Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)
1889-09-22 / 38. szám
ember, mint a szőlőjétől megfosztott családfő. S ha tekintetbe vesszük, hogy a Hegyalja lakossága kizárólag bortermelésből él, be kell látnunk, hogy ezen körülbelől 60,000 magyar lakossal biró vidék megmentése nagy közgazdasági országos érdeket képvisel. A Hegyalja itten a felvidék küszöbén bir legalább is annyi fontossággal a magyar államra, mint Szeged az alvidéken 1 — S ha van vidék mely a haza segítségére joggal ap- pellálhat — az a Hegyalja. Ez a vidék eddig nem csak hogy semmi előnyben nem részesült, de több ízben méltánytalanság és mellőzés jutott osztályrészéül. így a földtehermentesitéshez hozzá kellet járulnia a hegyaljai embernek is, ámbár nem volt földbirtoka; de midőn a szőlődézsma megváltására került a sor, azt mondotta a haza bölcse »ha egyszer igazságtalanok voltunk, abból nem az következik, hogy újra e hibába essünk« — és minden szőlősgazda saját területe megváltására szorittatott, szóval cserben hagyatott, mi nem egy esetben birtokától fosztotta meg őt.. . . S midőn megadóztatva és dézsmaválcsággal megterhelve a tokaj-hegyaljai bor védelmeért esen- gett, évtizedeken át egy borhamisitás elleni törvény meghozatalát kérve és sürgetve : jogos kérelmével mindanyiszor a napirendről letolatott, és ezen mulasztás adja meg jelenleg a szegény Hegyaljának a haláldöfést; mert mig egyrészről az óri ási csapás fosztja meg egyedüli vagyonától, addig másrészről az annyira elterjedt borhamisitás, a mesterségesen édesitetett és zamatositott ál-tokaji szabad előállítása és forgalomba hozatala a valódi tokaji bor értékesítését annyira megnehe ziti, hogy termelője mintegy tengő állapotban leledzik és nem képes ezen viszonyok közt az ön- fentartás titáni harcát fölvenni, ha kellő időben — mielőtt még késő lenne — segítségére nem sietünk. Első és fő feladat lenne a még készletben levő — hála istennek — nagy összegeket képviselő és a még hátralévő nehány csonka borévben előállítandó borok védelmét a leghatásosabban biztosítani. Rósz nyelvek ugyan azt beszélik, hogy bizonyos illetékes körök épen a filokszerára való tekintettel nem kívánják a borhamisítást megszorítani, hogy ez által a filokszera okozta borhiány pótoltassák. Ha ez a felfogás csakugyan érvényre jutna, akkor Hegyaljánk a szó szoros értelmében nehány titokban dolgozó cég érdekének — minden ellenérték nélkül — ki volna szolgáltatva. Tartsuk szem előtt, hogy tokaji bort csak addig lehet a borhamisítóknak is gyártani, mig Tokaj-Hegyalján bor terem; mert mihelyest itten a termelés megszűnik, a jámbor közönséget sem lehet többé az utánzottal félrevezetni. Ami nincsen, azt utánozni sem lehet, és igy világos, hogy csak az átmeneti nehány év kiaknázásáról lehet szó. Ha a dolgokat mai állapotukban meghagyjuk, ezen nehány átmeneti év a borhamisítók javára fog esni, a termelő -pedig ez utolsó segítségtől is, mely reá nézve életkérdés — meg lesz fosztva. Ha ellenben a termelő a kívánt védelemben részesittetnék és- ez által a meglevő jelentékeny borkészlet és még termelendő borok reális értékesithetése lehetővé tététik, még erőt és időt nyerhetne, hogy a reá nehezedő válság alatt össze ne roskadjon, hogy a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodva, további egzisztenciájához szükséges eszközök minimumát megszerezhesse, A minden jóért és nemes célért lelkesedni tudó magyar társadalom legtöbbet segíthetne a verek, a cser dárdanyelek szilánkokra törve hevernek ; ököl, karok s a vérben forgó szemek csatáznak itt. Egy óriás trójai követ lóbál feje fölött, egy másik görög katona a fojtogatáshoz folyamodik, s csak Achilles az, ki védtelenül átkarolja a hullát s kiragadja a magát feláldozott barátot a diadalmas ellenség körmei közül. E képet egész nyugodtan az indulatok csatájának is keresztelhette volna Wiertz, ki midőn e munkát megalkotta, oly cselekedetet vitt véghez, melyre csak egy ember lett volna képes: Michel Angelo s ez is csak őrjöngő állapotban. Nehány a modern szemérmet sértő jelenet a gyengébb nem szemei elől egy kis kabinetbe van elrejtve, de szavamra mondhatom, hogy a található nyílásokon át nagyobbára nők kandikálnak. Sok kiváncsi szem azonban megbünhődik e kis rekeszek mellett a kandiságért, midőn magadott látja a félőrült mester alkotásait, melyeket a festő az emberi nem legsötétebb pillanatai közül ragadott ki. örült anya, ki vigyorogva dobja csecsemője feldarabolt tagjait az üstbe, kolerás ha lottak közt felébredt tetszhalott, álljanak itt izle ütőül a hátborsóztató kiállításból, Szerencsére pár lépésnyire díszelegnek a falon oly művek, minők Krisztus győzelme a gonoszok felett; s ez és hasonirányuak nem engedik a műtermet lesülyedni arról a helyről a hová illik, az ijedelmek kabinetjének mindenki által került helyiségéig. Tárcaírói kötelességem nem engedi, hogy oly hires egyéniségről megfeledkezzem, minő a kis érc emberke, kit flamand nyelven Manneken Pisz- nek hívnak, ki évszázadok óta mulatságot szerez minden utasnak, kivéve az erélyes angol misseket és német szüzeket, kik szemlesütve sietnek el a a pajkos kis vízöntőtől. A jó bruxellesiek nem szegény Hegyalja baján, ha ä valódi tokaji borok j iránt nagyobb érdeklődést tanúsítana mint eddig, ! ha a méregdrágán fizetett fráncia pezsgő gyártmányok helyett a szomorodni és asszuboroknak adna elsőbbséget. Föurainkon és előkelőségeinken a sor mozgalmat indítani a hegyaljai bor érdekében; hiszen rengeteg összegek vándorolnak ily címen évente a külföldre, dacára annak, hogy az importált áru belső értéke messzire mögötte áll a hegyaljai boroknak. Maguk a fránciák is elös- merik a hegyaljai bor fölényét, csak magunk nem becsüljük meg a saját termékünket. De a mi ed dig csak hiba volt, az a mai válságos viszonyok közt bűn volna, mert egy a tönk szélén álló, nemzeti, kulturális és gazdasági szempontból egyaránt fontos vidék istápolásáról van szó. Az utóbbi borévek úgy mennyiség, mint minőség tekintetében szép eredményt szolgáltattak, a folyó évi kilátá sok is igen kecsegtetők. Ha a gondviselés ezen adománya részint a borhamisítók, részint legjobbjaink indolenciája folytán nem volna értékesíthető, honnan merítsen a lesújtott hegyaljai ember erőt a nagy és nehéz küzdelemhez, melynek elébe oda vetette a könyörtelen sors ? Csodálatos, hogy a nagy tőkepénzesek fi gyelme még eddig nem irányult borkészleteinkre, íme egy üzleti cikk, mely egyetlen a maga nemében, melyet homoki termékkel vagy amerikai fajokkal pótolni nem lehet, melyet nem utánozhat emberi kéz, mely 1—2 év múlva keresett és drágán fizetett cikk leend. A szenvedő emberiség ezen gyógyító itala biztosabb tőkebefektetést nyújt ez idő szerint, mint bármely vállalat. És mégis sajnosán kell tapasztalnunk, hogy jelentékeny készleteink elhanyagolvák. Minden más termék védelmére »ring«-ek alakulnak, hogy mesterségesen fölhajtsák az áraikat — a Hegyalján sokkal szerényebb eszközökkel lehetne dominálni és magas árakat létrehozni és nem fordul feléje senki — még saját pénzintézeteink is, ta!án csupa pedantériából, elég gyarlón elmulasztják e kitűnő alkalmat fölhasználni — mely soha többé visszatérni nem fog. Szóval bárhová tekintsünk, azon szomorú tapasz- j talatra kell jutnunk, hogy vidékünk nagy válságával nem foglalkozik senki, még magunk sem Szo- morkodunk, panaszkodunk, de a helyes útra, a cselekvés terére lépni nincs elég bátorságunk; pedig ha a Hegyalja lakosságát ezen a vidéken föntartani kívánjuk — s ez országos érdek — akkor a szőlő- átalakitás problématikus kérdése mellett első és főfeladat a lakosság megélhetésére, addig is mig a teendők iránt tisztában leszünk, módot nyújtani. Ideje már, hogy erélyes akciót indítsunk, hogy behatóan tanácskozva, a követendő irányt megállapítsuk, és egy állandó legtekintélyesebb férfiakból álló vészbizottság alakittassék, mely a kormány, társadalom, sajtó és minden hivatott tényező érdeklődését fölkelteni, támogatását illetve közreműködését megnyerni, ez utón a csapás nagyságához mért intézkedéseket időről időre meg tenni és a bekövetkező katasztrófán a lehetőségig enyhíteni lenne hivatva. A magyar nemzet, mely lelkesedésével képes volt Szegedet romjaiból, több megégett várost hamvaikból föltámasztani: az annyiszor megénekelt Tokaj-Hegyalját sem fogja cserben hagyni, mikor segítségért kiált. Tolcsva, 1889. szept. hó. Várnai Ármin. sokat adnak az ő »legrégibb polgáruk« kritizáld - sára, s a csintalan legényke ünnepnapokon a polgár gárda uniformisában ugyancsak megint rászolgál a dorgálásra. Két órányira Bruxellestől fekszik egy kis város, nevének jó hangzása van a történet lapjain, ismeretes mindenütt e név Waterloo. Tulajdonképen ez is úgy van hires csatájával, mint Schaffhausen vízesésével, hogy egyik sem viseli jogosan a címet. Amint nem Schaffhausen mellett van a Rajna óriás esése, úgy nem Waterloo volt tulajdonképeni temetője e század legnagyobb császárja hírnevének. Az angolok előszeretettel használták ezen elnevezést, (Wellington itteni herceg) de a tulajdonképeni harctér Mont St.-Jean és Plancenois között terül el. E két négyszög mértföld terület volt az utolsó kocka lap a nagy császár sahjátékában ; e piros kockalapon (elég vér folyt rajta, hogy pirosnak tartassák) kapta a nagy játszó Európától a sah mattot. Waterloon túl egy állomással Braine-1’Allend- hoz fekszik legközelebb a titáni harc színhelye; két-három órai séta innen elegendő a csatamező megtekintésére, mely ma bizonyára más képet mutat, mint 1815 ben. Mondják, hogy Wellington nehány évre az ütközet után felsóhajtott: »feldúlták csatateremet.* De lehetett is oka panaszkodni a hadvezérnek, ki visszatérve, a volt csatatér közepén 50 méter magas dombot talált, melynek tetejéről bronz oroszlán tekint Franciaország felé, nézve, jón-e még egy másik Napóleon ? A derék állaton bosszút állani azonban mégis nyílt alkalmok a franciáknak. 1834 ben az Antwerpen alá vonuló francia katonák megcsufitották az állatok királyát az által, hogy tövéből le vágták a farkát. A dombtetőről igen szép áttekintés nyerhető Vármegyei ügyek. A legtöbb adót fizető bizottsági tagok névjegyzéke 1890-re egybeállittatván, uj tagokul felvétettek : Schiffner Gyula girincsi birtokos, budapesti lakos, Hönsch Dezső s.-a.-újhelyi 1., Kovács Dezső sztakcsini 1., Rónay Kátoly a.-hrabóczi 1., Smotzer Péter s.-a. újhelyi 1., Gedeon Aladár nagy- kövesdi 1., Nyomárkay Kálmán s.-a.-újhelyi 1., Horváth Endre s.-a.-újhelyi 1., Fröhlich Ágoston nagy- szalánczi 1., Kollenér József s. a.-újhelyi 1., Ferber Béla tercbesi !., Dörner Károly nagy azari 1,, Du~ dits János rákóczi 1., Géczy István pelejtei 1 , gf. Sztáray Vilmos n. mihályi 1., Schütz Nándor dr. sókúti 1., Mandel Pál sz.-kereszturi 1., Feleky Géza kelesei 1., s végül Nyomárkay Ödön dr. s.-a. újhelyi lakos.*) — Kimaradtak a névjegyzékből elhalálozás következtében : Évva András, Malárcsik József, Mezőssy Menyhért, Nyomárkay Károly, Schwarz Mór, Pajtzsoss János, Somjódy Lajos, Szemere Gyula, Szemere István ; továbbá birtokváltozás miatt: Csapó József, Orosz Sándor, Szer- viczky Gyula, Szerviczky István, Füzesséry Bertalan és Reisman Bernát; adókevesbedés alapján : Abonyi D. Mór s.-a. újhelyi, Krajnyák Géza tokaji és Rosenberg József kövesdi lakosok, s végül Frieder Herman nátafalvi lakos mint vállalkozó, ki a vármegyével szerződéses viszonyban szokott állani. ----A vármegye központi választmányának az alispán elnöklete alatt f. hó 18-án tartott ülésében tárgyalás alá került: Klein József, Fischer Ármin, Adler Vilmos, k.-helmeczi és Vrabely János újhelyi lakosok felszólamlása az országgyűlési kép- viselöválasztók 1890-ik évi névjegyzékébe leendő felvételük iránt; kérelmükkel mind a négyen elu- tasittattak. Úgyszintén Kozma Sámuel ladmaczi lakos is abbeli kérelmével, hogy Szombat'ny Károly és Szombathy Gábor neve a ladmaczi választók névsorából töröltessék, eluttasittatott. A vármegyei nyugdíjalap felügyelő választmánya múlt szerdán d e. tartott tanácskozásán elhatározta, hogy a nyugdíjintézetnek törzsvagyonát 1890. évi jan. hó 1 tő! kezdve magyar föld- hitelintézeti záloglevelekben fogja elhelyezni. ínségesek ügye. A belügyminiszter az Ínségesek felsegitése ügyében hozott vármegyei bizottsági határozatot tudomásul vette és beleegyezését adta ahhoz, hogy az árvízkárosultak részére begyült, de fel nem haszná't könyöradományból 9000 ft az Ínség enyhítésére fordittassék. Azonkívül vető- mag-kölcsönre tárcájából 2000 ftot utalványozott. Szabályrendelet jóváhagyása. A belügymi niszter a községi és körjegyzői nyugdíjintézetről szóló szabályrendelet módosítását jóváhagyta. Az állandó választmány f. hó 23-án d. e. 9 órakor főispán Öméltóságának előlülése mellett tanácskozni fog az 1890 re szóló vármegyei költség- vetés s egyéb, az októberi közgyűlés élé tartozó fontosabb, tárgyak fölött. Ugyanakkor, d. e. szá- monkérőszéki, délután pedig gyámügyi fellebbvi- teli és fegyelmi bírósági ülés fog tartatni. *) A teljes névjegyzék közszemlére van kitéve s az irattárban megtekinthető. Szerk. a hullámos lapályon, melyen elszórva kis falvak, majorságok, fákkal szegélyzett utak oly békésen kandikálnak a zöld vetések közül, hogy alig hihető, ljogy e hely látta megsemmisülni egy nap alatt a nagy francia gárdát, császárságot, s azon tüne- ményszerü alakot, ki vert seregével s megtört büszkeséggel menekült nyugat felé. E napon csoda esett, két nap merült a végtelenség óceánjába, az egyik nehány órára, a másik örök időkre. Az értelmes vendéglős az oroszlán dombalján kitűnő étterme mellett egy rendszeres múzeumot állított fel, s a csatára vonatkozó dolgokban e gyűjtemény igazán páratlan. Napoleon sajátkezű tervrajza fakult papíron üveg alatt függ a falon, Wellington parancsa mellett; egyik szék rényben garmada számra fekszenek a becsületrend keresztjei, golyóktól tépett s kardtól szakított uni formisok fogalmat hagynak alkotni a nagy gárda, a skót lovasok s a porosz gránátosok egykori kinézéséről. A muzeum kincseit képezik az ásatások alkalmával kihányt csontok. Hogy azonban e gyűjteménybe koponya vagy lábszár kerüljön, megkivántatik, hogy legalább némi nemű folytonosság hiány legyen rajta, ellenesetben nem ide való. Van is ezen válogatás után e földi maradványok között több unikum. Koponya, melyből a betört kard rozsdás pengéje látszik, gerincoszlopban megakadt golyók, rostává lyuggatott koponyák s egyéb jeles dolgok, melyek igen jó tanulságul szolgálhatnának hadviselő nemzetek fejedelmeinek. Hálátlanság lennne tőlem Waterloonál megfeledkezni vezetőmről Nicais Anna kisasszonyról, kinek tájrajzi ismereteimet s nehány koupletből álló tudományomat köszönhetem. Oldalam mellett gyalogolt a derék Mademoiselle, karján egy terjedelmes cekerrel s kezében kötőtűvel (mintha most Folytatás a mellékleten
