Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)

1889-10-20 / 42. szám

van — a legközelebb Sztropkón tartandó orszá gos vásárról a szarvasmarhák eltiltattak. A vajáni hid újjáépítéséig a Laborcz folyón Ungvármegye közönsége kompjáratot rendezett be. Néh Buko- vinszky József alapítványának kezelésére a vonat­kozó alapszabálynak io. pontja értelmében hattagú felügyelő választmány lévén alakittandó, abba az alispán, illetve a főjegyző elnökléte mellé bevá lasztattak: Prámer Alajos, Kecskés Antal, Fejes István, Bárczy József, Dókus Gyula, és Farkas La­jos. Az alapítványi tőke kamataiból az idén róm. kath. vallásu gimnazista ifjú fog részesittetni ösz­töndíjban. Az alispáni jelentést főispán Öméltó­sága azzal egészítette ki, hogy a mezőgazdasági tekintetben sanyarú évnek nyomasztó volta nagy könnyebbedést nyert a cuko répa termelésből, mert az, pl. aző magán-gazdaságában is, holdanként 57 ft tiszta jövedelmet hozott. Lócherer Andor az utszélek befásitása és faiskolák létesítése ügyében kért az alispántól hathatós intézkedéseket. Az igazoló választmány jelentésének felolva­sása után meghitelesittetett a legtöbb adót fizető vármegyei bizottsági tagok névsora, mely 295 tagot számlál. A legmagasabb adótétellel (22,887 f() első helyen van virilistáink névsorában Andrássy Dienes gf. az utolsó névnek adótétele 147 ft. A választott bizottsági tagok közül ez évben törvény- szerint kilép 136 tag. Minthogy az idei tisztújító rendkívüli közgyűlésen már az uj bizottság fogja gyakorolni restauráló jogát és kötelességét, — a kilépett, elköltözött, elhalt, vagy időközben a vi­rilisták közé belépett tagok helyébe újak lévén vá­lasztandók : választási határnapul f. évi november hó 6-ik napja tűzetett ki s választási einökké té­tettek i. A harkányi választó kerületben : Harká­nyi János; 2. a tarczali kerületben : Spóner Tiva­dar; 3. a girincsi kerületben: Sisáry Gyula; 4. a berzéki kerületben: Potoczky Kálmán; 5. a gesz- telyi kerületben . Kóczán Miklós ; 6, a monoki ke­rületben • Bessennyey lsvtán ; 7. a megyasszai ke­rületben : Zombory Gedő; 8. a tokaji kerületben: Paulay Gábor; 9. a s.-pataki I. kerületben: Szeke­rük Kálmán a II. kerületben: Pass Imre; 10. a szerencsi kerületben: Vitányi Bertalan; 11. az ondi kerületben: Kesső Géza dr. 12. a 1. bényei kerü­letben: Jeney József; 13. a tályai kerületben: Adamovics István; 14. a mádi kerületben: Somo­gyi József; 15, a trauczonfalusi kerületben : Végh Bertalan ; 16. a b.-keresztűri kerületben : Karácso­nyi Mihály; 17. b.-olaszii kerületben; Láczay László dr. 18. a tolcsvai kerületben : Nagy Barnabás ; 19. az o.-liszkai kerületben: Kerekes János; 20. az e.-bényei kerületben: Szűcs Gyula; 21. a perbe- nyiki kerületben : Ullrich Vilmos ; 22. a k.-czigándi kerületben: Szabó András; 23. a n.-kövesdi ke­rületben: Kossuth Lajos; 24. a n-géresi kerület­ben: Szemere Ödön; 25. a szinyéri kerületben: Meczner Béla; 26. a bolyi kerületben: Szepessy Ede; 27. a kir.-helmeczi kerületben: Somogyi Gerő; 28. a leleszi kerületben : Argalács Márk; 29. az agárdi kerületben: Füzy Ferenc; 30. a m.-izsépi kerületben: Cseley Lajos; 31. a sátoralja-ujhelyi kerületben; Cseley Antal; 32. a szőlóskei kerület­ben : Löchcrer Andor, 33. a velejtei kerületben : Beszterczey Ferenc ; 34. a ezéki kerületben : Boron- kay Károly; 35. a sz.-polyánkai kerületben: Rosz- náky Ágost; 36. a terebesi kerületben: Perlsberg Ede; 37. a berettöi kerületben: Kazinczy Artúr; 38. a lasztoméri kerületben: Szemere Géza; 39. a gálszécsi kerületben : Spilenberg József; 40. a n.- mihályi kerületben : Szent-Léleky Géza; 41. a sztá­rai kerületben: Takács István; 42. a nátafalusi kerületben: Ferenczy Elek dr. 43. az a.-hrabóczi kerületben : Balassa István br. 44. az abarai kerü­letben : Horkay Bertalan; 45. a málezai kerület­ben : Szentiványi László; 46. a göröginyei kerület­ben : Pankovics Antal; 47, a pazdicsi kerületben : Naményi Antal; 48. a butkai kerületben : Nyomár- kay Húgó: 49. a varannai kerütetben : Szombathy László dr. 50. a v.-csemernyei kerületben: Wer­ner Gyula J 51. a sztropkai kerületben: Ureczky Géza ; 52. a dobrai kerületben : Gaál Sándot; 53. a m -laborczi kerületben : Ehreheim Ferenc ; 54. az udvai kerületben; Szirmay Pál; 55. a sztakcsini kerületben: Kelemen Kálmán; 56. a n.-polenai ke­rületben : Gojdics János; 57, az ulicsi kerületben: Marton Dénes dr. 58. a homonnai kerületben: Der- csényi Kálmán; 58. a n.-kemenczei kerületben: Lukovics Géza ; 59. a szinnai kerületben : Lehoczky Endre; 60. a papinai kerületben: Szirmay Ödön; végre 62. a mikóházi kerületben : Kazinczy Andor ; — egyszersmind utasításul nyerték választási el­nökök, hogy a törvényes formák megtartásával teljesittendő választásokról ne csak jelentéseiket, de azonkívül a jegyzőkönyveket és szavazati lapo­kat is juttassák el az alispáni hivatalhoz. Egészen váratlanul egy kis vihar is keletke­zett a gyüléstetemben. A mérges vitatkozásra kö­vetkező eset szolgáltatott alkalmat. Még a f. évi auguszt. hó 19. történt, „hogy a S.-a.-Ujhelyen átvo­nuló huszárság 14. ezredének 2. százada városunkba megérkezvén, annak parancsnoka az egyénen­kénti beszállásolás tervét félretette s az egész századot, katonai mükifejezéssel élve, >gedrängt« szállásolta el. Több lovasból álló kisebb csapatot elhelyezett állami tisztviselők lakásán is, akik jog­sérelmükért az alispánnál kerestek elégtételt. Az alispán hivatalosan kérdést intézett a lovasság ré­széről eddig nem tapasztalt ez eljárás miatt az ez­red parancsnokságához, de mert onnan választ nem kapott, a közönség körében okozott sérelem or­voslásáért és a közigazgatási hatóság reputációja érdekében a honvédelmi ministériumhoz folyamo­dott. Innen Grojnon államtitkár aláírásával válasz érkezett, mely taktikai kiképzés'szempontjából a lovasságnak stömör elszállásolását« múlhatatlanul szükségesnek, az állami tisztviselők feljajdulását pedig az 1879. évi 39; t. c. 10. §-ának 3. pont­jára történő hivatkozással alaptalannak nevezte. Az alispán e leiratban nem nyugodott meg s a katonai részről tanúsított önkényes beszállásolást törvényellenesnek, úgyszintén az ezredparancsnok- ságnak udvariatlan eljárását a közig, hatóság te­kintélyével összeegyeztethetetlennek ítélvén, újó­lag felterjesztést intézett -a honv. ministériumhoz, hol ismét ő volt kénytelen huzni a rövidebbet. Emiatt az ügyet a közgyűlés elé hozta hivatalos fellépésének törvényes elbírálása és a vármegye tekintélyének megóvása végett. A pro- és kontra­iratok felolvasása után főispán Öméltósága az ügy történetét kanapépernek nevezvén, a kedélyeket expiálni igyekezett, s amennyiben sem törvény-, sem pedig személysértés nem történt, — napirendre- térést indítványozott, — mire erélyesen tiltakozó felszólalások következtek. Viczmándy: sértést lát abban, hogy a ka­tonai parancsnokság először beleegyezett az egyé- nenkinti beszállásolásba, azután mégis önkényesen helyezkedett be a szállásokba. Ez a törvényes elvvel össze nem egyeztethető eljárás, ez a kato­naság részéről »fentesebb helyzet« hánytorgatá- sára mutat. Kívánja, hogy legyen megadva a kellő tisztelet vármegyének és alispánnak egyaránt, miért is ily értelemben ujabbb feliratot indítvá­nyozott. Főispán Öméltósága : kijelentette, hogy ez cél­talan penna-háború lenne. Egyesek csupán kép­zelt jogaikban szenvedtek sérelmet. Dókus főszolgabíró szerint: a katonaságban van a hiba, mert a parancsnokság kellő időben nem adott érkezéséről s elhelyezkedési igényéről érte­sítést. Mikor a század Ujhelybe érkezett s a had­gyakorlati beszállásolás szisztémájához fogott, el­járásáról sem az alispánt, sem a közönséget nem tájékoztatta. A parancsnokság sürgönyében a ,,gedrängt einquatirns. kifejezés nem volt világos. Enyiczkey Gábor: kívánja, hogy a katonai hatóság tisztán, világosan, főleg pedig olyan nyel­ven adjon értesítést, amely a közigazgatásnak hi­vatalos nyelve s melynek értelmét civil észszel is fellehet fogni A vármegyét ért méltatlan eljárás orvoslása tekintetéből feliratot indítványoz az or­szággyűléshez. Hammersberg Jenő szerint: vagy van törvény Magyarországon vagy nincs. Ha van, tessék annak érvényt szerezni. A törvény nem engedi, hogy a katonai parancsnokság ily ügyben az alispán rendeletét szimpliciter félretegye. Ha a miniszter a katonaságnak adott igazat, a vármegye fejezze ki köszönetét az alispánnak törvényes és erélyes közbelépéséért (Éljenzés!) Főispán Öméltósága ismétli, hogy se személy, se törvény nincs megsértve. Taktikai szempontból bírálni a hadgyakorlatokkal szükségképen együtt­járó tömeges beszállásolást — a közigazgatási ha­tóság nem lehet szakértő. Más oldalról nézve az ügyet, kétségtelennek találja, hogy akatona a mienk, mert mi fizetjük s megkövetelhetjük tőle, legyen irántunk előzékeny s ne foglaljon el privilegizált álláspontot. Újból indítványozza a napirendretérést. Szabó Zsigmondnak csak az államtitkári leirat hangja ellen van kifogása. Jótáll érte, hogyha egy szolgabiró a község birájával rendeletében ilyen stíluson »diskurálna«, mint tette az államtitkár a vármegye közönségével — s a főispán meghallaná, rendreutasitaná a szolgabirót. Indítványozza : tegye magáévá a közgyűlés a felirat erélyes szavaiban ki­fejezést nyert alispáni álláspontot s lásson további dolgaihoz. Főispán Öméltósága az államtitkári leiratnak merev, szemrehányó modorát a bürokratizmus ter­mészetéből magyarázza és annak akaratlan félszeg- ségét mentegeti. Viczmándy újból felszólalván, hangsúlyozza, hogy azokban a leiratokban nemcsak merevség, hanem méltatlan szemrehányás is foglaltatik, Azt mondja az államtitkár ur, hogy mi vetünk gátat a katonai és polgári elem között fennálló jó viszony fejlődésének. Ez nagy tévedés, ez helyreigazítást kíván. A mi eljárásunk törvényes és ildomos volt a konkrét kérdésben is; a katonai parancsnokság az alispánnak mégcsak nem is válaszolt; ez sértő 1 Fejes István : a meddő feliratnak nem barátja, nem vitatkozik a ministerrel sem, de a dorgálást nem fogadhatja el. Az alispán eljárását helyeslőleg tudomásul vétetni kéri. Indítványának elfogadásá­val a vihar lecsendesedett. A számonkérő szék jegyzőkönyveiből érte­sült a vármegye közönsége, hogy közpénztáraink megnyugtató rendben találtattak. Főpénztári ellen­őrnek a Szabályzat 62. §-a alapján kötelességévé tétetett a főnapló vezetése. A számvevőség munka­elött még mindig azon rakoncátlan nemzet fiai vagyunk, melyből bravúros huszárok, táblabiró politikusok s duhajkodó mágnások kerülnek elő. Elég sajnos, hogy mig nemzeteket, mint az angolt hatalmáért tiszteli Európa, mig a francziát szelleméért becsüli ország-világ, minket még min­dig a hajdankor betyáros lovagiassága tart mások emlékében. Van azután a társaságoknak egy-egy külö­nös alakja, melyekkel elégszer akadt dolgom. Az ily dologtalan vagyonos férfiú más tárgy hiányában szeretetének teljes melegét valamely fajra ruházza, azonosítja magát-annak érdekeivel, természetesen minden komolyabb részvét és ál­dozat nélkül. így kerülnek váltakozva a hosszú ízőrű Kings Charles kutyák egy kategóriába egy népfajjal ily tág kebelekbe. Ebben aztán nin­csen köszönet. Ha mind leírnám azon badar kérdéseket, s a tudósabbaktól kapott még bada- rabb tanácsokat, változtatnom kellene tárcám irányán s a humoreszkbe kellene csapni által. Elkésett vendég gyanánt érkezett a társa­ságba egy feltűnő szép asszony, kinek nagy meg­lepetésemre a figyelmes háziassszony által ma­gyarnak lettem bemutatva. B. grófné angol szüle­tésű, de magyar férje oldalánál megtanult magya­réi s a szép ajkakról elég folyékonyan halhattam a nemzetközi társaság közepette nyelvünket. A szép asszony talán csupa udvariasságból, vagy talán vonzalomból, sóhajtva mondá nekem mennyire kívánkozik a szép Magyarországba, me­lyet annyira megszeretett, természetes, hogy siet­tem vissza adni a bókot, amennyiben biztosítot­tam a grófnét, hogy e tekintetben csak Magyar­Folytatás a mellékleten jegyzéssel, hogy *at homes azaz saját házánál lesz megtartva. Lássuk egy ily Garden party lefolyását. A frakkba bujtatott inas bejelent a földszinti szalon ajtaján, s a társasagot a ház aszonya körül találiuk már. kinél elvégezve az obiigát tisztelgést, szabadjára leszünk bocsájtva. Ezen szabadság alatt értem, hogy mindenki csatlakozhat kedve és Ízlése szerint a hölgyek bármelyikéhez Itt meg­jegyzem, hogy a bevett angol szokás már ér­vényre lép, hogy a társalgás az egész idő alatt kötelező, s kihez jó szerencsénk vetett, annak felkent lovagjaiul tekint bennünket az illem. így jutottam egy szőkehaju nyúlánk irlandi miss társának, kivel, tekintve hogy Németországot sokszorosan bejárta, hamarosan thémán is akadt Az ez időközben megtelt szalonból buzdulva mások példáján, a nehány lépcső által elválasz tott kertbe kisértem le ir barátnőmet, vitatkozva tovább ' is váljon Britannia avagy Germania leányai érdemlik e meg az unalom pálmáját f Természetes hogy a végén megállapodásra jutottam nemzeti aspirációktól eltelt társnőmmel, kinek köszönhettem, hogy az ozsonna idejéig idő­met kellemes csevegéssel töltöttem. Ugyancsak csalódnék az, ki az előbb emli tett kertről magas fogalmat táplálna. Itt kertnek nevezik azt az alig húsz öles területű gyepes teret, melyen néhány tagból álló társaság, valódi vásári sokadalmat képez. Az ozsonna felszolgálásánál nagy gondok hárultak fejemre; azt már tudtam, hogy gavalléri kötelességek teljesítése vár reám, de ezek miben­létéről halvány fogalmam sem volt. Áldom is utólagosan barátomat, ki magyarul felvilágositottsáé teljesítendő kötelességemről, s mintha törzs láto­gatója lennék az összejövetelnek, oly otthonos­sággal szolgáltam ki barátnőmet a dúsan felrakott asztal Ínycsiklandó terheivel. A bevett frissítők után a szintér a buffetböl a szalonba van áttéve, hol már akkor a meg­hívott művészek elkezdik a szétosztott műsor számait előadni. Minden házi ur vendégei iránt vél köteles­séget teljesíteni, midőn ■ gondoskodik arról, hogy a műsor lapján a látogató ismert művészek neve­ivel találkozzék. Meghívó megy az ő számukra is, azon kéréssel, hogy .X. ur a Her Majesty szín­ház első hegedűse szíveskedjék hangszerét otthon nem felejteni, avagy Y. ur az olasz staggione tagja felkéretik, hogy hangját ekkor meg ekko rára disponibilis állapotba hozza. Mit Írjak egy zenei műsor lefolyásáról mi­dőn az mindenki előtt ismerős, s mit Írjak ezen alakokról, melyek minden olynemü weimari dél­utánokban megszokott alakok ? Tudtommal az olasz baritonisták mindenütt fekete kackiás bajusz- szal éneklik a Trovatore ismert áriáját s ugyan­csak bevett szokás, hogy a ház kisasszor\yai a boldogtalan Mendelsohn ellen követnek el halálos merényleteket s hogy a megszokott kép teljes legyen, egyik közeli ismerős zengi el ama ismert dilettáns jargonban Titto egyik kedves barkarolját. Ily alkalmakkor rendkívül célszerű berendezésnek tartom, hogy a hazugság ilyenkor az ember tenyerére hárúl s azt hiszem, hogy ily hazugság nem lesz mint főbűn felróva. Alkalmam volt külföldi bolyongásaim köz­ben meggyőződni, hogy nemzetünket originálitá- t általán előnyben részesítik. A külföld szemei

Next

/
Thumbnails
Contents