Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1890-03-16 / 11. szám

Melléklet a „Zemplén“ ii-ik számához

az adótartozások végrehajtását ez évi szept hó i-ig felfüggeszteni kegyeskedjék. — Untener Mihály, Czigány Pál Mihály, Koleszár András és Maczejkó György hadköteleseknek kivételes nősü- lési engedelem elnyerése végett benyújtott folya modásaik kedvező elintézést nyertek.

A bíráló választmány Öméltósága a főispán előlülése mellett f. hó 10-én d. u. tartott tanácskozásában az e.-bényei, o.-liszkai és traczonfalusi bizottsági tag választások ellen benyújtott folyamodásokat tárgyalván, a választásokat megsem misitő igazoló választmányi határozatokat jóváhagyta.

Uj nagy község. Mező Zombor kis községnek nagy községgé leendő átalakulását a belügyminis- ter megengedte.

Katonai lóvásár. Töke-Terebesen folyó hó 29-én katonai lóvásár fog tartatni.

Hírek a nagyvilágból.

Az olasz trónörökös, aki most európai kör utón van, e napokban fordult meg Belgrádban, hol nagy örömmel fogadták. Belgrádból Délmagyaror szágon át Romániába utazott.

Berlinben tegnap kezdődött a nemzetközi munkás-konferencia. Az államok megbízottai sorában Magyarországot Schniertr és Graenzensteiu ministen tanácsosok képviselik.

A fráncia köztársaság 17,500,000 franknyi hitelt szavazott meg az új, füst nélkül robbanó puskapor behozatalára és uj puskapor-malom épitésére.

A Bismarck hg. végleges visszalépéséről szóló hírek kezdenek komoly jelleget ölteni.

Levél a cárhoz. Csebrikóva Mária, orosz írónő, Párisból levelet intézett a cárhoz, s felhivja, hogy folytassa az atyja által megkezdett reformokat. Az emlékiratnak végső pontja igy szól: »Önnek egy szava elegendő arra, hogy Oroszországban békés forradalom történjék; ellenkező esetben ön borzasztó örökséget hagy gyermekeire: népének átkátI Csebrikóva Máriát, aki emlékirata sorsának ügyében Szt.-Pétervárra utazott, dacára annak, hogy a nihilistákkal nem áll összeköttetésben, elfogták.

Hírek az országból.

A .Zemplén* távirata. (Feladatott márc. 15-én.) Az aggteleki-barlang áttörése mai napon szerencsésen sikerült.

A kormány-válság vajúdó ügye tegnap azon a ponton állott, hogy őfelsége Tisza minist.-elnök és a ministerek lemondását elfogadván, az uj kabinet megalakításával Szapáry Gyula gf. bízatott meg. Tudósítónk szerint Teleky Géza gf,, volt bel- ügyminister végleg megválik tárcájától s azt is- Szapáry fogja átvenni, földmivelési ministerré Bethlen András gf. szebenvármegye főispánja lesz. Hir sze rint a távozó belügyministert Tibád Antal állam titkár is követi, kinek helyét Tisza István a volt

Pista nézte, nézte nagy tüzes szemével, Közbe-közbe bajszán pödörve kevélyen;

Mit tehetett róla, ha már olyan fajta,

Hogy mindenki szeme csak megakad rajta.

Szép szavú Szemere, a biztos, is látva,

Nem hagyta szó nélkül: »Adta gyöngydiákja, Beh kedvemre való, beh huszárnak termett, Paripám od’ adnám, gyere öcsém, nyerd meg!«

Pista szóla mindjárt: »Épen abba’ járok,

Hazáért, királyért felcsapni kívánok,

De nem paripáért, arra nincs szükségem,

Volna azért mégis egy kis kikötésem.«

Szép szavú Szemere nyujta kezet rája,

S a mit Pista kívánt, nyomban megajánlja :

>A ki e diáknak csap fel, valamennyi Egy századba fog az ő vele elmenni.* —

Csappant már a vig zaj jókorát e közbe’,

Mint kifáradt szélben dagadó viz öble,

Vagy fellobogó láng, ha tűzre rakott fa Parázsra lohadva erejét kiadta.

Mert a ki már jöttét úgy tökélte otthon, Szaporán sietett, hogy elől bejusson,

S a többi, a ki még álldogált a szélen,

Erre is, arra is vala oszlófélben.

Oka volt annak is; nem gyáva bitangság,

Mert igaz magyarnak első a szabadság;

De az emberfélét ismerem én régen,

S mint kovában a tűz, szívben is van mélyen.

Nosza acél Pista, mostan azért rajta 1 Üssed csak, csihold csak, a hogy isten adta 1

kormányelnök fia foglalná el. Az ujonan megalakult kormány, valószínű számítás szerint, holnap mutatja be magát az országgyűlés mindkét házának.

Az ifjúság turini útját, minthogy a honossági tövény sorsa fölött az országgyűlés még nem ha tározott, bizonytalan időre elhalasztották. Az úti költségre beküldött előlegeket a rendező bizottság mindenkinek pontosan viszaküldi.

Az Andrássy-szobor felállításról szóló törvényjavaslatot vita nélkül fogadta el és szavazta meg a főrendiház is. Schlauch püspök beszédéből kinyomatjuk a következő helyeket; » . . . And rássy Gyula gróf mig élt a nemzet géniuszának inspirációja alatt állott. Tetteiben ez vezette. Most, hogy az élők sorából távozott, ó. nemzet hálájának kell az ő emléke fölött őrködni. Müvei, alkotásai fölött egykor a történelem fog Ítéletet mondani... a nemzet nem várta be a történelem felmentő, vagy sújtó ítéletét a nagy Széchenyinél, nem várta be a bölcs Deáknál, nem szükséges, hogy azt bevárja a lángeszű Andrássynál. A nemzet a tények közvetlen benyomása alatt emelt szobrot ama nagy fér. fiainak; a tények varázshatása alatt kíván Andrássy Gyula grófnak is szobrot állítani. A nemzet leikiis merete Ítélt, nincs mit félnie a történelem Ítéletétől.*

A szegedi gyásznap. Folyó hó n-én éjfélkor megkondultak Szeged város összes harangjai. Akkor volt a tizenegyedik évforduló, hogy Szegedet hullám-sirba döntötte a Tisza árja. Évről évre ez az éjjeli harangzúgás hozza a lakosság emlékezetébe a vészes órátKülönfélék.

(Március 15.) »Csodás idők mesés világa te — lelkünk szinte döbbenve néz feléd!*. . Gyenge a legerősebb toll, hogy e nap jelentőségét teljes nagyságában leírja; nincsenek szavak, hogy velük e nap dicső ségét, a magasztos lelkesedést, ami villá- mos erővel rázta föl a nemzet szivét, illően kifejezni lehetne. A legügyesebb toll is csak halovány vonásokkal festi le a nagy nap képét, — a legerőteljesnbb szavak is csak gyenge visszhangjai a honfiúi lelkesedésnek, mely negyvenkét évvel ezelőtt, a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség szent zászlaja alatt küzdő »félisteneket« a hét oldalról megtámadott szegény haza megmentésére tüzelte. Méltó ez a nap, a Szabadság, Egyenlőség és Testvériség megváltásának, a szabadsajtó születésének évforduló napja, hogy nemzeti ünnepként üljük meg, hogy a szabadságharc. mezején elvérzett nagyjainkról, a névtelen hősök ezreiről megemlékezzünk s irántuk a hazafiui kegyelet adóját lerójuk. De ne érjünk be csupán a megemlékezéssel. Buzduljunk föl a dicső tettek látásán. És tegyünk szent fogadást, hogy ha vihaVitéz századodhoz verd ki azt a százat,

Ni csak már a koha hogy fújja utánad! . . .

Megzendült a zene Pista nyomán menten. Lobogós ruhában hogy kitoppant sebten,

Jobb kezét fejéhez illegetve lágyan,

Szép selyem zsebkendőt lengetve baljában.

»Ide, aki legény, a ki magyar, körbe I Sutra csak az bújjék, a ki vak és görbe !

Nem parancsolatra, édes anyja hívja,

Ide hozzám, a ki édes tejét szívja !*

Nyüzsgött a legénység leszegezve helyén, Anyókák sipogtak ide-oda menvén,

Ki öcscsét, ki fiát integetve onnan,

De Pista szavával oda csapott nyomban.

»Nem magyar a magyar, a kinek nincs honja, A kinek manapság vagyon egyéb gondja • Anyja megsiratja, ki csatában elvesz,

Apja koporsója ám szabad földben lesz 1«

így beszéle Pista és sok ilyen szóval,

Versenyt is dalolva a muzsikaszóval,

Melyhez mint az érckürt ő adta a hangot, Torony tetejéről is szava visszhangzott.

Pezsdült a legénység, harsogott az »éljen«. Pista marka csattant sűrűn és keményen ; Minden dal, mintha csak magot hintett volna,

I Gazdag aratását tízszeresen hozva.

I

Pántlikás kalapját mikor fölemelte,

S imádságos hangon szépen elrebegte:

»Talpra magyar, hi a haza,

Itt az idő, most vagy soha !

ros felhők tornyosulnának a magyar haza egén: hozzájuk hasonlóan minket is készen talál a veszedelemben forgó hazának segítség-kiáltása bármely pillanatban, s mi is megértjük a költő szózatát: Talpra magyar, hi a haza /

»Lesz még idő, leszen még ünnepünk Hogy a szabadság diadalmat ül S bár a pokol támadjon ellenünk Homályba többé nem dől, nem merül.

A szent erő, az ige él s örök !

Jöhet harag, erőszak, hatalom Szilaj szélvésze megtörik azon Mint a zúgó hab a szikla partokon!«. . .

»Mi nem félünk, s ha újra jönni vágy — Észak csordája hozzánk, hát — jöhet!!«

(Személyi hirek.) Mailáth Sarolta grófnő, Hohenlohe-Schillingsfürst herceg neje, ki férjhezme- neteléig a királyné udvarhölgye volt, most palota- hölgygyé neveztetett ki. — Ofelségé Andrássy Sándor gf. velejtei nagybirtokosnak, varmegyénk tb. főjegyzőjének, a kamaiási méltóságot adományozta. — Őfelsége Kovács Antal s. a.-újhelyi törvény széki bírót a budapesti Ítélőtáblához számfeletti biróvá nevezte ki. — A főrendiház f. évi márc. ii-én tartott ülésében s az igazoló-bizottság jelentése alapján Dessewffy Sándor Csanádi megyés püspök nevét a főrendek jegyzékébe pótlólag be- igtatta, — Zelenka Pál, ágostai ev. főesperes hitközségi ügyek elintézése és isteni tisztelet teljesítése végett Miskolcról tegnap Ujhelybe érkezett.

(Kegyes adomány) Őfelsége a velejtei g. k. templom helyreállítására 100 ftot méltóztatott magánpénztárából legkegyelmesebben adományozni.

(Gimnázium ügye.) Az újhelyi hatosztályu gimnáziumnak nyolc osztályossá emelése ügyében szükséges teendők elintézésére alakított szűkebb körű bizottság f. hó 10-én értekezletet tartott, hogy tájékozást nyerjen a gyűjtés, illetőleg az aláírások eredményéről. Az eddig biztosított összeg közeljár a 12,000 fthoz. Minthogy azonban még vannak gyűjtők, kik a reájok bízott kerületekben a gyűjtést be nem fejezték vagy a gyűjtés eredményéről még be nem számoltak: a végleges beszámolás határidejéül f. hó 23 ik napja tűzetett ki. Ugyanakkor fogják mágállapitani a vidékre is kiterjedő gyűjtés módozatait és a további teendőket.

(»Hegyalja«) Ez a cime annak az ékesen ki- állitott, dúsgazdag és változatos tartalmú emléklapnak, melyet az újhelyi gimnázium kiegészítése érdekében tegnap, a városi színházban rendezett jelmezes bazáron közkézre bocsátott a Dókua Gyula, Homyay Béla dr., és Reviczky Pál-ból alakult szerkesztőség. Hogy el ne felejtsük, mindenekelőtt gratuláljuk a triumvireknek a szépen is, jól is sikerült irodalmi vállalathoz. Az emléklap első oldalán a bazárnál jelmezben közreműködő szépek fotográfiáinak müizléses csoportjával találkozunk. A negyvenöt fotográfia oly szép kollekció, aminö a legelső fényképész műtermének is diszére válnék, így az emlék-lapnak legfőbb ékessége. A második lapot S. a.-Ujhely város látóképe foglalja el az első cikk keretében, melynek Írója Molnár István főispán. (Mai tárcánkban olvasható — szerk.) Utána következnek : Thaly Kálmán, Irányi Dániel, Duka Tivadar, Rákosi Jenő, Csicseri Bors, Hevesi

Rabok legyünk, vagy szabadok, Ez a kérdés, válaszszatok !«

A mennyi kaputos, diákféle ott volt,

Halni szabadságért, másra nem is gondolt.

Mikor aztán ismét lábujhegyre állva, Hamisan kacsintva szép barna leányra,

Nagy boros palackot a kezébe kapván, Ajaka megszólalt csengetyünek hangján:

»Piros csákó süvegem,

Most élem gyöngyéletem,

Bokréta van mellette,

Barna babám kötötte.«

Vetette subáját nyalka legény félre,

Huza piros csákót mindjárt a fejére, Táncba’ szeretőjét szorította még át,

Istenre bizva már a többi szándékát.

Győzte Pista dallal, szivébe volt írva, Folytatta azutan, mintha lelke sima:

,Végig mentem az újhelyi temetőn, Elvesztettem, elvesztettem Piros bársony keszkenőm.

Piros bársony keszkenőmet Nem bánom ;

De a régi szeretőmet,

Szeretőmet sajnálom.«

Párja vesztett galamb szomorú bugása, Ennek a dalnak is megvolt a hatása.

Kapkodott szeméhez ifiu akárhány,

Más, kalapját húzta arcára mogorván ;

De mind e dolognak csak az lett a vége, Hogy becsaptak ők is a Pista kezébe.

Legszebb vala mégis e toborzás rendjén, Mikor szólalt Pista az egész nép nyelvén.

1 S a hogy ő rákezdte, mintha villám lobban, ' Ezer ember mindjárt bele vágott nyomban;