Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)

1889-08-25 / 34. szám

(Őfelsége a király) születésének 59-ik évfor- • dulóját e hó 18-án Ujhelyben a szokott pompával ünnepelték meg. Hajnalban mozsár-dunogások hirdették a köz és számos magánépületen zászló díszt öltött városnak a nap jelentőségét. A rk. plébánia templomban tartott hálaadó isteni tiszte’ létén, melyen Prámer prépost fényes segédlettel celebrált, megjelentek, főispán Öméltósága élén, ki ez alkalommal honvéd őrnagyi diszegyenruháját, mellén a Lipót-renddel, öltötte fel, az alispán disz- magyarban, a vármegye tisztikara, a törvényszéki, járásbirósági, pénzügyigazgatósági, városi stb. tiszt­viselők teljes számban, a honvédségi tisztikar, élén Szánky Nándor c. tábornokkal magyar tá­bornoki piros diszegyenruhájában. A templom előtti téren fölállított honvéd század sikerült »szalvé- lövés«-sel emelte az ünnep pompáját. (Szent István napja.) Az első koronás magyar király emléknapjának fényét a köz- s magán épü­leteken lengő zászlók, a honvédség kivonult disz- százada s az inzurgensek emlék-oszlopa előtti tarack­lövések emelték.*) E nap, az újhelyi r. katholi- kusok bucsunapja, melyre a közel vidék hivői is nagy számmal sereglenek egybe s megtöltik nemcsak a tágas plébánia templomot, de népessé teszik környékét, a mézeskalácsos sátrakkal, gyü­mölcs és soh’ sem látott mennyiségben dinnye pi­ramisokkal rakott Széchényi teret. A zónás uta­zás hatása különben szokatlanul élénk képet kölcsönzött vmegyei székvárosunknak. Ezrével nyüzsgött, gomolygott a csendes város utcáin az ünneplőjébe öltözött vidéki népség napestig, mig a bucsufiával egy-két hatosér a gőzösön hazatért. Az ünnepi isteni tiszteleten résztvettek a közigaz gatási, törvénykezési, pénzügyi stb. tisztviselők, melyen a hazafias szellemtől áthatott szent beszé­det Hankó Gyula, szerencsi káplán tartotta. (Bubics Zsigmond) kassai püspök Szent-Ist- ván napja alkalmából főpásztori körlevelet intézett papságához, felhiván figyelmét a hazafias irányú kisdedóvásra. A klasszikus szerkezetű püspöki szózat igy végződik : »Tisztelendő testvérek ! Fi­gyeljétek meg azon községnek, melynek lelkipász­torai vagytok, viszonyait, mérlegeljétek a lehető­séget, a kivitel módozatait; foglaljátok Írásba és küldjétek meg azt ez év szeptember havának vé­géig az illető kerületi esperes uraknak s én kellő időben, de mindenesetre még ez év folyamán ösz- sze hívom őket, hogy velük a dolgot megbeszélve, a kisdedóvásnak áldásos intézményét egyházmegyém­nek egész területén életbeléptethessük.« Éljeni (Molnár István) főispán Öméltóságát, aki név­napját az idén családi szűk körben ünnepelte meg, a vmegyénk nagy közönsége, úgyszintén a várme­gyei tisztikar, a jó barátok és nagyszámú tisztelők részéről sokan keresték föl kelecsenyi otthonában üdvözlő leveleikkel vagy távirataikkal, hogy igaz, őszinte szavakban kifejezést adjanak iránta és szere­tett családja iránt szivükben ápolt meleg érzelmeik­nek. A gratulánsokhoz mi ezúttal csatlakozva, t. ol­vasóink nevében is kívánjuk, hogy Öméltóságát a közügyek javára, édes hazánk s vármegyénk dí­szére teljes örömben s megelégedésben az ég jó­ságos ura még nagyon sokáig éltesse 1 (Évforduló). Folyó hó 26-án telik be három éve annak, hogy Boruth Elemér, e lap alapitója s tizenhét éven át tántorit- hatlan buzgalmu szerkesztője, a lánglelkü költö, elhalálozott. Hátrahagyott müvei, ezek között klasszikus szépségű költemé­nyei, mint munkás életének örök becsű emlékei, ma már szerte az országban köz­kézen forognak. Aki ily emléket állított nevének, az nem a halálnak, hanem az örökkévalóságnak született. Elomló porai fölött őrködjék a béke jóságos angyala ! (A persa sah vármegyénkben). Nasr-Eddin Ófelsége folyó hó 28-án Budapestről a Beszkiden át Gácsországba, Woloczyszka határállomásig utaz­ván, külön vonatának menetrendje szerint auguszt. 29-én, reggeli 2 ó. 31 perckor érkezik Szerencsre, onnan 4 ó. 01 perckor Ujhelybe. Föltéve, hogy a menetrend további változás alá nem esik: Nasr- Eddin Őfelségének vármegyénkén való átutazása hasonlítani fog a napfogyatkozáshoz s Őfelsége Ujhely és vidéke által nem lesz látható. Valószínűnek látszik azonban, hogy Őfelsége Hegyaljánk látása ked­véért a menetrenden még változtatni fog, s ez esetben az újhelyi pályaházban kiszáll s ottan a vármegye küldöttsége élén főispán Öméltósága által fog üdvözöltetni. De föltéve, hogy az első menet-beosztás lesz irányadó, azok, a kik Őfelsége látásában óhajtanak gyönyörűséget találni, legoko sabban tesznek, ha már aug. 28-ikán Munkácsra utaznak. Oda őfelsége aug. 29-én reggeli 7-kor érkezik; s mert régi szokása szerint a kelő napot felkelésével rendszerint megelőzi: Munkácson szin- ről-szinre látható lesz a dezsöné alkalmával. •) Hogy épen ezt a helyet választják mozsarozások szín­helyéül, nem győzzük eléggé helyteleníteni. Nem csak mert fül­siketítő a durranás, de könnyen lehet nagy szerencsétlenség okozója, mint volt a közelmúltban Kassán és Sztropkón. Jö­vőre biztosabb hely választását vagy a parádé elhagyását ajánljuk. Szerk. ; (Időjárás.) A múlt hétnek egész folyamán pörkölő erővel sütött a napsugár. Mondják, hogy a jobb fekvésű hegyeken az aszú képződés már kezdetét vette, általában pedig a szőlő kifejlődése annyira előhaladt, hogy más években szeptember vége felé sem volt a fürt-képződés a mostanihoz fogható. Szőlősgazdáink legszebb reménynyel néz­nek a szüret elé. (Eljegyzés,) Barthos József a sztropkai járás­nak ifjú főszolgabirája, e hó 18-án váltott jegyet Meczner András a.-bereczkii földbirtokos kedves és müveit leányával, — Ilonkával. Hosszantartó boldog megelégedés legyen kísérőjük a házas élet utain ! (Esküvő.) Folyó hó 17-én tartotta esküvőjét Hankus Béla kir. jbirósági hivatalnok Pupinszky Irma kisasszonynyal Homonnán. Az esketési szer­tartást követő jó kedvű mulatság hajnali 4 óráig tartott. (A kolomeai csodarabbi) kódorgott az el­múlt héten Ujhelyben. Nem annyira csodatettei, hanem a saját egyéniségének csodaszerüsége az, mely nevezetessé teszi e férfiút. Például e hírhedt rabbi, vallási buzgalomtól és nyolc X. súlyától görnyedt vállait ágyba sohasem hajtja nyugalomra, hanem szénán alszik; ihletett tekintetét asszony, vagy leányra, (feleségét kivéve,) bárki legyen is az, soha nem emeli; önkezével metszett tyúkon kívül, mást nem eszik. Különben jámbor ember, Ma gyarországból szakadt Lengyelbe, (ez is csoda- szerű 1 szerki) és sok minden közt azt is prédi­kálja, hogy magyarul beszélni szabad, mert a csá­szár jó ember. (A honvédség köréből.) Az Ujhelyben állo­másozó 10 ik honvéd féldandár 3-ik zászlóaljának legénysége ma vonul be az őszi hadgyakorlatokra. Ujhelyben tiz napi gyakorlat lesz, azután a zász­lóalj vasúton Kassára utazik és onnan indulva részt vesz a Pálháza és Radvány környékén szept. közepe táján tartandó hadosztály-gyakorlaton. (Öngyilkossági kísérlet.) Salamon István, afféle elzüllött 19 éves suhanc f. hó 19 én a reggeli órák­ban a rk. templom keleti oldalán, a boltok fölött, mellbe lőtte magát. Eladott kabátja árán vette a fegyvert, hogy megszabaduljon az élettől, mely sem neki sem másnak örömet nem szerzett. Szán­déka azonban meghiúsult, mert a gyenge töltés csak jelentéktelen sebet ejtett rajta. (Kecskére bízott káposzta.) A budapesi ren­dőrség legközelebb letartóztatott két egyént, akik Amerika felé vették utjokat. A lépen ragadt ván­dorok kihallgattatásuk alkalmával rávallottak egy Ujhelyhez közel fekvő városi, mondjuk bergengó- ciai közrendőrre, aki őket útközben elfogta, de 10 finyi jutalomért szabadon bocsátotta. A régen gyanús szemmel kisért városi közrendőr vizsgálat alá került. (A s.-a.-ujhelyi városi ipariskola) 1888—89 tanévről szóló értesítőjét következőkben ösmertet- jük : A bevezető értekezés cime a dohány és mák, irta Kende Antal tanító ; a két élvezeti cikk túlsá­gos használatával járó káros következéseket felmu­togatva, arany-tanácsokkal szolgál a szülőknek és gyermekeik számára. Vágó Gyula, igazgató a tanév történetét közli s abban súlyt fektet, az elmúlt is kólái évben csakúgy próbaképpen rendezett mun- kakiállitás sikereinek felsorolására; a legközelebbi jövő feladatául pedig az iskolai tak. pénztár megho­nosítását és a munkakiállitásnak nagyobb arányok­ban való ismétlését jelöli meg. A városi képvi­selőtestület öt tanító részére fizetéseiken felül fe- jenkint 30 ftnyi remuneraciót szavazott meg. Az előkészítő osztályt 59, az I. A) osztályt 63, az I. B) osztályt 63, a II. osztályt 59, a III. osztályt 39 tanuló-inas, vagyis az iskolát összesen ; 283 inas látogatta, kik közül 49 jeles, 43 pedig elég­telen'osztályzatot nyert. Az 1889—90 iskolai év szept. i-én a beiratásokkal kezdődik. Amely ipa­rosgazda inasát az iskolába fel nem adja — tör­vény szerint IO fttól 5oftig fokozható pénzbírsággal büntettetik. (A »Zemplén« fekete táblája.) Ismert kézből kaptuk s adjuk a következő sorokat: Hogy a ma­gyar ember elismert rósz fizető, kétségbe senki nem vonja. Ha tudja is kötelezettségeit, szinte szokásává lett figyelmeztetést, nógatást várni kü­lönösen a közterhek kidrukkolásánál. így járja aztán sorba az intés, foglalás, zálogolás, végrehaj­tás, árverés. Az ily eljárásoknál, hogy a komoly aktusnak nagyobb nyomatéka legyen — a hiva­talos urak nem ritkán fegyveres asszisztenciával lépnek föl. Hát hiszen lehet annak foganatja ott a hol a helyzet, a körülmények követelik, de már hogy a kancsuka országába sem illő kvalifikálha- tatlan otrombaságnál nem egyébb az, hogy Ujhely­ben előkelő úri házaknál szuronyos-fegyveres csen dőrrel állítanak be a közmunkaváltsági hátralé­kokért — azt senki kétsébe vonni nem fogja, a. /. (Tüzek a vármegyében.) Megnehezült az idők járása szegény Bodrog-Zsadány fölött. A virágzó községnek nagyobb része múlt vasárnap porrá égett. Szánalom nézni a puszta portákon, szabad ég alatt busuló családokat, még keservesebb hallani az éhes gyermekek sírását, a mint szüleik­től hiába kérnek egy darab kenyeret. Leégett a községben 30 lakóház, ugyanannyi melléképülettel, elégett az összes betakarított életnemü, takarmány, bútorzat ruhafélék, apró marha és sok sertés. Mintegy 50 család kenyér és ruházat nélkül végső ínségbe, koldus sorsra jutott. Az összes kár meg- ha’adjaa^o ezer forintot. A tűz d. e 11 órakor, ez- ideig ismeretlen okból, a falu közepén támadt s mert nagy szél uralkodott, pár perc alatt a köz­ségnek nagyobb része lángokban állt. Fokozta a szerencsétlenséget az a körülmény, hogy úgyszól­ván az egész falu népe a szomszéd községben tem- plomozott, s mikorra hazaérkezett, épületének és 'szegénységének már csak füstölgő romjait találta. Mentésről szó sem lehetett, mert a vadul rohanó tüzáradat egy pillanat alatt mindkét sor házat el­borította. A lángban álló házakhoz közeledni sem lehetett a roppant hőség miatt. A szalmával fe­dett, fa és paticsból épített házak földig égtek. Az első segítség Liszkáról érkezett. Szász Izidot szikvizgyáros, szekerére hordókat rakva, vizet szállított a vész helyére. Verba János csendőr őrsvezető, valamint Féder Abrahám csendőr legény Liszkáról derekasan működtek az épen maradt házak mentésénél. Hogy a községnek szép iskolája megmaradt: az időközben visszaérkezett lakosság fá­radozásának köszönhető. Tevékeny és serény mun­kát végzett a sárospataki derék önfeláldozó tűz­oltó csapat is, a mely Galgóczi és Lehóczky pa­rancsnokok vezetése mellett a helyszínére ideje­korán érkezett s a borzasztó elemmel késő estig viaskodott. A koldus-sorsra jutott nép esedezve kéri a segítséget. Segedelemre van szükség. A ki gyorsan ad, kétszer ad. Vármegyénk közönsége még mindig kimutatta a szükölködők iránti bőkezű­ségét. Miért is az eléhezett, hajléktalan és ruhá- zatlan b.-zsadányi tüzkárosultak nevében alázattal könyörög a községi segélyző bizottság s bizalom­teljesen kéri a nemeskeblü hölgyeket, különösen pedig a községi elöljárókat, jegyzőket, lelkészeket és tanítókat, hogy a maguk körében gyűjtéseket rendezzenek. Az adományokat: pénzt, kenyeret, lisztet, zsirt, szalonát, életnemüt és bárminemű ócska gyermekruhákat köszönettel fogad, ren­deltetési helyére fordít s mindezekről nyilváno­san elszámol: Szabó András, közs. biró és Kár- páthi Péter, közs tanító B. Zsadányban, posta­B.-Olaszi. — Kis-Dobszán is félreverték a haran­gokat Szt. István napján. A ref. iskola udvarán keletkezett eddig ismeretlen okból a tűz, mely az iskolaépületet, etíől a közeli ref. templomot, majd nyolc lakóházat melléképületeivel hamvasztott el. A kár, különösen a református egyház-községé, jelentékeny, annál is inkább, mivel a tönkrement épségek nagyobb százaléka biztosittatlan volt. — A Sámogyon még folyó hó 12-ikén délelőtt fél IO-kor támadt nagy tűzesetről most írják, hogy összesen 34 ház, 20 csűr, 15 magtár, az idén ara­tott összes életnemü, temérdek takarmány lett a tűz martalékává. Fiizesséry Tamás, főszolgabíró nagy hálára kötelezte a lakosságot, amennyiben öt falunak gyalog és igevonó erejét rendelte a tűz színhelyére s ottan esteli 10 óráig jelen volt s a mentés, védekezés munkájában jó példájával járt elől. — N.-Kemenczéről írják, hogy ottan f. hó 16 áról 17 éré viradólag két csűr a benne volt élet­tel s takarmánynyal együtt leégett. Egy kemenczei paraszt gazdának a fia, boszuból azért gyújtotta föl a szomszéd csűrét, hogy arról az ő apja háza is leégjen. Az elvetemült bűnös rejtekhelyről ör­dögi kárörömmel szemlélte a veszedelmet. Árulója egy mocskos szivarszipka volt. melyet a gyújtás elkövetésénél zsebéből kiejtett s megtalálták. A gonosz fickó töredelmesen bevallotta bűnét s átadatott a bíróságnak. — Imregról értesülünk, hogy most csütörtökre viradólag a Molyván lakó töltés-felügyelőnek két kazal szénáját bűnös kezek felgyújtottak. Az értékes holmi egész éjen át lo­bogó lánggal égett s messze bevilágított a korom­sötét éjszakába. — A.-Körtvélyes községben, írja tudósítónk, eddig ismeretlen okból, f. hó 20-án d. u. 4 kor tűz ütött ki, mely 50 lakóházat a hozzá tartozó melléképületekkel, csűrökkel elhamvasztott. A leégettek a szó legszorosabb értelmében koldus­botra jutottak, mert minden termésük megsemmi­sült. Az ünnep miatt a lakosság egy része otthon sem volt és a szobákban lévő ruha- és ágynemű is megégett. Egyrészt a nagy szárazság, másrészt a faluban uralkodó vízhiány és nagy szél miatt mentésre nem is lehetett gondolni. Az ínség eny­hítésére Moskovicz Gézáné pénzbeli segélyt adott és tiz métermázsa rozsot őröltetett meg s a lisz­tet az égettek között szétosztotta. Jó szivü em­berek a szép példa látásán íelbuzdulva, adomány­gyűjtéshez fogtak. Az a.-hrabóczi gőzmalom tulaj­donosai, Reich-Testvérek, ajánlkoztak, hogy a nemes szivű célra begyülő életnemüt ingyen fogják őröl- tetni. — Szemtanuk beszélik, hogy f. hó 23-án d. u. F.-Bereczkiben is nagy tűz volt. A szeren­csétlenségről lapunk zártáig részletek nem ér­keztek. (Ki a legény a csárdában ?) F. hó 15-én To- polyovkán e kérdés eldöntésére vállalkozott három falu legénye — Barkó, Topolyovka és Hegedűs- falváró!. A pálinka gőzétől hajtott mérkőzésnek két emberélet esett áldozatul. (Szezon-kirándulás Párisba.) A m. á. v. vá-

Next

/
Thumbnails
Contents