Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)

1889-11-17 / 46. szám

Melléklet a „Zemplén“ 46-ik számához. szór büntettetik ioo fttal, a hány bérlőnél kö­vette el ezen mulasztást. A befizetett birság egészben a feljelentőnek adatik, (1873. VI. te 3. §.) Ha a házbirtokos és lakbérlő közötti egyetér­tésből szándékosan követtetett el az adó kijátszása, s ez által az államkincstár megkárosítása, mindkét fél a megrövidítésnek kitett összeg háromszoros megfizetésével büntetendő (1868. XXII. t. c. 22. §.): e büntetés alól azonban felmentetik a lak­bérlő, ha a törvény megszegését 15 nap alait ő maga jelenti fel a pénzügyi hatóságnak. (1873. VI. t. c. 3. §) Az a házbirtokos, a ki a laküresedés megszü nését, a házadó nemének megváltoztatását (t. i. azt a körülményt, hogy az eddig házosztály-adó alá tartozó ház vagy lakrész kibérlés folytán házb'ér- adó alá jön vagy megfordítva), vagy az ideiglenes adómentesség megszűnését és ennek következtében az adókötelezettség megkezdését megállapító kö­rülményeket a házadó kivetésére hivatott községi, városi közegnél a változás beálltát követő 14 nap alatt be nem jelenti, jövedéki kihágást követ el, melynek birsága az 1883. XLIV. t. c. 100. § a értelmében 1 — 8 annyi, mint azon összeg, melylyel a kincstár megkárosittatott. fia pedig ezen összeg nem tudatik, a birság l—500 forint. A házadót a községi (városi) közegek vetik ki. A kivetett házadó mérve ellen a közigazgatási bizottsághoz felebbezhetni. A felebbezés a házadó­kivetési lajstrom kitételének napját, illetve azon adózókra nézve, kik első ízben rovatnak meg ház­adóval, az adótartozásnak az adókönyvecskébe tör­tént bejegyzését követő 15 nap alatt a község elöl­járóságánál (a városi polgármesternél) nyújtandó be. A közigazgatási bizottságnak az elsőfokú ha­tározattal, t. i. az adókivetéssel egyező határozata tovább nem felebbezhetö. Eltérő határozat eseté­ben azonban helye van még a pénzügyi közigaz­gatási bírósághoz való felebbezésnek, mely feleb­bezés a közigazgatási bizottság határozatának kéz­besítésétől számítandó 15 nap alatt ugyancsak a közigazgatási bizottságnál nyújtandó be. A benyúj­tott felebbezésnek rendszerint halasztó hatálya nincs. Egyedül azon esetben, a midőn a közigaz­gatási bizottság eljárásában a törvény szabályai sértettek meg, engedhető meg a felebbezés kellő biztosítás mellett birtokon belül. (1889. XXVIII. t. c. 16. §.) 2. Az. I. és II. osztályú keresetadó kivetésének alapjául szolgálnak az adókötelezetteknek a köz ségi (várnsi) közegek által teljesített összeírásában feglalt adatok. A családfővel közös háztartásban élő, de kü­lön keresettel biró családtagok, mint önállóan adó­zók, az összeirási Ívben külön tétel alatt veen­dők fel. Az, aki az adókötelezettek összeírása alkal­mával, a személyét, s vele közös háztartásban élő családja tagjait s az összeírásban szükséges ada­tokat be nem mondja, az összeíró küldöttséget valótlan bemondásokkal félrevezeti, vagy munká­jában hátráltatja, ha a kincstár megrövidítésére irányzott szándék fenn nem forog, 1 fttól 50 fo­rintig terjedhető birsággal büntetendő. Ha pedig a kincstár megrövidititésére irányzott szándék meg­állapítható : a birság 1—8 annyi, mint azon ösz- szeg, a melylyel a kincstár megrövidittetett. (1883. XLIV. t. c. 101. és 100. §.) (Folyt, köv.) A magyar nőkhöz! A családi tűzhely nem csupán szentély. Komoly munkának tanyája az, hol vállvetve folyik a létfentartásnak biztosítása iránti küz­delem. A férfi künn az élet zajában foglalko­zik, dolgoz, fárad a mindennapi kenyérért és munkája gyümölcsét ide hozza, hogy annak felhasználása iránt közösen történjék megál­lapodás. Ha a nő igazi géniusza, jó szelleme a családnak, fölfegyverkezve kellő jártasság­gal a háztartási ügyekben és elegendő aka­raterővel arra nézve, hogy a vagyonosodás legveszedelmesebb ellenségének, a fényűzés­nek ellenállhasson : akkor egyfelől növekedik a vagyon és a férfinak a családi körhöz való bilincselése által, minek nem kell szükségké­pen papucs alakjában történnie, elejét veszi annak is, hogy az általa megtakarított meny- nyiség a férfi által a házon kívül tékozoltas- sék el. Ellenben, ha a nő telve van nemének sarkalatos hibáival: hiúsággal, tetszelgéssel, fényüzési hajlamokkal, akkor, hogy vágyait kielégíthesse, előbb áldozatul hozatik a törzs­vagyon, azután jönnek a megengedett mód­jai a kölcsönzésnek: ingatlanok megterhelése, adósságok csinálása, végül a vagyoni bukás. Még szerencse, ha a férfi nem engedi magát tilos dolgokra ragadtatni, mit nyomon követ a szégyen és erkölcsi megsemmisülés. Ne gondolja valaki, hogy mi itt a minden­napi kenyérről és háztartásról beszélvén, ta­lán csak a szegény munkásról, vagy szerény fizetésű hivatalnokról emlékeznénk meg. Pél­dául szolgálhat az ellenkezőre nem egy ma­gyar mágnás, sok milliónak ura, aki neje miatt jutott végkép vagyontalanságra. Álta­lános érvényű igazság ez, mely egyiránt alkal­mazandó nagyra és kicsinyre. De jelentékeny szerepet játszik az em­lítetten kívül a nő a valódi értelemben vett nemzetgazdaságban is. Abban a mértékben, amint valamely ország a művelődés utján előre­haladt, mindinkább vészit jelentőségéből a nyerstermények előállítása és előtérbe lép a z ipar, a vagyonosodásnak e hatalmas emel­tyűje. Megdönthetetlen igazság ma már, hogy csak vagyonilag erős, fejlett iparral és keres­kedelemmel biró nép lehet független és ha­talmas. Hazánkban csak az utóbbi évtized folyá­sán vett némi lendületet az ipar. Az ország jólétéért buzgó kormányférfiak, tudós szak­emberek fáradoztak és fáradoznak a hazai ipar előmozdításán. Mily óriási haladás volna e téren, ha a nő megnyeretnék az ügynek : az első tekintetre világos. A férfi is használ és visel ugyan külföldbeli gyártmányokat, de távolról sem fogyaszt annyit, mint a nő, mert a férfi-divatcikkek előállításában hasonlítha­tatlanul előbb vagyunk, mint a női piperetár­gyakéban. Bécsböl rendelik kalapjaikat. Nem is mellfüzö, ha nem Párisból való. A keztyü- ket okvetetlenül vagy Svédországból vagy Prágából kell hozatni. Az illatszer csak úgy használható, ha valamely előkelő londoni gyá­ros állította elő és igy tovább minden toalett­tárgyon és keresztül az egész civilizált vilá­gon. Vájjon van-e olyan tárgy, mely belföldi készítmény létére nőink körében népszerűség­nek örvendene? Alig hinnők. Hasztalan har- sogtatták a kalotaszegi varottas mellett a rek­lám trombitáit. Hírlapok és ügybuzgó egyé­nek hiába iparkodnak piacot teremteni neki. Nem megy, mert a nők nem találták eléggé divatosnak az uj terméket. Éltek ám pedig szebb időket is nálunk. Hallottunk mesélni időkről, mikor lelkesült tűzben ragyogtak a szemek, a haza felvirág­zásáért dobogott minden sziv. Amikor az volt a jelszó: legyen magyar ipar! Régen volt, talán igaz sem volt. Hogy bálkirálynék, hiszen akkor is voltak ilyenek, magasrangu urhöl- gyek viselték a hazai készítményt. Kevesebb pompával körülvéve, százszorta szebbek le­hettek természetadta szépségeikben. És az idők szele elfujt mindent, védőegyesületet, lel­kesülést, és alig van remény, hogy valaha visszahozza. Ennek dacára hangoztatni kell szünet nélkül : emlékezzél meg róla, hogy magyar nő vagy! Ki tudja, lassan talán lehet valamit vál­toztatni a helyzet sivárságán, és eleinte szá­zakat, később százezreket menthetünk meg a hazának. Hisz anélkül is gazdasági bajok közepette állunk. Az amerikai és oroszországi búza megöli mezőgazdaságunkat, lisztkivite­lünket. Nincs más választás, mint vagy levet- kezése az agrikultur jellegnek és ennek kap­csán erős ipar és kereskedelem teremtése, uj jövedelmi források megnyitása, vagy a tönkrejutás. Magyar nők, el ne felejtsétek, hogy kö­telességeitek vannak! Az áldozat, mit tőletek a haza vár, csak látszólagosan nagy és nehéz, de a teljesített kötelesség tudata édes. Nem kívánjuk mi, hogy hölgyeink darócban járjanak, mit talán valamely hazai fegyintézetben gyártottak. Nem akarunk elvenni tőlük semmit, mit a meg­szokás nélkülözhetetlenné tett. Mindössze csak az a szerényke óhajtásunk lenne, amit megfelelő minőségben állítanak elő nálunk, azt ne vegyék külföldi gyártmányban. Ez maga nagy haladást és lendületet képviselne. A többi majd jönne idővel magától. »HecNkeméi.i Vármegyei ügyek. Hivatalvizsgálat. Főispán Öméltósága tegnap d. e. a vármegye számvevői hivatalát meglátogatta s az ügy menetet ottan bírálat alá vevén :a tapasztalt rend és pontosságért teljes megelégedését nyíl vánitotta. Vármegyei bizottsági tagok vá'asztása. {Foly­tatás). A f. hó 6-iki biz. tagválasztásokról, lapunk múlt számában közölt, de megszakított tudósítá­sunk folytatását következőkben adjuk : megválasz­tattak a cigándi választókerületben Révy Géza Vik­tor, Császár Pál; a varannai vk. Csőké József, Pereszlényi István, Werner Gyula; a nátafalusi vk. Dudinszky Elek, Mihalovics Jenő, Schleiminger Ró­bert, Papp Gyula; a szfakcsini vk. Nemes Lajos, Kossuth János dr., Mester István; a sztárai vk. Raksányi Antal, Szkurkay Lénárd, Legeza István; az o.-liszkai vk. Corazza Károly, Rima-Szombathy Pál, Szabó István, Klein Sámuel; a málezai vk. Szer­dahelyi János; a szinnai vk. Kossuth Elek, Dely Endre, Zaborovszky Rezső, Ember Ernő Mihály; a bolyi vk. Schreiber Izidor, Kemecliey László; a megyaszói v. k. Olasz Lajos, Bányay István; a k.-helmeczi v. k. Soltész József, Kemechey János ; a mikóházi vk. Urbán Ferenc, Mizsák István; a szerencsi vk. Erős János dr; a l.-bényei vk. Nagy Adolf, Tarnay Endre; a sz.-polyánkai vk. Ru- zsicska Ferenc, Dudinszky Iván-, a v. csemernyei vk. Szűcs Béla, Atányi József, Antalóczy Antal; a trauconfalusi v. k. Saenger Árpád, Brogli Ist­ván ; a sztropkai w k. Barthos József, Degró Péter\ az e.-bényei v. k. Róth Izsák, Kenyizlei Pál, Rozgonyi Mihály, az abarai v. k. Dutkay István; a papinai v. k Durcsinszky László, Láczay Elek; a szinyéri v. k. Tárczy Ferenc, Kozma Mihály. Felebbezések adattak be: a n.-kövesdi, sztárai, m.-izsépi, trauconfalusi és málezai kér. választások ellen. Tokaji kisajátítás. A kereskedelemügyi mi­nister az alsó szabolcsi tiszai ármentesitö társulat céljaira Tokaj n. község határában elfoglalandó ingatlanok kisajátítása végett kirendelt bizottság eljárásáról a f. év aug. 26-án felvett jegyzőkönyv­ben foglalt határozatokat helybenhagyta. Vasut-épités A kereskedelemügyi minister tudatta a vm. közönségével, hogy Pejacsevics grót budapesti lakosnak Ond-, esetleg Mádról Hidas- Németiig vezetendő gőzmozdonyu közúti vasút­vonalra az előmunkálati engedélyt megadta. Toloncügy. A belügyminister elrendelte, hogy a tolonc-hatóságok a Német-birodalomból kiutasított magyar állampolgároknak átvételénél még az esetben se támaszzanak nehézségeket, ha az igy átveendő toloncoknak községi illetősége biztosan megállapítva nincs. Kőbánya-hely kiszemelése. A vármegye gaz­dasági választmányának egyik küldöttsége tegnap­előtt d. u. szemügyre vette Ujhely határában azo­kat a területeket, melyek az építészeti hivatal ál tál az utak kikavicsolására alkalmas kőbányákul megjelöltettek. Úgy fekvésénél, mint a kőanyag mi­nőségénél fogva legcélirányosabbnak találtatott a miskolc-gerendai államut 74-ik kilométerébe eső, régebben már bérletileg is használt azon bánya­telep, mely a néh. Nyomárkay Károly örökösei­nek tulajdonátképezi. Hírek a nagyvilágból. Az orosz hadügyi kormány elhatározta, hogy a hadsereget 100 millió rubel kölségen a fráncia Lebel-puskával fogja fölfegyverezni. Minthogy ehhez évek kellenek: az uj felszerelést tartós békejel­nek tekintik, Ferenc József Őfelsége II. Vilmos német császárral Innsbruckban f. hó 14 én találkozott. Puskapor helyett levegő. Nagy föltünést kelt Párisban egy lőpor nélkül lövő puskának a föltalá­lása. A föltaláló Giffard Pál, a hires fizikus, a ki a légnyomásu puskát is kitalálta. Giffard fegyve­rének 300 lövegű patronja van. A hajitó erő lég­szerkezetében rejlik. Már eddig több kormány tett kísérletet a fegyverrel. A füst nélküli lőpor túl van haladva s ha igy egyik uj fegyvert nyomban kiszo­rítja a másik, legalább jó időre biztosítva van a béke. Mely állam kezdhet háborút, ha legújabb és legtökéletesebb fegyverét még gyiikolóbbal helyet­tesíti szomszédja? Hírek az országból. Bismarck Herbert gr. e napokban főváro­sunkat utbaejtette s ottan látogatást tett a minisz­ter elnöknél, Bécsben Kálnoky gf külügyminiszter­rel találkozott s vele hoszasan tanácskozott, Bizo­nyos, hogy ez alkalommal a keleti kérdés egész teljességében, a cári látogatás és a konstantiná­polyi ut minden lehetséges következése képezte megbeszélés tárgyát.

Next

/
Thumbnails
Contents