Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1890-03-16 / 11. szám

még több válás?.tott tisztviselőt tudnánk felmutatni, aki a hivaralos órákon túl is foglalkozik feldolgozandó ügyeivel, mert érzi, hogy díszes állását a közönségnek köszönheti, s azért igyekszik a közönség érdekeit kielégíteni, annak bizalmát továbbra is kiérdemelni. Ha végre itt a fegyelem szigorúságára van célzás, akkor az államosítás hivei talán megfelejtkeznek arról, hogy a közigazgatási fegyelmi eljárás épenoly szigorú, mint az állami; és míg az állami hivatalnokot csak saját feljebbvalója veheti fegyelmi eljárás alá: a közigazgatási szolgabiróval vagy községi jegyzővel nemcsak az alispán, de az árvaszék, a pénzügyigazgató, a tan- felügyelő, a hadkiegészitő parancsnokság stb. közvetlenül rendelkeznek, esetleg birsággal és fegyelmi eljárással sújthatják.

*

Visszatérve a kérdés imént érintett oldalára, tagadhatatlannak tartjuk, hogy a közigazgatási, tehát kiválólag politikai tisztviselőknek nagy, sőt néha döntő befolyásuk van a közönség politikai magatartására, a képviselők választására. Erre az államosítás hivei nem hivatkoznak, ezt agyonhallgatják, mert érzik, hogy ez határozottan ellenük szól.

Lehetünk-é oly elbizakodottak azt hinnünk, hogy oly kormány soha, semmi körülmények közt nem ragadhatja magához a hatalmat, mely nemzeti érdekeinkkel ellentétes irányt követ? és váljon akkor is kívánatos lenne, hogy a politikai tisztviselők annak vak eszközei legyenek? És ha feltéve, de meg nem engedve, indokolható is volna az ily elbizakodás : magának a parlamentnek elmélete, a parlamentárizmus természete (ha nem is teszi kívánatossá a nagyon gyakori kormányváltozást) azt hozza magával, hogy a kormány csak addig maradjon kormány, mig a nemzet többsé gének bizalmát bírja; de nem azt, hogy eszközöket adjunk kezébe, amelyekkel úgyszólván örökössé tegye hatalmát; lehetetlenné tegye, hogy a nemzet akarata a választások által esetleg ellene is nyilvánulhasson.

*

Tisztviselők választása nélkül nincs vármegye • és ekkor célúkat érték, akik az 1850-es és 60-as években legnagyobb ellenségeink voltak, mert emlékezzünk vissza, hogy az ö szemökben mindig a megyék voltak a 'egnagyobb szálka. Vármegyék nélkül nincs önkormányzat, sőt nincs magyar alkotmány többé.

Nem tudjuk, mit értenek az uj iskola neveltei az önkormányzat alatt, midőn azt mondják, hogy a választás megszüntetésével a kinevezett közig, tisztviselők mellett az önkormányzatot tágítani, kiterjeszteni akarják. Hiába kisértik meg ezen könyvből vett elméleti önkormányzatot hazánk földébe ültetni: az itt nem ver gyökeret; hiába akarják az angol önkormányzatot meghonosítani: az nem megy a mi vérünkbe. Mi csak a magyar önkormányzatot ösmerjük; ezt csak a vármegyékben gyakoroltuk és ezek nálunk az alkotmány nyal, az alkotmány a szabadsággal oly összeforrt fogalmak, hogy ezeket csakis együtt ösmerjük, egyiknek a másik nélkül nincs teste, nincs szelleme, nincs értelme.

*

Ahelyett tehát, hogy még e csekély maradványát is ősi alkotmányunknak leromboljuk; állítsuk inkább vissza, adjuk vissza a vármegyéknek, amit a törvényhozás tőlök eddig apródonkint elvett. Mert ugyan hát mennyivel javította a törvényhozás a haza helyzetét azzal, hogy a várme1Hogy’is volt,hogy’is volt ?»Talpra magyar,talpra 1« Istenem úgy legyen, megszököm egy napra 1 Csak csupa százból áll Kóburg-huszár század, Föld alól teremtek hozzá még egy százat /

»Diák-ruhát tett rám vig cimbora tréfa, Könnyebben betelik igy szivem szándéka;

A közel vidékről toborzó zajt hallok,

Elmegyek, ott leszek, s meglesz a száz bajnok.«

Ott, elhagyva Pista, a kik még a'udtak,

Hajnali szellővel elindula útnak.

Sátorhegyek alatt menve gyalogszerrel,

Merre a madár is légi utat szeldel.

Csülkös Sátorhegyek gyönyörű vidéke!

Mint arakoszoru, szép menyasszony éke Borítja kereken a leány homlokát,

Hegysor itt a síkot aképen fogja át.

Az arakoszoru ámde akkor legszebb,

Mikor zöld levelén oltár fénye reszket;

Legszebb e vidék is, mikor a hegy sorja Kelő nap sugárát ormaira vonja.

Úgy vala már most is; ragyogó sugártól Csillogott a Várhegy, villogott a Sátor,

Borággal koszorús homlokára büszkén,

Brekegő békákra rá se hederitvén.

De figyelve jobban madarak hangjára,

A rigó füttyére, csalogány dalára,

Rezgő bokor alján kik őrzik a mesgyét, Csipkedve e közben a tőke gerezdjét.

gyéket — az ország ez alkatrészeit — fokonkint, izenkint megnyirbálta •

Valljon az általunk hajdan szabadon választott bírák íelmentették-e az adóst kötelezettsége alól?

Valljon felmentették-e tudva a gyilkost, ha bűnténye bebizonyult? Valljon eiitélték-e bűnös gyanánt az ártatlant? Ha mégis történt ilyen valaha, nem épen úgy megtörténik-e a kinevezett bíróságoknál is ? ? . . .

Valljon azért, mert 1861. év végén és az arra következett időben hazafias kötelességünknek tartottuk a vármegyék feloszlatása után az adót megtagadni és azt az akkor uralkodott absolut hatalom fegyveres erővel hajtotta be tőlünk: következik-e, hogy azt most sem fizetnők kényszer nélkül ? hogy azt az általunk választott tisztviselők kivetni, beszedni, ha kell, behajtani, kezelni és illető helyére juttatni vonakodnának ?

A tanügy, a népnevelés, különösen a magyar nemzeti szellemű népnevelés talán nem találna körünkben az általunk választott tisztviselőkben épenoly buzgó támaszokra, előmozdítókra, mint a kinevezettekben? Hát az országszerte megalakult közművelődési egyesületek nem a leghangosabban tanus- kodnak-e e feltevés alaptalanságáról ?

Hát ugyan végre mit nyertünk a megyei mérnökök eltöröltetésével s a kir. államépitészeti hivatalok behozatalával ? Azelőtt például saját vármegyénknek volt egy al és egy felvidéki tiszti mérnöke, A vármegyénkén nyugatról keletre, a Dargótól N.-Mihályig átvonuló útszakasz állami ut volt, erre tehát megyei mérnökeink működése ki nem terjedt. A gesztely-gerendai útszakasz még akkor nem állami, de megyei ut volt. E két tiszti mérnök eljárt mindenben, ami hozzájok tartozott, teljesített minden közgyűlési határozatot, befelelt minden alispáni felhívásra, megjelent minden helyszíni tárgyaláson. Távol van tőlünk a mostani kir. államépitészeti hivatalokra az ellenkező váddal fellépnünk; csak azt akarjuk feltüntetni, hogy akkor azon két tiszti mérnök fizetése és általányai is felvoltak a javadalmazásba véve s ez a kettőnél nem tett ki 3000 ttot, mig most a kir. államépitészeti hivatal főnökét beszámijva 4 mérnökből és talán ugyanannyi vagy még több irodai személyzetből áll, akiknek javadalmazásuk, természetesen, ezerekre rúg. Az igaz, ezt el nem tagadhatjuk, hogy mig említett megyei tiszti mérnökeinknek, körülbelől az utolsó évben, hivatalos igtatói számaik az egyiknek 96 volt, a másiknak nem sokkál több a 100-nál: a mostani kir. építészeti hivatal igtató könyve talán a 3000 et is meghaladja.

*

Tisztelettel alólirt küldöttség tehát arra kéri a tek. megyei bizottságot, méltóztassék oly felirattal járulni a mélyen tisztelt Képviselőházhoz, amelyben szabolcsvármegyei szomszédaink és atyánkfiái e részbeli feliratához teljes szivünkből és lelkűnkből csatlakozva, őszinte tisztelettel kérjük a magas Képviselöházat, ne fogadja el a közigazgatás államosítását, ne foszsza meg a nemzetet ezen utolsó politikai jogától, ne bontsa le az ősi magyar alkotmánynak ez utolsó maradványát is.

Vármegyei ügyek.

Konkoiio irat.

Andrássy Gyula grófné, szül. Kendeffy Katinka grófnő őnagyméltósága Ikervárról

Pista mit se láta, vagy csak puszta szemmel, Pápaszeme ott volt rejtve a kebelben ;

Ő csak arra gondolt, ő csak arra nézett,

A mit ott benn látott, a mit ott benn érzett.

S látta már, látta már bádogos toronyban Három szinü zászlók lobogását sorban ;

Látta már, látta már fényes torony alján Mint törik a népség, összekavarodván.

Látta koszorúját a leányseregnek,

A kik ott titokban sírnak, keseregnek;

Látta deli ifjak bátor kikelését,

Szemük villanását, lelkűk tüzelését.

Látta piros üngek szép lobogó ujját,

Nagy acélsarkanytyuk tündöklő taréjját,

Tollas kalpagokon pántlikák lengését,

Lágy selyem nyakkendők szép bokorkötését.

Lakadalom, vásár, István király-ünnep,

Mintha együtt volna, annyi nép begyülnek;

S a tipegő öreg, a gyermek, a játszó,

Mind csak arra törnek, hol kileng a zászló . . .

Látta Pista mindezt, vagy is csak ezt látta, Magyar nép kelését nagy, véres csatákra ; Szabadság napjának föl-, kilángolását,

S hegyeken, völgyeken fényes ragyogását.

Hát a miként látta lelkében előre,

Vármegye székébe a midőn beére,

Úgy talála mindent piac terén renddel, Hullámzott a város, zajlott a sok ember.

f. hó 5-iki kelettel főispánunk őméltóságá- 1 hoz a következő iratot intézte.: tMéltóságos Főispán! Zemplénvármegye oly kiválóképen adta szeretett felejthetetlen férjem elhalálozása és témetése alkalmából részvétének jeleit, hogy engem és családomat mély hálára kötelezett. — Fogadja tehát Méltóságod úgy saját mint családom leghálásabb köszönetét a tanúsított kiváló részvétért és legyen meggyőződve arról, hogy azt híven fogjuk emlékezetünkben megőrizni. — Még azon kérelmemet kívánnám Méltóságodhoz intézni, miszerint szíveskednék a Vármegyének nevemben köszönetemet tolmácsolni. — Méltóságodnak, kiváló tiszteletemet kifejezve: Gf. ndrdssy §yuldn'e s. k.

A közigazgatási bizottság üléséről. Közlendőink nagy száma miatt csak dióhéjba szorítva adjuk a f. hó 10-én tartott kb. ülésről szóló refe- rádánkat. — Az alispán jelentette, hogy a vármegye területén hamis pénz került forgalomba s a jelek arra mutatnak, hogy a hamis pénz készítői is ottan találtak buvó helyet, — amiért is a közönség éberségre és óvatosságra figyelmeztetik. Amerikába febr. hó folyamán kivándorolt 184 egyén, visszajöttek 69-én. — Az árvaszéki előadók februárban elintéztek 1476 ügydbot, ebben az 517 db hátrálékot is, mely jan. hó végén mutatkozott. — Am. kir. pénzügyminister értesítette a közig, bizottságot, hogy még az i88o-ból eredő vetőmagkölcsön hát- rálékoknak végrehajtatását ez évi jul. hó i-éig kivételesen felfüggesztette. — Velejte község közönségének abbeli folyamodása, hogy az ottani vasúti megállóhely teherrakodó állomással kibővítessék, pártolólag terjesztetett föl a keresk. mi- nisterhez — Kir. ügyész jelentette, hogy február hó végén a kér- börtön rablétszáma 279 volt, az egészségi állapotok megnyugtatók. — Főorvos havi jelentése szerint az influenza csaknem véglegesen megszűntnek tekinthető. B Zsadány községben az egyiptomi szembetegség az állami tanító családján és 11 iskolás gyermeken konstatáltatott.

— Kir. tanfelügyelő a cséki állami iskolába helyettes tanítót kért, mert a rendes tanító súlyos beteg. — Kir. építészeti hivatal főnöke jelentette, hogy Dobiás Ede kir. mérnök a közszolgálat érdekében Eperjesre helyeztetett át. A közig, bizottság őszinte sajnálkozással fogadta az áthelyezés hírét s Dobiás mérnöknek a vármegye érdekében évek hosszú során át teljesített ügybuzgó szolgálataiért jkönyvi elösmerést szavazott. — Az 1889. évi közmunkával adós közönségnek hátrálékos tartozására nézve határoztatott, hogy mindazokra, akik közmunkájukat ez évi ápr. hó 15-éig le nem dolgozzák a háromszoros pénzbírság kivetendő s rajtuk megveendő. — Közgazd. előadó jelentette, hogy Kocourek F. kir. állatorvos az orbánc és lép- fene ellen védő oltást e tavaszszal is fogja teljesíteni, mely körülményre a gazdaközönség figyelmét felhivja; úgy a múlt évi, mint az idei védőoltásnak eredményeiről annak idején közg. előadó jelentést tesz. — A kir. pénzügyigazgató jelentése szerint a hatrálékban maradt 1,072,910 ft 64'/s krnyi állami egyenes adóra befizettetett 95,222 ft 47^ kr.

— hadmentességi adóban volt a hátrálék 68,105 ft 50 kr., melyből 1238 ft 66 kr. törlesztetett. Az aszály utóhatásait szenvedő vidékek érdekében felirat intéztetett a kir. pénzügyministerhez, hogy

Nemesi fölkelők hires oszlopánál Folyt a nagy toborzó, hangos zeneszónál; Sikkant a hegedű, cimbalomhur bongott, Tárogató rivalt, dobogott a nagy dob.

Kört csinált a népség, s bent a karikába’ Toborzó daliák táncoltak javába ;

Szemenszedte ifjak, a vármegye színe,

Lágy suhogó gyolcsba’, szép nemzeti színbe’.

Lejte elől mindjárt a toborző hadnagy,

Karcsú szép levente, termetére nem nagy,

De erős, de bátor, szeme égő villám, —

Fáy Gyula volt ő, s mégkülömb mint irám.

Csak egy napos asszonyt palotában hagyva, Hires vörös sipkás lett ö készakarva;

Most első vala még a toborzó-táncon,

Első is esett el szent tamási sáncon.

Körötte bokáztak: fürtös hajú Payzsoss,

Kossuihok és kik még ? mit tudom én azt most; Nagy ágak sarjai összeölelkezve Nyalka pórfiukkal jártak versenyezve:

Nem hiába járták; egy-két óra hosszat,

Sok derék legénynyel jól felszaporodtak;

Hej 1 kötél se kellett, foglaló se kellett, Felcsaptak, maradtak egy parola mellett.

Nem gaz utcanépség, nem kócfejü tábor,

Kik zsoldba szegődnek bárkinek és bárhol. — De java a népnek s mindenféle rendnek Adta alá magát katonafegyvernek.

Folytatás a mellékleten.