Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1890-02-23 / 8. szám

Sátorai]a-Ujliely, 1BSO február 23 8. sa. Huszonegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁS Egész évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 50 kr Bérmeutotlen leveiek csak iRmért kezektől fo­gadtatnak el. Kéziratot nem adatnak vissza. Egy es szám ára 20 kr. A nyílttérien mindeD gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) EISDETÉ5I DÍJ : hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s kör­zettel ellátott hirdetmé­nyekért térmérték szerint minden ÍJ centiméter után 3 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. 'wumammmaan Andrássy Gyula gf. i MAGYAR állam épületének egy ha­talmas oszlopa roskadt össze, a birodalom tetőzetének egy mester-geren­dája pattant ketté — Andrássy Gyula gróf meghalt! Az osztrák Riviera földén, a Ouarnero-öböl partján, a babérbokros ko­szorúval ékeskedő Voloscában, hová gyó­gyulni vitték övéi s hol szépen üdülve visszatérő egészsége után reménykedett : a hazáért, az összbirodalomért, a müveit világ jólétéért munkálkodó nemes életének fonala kettészakadt. Hosszas és kinos hal­doklás után reggeli 3 kor, f. hó 18-án, ütött végső órája. Amilyen országraszóló volt a lelke­sedés, mikor huszonhárom évvel ezelőtt, ugyancsak február 18-án, a szebb jövő közeledését hirdető Andrássy-minist ér ium megalakult : oly világraszóló most a fáj­dalom, mely végig nyilait a hazán, a mo- narhiában, mindenütt, hol a világbéke ál­dását élvező népek laknak a kerek földön. Melyikünk bírná még ma, fájdalomtól megbénult állapotunkban felfogni, mérle- legelni az óriási csapásnak egész súlyát ? A világtörténelem, melynek eseményei az ő nevével 187 i-töl össze vannak szőve, egy Talleyrand, Palmersion, Cavour, Bismarck, szóval a jelen századnak legnagyobb di­plomatái sorában jelöl ki számára méltó helyet. — De ki birná felfogni azt a mérhetetlen nagy veszteséget, ami nemzetünket az ő halálával érte ? Hiszen egyes egyedül csak neki köszönjük, hogy a megszakadt szál, mely a király és nemzet szivét egyesíti, eltéphetetlenül újra fonódott; hogy Magyar- országon a jog és törvényességnek alkot­mányos uralma minden idők számára helyre­állott ; hogy a nemzeti rémlátás — a nagy­szerű temetkezés — üres baljóslatnak bi­zonyult; hogy Magyarország a nemzetek életében és áldására ismét sorsintéző szere­pet nyert ! Az Andrássy tündöklő szelle­mének köszönjük, hogy hazánkra szebb napok viradtak; hogy hatalmas lelkének érintéseitől tespedö nemzeti erőnk állam­alkotó munkára serkent; hogy a magyar tár­sadalom ónsulyó álmából önérzetre ébredt. Neki »a gondviselés által küldött férfiúnak* köszönjük jelenünket, jövőnket, melybe ő, mint Áron Mózes népét, bevezette a ma­gyar nemzetet. Ezért nemzetünk géniusza helyet jelöl számára a pantheonban a kor­szakalkotó státusférfiak társaságában. Klió felírja nevét a megdicsőült nagyok érdem­sorozatába. A nemzet, melyet nagygyá tett és dicsővé emelt, ércszobrot szentel emlé­kének, melyet hidegen hagy az idők láza, kapzsisága, idegessége, — a mely előtt kalaplevéve áll meg a magyar s áldólag mondja ki az Andrássy Gyula nevét, ki a romokból uj, hatalmas magyar államot épített. Kisirt szerm.r 1, fájdalomtól vonagló ajakkal állja körül k< sorukkal elfödött ko­porsóját nemzete Vigasztalan gyászszal szivében, bánattól elborult lélekkel ott áll Zemplén vármegye is a zokogók sorában. Mert, haj, a római költővel ő is felpana­szolhatja a sorsnak hogy: multis ille flebilis occidit — nulli flebilior, quam mihi /“ Nincs ott fájdalom, mely az ö fájdalmával volna összemérhető! A nevelő-fiára büszke vár­megye, ki legközelebb állott ahhoz a me­leg szeretethez, melynek forrása most a szivben örökre kihűlt, nemcsak a pótolha­tatlan veszteséget siratja, hanem aggódó sejtéssel érzi, hogy közelebb is jött az idő, mikor élő nagyságának könyve végkép becsukódik . . . dicsőségének napja leál- dozik . . . Vájjon Andrássy Gyulával nem-e az Andrássyakat szülő vármegye hírét, nagy­ságát is temetik? Váljon, Tőke-Terebes lesz-é még valaha azzá, ami volt — a magyar Varzin ? Ha istenünk is úgy akarja, mint mi óhajtjuk, nem fog felettünk leáldozni a nagyság es dicsőség napja! Az apák vére foly a fiuk ereiben. A sasfészekből sasok repülnek ki. A fiuk apjuk örökébe lépnek s észszel, karral szolgálják a honszerelmet. Leszáll a nap a hegyek mögé — felvirad a hegyek ormán. A gyászlobogókat a trikolorok fogják kö­vetni, — a fájdalom éjjelét az öröm verő fényes napja. Tőke-Terebesből lesz, lesz még magyar Varzin! Ez a hit, ez a tudat legyen vigasz­talód, a csapásban áldásod, a remegésben erőd, az eltántorodásban támaszod, a ta­nácstalanságban tanácsod, fájdalmadban enyhülésed, aggodalmadban reményed, vesz­teségedben kárpótlásod, békességed, — megnyugvásod — gyászbaborult én jó vár­megyém ! A gyászjelentés A család a kővetkező gyászjelentést adta ki; Özv. Gróf Andrássy Gyuláné, született Ken- deffy Katalin grófnő, úgy saját, mint gyermekei : gróf Andrássy Tivadar, gróf Andrássy Gyula és Andrássy Ilona grófnő férj. gróf Battyány Lajosné, továbbá menye: gróf Andrássy Tivadarné szül Zichy Ella grófnő és veje : Battyányi Lajos gróf, végre unokái: Andrássy Ilona, Borbála, Battyány Ella grófnők és Battyány Gyula gróf nevében mé­lyen szomorodott szívvel jelenti forrón szeretett és felejthetetlen férjének nagyméltóságu csikszent- királyt és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula ur­nák, va óságos belső titkos tanácsosnak, cs. és kir. lovassági tábornoknak, az arangyapjas rend lovag­jának, a szent-István rend nagykeresztesének, spa- nyol grandnak, a porosz fekete sasrend, az orosz szent András rend és több császári orosz rendek, az olasz Annunziata-rend, a bajor Hubertus-rend, a szász rutakorona-rend, a Württemberg]' korona­rend, a francia becsületrend, a belga Lipót-rend, a görög Megváltó-rend, a portugál torony és kard­rend, a brilliánsokkal díszített török Osmanie-rend, a badeni »hűség« rend, a németalföldi oroszlán­rend nagykeresztesének, a szolív éráin Johannitta- rend bailliájának és nagykeresztesének, a svéd Szerafin rend lovagjának, a siami koronarend és a perzsa sah brilliánsokba foglalt arcképe tulaj­donosának stb. a magyar országgyűlés főrendiháza örökös és a Magyar Tudományos Akadémia igaz­gató és tiszteleti tagjának, folyó hó 18 án reggeli félhárom órakor, életének 67-ik évében Voloscá­ban történt gyászos elhunytét. A drága halott földi maradványai folyó 21-én délután 3 órakor, Budapesten, az Akadémia palotájában, fognak a róm, kath. hitvallás szertartása szerint beszentel­tetni és Tőke Terebesre szállíttatván, az ottani csa­ládi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozatok hétfőn, f évi feb­ruár hó 24-én fognak az összes kegyúri templo­mokban a Mindenhatónak bemuttattatni. Budapes­ten, 1890. február hó 18 án. — Béke poraival ! A király részvéte. Őfelsége legkegyelmesebb levelét, melyben a gyászbaborult családhoz részvétét intézte, külön futár vitte Voloscába. A legfelsőbb kézirat igy szól: »Kedves grófné! Mélyen megilletődve inté­zem önhöz e sorokat, hogy felejthetetlen férjének elhunyta fölött legbensöbb részvétemet kifejezzem. Érzem egész nagyságát a gyászos veszte­ségnek, mely bennünket ért; mert a boldogultban, kiben ön szeretett férjét, a haza pedig legnagyobb és legjobb fiának egyikét siratja, én is mély bánattal gyászolom kedvelt hívemet, ki lovagias jellemmel párosul fenkölt szellemével évek során át legjobb tanácsadóm volt s kinek valódi haza­fias és államférfiul nagy érdemei az egész monarhi- ában maradandó elismerésre számíthatnak. Enyhítse a mindenható önnek és családjának méltó fájdalmát, melyben a dicsőültnek emlékét hálás érzelemmel megőrizve, ős untén osztozom.« Budapest, 1890. ftbr. 18-án. Ferencz József s. k. A királyasszony részvéttávirata: »Megszomorodva küldöm a grófiénak legme­legebb részvétem kifejezését, Családja sokat vesz­tett de épp annyit veszítettek a király és a haza; én pedig leghívebb barátomat veszítettem benne.* Erzsébet. A gróf Andrássy-család. Csik-szentkirályi és krasznahorkai Andrássyék régi magyar főrendi nemzetség. Eredetét Andorás- tól, az Ázsiából kijött ősmagyar vezérek vérétől származtatja. Ez az Andorás viadalra kelt egy hi­res, a magyarokat gucsmoló külországi lovaggal, kinek sisakos fejét és vállát egy csapással ketté szegte. Ennek a szerencsés viaskodásnak emléke­zetére vétetett föl családi cimerükbe a kardos fér­fiú képe s a koronáját tartó kettős oroszlán. A család tagjai többnyire mint katonák jelen­nek meg a magyar vitézek sorában s a nemzeti tör­ténelem évkönyveiben ; igy Simon II. Endre király oldalánál a szentfoldön, .Zsigmond temesi helyet­tes bán a nápolyi hadjáratban nagy Lajos király oldala mellett vitézkedett. Hunyady Jáno; hős csa­táiban Bertalan Szent-Imrénél 1442-ben avval tün­tette ki magát, hogy Mézét béget levágta. Hat évvel később a Rigómezőn vívott csatában esett el. Boldizsár s ennek fia Imre Szilagyi Mihály fegy­verhordozója volt. Lázár és Tamás Mátyás király keze alatt tűntek ki; Márton Szapolyai János nem zeti királynak volt hive, kivel együtt harcolt Te­mesvár alatt 1514-ben a paraszt lázadók ellen. Péter Rudolf királytól Kraszna Horkát kapta ado­mányul. István Rákóczy zászlaja alatt Lőcse várát védelmezte 1710-ben'. Dávid cs. kir. tábornok a török és fráncia háborúkban tűnt ki s a drezdai csatában (1813) esett el. III Károly a csaladot két ágra osztotta. Az idősebb ághoz tartozott Károly gf. (szül. 1792-ben, meghalt 1845-ben) neje Ssapáry Etelka grófnő. Ebből a házasságból született Manó (1821-ben) Gyula (1823-ban) és Aladár (1827-ben.) Andrássy Gyula gf. életrajza. Andrássy Gyula gróf 1823. márc. 8 án szü­letett Oláhpatakán Gömör vármegyében. Gim­náziumi és jogi tanulmányainak befejezte után jó ideig nagy előszeretettel foglalkozott a modern Jfrgfr-" M?ai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva»

Next

/
Thumbnails
Contents