Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)
1889-08-25 / 34. szám
Melléklet a „Zemplén“ 34-ik számához. meggyűlt anyag egy más cső-vezetéken át vissza a középpontba. Nem zárja ki e rendszer a klozetek öblítését sem s ez esetben csupán a fizetendő dij nagyob bodik a szivattyúzandó folyadék mennyiségének szaporodása mértékében ; megkivántatik azonban, hogy az utcai cső a városrész legalantabban fekvő klozetjénél is mélyebben feküdjék. A berendezésből háramló költség amsterdami adatok szerint fejenként és egy évre 62 kr. volt aranyban, mely < azonban idővel, ha a berendezés elveszitendi ideiglenes jellegét és a rendszer terjedésével egymás után beszerzett 5 gőzgép égy nagy gőzgéppel fog helyettesittetni, a kezelési költségek csökkenésével jóval alább fog szállani. A rendszer életrevalóságáról tanúskodik azon körülmény, hogy 1876 tói, vagyis a berendezés kezdetétől 1882-ig már 32000 lakos hozzájárulása volt biztosítva. E rendszerrel a városi csatornázások két főrendszerét letárgyaltuk volna s függelékül csupán a kihordás által nyert ürülék-anyagok hovafordi- tásáról kívánok röviden megemlékezni. Említettük, hogy az ürülékekben mily becses trágyaérték fekszik, láttuk azonban azt is, hogy dacára ennek, az öntözési berendezés, ezen trágyaanyagoknak egy bizonyos meghatározott területen való folytonos szétosztása csak a legritkább esetekben kielégítő, sőt legtöbbnyire egyszerűen kivihetetlen. Nem marad tehát más hátra, mint ezen anyagokat széthordani más, különböző vidékekre s igy nagyobb területre szétosztva felhasználni trágya gyanánt. Az ez által felmerülő uj tényező a szállítás, melylyel számolnunk kell. Hollandiában, mely keresztül-kasul van szelve hajócsatornákkal, a szállítás nem okoz nehézséget, ott egyszerűen a begyült anyagok egész tömegét egyenesen hajókba ömlesztik, a melyek azután azt rendeltetési helyére viszik. Ugyanily viszonyokkal találkozunk Elzász és Fránciaországban is sok helyen. Ott azonban hol ily csatornák rendelkezésre nem állanak és az egyedüli szállítási módot a vasút szolgáltatja, ott a szállítás költsége a szállitandó anyagnak mint árunak, értékét jóval meghaladja. A szállításnak ezt a pénzügyi kérdését oldja meg a poudrette-gyártás, mely ezen hig anyagot, megszabadítván a fölös mennyiségű víztől, poralakba hozza, melyet zsákokban immár a legkö- nyebben elszállíthatunk. A poudrette száraz fekete por, melyet nyerünk, ha az összegyűjtött anyagot kénsavval való kezelés után többszöri lepároláson visszünk keresztül. A fejlődő kellemetlen gőzök mindig a tűzhelyeken vitetvén keresztül, jaláfütésre használtatnak fel és igy teljesen ártalmatlanokká tétetnek. A költségeket illetőleg az ürülékanyagoknak poudrette-á való előállítása fejenként és egy évre Amsterdamban 1 ft 30 jkrba kerül, beleértve a befektetés és fenntartás összes költségeit. Hozzáadva a szivattyúzásra eső 62 krt, az összes költség fejenkint egy évre 1 ft 92 krt tesz ki. Ha felemlítjük, hogy ugyanitt 100 kg. poudrette 6—7 fttal fizettetik, hamar beláthatjuk, miként ebből nemcsak hogy az előállítási költség kerül ki, de még jövedelmező vállalat is és kevésbbé kedvező viszonyok mellett is bátran föltehető, hogy legalább az előállítási költséget fedezni fogja. De bármint legyen is, nem szabad felednünk, hogy a poudrette-gyártás nem a főcél, hanem csak mód arra, hogy az anyagokat könnyebben szállíthassuk azokat az anyagokat, melyektől szabadulnunk amúgy is minden áron kell. Heti krónika. — Egy nyugdíjazott hírlapírótól. — Az elmúlt hét a nagy események szünideje volt. Az uralkodók találkozásai bevégzett tények, Boulanger elitélve, Belgrád nyugodt, a regensek fürdőre mentek, Milán ex-király nem megy sehová, volt hitvese megérkezése dementirozva lett, a pé- tervári lapok szokott stilban szólnak a hármasszövetségről, a négyes-szövetkezés hírét pedig pláne tartózkodnak forgalomba hozni. Szóval a horizont unalomig egyhangú, sivár; oly különbség az előbbi hét és jelen között, mint a biblia 7 kövér és 7 sovány esztendeje között; még a »Budapesti Hírlap« se tudta egyetlen vastag, fekete- betűs sorral se meglepni a közönséget. Nagy boldogság lehet az ilyen szélcsend a diplomaták és politikusokra, de mostoha időjárás a szegény zsurnalisztára, meg is látszik, hogy a kánikula délibábos semmiségéből kell valami izgató nagy dolgot obiigát hirlapolvasók részére kikölteni, a kánikulai hőség is úgy ránehezedik a reportőr pennájára, mint az ólmos eső a túzok : szárnyaira. Hát idehaza történt-e valami, ami megérdemli, hogy a pápaszemet föltegyük ? Térjünk a napirendre: hogy áll a zóna és a megyei adminisztráció reformja? Igen, az adminisztráció, nincs ettől háladatosabb téma, nincs olyan tudós és laikus, jogász, theológus, mezei gazda stb., aki ehhez nem értene, olyan mint egykét kapitulóciót kiszolgált vén csataló, a melynek belekapaszkodhatnak a farkába aggok és gyermekek, eltűr mindent . . , azaz hogy bocsánatot kérünk: csak eltűrt. Mert mióta Tibád Antal ő leendő excellenciája megoldotta a kérdést, azzal, hogy kimondta, hogy biz’ azt nem könnyű dolog megoldani, és bölcsen megmagyarázta székely atyafiainak, hogy ha majd a vármegye helyén fölépül az állami adminisztráció, azért még ne higyék, hogy megvalósul a nagy király ábrándja, hogy minden jobbágy fazekába’ egy tyuk fő naponként, azóta a világ sokat okult, ezek a Kolumbus-to- jások, sokakat elnémítottak, sok készülődő vezércikk maradt az asztalijában, vagy vándorolt a papírkosárba. Hát még az az Ígéret, hogy a készülődő reform minden pártcélokon felülemelkedett magyar nemzeti politikát lesz hivatva inau gurálni, a legcsökönyösebb municipalistát is zavarba hozta. Legjobban tartja magát a zóna-statisztika. Váljon mi fog kikerülni a bölcsőből ? A nagy- közönség tulajdonsága, hogy amit meg nem ért, abba nem is bízik, ennek a merész gondolatnak pedig csak az áldását érezzük, de csodálatosnak tűnik föl, hogy mikor minden csak drágább lesz amit venni kell, hogy lehet akkor éppen a vasút a legolcsóbb. Különben annyi bizonyos, hogy a valódi nemzetgazdász nem a közvetlen eredményekre gazdálkodik, gyakran az egész organizmus termőképességének áldoz befektetéseket, az pedig kétségtelen, hogy annak a nagy csatorna-hálózatnak, melynek csövei mind az állam- kincstárba vezetnek, a forrásokat a közforgalom megkönnyítése nyitja meg. ,A mi elvész a réven megkerül a vámon.« Volt azonban a nagyvilági eseményekben szűkölködő hétnek három nagy napja, melyeken a nemzeti kegyelet hozsánnája zendül meg Kárpát bérceitől Adria partjáig. A király Ö Felsége születésnapja, a honalapító szent király és Kossuth Lajos nagy hazánkfia nevenapja. Hogy illik össze e háromság, melyet a kalendárjomi időszámítás játéka ily közel hozott a valóságban — kérdi valami hárompróbás hiperlojális vagy túlzó demokrata? Igen szépen. Mai nap már a valódi hazafi -könnyen megtalálja a helyes utat, tiszta kebellel hajthat térdet az alkotmányos haza koronás képviselőjének eszményi magassága előtt; emellett ápolhatja azt a kultuszt, mely a nemzet jövőjére messze kiható események kimagasló alakjai és ezek legnagyobbja : Kossuth Lajos iránt nemzedékről-nem- zedékre száll. Egyik érzelem a másikra nem vet árnyat. »Tempora mutantur.« Vármegyei ügyek. A vérhas Parihuzóc községben járványszerü leg lépett fel. Rövid idő alatt öt gyermek esett áldozatul. Vasúti menetrend. A kereskedelemügyi minister a vm. közig, bizottságának feltérjesztése következtén utasította a magy. éjszak-keleti vusut igazgatóságát, hogy a cs. kir. osztrák államvasutak menetrendjének mező-laborcz—országhatári vonal szakaszára vonatkozó részét magyar szövegben nyomattassa ki és ezen hirdetményt a vidrányi állomáson, valamint a m. éjszak keleti vasút álló másain is függesztesse ki és a m.-labotcz—országhatári vonalrész állomásaira vonatkozó menetrendet jövőbeen a m. éjszak-keleti vasút általános menetrend hirdetményébe vegye fel. Vásárok betiltása. A vármegye alispánja, tekintettel a szarvasmarhák között folyton terjedő ragadós száj- és körömfájás járványos betegségre, a varmegye területén marhavásárok tartását be- tiltota. (Az erre vonatkozó rendeletet lapunk hivatalos részében jövő számunk hozza. Szerk.) Hidak helyreállítása. A kereskedelmi minister a homonna-szinna-baligrodi és gerenda-sztropkó szvidniki had. utón 12 db. hídnak államköltségen, a vm. alispánja pedig a homonna-mezőlaborczi utón 18 db, kisebb műtárgynak a vm utfentar- tás alap terhére lenndö helyreállittatását elrendelte. Községi elöljárók és körjegyzők figyelmébe. Számtalan megkeresés érkezik a vármegye főlevéltárosához az iránt, hogy az általuk beszolgáltatott érvényüket vesztett marhalevelek mi sorsra jutottak ? Erre vonatkozólag tudomásul adjuk, hogy az uj fölevéltáros által ezen marhalevelekről készített rendszeres számadás a kir. pénzügyigazgatósághoz : már elküldetett átvizsgálás végett. Ennek megtör I ténte után a községek készpénzben vagy megfelelő mennyiségű marhalevéllel fognak a forgalomból kivont régi járlatokért kártalanittatni. Hírek a nagyvilágból. Kegyvesztett orosz nagyherceg. Szent Péter- várról Írják, hogy a cár Alexis nagyherceget megfosztotta a tengeri hadsereg parancsnoki méltóságától és kegyvesztettsége fejében Szibéria belsejébe, Wladivostockba, küldötte száműzetésbe. Az Eiffel torony versenytársa. Kinckel, amerikai mérnök ajánlkozott, hogy a New-Yorkban három év múlva megnyíló világkiállítás alkalmára 500 métér magasságú vastornyot épit, vagyis 200 méterrel magasabbat, mint az EiffelX.oxox\y Páris- ban A Kinckel-torony nem négyszög, hanem henger alakú lenne s a vasból épülő rotundából emelkednék ki 80 méternyi magasságban. Nasr-Eddin, persa sah, holnap Budapestre érkezik, hol pár napig mulat. Az exotikus felség már nem ösmeretlen vendége a fővárosnak. Legutóbbi 1878 évi európai kőrútjában szintén ellátogatott a szép Budapestre s akkor beleszeretett Andrássy Gyula gr. ministerbe, kiről naplójába ezt jegyezte föl a szellemes sah: » .. , a bitó mellől a trón mellé jutni. . . ezt nevezem emelkedésnek 1“ . . . A krétai lázadás lecsenditésére 30,000 főnyi hadsereget küldött a török szultán kormánya. Nagy vihar dühöngött Párisban f. hó 20-án este. A villám is leütött az Eiffel-toronyba, de ottan sem az építményben, sem a fenn volt látogatókban kárt nem okozott. Herczegovinában újra feltünedeznek a rablóbandák s élet-halál harcot folytatnak a katonai őrjáratokkal. Legújabban azt jelentik, hogy a csendőrségre uszított rablók azok közül négyet lelőttek. Hírek az országból. Őfelsége születésnapját a cári család szokott módon ünnepelte meg. A cár diszebédet adott s ottan poharat emelt Ferenc József Őfelsége egészségére. A zenekar az osztrák himnuszt zenditette rá. Úgy a cár, mint a disz-alkalmon részt vett fejedelmi egyéniségek osztrák-magyar rendjeleik szalagjait viselték, Milán, volt szerb király, f. hó 21-én külön- kihallgatáson járt királyunk Őfelségénél. Három millió forint adomány folyt be Magyarországon a múlt tanévben iskolai célokra — kizárólag társadalmi utón. A magyar népoktatás ügye nem a kormány, nem a tanítók ügye csupán. Egy hatalmas szövetségesük van: a nemzeti öntudatra ébredt s áldozni kész társadalom. És ez igy van jól. Különfélék. (Kossuth Lajos) névnapját ünnepelik ma széles ez országban. A Lajos-nap említésére feldobog szülövármegyéjének szive is, hőn és magasan. Mint macedoni Fülöpnek, fia, a világhódító nagy Sándor volt legfőbb büszkesége : Zemplénvármegye is kiváló büszkeséggel vallja szülött fiának, nagynak a nagyok között, Kossuth Lajost, ki honát gyászoló remeteségében a haza nagyságáért, a nemzet boldogságáért imádkozik. Rég megbocsátott ő ellenségeinek, még azoknak is, kik hazájából száműzték, de a honfitársak szivétől, rajongó szeretetétől, imádá- sától meg nem foszthatták. Nevéhez Magyar- ország történelmének küzdelmekben és dicsőségben gazdag korszaka fűződik. Nagy eszméknek volt harcosa, zászlóvivője. Tettei mértföldmutatók a nemzeti fejlődés processzusában, alakja világitó torony az emberi jogok és a szabadság kivívásáért folytatott tenger-küzdelemben. A mai nap kedvező alkalom, hogy minden honfija kegyelettel emlékezzék a nagy hontalanra s egy forró fohászt küldjön az ég felé érette. A Kossuth neve ma már nem politikai prográm. Szerepre, mint maga mondá, többé nem számit. Történeti személy lett belőle, körülvéve mithoszi fénynyel. Névnapjának megünneplése nem egyes politikai pártok, vagy párttöredékek kiváltsága többé. Joga van hozzá minden magyarnak s nem lehet és nincs is a hazában igaz magyar, ki reá ne gondolna e napon. Mindenki szive mélyéből kíván a szabadság fölkent apostolának hoszu és boldog életet. A hármas halom és négy folyó országában lelkesült örömmel, milliók sóhajtják az idegen föld számkivetett lakója felé : > Fény nevére — áldás életére /«
