Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1890-02-23 / 8. szám
nyelvekkel és a történelmi s politikai tudományokkal. Majd hosszabb külföldi utat tett. Bejárta a művelt nyugatot, Német- és Franciaországot s Angliát. Onnan ember-és világismeretben gazdagodva tért vissza. Fiatalon lépett a közpályára. 1847-ben már a pozsonyi országgyűlésen találkozunk vele, mint Zemplénvármegye képviselőjével. A publicisztika terén s a törvényhozási terem sorompói közt ép oly bátran, mint alaposan és öntudattal küzdött a modern művelődési és po litikai eszmékért. Résztvett az 1848-iki törvények alkotásában s e mellett az anyagi téren is működött s főleg mint a zemplénvármegyei Tiszasza- bályozó társulat elnöke sok érdemet szerzett. Működése csakhamar oly figye'met gerjesztett, hogy a közelismerés mindinkább tágította hatáskörét. Az 1848-iki mozgalmas években már Zemplénvármegye főispáni székében ült, melybe a független magyar ministerium nevezte ki. De csakhamar az ősi főispánok módjára kardot kö tött s vármegyéje önkéntes zászlóalját szervezte és vezette, maga is harcolt Moórnál Perczel Mór oldalán s részt vett a schwechati ütközetben. 1849. elején különös küldetésben mint követ Konstantinápolyba ment. Egyéb nagy és fontos megbízatásokban is járt külföldi udvaroknál. Konstantinápolyban érte őt a világosi katasztrófa gyász- hire, mely után gondolnia sem lehetett arra, hogy hazájába visszatérjen. Nagyon természetes, hogy ily előzmények után a bekövetkezett önkényuralom alatt száműzetésben kellett menedéket keresnie, mig itthon a boszuló hatalom véres uralmát űzte. Mint haditörvényszékileg elitéit menekvö, számos honfitársával előbb Törökországban, majd sok évig Parisban élt. Mindent elkövetett, hogy a magyarok iránt a külföldön rokonszenvet ébresz- szen és hogy hazánk ügyeinek állásáról tiszta és hamisítatlan fogalmakat terjeszszen. Itt vette nőül a szépségéről és lelki műveltségéről egyaránt ismert malomvizi Kendefify Katalin grófnőt, kivel nemsokára — anyja közbenjárása következtében még i860 ban kegyelmet kapván — visszatérhetett Magyarországba. 1860-ban az októberi napok után Vay Miklós kancellár főispánná nevezte ki, de elveinél fogva ezt el nem fogadta. Nem tartotta meggyőződésével összhangzónak, hogy a magyar belügyminiszter helyett udvari kancellártól fogadjon el tisztséget. Hanem mikor a leigázott nemzet szabadabban kezdett lélegzeni: Andrássy Gyulát csakhamar ismét fölkereste a közbizalom s az 1861-iki országgyűlés tagjai közt ö, Zemplénvármegye sá- toralja-ujhelyi kerületének képviselője, volt a legelsők egyike, kik a helyzet felfogásában és megítélésében legtöbb határozottságot, de egyszersmind legtöbb higgadtságot tanúsítottak. A politikai pártok harcában Deák Ferenchez csatlakozott s beszédeivel csakhamar általános elismerésre tett szert. Mint a s.-a.-újhelyi kerület képviselője jelent meg az 1865. évi dec. 14 én megnyílt országgyűlésen is. Ékkor kezdődik nagyobb mérvű politikai szereplése. Rövid idő alatt a Deák-párt vezérférfiai közé emelkedett. Az országgyűlés még alig ült össze, a nemzet képviselőinek bizalma gróf Andrássy Gyulát ültette az alsóház másodelnöki székébe, ki a dec. 21-iki ülésben egy nevéhez s állásához méltó beszéddel foglalta el helyét. Mindenki elismerte, hogy e választással a képviselőháznak szerencséje volt. Kiszemelte ezt a férfiút, a ki ügyeink megítélésében az európai szempontra különös figyelmet volt képes fordítani. Ettől kezdve politikai pályája egyre emelkedik, tekintélye gyorsan nő, úgy hogy csakham mar az európai jelentőségű államférfiak közt emlegették nevét, ki világrészünk eseményeinek fejlődésére messzeható befolyást gyakorol. Deák Ferenccel egyik alkotója lett a dualizmusnak s a kiegyezésnek. A kiegyezés létrejöttével 1867. febr. 17-én gróf Andrássy Gyula lett a második felelős magyar kormány elnöke, mely febr, 23-án kezdte meg működését- Ekkor volt az az emlékezetes je lenet a Deák-körben, hogy Deák Ferenc megölelte gróf Andrássy Gyulát, hazánk , gondviselésszerü férfiát.c ki méltó volt mesteréhez és barátjához. Végre bekövetkezett 1867. junius 8 án a király s a királyné megkoronáztatása. Ez a nap az egész nemzetnek ünnepe volt. Gróf Andrássy Gyula ez alkalommal mint miniszterelnök a nádort helyettesítette, kinek politikai szereplése a felelős kormánynyal szemben immár lehetetlenné vált. Mint hazánknak a kiegyezés után első miniszterelnöke, gróf Andrássy Gyula kezdte meg az alapvetés munkáját, melyen utódai folytatták az uj Magyarország fölépítését. Ó küzdött meg először az alkotmány-ellenes áramlatokkal, melyek akkor még erősek voltak s melyektől utólagosan is még sokszor kellett megoltalmazni nemcsak Magyarországot, de Ausztria uj és szabad életének biztosítékait is. Továbbá érdeme gróf Andrássy Gyulának az uj honvédség szervezése és életbeléptetése is, valamint a honvédmenház alapítása, melyhez ö maga tízezer fonrinttal járult. Beust helyébe 1871. november 14-ikén gróf Andrássy Gyula neveztetett ki a külügyek s az . uralkodó ház miniszterévé. A tizenhatodik század óta ez volt történelmünkben az első eset, hogy magyar államférfi állt az összbirodalom külügyei- nek élén. Neve és szereplése s szereplésének mozzanatai elválaszthatatlanul összefolytak a világrészünk s korszakunk nagy történelmi eseményeivel Nyolc éven keresztül vezette a monarhia ügyeit, inaugurálva azt a politikát, mely Ausztri ának és Magyarországnak európai misszióját nyugat helyett, hol ennek előtte Bécs keresni szerette, a keleten jelöli meg. 1878-ban a berlini kongresszuson mint első meghatalmazott képviselte monarhiánkat, s kivitte, hogy a befolyást, melyet Oroszország a Bal kán félszigeten nyert a mi részünkről történt térfoglalással ellensúlyozzuk, s igy megnyerte az európai mandátumot Bosznia és Herczegovina megszállására. Erős kézzel vezette gróf Andrássy Gyula a monarhia hajóját vészes örvényeken keresztül a biztos kikötőbe. Külviszonyaink gyorsan váltak kedvezőkké s minden irányban megnyugtatókká. Mikor 1879. szept. 22 én lemondott és visz szavonult, Andrássy nem úgy hagyta oda magas állását, mint a legtöbb államférfiu, ki »lejátszotta szerepét«. O az uralkodónak azt a bizalmát, mely őt a külügyek élére hívta, teljes érintetlenségben vitte magával, amidőn távozott. Visszavonulása nem is jelentette az államügyektől való teljes ab- stinenciát, mint az nálunk az államférfiak pályáján egy időben szokás volt. Andrássy a politikában szereplőnek maradt továbbra is. De nemcsak a parlamenti politikában maradt meg Andrássy gróf szereplőnek, de az maradt, vagy lehet mondani, az lett más közérdekű ügyekben is. Gróf Andrássy Gyula családjával együtt a telet Budapesten, a nyarat erdélyi birtokain, az őszt Terebesen, a tavaszt Tisza-Dobon töltötte. A tiszadobi gyönyörű uj kastély egész tervét ö maga készítette el s annak kivitelét Meinig építészre bízta. Birta az összes európai uralkodók rendjelét. Az orosz Alexandre Newszki, a török gyémántos Oszmanli, a porosz fekete-sas, az osztrák aranygyapjas, az olasz Szent-Móric s a fráncia becsületrend csillagai és szalagjai stb. a velük járó összes egyéb jelvényekkel ott díszeleghettek mellén és öltönyén, ha neki úgy tetszett, vagy ha az udvari szertartás úgy parancsolta. A »Pesti Napló« nyomán. Andrássy Gyula gf. emlékezete — Zemplénvármegye évkönyveiben. — Az 1848. évi máj. hó 10-ére S.-a.-Ujhe!ybe hirdetett közgyűlésnek főbb tárgyai közül kimagaslottak: »a törvényhozó test által édes hazánk boldogabb jövendője felett kimondott s az újabban alkotott törvényeknek« ünnepies- kihirdetése, — Lónyay Gábor, és gr. Andrássy Gyula országgyűlési követeknek*) az 1848. évi május hó 9-én kelt XII. egyszersmind utolsó követi jelentésük kihirdetése, — végül az 1848-ik évi XXIX. t. c. erejénél fogva Őfensége a nádor és kir. helytartó által Zemplénvármegye főispánjává kinevezett Andrássy Gyulának ünnepies beigtatása, A közgyűlésről szóló jegyzőkönyvnek ide vonatkozó pontjait bő kivonatban közöljük, amint következik: Elnöklő első alispán **) legfőbb s nemesebb kötelességei egyikének hódolva hívta egybe a vármegye közönségét a jelen polgári ünnepre. . , A közérzelmet tolmácsolva jelentette ki a gyüle kezet nevében a követek által hivatásukban buzgó eljárásukkal méltán kiérdemelt legforróbb s hálás köszönetét; a polgártársak közelösmerése legyen, úgymond, valódi jutalma az ő erényes tiszteletüknek, — működéseiknek édes gyümölcsét a késő maradékok is messze időkre élvezzék. A főjegyző***) üdvözlő beszédében kívánja, hogy a kereszténység istene tartsa és virágoztassa fel e hont, melynek anyagilag áldott téréin a hős nemzet nemes lelkében a szellemi tökély is kifejlett, — hogy tartsa hü népei javára s oltalmára és áldja meg a legjobb királyt, ki az örök igazságnak hódolva, hü népe szavát megértve, buzgó kivánatainák megadása s a törvények szentesítése által e hon ujjáalkotója lett, — ennek utána felolvastatott az országgyűlési követeknek jelentése, *) Andrássy Gyula gf. és Lónyay Gábor »Zemplén vármegye rendjeinek Örvendező harsány éljenzései közt« követekké választattak az 1847 évi okt. 14-én S.-a.-Ujhelyben Páohy Manó gf. főispáni helyettes elnöklete alatt tartott igen népes közgyűlésben. Az ide vonatkozó jegyzőkönyv szavai szerint: az egybe- gyült Rendeket elnök Öméltósága figyelmeztetvén az országgyűlés előtt álló nagyfontosságu tárgyakra melyektől hazánk boldog jövendője függ, — oly követek választására buzdította a Rendeket, kiknek szív és érzelmi tehetségeiktől méltán várhatni, hogy alkotmányunk fája gazdag gyümölcsöket terem s kik higgadtan és kellőleg felfogják e haza szükségeit .... Az egybegyült Rendek »egybehangzóig« s »közbizodalommal« követnek vitézlő Lónyay Gábor táblabirót és méltóságos gróf Andrássy Gyula táblabirót »elválasztott követnek jelentették ki.« Az elválasztott követek a szokott hitet azonnal letették és mindketten a Rendek bizalmát »elérzékenyült kebelből folyó ömledezésekkel« köszönték meg. (L. 1847 évi jk. 560. lapján.) Szerk. **) Kazinczy András. ***) Lehoczky László. melyben előadták, mikép: ha igaz, hogy nem- : zetek néha pillanatokban századokat élnek keresztül, úgy ezen igazságról világosabb bizonyítványt a história fel nem mutat azon heteknél, melyek legközelebb fejünk felett történet- dusan repültek el. Az európai események megrázkódtatták hazánkban is az ösalkotmány épületét, mely szűk vala befogadni az igényben s számban megszaporodott uj nemzedéket, csak két oszlop maradván fel rendíthetetlenül: a király, s a törvényhozás ; — ellenben a szabadsajtó, népképviselet, községi rendszer, a független minisztérium iránt alkotott törvények által oly alapok rakattak le, melyeken a nemzet közszabadságának és boldogságának legbüszkébb épülete biztosan fölemel- kedhetik, különösen a felfegyerkezett honpolgároknak és nemzeti őrseregnek ótalma alatt. A közgyűlésnek figyelmét egy fontos körülményre is felhívják, — t. i. hazánk határai között sokféle nyelvű népek tanyáznak; de van egy alap, melyben ezen különböző ajkú népek érdekeit egyesiteni lehet, ez az alkotmányos szabadság s ennek egyedüli föltétele és biztosítéka a magyar nemzetiség. E nélkül nincs Magyarország. Ez alapon egyek lehetünk a Kárpátoktól az adriai tengerig. E nélkül nincs szabad, független Magyarország. Függetlenségünk alapján pedig ugyanazon egy uralkodó alatt egyesülhetünk az ausztriai birodalommal. Erőt egység ad 1 Végre kijelentették a követek, hogy hivatásuk megszűnvén, azzal a meggyőződéssel lépnek vissza az engedelmes polgárok sorába, miként semmit sem tettek egyebet, mint azt, amit lelkiismeret szerint hasznosnak, szükségesnek találtak a szeretett hon javára. A közgyűlés »egybehangzó öröm s megelégedést jelentő éljen kiáltásokkal« fogadták a követi »végjelentest.* Már most következett Andrássy Gyula gróf főispánnak hivatalos székébe való ünnepies beültetése. A polgári ünnepnek ezt az örvendetes részét igy örökíti meg vármegyénk jegyzőkönyve : Felolvastatván a belügyminiszternek *) f. évi ápr. 22-én 17/B. sz. a. kelt rendelete, mely szerint tudatja a megyével, hogy főispánná gróf Andrássy Gyula neveztetett ki, egyszersmind érinti, 1. hogy a főispán minden ünnepélyes be- igtatástól fölmentetett; 2. az alkotmány szellemébe módosított uj esküt aláírása alatt s avégből mellékli, hogy az 1848. évi XVI t. c. értelméhez képest a bizottmány előtt főispán által a hit nyilvánosan tétessék le. Reményli, hogy a főispán s megye közt ez uj szövetség az alkotmányos és nemzeti szabadság alapján köttetvén, záloga lesz azon boldog fejlődésnek és jólétnek, mely bekövetkezik mindenütt, ha az elöljárók és vezérlettek között az egyetértés, bizalom és közös hazaszeretet jótékony szelleme uralkodik. Őfelsége a főispánokat a megyékben első tisztviselőül adja. Joguk sok — kötelességük még több. Megkívánja tőlük, hogy tisztöket betöltsék, de megkívánja azt is, hogy őrködő kötelességök gyakorlásában engedelmességgel viseltessék irántuk a megyében mindenki. A törvény s őfelsége akarata szerint ők védői úgy a szabadságnak, mint fentartói a rendnek. Mely kinevezés feletti megelégedés örömriadó éljenzésekben nyilvánulván a főispán meghívására küldöttség alakíttatott. Andrássy Gyula gf. a főispáni esküt letevén, s a közönség harsány éljenzései között elnöki székét elfoglalván, kijelenté: habár a viszony, melyben a tisztelt megyében eddig állott változott is, érzelmei nem változtak és változni sohasem fognak. Valamint eddig, mint e megyének csekély tagja és országgyűlési képviselője, úgy ezentúl is egyedüli óhajtása leend a közjót tehetsége minden erejével előmozdítani. Egyedüli jutalma, melynek elérésére törekedni fog, a közbizalom megnyerése leend. Hivatásában követni fogja azt az utat, mikép hüszolgaja lesz egyaránt a királynak és az alkotmánynak • mert benső hite szerint csak a kettő együtt boldogíthat egy szabad nemzetet. Tisztelni fogja e megye és minden egyes jogait és tiszteletet fog szerezni a törvénynek mindenki által; mert habár számtalan módja van a szabadság megszerzésének, de azt állandóan fentartani csak ezen egy módon lehet; nem lesz eszköze sem akarva, sem akaratlanul bármely párt- vagy magánérdeknek, szolgálni csak a közügynek fog. Végül üdvözölte a vármegye tagjait, kikről bizton reményli, hogy a magyarhaza sze- retetében össze fognak olvadni! Lehoczky Liszló, főjegyző, üdvözlő beszédében prófétai ihlettséggel hangsúlyozta a »szerencsés jóslatu kinézéseket,* melyek az uj főispánnak kineveztetéséből e megye felvirágzása s a haza boldog jövendője megállapítása tekintetében nyil- tanak. Kifejező azokat az érzelmeket, reményeket, melyek a közönséget áthatják, mert erősen hiszik, hogy minden szűkkeblű önzéstől s az idegen érdek gépévé lehető aljasulástól mentesen egyedül nemzetünk közjavának, felvirágzásának s boldog jövendője megállapitásánaL szemdendi egészben lelke tehetségét. Ezért köszönti őt előlegesen is e nép tiszta érzésébe!. L.edt hálás üdvözlettel, mint már eddig is tanúsított polgári érdemének oly díszes jutalmával, mit eddig nem kaphatott, — mert csak szabad nép adhatja azt 111 *) Az akkori belügyminister Szemere Bertalan volt.------ Szerk. Folytatás a mellékleten
