Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1890-03-16 / 11. szám

Z E M P L É N.

Társaoalmi és irodalmi lap.

ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE

(megjelenik miauién vasárnap.)

Sátoralja-Ujhely, 1890 március 16 11. sa, Huszonegyedik évfolyam.

HIRDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes síé ntán 1 kr.

Azonfelül bélyeg 80 kr.

Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter ntán 8 kr számittatik.

Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatlk.

Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők.

ELŐFIZETÉS ÁS Egész évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 50 kr

Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el.

Kéziratos nem adatnak vissza.

Egyes szám ára 20 kr.

A nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr.

Emlékirat*)

a közigazgatás államosítása kérdésében.

(Folyt, és vége.)

Bátran állítjuk, hogy azon divatbajött mondás: közigazgatásunk rósz, közigazgatásunk ázsiai stb. egyszerűen alaptalan és többnyire o yanok j hangoztatják, akiknek a'közigazgatásról fogalmuk I sincsen, akik a felett sohase gondolkoztak, akik ezt csak visszhang gyanánt mások után ismétlik és azt hiszik, hogy valami nagy axiómát mondottak, amelyet azonban remcsak bizonyítani, de még indokolni sem képesek.

Ha mégis érheti valamely vád közigazgatá sunkat, az legfeljebb a lassúság vádja lehetne. De hogy ez is méltánytalan és hogyha kívánatos volna is nagyobb gyorsaság a közigazgatási ügyek intézésében, hogy ennek hiányáért, hogy a lassúságért nem lehet a választott közig, tisztviselóket, illetőleg a választási rendszert vádolni, ha két oly körülményt figyelembeveszünk, amelyeknek a választott tisztviselők nem okai és amelyeket azoknak elháritaniok nincs hatalmukban. Az egyik az elintézendő közigazgatási ügyek rohamos szaporo dása, a másik a megyék javadalmazásának szűk volta.

Tekintsünk vissza az 1872. évre, az elsőre, amelyben a vármegyei tisztikar, a kir. bíróságok felállíttatása folytán már csak közigazgatási tiszti kar volt. Ekkor tehát külön közigazgatási igtató könyvet kellett nyitni; ezen első évi közigazgatási igtató-könyv a mi vármegyénkben felmutat mindössze az egész 1872. évről 5910. számot. Most már öt különböző igtató könyvet vezetünk:

1. az általánosat,

2. a közig, bizottságét,

3. a központi választmányét,

4 a kihágásit.

5. az erdészetit.

A legközelebb lefolyt 1889.

év végével felmutat:

1. az általános igtató-könyv

. . . 22015

2. a közig, bizottságé

• • • 1937

3. a központi választmányé

. . - 152

4. a kihágási

...................- • • 136

5. az erdészeti

...................

. . . 217

összesen tehát 24457

vagyis több, mint négyszer annyi

ügydarabot.

*) L. múlt számban.

Szerk.

T Á * C A,

Huszár-bravúr *).

Régen történt, még dicső emlékekben gazdag szabadságharcunk idejében, az isasz égi csata a’att 1 !

Az osztrák sereg erősen szorítván Klapka tábornokot, Damjanich sietett segítségére hadtestével, melynél mint főhadnagy szolgáltam akkor én is.

Alig vonultatta fel csapatait, észreveszi, hogy lent a völgyben, fedetlen helyen 2. osztályhuszárunk van felállítva, mely a Gödöllő felől levő hegyoldalról egy ellenséges üteg által kereszttűzbe vétetett.

»Micsoda szamár állította mészárszékre azokat a huszárokat?« tört ki nyersen, s környezetéhez fordulva folytatá: »ki kell őket onnan rögtön vezetni!!«

Többen összenéztek s nehány pillanat múlva Andrássy Gyula gróf alezredes, ki azon időben a Damjanich kíséretében volt, »Bársony« nevű fekete telivér paripáján, a legnagyobb karierben kezdett vágtatni le a düiőn, végig a réten, a veszélyben levő huszárság felé.

Az ellenséges üteg parancsnoka észrevéve a vágtató törzstisztet, nehány ágyúval lövetni kezdé,

*) A főgimnázium javára tegnap »Hegyalja« c. alatt kiadott emlék-lapből az frú-, főispán Öméltóságának szives beleegyezésével vettük át. Szerk.

Ha ez igy van nálunk, igy kell ennek lenni minden törvényhatóságnál; mert az ügyek e sza- I porodását nem helyi viszonyok idézték elő, de j maga a törvényhozás, amely szinte minden évben alkot egy két olyan új, úgynevezett szerves törvényt, amely a közigazgatás közegeit uj, meg uj ,concret* teendőkkel halmozza el.

Vegyük ezeket soria:

1872. évben hozatott a VI. t. c. a vadászat- j ról, VIII. az ipar törvény.

1874 ben a VIII. t. c. a métermértékrő!, XI. ; a belvizekről, XX. a keleti marhavészről, XXXIII. a képviselőválasztásról

1875- ben a III. t. c, a nyilvános betegápolásról.

1876- ban a VI. t. c. a közig bizottságokról, VII. a fegyelmi eljárásról, XIII. a cseléd törvény, XIV. a közegészség, XV. a közadók kezeléséről, XLIV. a vadászati adóról.

1877- ben a XXII. t. c. a kissebb polgári I peres ügyekről.

1879-ben a XXXI. t. c. az erdö-törvény,

; XXXIV. a vízszabályozási társulatokról, XXXVI. j a katonai beszállásolásról, XL. a kihágási büntető törvénykönyv, L. az állampolgárságról.

A IV. t. c. a cukor-, kávé- és serfogyasztási adóról.

1882- ben a XXXIX. t. c. a véderőről.

1883- ban a XX. t c. a vadászatról, a XXXIII. a fegyver- és a vadászáti adóról.

1884 ben a XVII. t. c. az ipartörvény, a XLIV. a közadók kezeléséről.

1885 ben a XXXIII. t. c. a vízjogi törvényről. [

1886-ban a XX t. c. a népfelkelésről, XXI. \

1 a törvényhatóságokról, XXII. a községekről, XXIII. | j a fegyelmi eljárásról.

1888- ban a XIX. t. c. a halászatról.

1889- ben a VI t. c. a véderőről.

Tehát a törvénykezés és közigazgatás elvá- ; lasztatása óta nem kevesebb, mint 32 olyan uj | törvény hozatott, amelyek a közigazgatási tisztvi- i selőket teendőkkel halmozzák el, sőt némelyek : külön igtató-könyveket is tesznek szükségessé : ; anélkül, hogy azóta a közigazgatási tisztikar meg- j szaporittatott volna. Vármegyénkben például, a központon, csak egy alszámvevői és egy alügyészi állomást nyertünk, ellenben egy alügyészit elvesztettünk; a külső tisztviselők körében a 9 járáshoz egy 10 iket alakítottunk és az újhelyi járás szolga- birájához még egy segédi állomást, nyertünk tehát 5 egyén szaporitást.

de eredmény nélkül, mert elérve rendeltetési he- ] jyére, közölte a vezér parancsát s a huszárok sietve ezdettek elvonulni.

Most a gróf, ahelyett, hogy velük tartott volna, visszafordult, s hogy az elíenség figyelmét az elvonuló huszárokról méginkább magára irányozza s ezáltal azokat a további lövetéstől megkímélje, lépésben kezdett visszajönni azon az utón, melyet előbb sebes vágtatva tett meg, s az egész üteg tüzelése mellett, körülte csapkodó ágyúgolyók s az azok által felvágott homokfelhők között lovagolt felénk, kik valósággal lélekzetvesztve néztük e vakmerőséget, s imádkoztunk lélekben megmeneküléséért. ,

Végre — köriilbelől egy negyedórái kínos várakozás után — kiért a lőtávolból, s midőn had- 1 testünkhöz visszaérkezett, honvédeink riadó éljenzéssel fogadták s jutalmul a rettenthetlen Damjanich is a legnagyobb elismeréssel rázta meg jobbját.

Ekkor voltam én először valóban büszke gf. Andrássy Gyula ismeretségére.

Molnár István.

T7"a.s ^IstSL.*)

(Költői beszély.)

— A MZemplén* eredeti tárcája. —

így haladt az idő, vigan ünnepelvén Huszár, diák együtt a haza szent földén ; Oszecsókolózva, összeölelközve,

1 Dalolva, koccintva eleget e közbe’

*) A »Toborzá« c. II. ének. Szerk.

Ha már most még hozzávesszük, hogy ezen tulhalmozott tisztikar fizetése és általányaira nézve igen mostohán van javadalmazva: valóban csu- dálnunk kell, hogy a közigazgatás olyan jól megy, amint megy, mert meggyőződésünk szerint egyéb panasz alig is emelhető közigazgatásunk ellen, mintsem hogy az ügyek nem intézteinek el oly gyorsasággal, mint az, ha nem is szükséges, de kívánatos volna. Ezen pedig egyszerűen a munkaerő vagyis személyszaporitás segítene.

*

Állítják ugyan ellenfeleink, hogy a kinevezett hivatalnokok jobbak, megbízhatóbbak fegyelmezettebbek a választottaknál.

Jobbak nem lehetnek, hisz ők is ugyanazon gyarló emberi anyagból kerülnek ki, mint a választottak. Legfeljebb azt lehet némi valószínűséggel állítani, hogy mivel az áliami kinevezett hivatalnokok jobban vannak fizetve, oda inkább válogathatják ki a pályázók javát, De ez épen nem a választási rendszer hibája ! Javadalmazzák úgy a választottakat is, mint a ki nevezetteket és megszűnik e különbség is.

Hogy megbízhatóbbak, ez attól függ, mit ér tünk a megbízhatóság alatt A lelkiösmeretes eljárásra, a hu pénzkezelésre nézve — úgy hisszük — nincs különbség. Ezt talán az államosítás harcosai sem állítják. Az a megbízhatóság tehát nem jelenthet egyebet, mintsem hogy a választott tisztviselők nem mindenkor a kormánynyal szavaznak, de néha — vajmi ritkán — az ellenzékkel. Ámde, ha ezt jelenti, úgy annálinkább kell ragaszkodnunk a választási rendszerhez, amely ugyan teljességgel nem biztosítja a képviselőválasztásoknál a nép akaratának hamisittatlan szabad nyilatkozását, de legalább nem támadja meg, meg nem akadályoztatja a képviselőválasztásoknál a nép akaratának hamisittatlan szabad nyilatkozását.

Hogy fegyelmezettebbek — ha ez alatt egyéb értendő, mint az épen most említett politikai megbízhatóság, vagyis egyenesen megmondva kortesszolgálat : — úgy alig lehet egyébről szó, mint a hivatalos órák pontos megtartásáról. Ez pedig mindazoknál — legyenek kinevezettek vagy választottak — kik nincsenek feljebbvalójuknak közvetlenül szeme előtt — egyéni lelkiösmeretessé- göktöl és munkakedvöktől függ; és mig bizonyára számos kinevezett hivatalnokot lehetne találni, aki a hivatalos órákon belül is vesz magának időt a pihenésre vagy szórakozásra, habár még vár is feldolgozásra egykét ügydarab: ugyanannyi vagy

Lassan-lassan osztán elfogyott a nóta,

S addig munkálkodott a bornak mivolta,

Mig az áldomásnak akként vetett véget,

Hogy rendre fekteté a vidám népséget.

Mind aludt már egyig, kit-kit a hogy éré,

Pad alatt, pad fölött, az álom tündére; í Hajnal is benézett immár az ablakon,

Az is még a mámort látva arcaikon.

Csak Vas Pista vala első hajnalfénynyel,

A dáridó után mindenestől ébren;

Szemében villogott az a lelkes eszme,

Mely elűzte álmát s tettre ösztönözte.

Vájj’, mi forrt szivében? röpke, pajkos álom, Mely nem egyszer szállott játszva szempillámon, A mi félbeszakadt, mintha tovább folyna,

Dalt és pohárcsengést visszavarázsolva:

Röpke, pajkos álom, mely még huzza váltig,

S perditi gyors táncra az alvó bokáit,

Csókol, ölel, beszél, a «hogy volt«-at festi,

Az mondja el, nem én, az legelői kezdi:

Hát bizony, hát bizony, röpke, pajkos álom, Vitte Pista lelkét zugó dalhullámon,

S ott csengett fülében mindaz a szép ének,

A mit a hazáról éjjel elzengének.

Ezt zsongta magában hajnalhasadtáig,

Ezzel is ebred föl, mire? majd elválik;

Mert a mint fölébredt, mindjárt azon kezdte, Szive érzésihez eszét összeszedte.

~Mai számunkhoz ív melléklet van csatolva."