azok is többnyire a jövőre utaltak, ha t. i. a francia háborúk be lesznek fejezve. Ezek befejezésével általános álmosság vett erőt a népeken ; nemzetünk is apátiába volt sülyedve 1815-ig. A sok akadály mellett maga a renditársadalom is útjában állott sajat érdekeinek, s elég különös, hogy 1826-ban p. o. Zempléntm. közgyűlésén még mindig a felett disputáinak : vájjon a latin vagy a magyarnyelv legyen e a közélet nyelve f De valamint a fejlődő természetet tavaszkor misem tarthatja többé vissza előhaladásában: úgy a magyarnyelv kérdése az iskolában épp úgy mint a közéletben utat tör magának, s már 1819/20-ban a magyarnyelv és irodalom rendes tantárgy lesz, Verseghy nyelvtana alapján taníttatott heti 2 órában, de az előadás még mindig latin. A magyarnyelvet az 1832—36-ik országgyűlés közéletünk ! igen sok ágában felszabadítja nyomasztó bilincsei alól. Végre az 1843—44-iki országgyűlésen a nagy többség kívánságára végzésül kimondják, hogy a rendek tábláján mindenki magyarul köteles szólni.1) Ezen 1843—34-iki országgyűlés adta vissza a nemzetnek azon jogát, hogy végre használhatta saját nyelvét nemcsak a magánéletben, hanem a hivatalos világban is ; diplomáciái nyelvvé lett akkor, midőn Európának többi művelt nemzetei már legalább 200 év óta élvezék édes anyanyelvűknek kellemes csengését: simíthatták, művelhették tetszésük szerint, mig mi nemzeti dinásztia hiányában kedvet vagy jó példát senkitől sem kaphattunk ; sőt szárnyaink meg lévén bénítva, az ős latinnyelv kivénült morzsáin elősködtünk. Az 1837/8 tanévben első Ízben szólal meg a magyarnyelv az iskola falai között, a mennyiben a szent gyakorlatokon eddig kizárólagosan latinnyelven tartott sz. beszédek, valamint az évvégi nyilvános vizsgálatokon elmondott záróbeszédek és szónoklatok csak magyarnyelven tartattak. Az 1844 évi jun. 20-án 10433. sz- a- kelt kegyelmes udvari rendelettel, — azon évi 27215. sz. a. k. helytartótanácsi intézkedés szerint, tannyelvül az ország határain belül a latin helyett a magyar hozatott be ; kivéve a »syntaxis orna«-t rhetorikát, poezist és mithológiát, melyekre nézve egy ideig a latin - nyelv föntartatott. így állott a nyelvi kérdés az egész hazában. Magán kérdést az iskoláknál csak akkor csináltak belőle, midőn a szabadságharc elnyomása után oktatásügyünk teljesen a német befolyás alá került. Politikai bukásunk, az osztrák kormány nem éppen jó indulatu intézkedéséből kifolyólag, maga után vonta a nemzet szupremaciájának elveszítését is. Csak egy népnek tartottak bennünket is a többi között azon diszes mozaik keretben, melyet szép Magyarországnak nevezünk ; a tót, szerb, román, szász stb. velünk egyenlő rangú lett, s beilleszkedett kényelmesen uj otthonába; sőt nagyobb úrrá vált, mert felülről is dédelgették őket. Ekkor jött szóba minden egyes gimnáziumnak nyelvi kérdése is. A biztosított nemzetiségi egyenjogúságnál fogva oktatási nyelvül a helybeli tanári kar a magyaron kivül mást nem választhatott, s ez által hazafias munkát végzett ; s az elnyomatás napjaiban legalább akadály nélkül cse pegtethették a gyenge ifjúság szivébe a magyar hazának épp úgy, mint a magyarnyelvnek szere- tetét. 1859 után világosodni kezd; 67-ben pedig, a legújabb kiegyezés alapján, urává lesz ismét a nemzet önnönmagának s bö'cs belátása szerint intézheti továbbra is közoktatásügyünknek teljes menetét. Mint nem köteles nyelv 1827--.ŐI fogva szerepel a francia is ; részint idegen bejáró egyének vezették, részint a rendes tanárok között találko zott valaki, ki az ifjúság tudomány szomját e nemben is kielégité. Ezen időben a némttnyelv iránt való buzgalom már nagyon lelohadt, kitűnik abból, hogy Brandner Lipát tanárnak kiváló érdemül tulajdonittatik, hogy egyeseket, különösen a ház konviktorait, 2 éven keresztül oktatja a né met nyelvre. Sivulszky halála után (1813 jan. 20.) Subányi György egy évig, Nequaszil Mátyás 2, Sümegit Márton 4, Presburger Ferenc 3 évig á'lottak az intézet’ élén, kiknek kormányzata alatt intézetünk hajója csendesen evezgetett a kijelölt irányban. Ezek után egy negyed századon át ismét jelentékenyen emelkedik az intézet hirneve ; mi különösen azon kitűnő férfiaknak érdeme, kiket a rend kormány bölcs tapintata a kormányzattal megbízott. Ide járult, hogy az illetők a közjóra irányzott működő körükben nemcsak fényes tehetsé') A kegyes-tanitórend főnöke: Grosser János egy 1843- ban kibocsátott rendfőnöki iratában kívánja, hogy a tanárok a magyarnyelv és Irodalom tanítására nagy gondol fordítsanak; de emellett a latinnyelvet se hanyagolják el. Intézeteinkben mind | a kettőt gondosan tanítsák, fösulyt azonban a magyarnyelvre fék- 1 (essenek. geiket kifejhettél«, de kellő idővel is rendelkeztek mindazt érvényesíteni, mit a tanítás és nevelés érdekében szükségesnek vagy hasznosnak ítéltek. Ezek közétartozott: Tamdsy József, ki 12 esztendeig (1823—1834) Nagy Péter 9 (1835 — 1843), Hutter Antal, ki 5 évig (1844—1848) volt gimnáziumunk igazgatója. Ezen időközben az ifjúság létszáma a hat osztályban majdnem mindig megkö- zelité a 300 at; sőt többször túlozta is. i847/8-ban is 312-öt számlált. Az újhelyi kegyes-tanitorendiház tanári személyzete — Folytatás. — 186'/2. Koreíz Lőrinc, hf. és ig. Augusztini Antal, lelkiatya. Katona Dénes, lelktatya. Lechner Imre, Steiger József, Szendy János, II. elem. t. ig. Milkovits István. Mondschein Ernő papn. 1862/3 Koretz Lőrinc, hf. és ig. Augusztini Antal, leik. Katona Dénes, lelkiatya. Steiger József. Lechner Imre, beteg. Szendy János, II. el. t. és ig. Kovács Rézmán, beteges. Mil- kovics István. Zámbö János. Gáspáry Károly, papn. 18G3/4. Koretz Lőrinc, hf. és ig. Augusztini Antal, lel- kiata. Katona Dénes, leik. Steiger József. Szendy János, II. elem. t. Milkovits István, Hegyi Manó. Ulár Pál, papn. 18G</5. Koretz Lfirinc, hf, és ig. Katona Dénes, áss. Augusztini Antal, lelkiatya. Wertler Mátyás, II. elem. t. Steiger József, Milkovits István. Domokos Jenő, papn. Bertalan Alajos, papn. 1865/0 Koretz Lőrinc, hf. és ig. Katona Dénes, lelkiatya. Augusztini Antal, lelkiatya. Wertler Mátyás, II. elem. t. Steiger József, Zámbó János. Bertalan Alajos, papn. Pap János, papn. 18G°/7. Koretz Lőrinc, hf. és ig. Katona Dénes, lelkiatya. Augusztini Antal. Wertler Mátyás, II. elem. t. Steiger József. Pap János, papn. Czverg József, papn. Müllner Pál, papn. 1867/g. Koretz Lőrinc, hf. és ig. Katona Dénes, lelkiatya. Augusztini Antal, lelkiatya. Teremi László. Wertler Mátyás, II. elem. t. Tóth Pál, Pap János. Müllner Pál, papn. Kecsenovics Pál, papn. 1868/9. Koretz Lőrinc, hf. és ig. Katona Dénes, |házi- lelkiatya. Augusztini Antal, lelkiatya. Teremi László. Wertler Mátyás, III. elem. t. Tóth Pál. Müllner Pál, papn. Kecsenovics Pál, papn. Balogh Alajos, papn. Máday János, világi. Mathiai Károly, világi. Spitkó Lajos, világi. 1869/J0. G-yalokay Ferenc, hf. és ig. Katona Dénes, lelkiatya. Augusztini Antal, lelkiatya. Teremi László. Wertler Mátyás, II. elem. igt. Tóth Pál, Kecsenovics Pál. Balogh Alajos, papn. Takács József, papn. Brezanóczy Béla, világi. Medvigh János, világi. Spitkó Lajos, világi. 187%. Gyalokay Ferenc, hf. és ig. Katona Dénes, lelkiatya. Augusztini Antal, lelkiatya. Ruff József, lelkiatya. Teremi László. Groszmann Alajos, II. elem. ig. Tóth Pál, Kecsenovics Pál. Takács József, papn. Csintatan Pál, papn. Brezanóczy Béla, világi. Medvigh János, vil. Spitkó Lajos, vil. Majorosy Gyula, vil. rajzt. Mahulik Jakab, vil. énekt. 187>/2. Gyalókay Ferenc, hf. és ig. Katona Dénes, lelkiatya. Augusztini Antal, lelkiatya. Ruff József, lelkiatya. Teremi László, Groszmann Alajos, II. el. igt, Gyöngyösy István, Kecsenavics Pál. Csintalan Pál, papn. Lajszky Lajos, papn. Spitkó Lajos, világi, Brezanóczy Béla, vil. Medvigh János, vil. Majorosy Gyula vil. Vandruska Antal, vil. Mahulik Jakab vil. — P'olyt. köv. — Pagát-ultimó. — Fürdői történet. — A »Zemplén^ számára irta; Színi Péter. Baj bizony az, midőn a házinő, kivált még ha hozzá három hónapos menyecske, eped, sóhajt, unatkozik. Felfordul a háznál minden s nincsen rend még az ebédelésben sem. A nő tekintete örökös szemrehányás; beszédes ajaka hallgatag, csukott, mint a kövesült kagyló. Mint a hazajáró lélek, szótlanul, keservet színlelve foglal helyet az ebédlő asztalnál, s a világért sem kínálná a kedves férjet. így tapasztalta ezt Vadas Gábor földbirtokos ur, ki deresedett fejjel s a hatvanöt felé billenő derékkal vette feleségül Aesculap egyik keresett utódának bájos leányát. A máskor oly szende nőcske most nem galambszivti szeretettel, hanem a vércseéhez hasonló pillantásokkal tekintett reá. Nem ügyelt fel a konyhában, hogy férj-uram kedvelt eledeleit találja az asztalra. Boszus volt szerfelett. Igyekezett menekülni a szobából, mihelyt bevégezték ebédelésüket, pedig máskor a jó Vadas Gábor ur hogy megifjult, midőn a kedves »kicsike* odaült mellé a ruganyos pamlagra s tömött, vérdus karjaival magához bilincselte a deres fejét. Pár napig tartott ez a szokatlan mulatság. Vadas ur nem sokat hederitett a szép asszony durcáskodására. Hadd tombolja ki magát s majd a régihez tér vissza ! — gondolá el s nagy tajtékpipáját megtömve, rágyújtott és bodoran szálló füstökkel űzte el unalmát. Hja ! Nem ismerte a jó öreg ur alaposan a női szivet. Azt hitte: kulcscsal bir annak rejteké- hez , pedig hát a női szív gerjedelmeit kitanulni kevés egy ember élet. Nem lett bizony a kis menyecske engedé- kt nyebb, sőt az a vércseforma tekintet mind élesebbé lett. Nem szólt, de szemeiből olvashatta Gábor ur, hogy a helyzet mikéntjével nincs megelégedve. Végre is Vadasnak kellett megtörnie ez átkozott csendet. Egyik napon, midőn épen tejes puliszka lett elébe tálalva, elhagyta flegmája az öreg urat. Boszusan dobta le nagy tajtékpipáját s midőn leült az asztalhoz, szemöldökeit feltolta homlokára — Kedves Arankám 1 . . . Ezt én nem értem! — szólalt meg. — Mit ? — Ezt a dolgot ? . . Hát mi ez ? — mutatott az asztalon levő fehér-sárga evedelemre. — Hát nem ismeri? . . Tejes puliszka 1 — Nem ismerem, a manóba 1 . . Azt nem vagyok képes felfogni, hogy miért kell engem épen ily eledellel traktálni ? 1 — Nem akarom, hogy idővel szemrehányást tegyen vagyona pusztulása miatt. Kapargatnunk kell férjecském 1 . . Maga nagyon ragaszkodik a pénzhez, hát nem akarom kedvét szegni. A mé szárosnál felmondtam a hitelt- Most csak egyszer eszünk húst hetenkint I Különben a puliszka is tápláló eledel Tudja, férjecském, a tejben sok a íehérnye! — Ejh, vigye a . . . megmondom mi 1 — tört ki Vadas ur haragja. — A saját kényelmemért nem sajnálom én a pénzt Ilyen bojtos eledelekhez meg épen nem vagyok szokva ! . . Hanem, úgy veszem észre, kedvesem, hogy magácska keresve-keresi az okot boszantásomra 1 — Hát maga nem boszant engem ? . . Emlékezzék csak vissza: mit Ígért, midőn jegyese voltam?!.. Minden vágyam, minden óhajtásom, teljesíteni fogadta 1 . . Ah értem ! »Úgy fogják meg a madarat, a mint tudják, s úgy koppaszt- ják, a hogy tudják1!* — De kedvesem ! Én nem értem 1 . . . — Hogyan is értené ?. . . Fogalma sincs magának azon követelményekről, melyekre a modern kor haladása érdekében szüksége van egy nőnek. Maga csak a baromistáló vizsgálásával áldozik luxusának, pedig hát ennél magasabb érdekek is vannak ám ! ■- Hehehe ! Nem is gondoltam, hogy ily tu- tudós lenne az én kicsikém 1 — nevetett fel Gábor ur, bár e nevetés nem tetszett szívből fakadódnak. — Látja, maga mindig gúnyolódik 1 — mondta sirámos hangon a kis menyecske és bűvölő szemeivel gyújtó villámot lövelt vén férje felé. — Maga az én igényeimet tudákos észjárásból fakadt dolognak tarja. Ah, Bizay nem igy bánik a nejével! — Bizay? ... Az a goromba, faragatlan ember ? . . . — Az hát 1 . . Fürdőre viszi most is I . . . Maga ezt nem tenné meg; sajnálná azt a kevés, költséget! — Én ? Ugyan ne beszélj ! Hiszen egy szóval sem említetted még eddigelé 1 . . Bizay 1 . . . Hát kiöl.. Most is adósom ezerötszáz forinttal I.. Velem akarna ujjat huzni ? — Úgy ám! . . Tegnap is gúnyos hangon mondta a felesége, hogy maga nem is menne fürdőre, mert maga telhetetlen pap-zsák I — Ejnye azt a ... 1 No, hagyd el, kérlek, mert kifordulok a türelmemből 1 . . Mondjad csak : hova szándékoznak azok? — Úgy értesültem, hogy Bártfára mennek. — Hát csak menjenek. Mi azért is Tátra- lüredre megyünk. Készülj hozzá az utazáshoz. Holnap indulunk 1 — Milyen jó férjem van nekem 1 — enyel- gett a szép menyecske, kis kacsóival gyengéden cirógatva az erősen bebarázdált arcot. — No, no I . . Torkomra ne üsd a pipámat, aranyos ! . . Megállj, hadd teszem le 1 Ártani fog a füst! — Oh dehogy ! . . Csak szívja, édes 1 . . Hát megyünk, ugy-e ? — Megyünk hát 1 — Hadd ölje a méreg Bizaynét. — Hadd hát! Tapsolt, örvendett a kedves. Odaállt az álló tükör elé, úgy gyönyörködöt} a szilfid termetében, szép metszésű ajakában, fodrosán leomló kökényhajában és a hóracseppent vérhez hasonló piros- ságu telt arcában. Estve már hús került az asztalra. Megélénkült a ház ismét. Dalolt, mosolygott a kicsike. Örömtől duzzadó keble sóvárgott vágyainak közeli teljesülésétől hullámzott. Vadas ur mindezt a saját engedékenységének tulajdonitá. Arról persze nem tudhatott, hogy a szobaleány, kevéssel a vacsora után, levelet vitt titkos helyre, mely levélre ez volt írva : »Az utazás változást szenvedett annyiban, hogy nem Bárfa'ra, hanem Tátrafűredre megyünk Reményiem, ez nem lesz gátló akadály 1« * Ritkán lehet gyarló földi embernek alkalma annyi szép asszonyt látni együtt, mint ez évadban volt Tátrafüreden. A parkokban, étkezőtermekben, az erdő suttogó lombjai alatt, a buzogó forrásoknál s a sétahelyek padján szebbnél-szebb, kacérabbnál- kacérabb szemnek gyújtó tekintete lövelte a fénysugarat. Hanem Vadas ur kicsikéje felülmúlta min- deniket ragyogó szépségben. Varázsló tekintetétől bolondulásig voltak a sétatér porondján szemüvegező uracsok, kik léha öntetszelgéssel ellenállhatatlanoknak képzelték magukat. Ostrom alá is fogták a vendégkönyvet. Az érdeklődés kíváncsiságával igyekeztek megtudni a bájos nő nevét.
