Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)

1889-08-25 / 34. szám

rosi menetjegyirodája, tekintettel arra a rendkivüh érdeklődésre, melyet az eddigi két párisi kirándu­lás keltett, szeptember hó 10 én ismét rendez egy kirándulást, az évben valószínűleg utolsót, Párisba. E kirándálás lehetőleg hasonló lesz, ami az utat és résztvevési dijat illeti, a két elsőhöz, amennyi­ben Svájcon keresztül tog menni és az utazók je gyeiket megválthatják teljes ellátással vagy anélkül is. Csupán abban lesz a kirándulás sokkal érde­kesebb és élvezetesebb a két elsőnél, hogy az uta­soknak sem az utón sem Párizsban a melegtől nem kell szevedniök és hogy Párisban még teljes szezont találnak. A kirándulás részletei legközelebb külön prográmba ki fognak adatni s mihelyt el készültek bárkinek kivánatára megküldetnek. Addig is bármi felvilágosítással szolgál a városi menet­jegyiroda kassán (Hungária szálló). (Pósta- és távirótanfolyam.) A Budapesten fennálló pósta- és távirótanfolyam, melynek célja és feladata azon egyének előzetes kiképeztetése, kik a posta- és távírói, közigazgatási, számviteli, pénztári és kezelési szolgálatnál, valamint a m. kir. postatakarékpénztár igazgatóságánál alkalma­zást kívánnak nyerni, a tanév f év szeptember z-án veszi kezdetét és megszakítás nélkül io hónapig tart. Nyilvános rendes hallgatókul csak oly egyé­nek vétetnek fel, kik a köztisztviselőkre nézve az 1883. évi. I t. c. 1. § ban meghatározott általá­nos kellékeken felül iskolai elökészültség s egyéb tekintetben hiteles okmányokkal igazolják 1. hogy a jogi egyetemet vagy akadémiát, vagy a műegye­temet, vagy az ezekkel egyenrangú korábbi és mostani katonai akadémiák, illetőleg a tüzérségi, hadmérnöki és utász hadapród iskolák egyikét vagy valamely bányászati vagy erdészeti akadémiát sza- bályszerüleg bevégezték. 2., hogy legalább főgim­náziumot vagy föreáliskolát, vagy ezekkel egyenlő rangú kereskedelmi, vagy katonai tanintézetet sza- bályszerüleg bevégezték s ezen tanintézetekben az előirt érettségi vagy záróvizsgálatot sikerrel letet­ték ; avagy a cs. és kir. hadseregnél, vagy a m. kir. honvédségnél, mint tényleges állománybeli tisztek szolgáltak. 3., hogy legalább 18-ik életévüket be­töltötték, 4., magyar állampolgárok. 5., magyar­nyelvet szóban és Írásban tökéletesen bírják. 6., leddhetetlen elöéletüek és 7., pósta- és táviró szol­gálatra testileg alkalmasak, mely körülmény köz­hatósági orvosi bizonyitványnyal igazolandó. Fel­hivatnak ehhez képest mindazok, kik e tanfolyamba az 1889/90-ik tanévre belépni óhajtanának, hogy az előre bocsátottak szerint a kellő bizonyítvá­nyokkal felszerelt bélyeges folyamodványukat t. évi augusztus 20-ig ezen igazgatósághoz küldjék be vagy a kívánt okmányokkal ugyanott ezen időpon tig személyesen jelentkezzenek. Budapesten, 1889. év julius hó 15. A pósta- és távirótanfolyami igazgatósága. Király utca 69. sz. I. em. Értesítés. Azon tisztelt szülőket, kik nem hajlandók az elemi népiskolát végzett fiaikat gim- nuziumba adni, ezennel tisztelettel értesítem, hogy a jövő iskolai évre polgáriskolai magántanulók ta­nítását is elvállalom, kik aztán az isk. év végén a szükséges osztály vizsgát a kassai vagy homon- nai polg. iskolában fogják letenni Vidéki szülők­nek egyúttal különösen figyelmébe ajánlom azt a körülményt, hogy gimnáziumi vagy elemi iskolai tanulók nálam méltányos föltételek alatt teljes ellá­tásban is részesülhetnek. A reám bízott tanulókra való szellemi felügyeletet mindig lelkiismeretesen gyakorlom s azoknak szellemi és erkölcsi előme­netelét vagy hanyatlását mindenkor iparkodom megtudni úgy, hogy még soha sem esett meg rajtam, hogy az én deákjaim közül valamelyik sike­rt tlenül fejezte volna be az iskolaévet. Kosztosaim — szüleik kivánatára — nálam a német és frán- cia nyelvben, valamint a héber tantárgyakban is alapos magánoktatást nyerhetnek. Bővebb felvilá­gosítással szívesen szolgálok; ugyanez ügyben e lapok kiadóhivatalával is lehet értekezni. S.-a.-Uj- hely, 1889. aug. 15. Knopfler Sándor, néptanító. Irodalom. A »Vasárnapi Újság* 33. száma következő érdekek tartalommal jelent meg: Bedekovics Kál­mán. (2 arképpel.) — Egy rideg bölcselkedőhöz. (Költ.) Kempelen Farkastól. — Pályázat egy szép kis grófnőre. (Elbeszélés.) Réthi Lajostól. Ihász Dániel ezredes levelei Veress Sándorhoz. (Vége.) — A kisdednevelési kiállításból. (7 képpel.) — A zsucsai koronázási templom. (1 képpel.) — Egy­veleg. — Bonnaz Sándor. (1 arcképpel.) A két alkusz. — A lakás a középkorban.. — Mit visel- jün ? (Párisi divatlevél, 3 divatképpel.) F—a. tói. Irodalom és művészet. — Közintézetek és egyle tek. Mi újság ? — Halálozások. — Szerkesztői mondanivaló. — Képtalány. — Sakktalány. — Heti naptár. — A »Vasárnapi Újság« előfizetési ára negyedévre 2 ft, a »Politikai Újdonságok«-kai együtt 3 ft. — Ugyancsak a Franklin-Társulat kia­dóhivatalában (Budapest, egyetem-utca 4. sz.) meg­rendelhető a »Képes Néplap« legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 1 ft. Jókai Mór legújabb regényének: »A lólek- idomár«-nak Révai testvéreknél megjelenő füzetes kiadásából szerkeztőségünk a nevezett kiadóhiva­tal utján most kapta meg a 24. és 25. füzetet. Most midőn a gyorsan gördülő cselekményből már okvetetlen következtethetjük, hogy a nagy­szabású munka immár befejezéséhez közeledik, mintegy önkéntelenül is visszagondolunk arra a valóban mesés hatásra, melyet a regény első ivei­nek elolvasása gyakorolt reánk. Jókainál már meg­szoktuk azt, hogy mindig jót kapunk tollából, az utóbbi években közölt regényei közül bajos volna a legjobbra rámutatni, mert hiszen szép, élvezetes és érdekes volt valamennyi, de azért mégis »A lélekidomár« az, melynek az elsőbbséget szívesen és örömmel odaítéljük. Részletekben megkapóbb egészében hatalmasabb müvet, a meseszövésben érdekesebb regényt az utoló évtizedeknek egyetlen regényirodalma sem produkált és bátran eleibe nézünk az összehasonüásnak, ha mindjárt a francia regények egész halmazát áliitanák is elénk. Nem tisztán a magunk nézetének adunk kifejezést, de tolmácsolói vagyunk az igazi, hamisítatlan közvé leménynek, mely semmi esetre sem engedi magát megvesztegethetni akkor, midőn saját fiai felett kell ítéletet mondania. A regényről szólván, lehe­tetlen az, hogy ismételten meg ne emlékezzünk magáról e vállaltról is, melynek kibocsájtásával és terjesztésével Révai testvérek igaz érdemeket sze­reztek maguknak. Ök tették lehetővé, hogy Jókai legújabb regényét ma mindenki potom áron meg­szerezheti, mert a midőn oly regény, mint a mi­lyen »A lélekidomár« már a 25-ik füzetben vége felé jár, az egész öt kötetes regénynek ára szót sem érdemel, oly csekély, mert hát egy egy füzet 20 krajcár. Akár az egész műre, akár az egyes füzetekre történhető előfizetés céljából legjobb egye­nesen a kiadókhoz (Budepest IV. Váczi utca 1. sz.) fordulni. A »Magyar Háziasszony« 33 ik szama a kö­vetkező érdekes tartalommal jelent meg: A kü­lönféle konyhák. Greguss Ágosttól. — Elcsügge- dés. Vajon mennyibe kerül egy nagyon sze­rény háztartás. — A dohányzásról. - A rovar­por legyek ellen. — Hasznos tudnivalók. — Kony- hászat. — Különfélék. — Hymen. — Kérdések. I — Feleletek. — Olesó beszerzési források. —Szer­kesztői üzenetek. — Kiadóhivatal postája. — Hir­detések. Nem kevésbbé érdekes ugyanezen lap »Munka után« cimü szépirodalmi mellékletének tartalma, mely a következő: Az anyai köny, (Köl­temény.) — Budapesti élet. — A nagy világból. (Az olasz nő.) — Harmadszorra. (Rajz.) — »Pál bácsj.« — Irodalom és művészet. — Gondolatok. — Összetett számrejtvény. — Szótagrejtvény. — Megfejtések. — Álom a tavaszról. (Rajz.) A mig él, barátja marad a »Képes Családi Lapok* cimü szépirodalmi, ismeretterjesztő, képes hetilapnak, a ki gazdag tartalmával, gyönyörű ké­peivel megismerkedett E lap előfizetési ára egész évre 6 ft, félévre 3 ft, negyedévre 1 ft 50 kr. s a kiadóhivatal (Budapesten, nagy-korona utca 20. sz.) melyhez az előfizetések legcélszerűbben posta­utalványon intézendök, kívánatra bárkinek ingyen és bérmentve szolgál mutatványszámokkal. A leg­újabb szám következő változatos tartalommal je­lent meg: Nem az apja vére. (Történeti regény. Folytatás.) Sziklay Jánostól. — A haldokló költő. (Költemény. Emlékezés Reviczky Gyulára.) Apostol Bertalantól. — A hatvanas évek irodalma. (Rákosi Jenő színmüvei. Befejezés.) Tolnai Lajostól. — Gon­dolatok. Elemér naplójából. — Fia tál szívvel. (Költemény.) Sajó Sándortól. — A papucshős. (Családi kép.) Kondor Lajostól. — Az anyákhoz leányaikról. (Folytatás.) Neményi Imrétől. — Ébren alvajáró. Regény. Folytatás. V. Gaál Karóimtól. — Mindenféle. A hét tükre. (Csevegés.) György lovagtól. Képe­inkhez. Fürdői levél. (A magas Tátrából.) Tölgyesy Mihálytól. Humor. — Képeink : A perzsa sah és kísérete. — Bedekovich Kálmán, horvát-szlavon miniszter és Bonnaz- Sándor Csanádi püspök arczképei. — Melléklet : »Hölgyek Lapja.* (Divat­képekkel.) — A rongyos. Eredeti regény. Irta : Tolnai Lajos. A közönség köréből. — Alak s tartalomért a beküldő felelős. — Hálás köszönet. A bodrog-zsadányi tüzkárosultak fölsegité- sére Szánthó Istvánné őnagyságának a gyüjtö-ivén Bodrog-Olasziból ma a következő adományokat kaptuk. Pénzben adakoztak: Szánthó István ref. lelkész 1 ft, Huszti Sándor 1 ft, Munyai Eugénia pósta-kezelőnő 50 kr., Mizsik János 50 kr., Auer­bach vendéglős 30 kr, Édlisz Farkas 20 kr, Reiner Ferenc 20 kr.t Tamás András 7 kr. Élet- neműt adtak-. Mirró György g. kath. lelkész, Gás­pár István, Tóth Ferenc biró, Szánthó Istvánné, Koleszár Ferencné egy egy fél véka életet. Tör- zseök Endre vámos ujfalusi körjegyző ur gyűjtő ivén adakoztak a község lakosai közül, pénzben 6 ftot, életnemüekben pedig rozs, búza és árpában 12 vékát. Éhez nagyobb mértékkel járultak: Tör zsök Endréné, Kovács János ev. ref leikész, Szikszay Sipos család, Kovács Károly biró, Koscsó István, Klein Ignác és mások. Fogadják úgy a gyűjtők, mint a nemesszivü adakozók, a tüzkárosultak nevé­ben is, szívből eredő, őszinte hálás köszönetünk nyilvánítását. Bodrog-Zsadány. 1889. aug. 22. Szabó András, (P. H.) Kárpáthi Péter, községi biró. községi tanító. OSABtJOK, Csak vissza a régi asztalhoz! Irta: Szabó Kálmán. Könnyelmű és oktalan voltam teljes életem­ben. Ez az ékes tulajdonság gyermekkoromtól fogva egész mostanáig híven kisért, mint Keles urát szerecsen rabszolgája Gyermekkoromban ké­pes valék egy pár hitvány verébfiókáért felmászni a torony peremére. Esetleges lebukfencezésem és lábtörésem azért nem gátolt meg abban, hogy később egy szarkafészekért fel ne menjek a je­genye sudarára. Tanuló koromban én voltam az első, a ki először doboltam, ha csengetéskor a tanár fel nem hagyott magyarázatával Bár több­ször meglakoltam érte : mindig ismételtem ezt a virtust. Ha inni akartunk és nem volt pénz a szédítő mulatságra, én léptem ki legelőször tar­tózkodó állásomból, hogy a ruhámat a lombárd- üzletbe Zudick bankárhoz beadjam. De a legek- latánsabb bizonyítványa könnyelműségemnek, hogy — megnősültem. Az aranyrabigában görnyedezö férjek méltóztatnak azt tudni, hogy mily pokoli szövetség a házasság, ha az valamelyik fél részé­ről nem a szív vonzalmán alapszik. Azért irtóztam én mindig tőle. És sajna! még is belementem ebbe a legrégibb delegációba. Az impulszust erre egy felette csekély jelentőségö véletlen adta meg. Mint garszon ember ugyanis a gasztronómiának korcsmában áldoztam. Épen kedvenc ételemet, a töltött káposztát eszem. A hogy az utolsó falatot akarom eltüntetni: villám hegyén egy sajátságos alakú, a káposztatöltelékhez a csalhatatlanságig hasonlító objektum akadt meg. Ugyan mit tetszik képzelni, mi volt ? Nem akarom uraságodat so­káig várakoztatni, azért kimondom, hogy a 60 éves Julcsa szakácsnő erszénynek használt strimpf- lije, melyben, a káposztától zöldre éve, még akkor is ott hasalt egy snasz kétgarasos. Épen Muki barátommal ültem az asztalnál. Indignálódva mondtam neki, hogy ezt az állapo­tot már nem lehet tovább tűrni, mert utoljára már törölközőbe csavarva fogjuk kapni a töltelé­ket. Egy gyökeres ekszpedienst ajánltam neki en­nek elkerülésére, t. i. hogy házasodjunk meg. De ö nem akart velem tartani. — Már én — mondá — csak apám példá­ját követem: nem házasodom meg soha. Hogy mily igazsága volt neki, azt megmu­tatja az a szerény történet,' melyet alább tetszik olvasni. Mihelyt a strimpfli-történet felbukkant életem­ben, rögtön oldalborda után néztem. Találtam is egyet nemsokára az örömvölgy utcában. A virá­gok istennőjének: Flrórának hívták. Sugár, kar­csú termete volt, akár egy kecskedarázsnak. Keze, nyaka ijesztő fehérségüek voltak, mely utóbbin va­kító szépségű fő nyugodott. Izzó parázsu, fekete szemei képesek lettek volna a legkeményebb szivü férfit is levenni lábáról. Csakhogy pajkos volt. Egyszer, mint jegyesével megtette azt velem, hogy egy általunk kitűzött randevún nem jelent meg, hanem a helyet kis kutyájának beköté ken­dővel a fejét s azt állitá maga helyett az ablakba. Nekem természetem volt, hogy mihelyt találkoz­tam jegyesemmel: rögtön megcsókoltam. Most is azon módon jártam el. Az éj sötét volt, a szo­bában sem égett a világ, de azért az ablakban lévő alakot észrevettem. Én abban az édes re­ményben, hogy az Flóra, átöleltem és ajakon csókoltam. Az ál-Flóra, ezen a kutya-történetben páratlan, gyöngédségen nagyon fölhevült. Az ar­comat az államtól fel egészen a homlokomig úgy végig nyalta, hogy a szemeim is letapadtak bele. E miatt nagy szóváltás volt köztünk; de mint ilyenkor szokás, az egész tréfa csakhamar kiegyen­lítődött. Méltóztassék megengedni abbeli gyarlóságo­mat, hogy egyik szavamat a másikba öltöm: de azt is föl kell említenem, hogy az imádott Flóra szerelem dolgában, mint a kaján nyelvek mondák — kétkulacsós is volt De én, mert szerelmes voltam bele, másrészt meggondoltam, hogy a há­zas élet majd kiűzi belőle ezt a Putifár feleségétől öröklött ördögöt, legyőztem e tekintetbeni aggo­dalmaimat és — elvettem. Az első mézes hetek elmúltak valahogyan. De midőn a méz kisebb adagokra lett szorítva, észrevettem, hogy a kaptárból ki-kiszáll az anya­méh. Azt nem állítom, hogy rósz végből, de ki­kiment. Midőn a dolog már akut jelleget öltött, erre vonatkozólag azt mondom neki egyszer;

Next

/
Thumbnails
Contents