Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1889-03-17 / 11. szám

Halotti szemfedő borítja az egész természetet. A hegyek ormait még hó fedi, a hegyek alján üres, kopár minden, még nem virul a rét, nem zöldül a róna, csak a sejtelem érezteti velünk édes-titkosan, hogy nem sokára eljő az idő »mely után buzgó-imádság epedez százezrek ajakán,* csak a lélek titkos hangjai zugnak felénk: Ébredjetek !

Es eljött a magyar Géniusz, mint egy Megváltó beléfuva harsonájába : Ébredjetek — ébredjetek!!

És felébredt hoszu téli álmából a löld, az ember, a nagy természet 1848. március 15-ikén. Őseink őrizték bölcsőjében, apáink látták ifjúvá nőni s a mi bölcsőinknél regéltek már róla mesés dolgokat. Van-e magyar, aki ne ösmerné e nap történetét, van-e magyar, ki nem tartaná e napot a jog, az igazság visszaállítása szent ünnepnapjának ?

Nem egy párt, nem egy felekezet ünnepnapja ez, de egy egész nemzeté. Mert egy egész nemzet rabbilincsei hullottak le, kitört a szellem szabadsága s az ember emberré, a magyar magyarrá lett. Százezrek várakozása és milliók reménye dőlt romba, nemzedékek imája és évszázadoknak elfojtott jajjai hangzottak el, mig végre elérkezett március idusza. Vallás és pártkü- lömbség nélkül kellene e napot megülni mindenkinek, ki e hazában született s e honban él. Békejobbot kellene egymásnak nyújtani e szent napon minden magyarnak ; mert ha különféle eszközökkel, különféle elvekkel és meggyőződéssel küzdünk is, mindnyájunk célja egy : nagygyá és boldoggá tenni ez imádott hazát!

Büszkén mondhatjuk, hogy a harcokban, mely hazánkat magyarrá tette, Zem- plénvármegye nagyjai vezérszerepet vittek. E határszéli vármegye szülte a hős Rákóczit, ki zászlajával az alkotmány- és vallásszabadságol lobogtatta felénk, Kazinczy anyanyelvűnkért küzdött és magát a nagyidők legnagyobbját Kossuth Lajost, kinek őszbe borult fejére áldást könyörög minden ajak! Egy vármegye, egy nemzet, mely ily férfiakat szül nem fog elcsüggedni soha. Egy nemzet, mely faji jellegét le nem veti, mely nyelvében akar élni, mely oly belső

Maroknyi nép, egy eszme volt hatalmad, Az álda, véde annyi vészen át; — Apáidat nézd, s úgy add át fiadnak,

Mint ők tenéked — a szabad hazát 1

Fejes István.

A közvacsoráról.

S.-a.-Ujhely, márc. 9.

Nagyon kellemes, de nagyon nehéz egy ilyen jól sikerült mulatságról, mint a szombati közvacsora volt, beszámolót irni. Kellemes, mert csak szépet és jót lehet irni, de nehéz, mert csak szépet és jót kell irni. Nem volt itt semmi kivetni vagy kifogásolni való, semmi gáncsra érdemes — kitűnő rendezés mellett oly pompásan zajlott le az est, hogy a sokat emlegetett »costume-közva- csora* óta ily nagyszerű mulatságot Ujhely nem élvezett.

Már maga a közvacsora igen jó idea. Vacsoráim és táncolni: vágyaim netovábbja 1 S hogy ez nemcsak nekem, de sok más embernek is élvezetet szerez, mutatja az a nagy közönség, mely ez este a színházat betöltötte.

A kép, mely a belépő szeme elé tárult, igen impozáns volt. A színpad széjjel volt szedve s a színház terme egész nagyságában étekteremmé volt alakítva ; nem függött előttünk az ócska kordina, mely Ujhely látóképét szemlélteti, de nem is volt rá szükség, mert magunk előtt láttuk Uj- helyt elevenen, díszben, a maga kedvességében.

A terem két Meidinger kályhával fütve, fennállása óta talán először, nemcsak megállta helyét, de igen jónak s elegánsnak bizonyult. A volt színház épitő bizottság tagjai megérhették azt, hogy egyszer nem kaptak szemrehányást; önelééleterővel, oly szívóssággal bir és oly kitartással tud küzdeni, nem fog elveszni soha !

Merítsünk reményt a múltból s nézzünk bizton a jövőbe. S valahányszor eljő e szent ünnepnap, tegyünk fogadást magyar hazánkért élni s küzdeni s ha kell meghalni érte. Akkor nem fog a múlt üres és kopárnak feltűnni előttünk s a titkos sejtelem meg fogja valósítani a szebb és jobb jövőt.

Felébredt a föld, az ember, a nagy természet s az isteni szózat, a jövő danája hangzik felénk :

Küzdve küzdj és bízva bízzál!

Székely Albert.

Vármegyei ügyek.

Zemplénvármegye közigazgatási bizottsága

í. hó 9-én tartott ülésének lefolyásáról szóló tudósításunkat közlendőink nagy száma miatt röviden a következőkbe foglaljuk össze: az alispáni jelentés tudomásul vétetvén, a múlt év második feléről szóló jelentéssel s a többi előadónak ugyanazon időközről szóló jelentésével együtt a kir. ministe- riumhoz felterjesztetni rendeltetett. A szerencsi

j. főszolgabírójának az Amerikába való kivándorlás meggátlása végett benyújtott jelentése kellő intézkedés céljából a belügyministeriumboz küldetett. A regálemegváltást tárgyazó 1888. évi XXXVI. te. II. §-a végrehajtására vonatkozó kir. pénzügy- ministeri rendelet alapján a felszólamlási bizottság titkos szavazás utján következőleg alakíttatott meg : elnök: Dókus József, helyettes elnök: Diószeghy János, rendes tagok: Bydeskuthy Sándor és Szerviczky Ödön, póttagok: Meczner Béla és Ehrenheim Ferenc. Sandal községben a megbetegedett és lábbadozó tüdővészes marhák kiirtatván s a szükséges fertőtlenítés foganatosíttatván: a gazdasági egyesületnek radikális és gyors eljárásáért elösmerés nyilváníttatott. A kelecsenyi kisdedóvó intézet fentartási költségeinek fedezetére, 130 ft, a t.-terebesi részére 300 ft. a varannai részére 200 ft a közművelődési alapból kiutaltatni rendeltetett. Weinberger Dávidnak s a -újhelyi aut. orth. szefárd izr. hitközségi anya- könyv-vezetővé történt elválasztatása megerősitte- tett. A vármegyei főorvosnak a közegészségi viszonyokról szóló febr. havi jelentése tudomásul vétetett.

Zsidó anyakönyvek rendezése. A vallás és közoktatásügyi minister azon alkalomból, hogy a zsidók anyakönyveinek rendezése tárgyában 1885. évben kiadott szabályrendelet nemcsak jövőre biztosította az izr. anyakönyvek helyes vezetését, hanem a múlt évek mulasztásait is is felderitette, amennyiben a hadkötelezettségi ügy és családi jog nem csekély előnyére már ezrekre menő be nem jelentett izr, anyakönyvi eseteknek utólagos anyakönyvezhetésére vezetett, s hogy az utóbbi időben tömegesen érkeznek a kérvények utólagos anyakönyvelés elrendelése végett: az eljárás egyöntetűsége és az elintézés gyorsasága érdekében, utólagos anyakönyvelések kérdésében érdemleges hatágedetten, zsebre dugott kezekkel járkáltak, s dicsekvő tekintetük mintegy azt fejezte ki: »ugy-e milyen pompás termet építettünk mi nektek!«

A közvélemény a páholyokban foglalt helyet, lent pedig a hölgy közönség asztalonként volt elosztva, egy-egy asztalnál két mama és négy-öt leány, kik kedves mosolylyal, bájos tekintettel, édes szóval csalogatták a mi bankóinkat a református templom javítására. Boldog este, a mikor bankóval lehet megfizetni a ti mosolygástok asz- szonyok, leányok 1 . . .

Méltóságos, lassú menetben indult a mulatság. A cigány »Biharit* játszott, az animó még a pezsgős palackokba volt dugaszolva. Az asz tatoknál tisztes öreg urak enyelegtek a leányokkal, közben jóízűen falatozva a puha kappan pecsenyéből. (A közvélemény legyezi magát.)

A cigány jóizü magyarokat kezd játszani ; jön a középső korosztály ; malac-pecsenyét eszik, szamorodnit iszik s az asszonyokkal mulat. (A közvélemény ki ki hajlong a páholyokból s megjegyzéseket tesz.)

A zene mind élénkebb ütemben indul s már a ropogós csárdás járja. Bontogatják a pezsgős palackokat, melyekből, mint megannyi Heron labdájából tör elő a sampanyi, mit az ügyetlen pin- cések széles tenyerükkel sem képesek visszatartani, hanem vékony sugarakban frecscsen széjjel, felriasztva a közeli társaság tagjait, kik ingyen kaptak pezsgőt — ruháikra. A pezsgőtől jó kedvet kap a társaság. A zsongó moraj élénk csevegéssé válik, beszélgető és nevetgélő csoportok alakulnak, egész torlaszok az asztalok között, a táncosok neveiket jegyzik be a leányok táncrendjébe (előjegyzések az udvarlásra!) s habzó poharukat a szép csapos leányok egészségére üritik. (A közvélemény látcsövez).

Az animó most már tetőpontra hág, nem

rozathozatalát jövöre a vármegyék alispánjaira ruházza.

A ministernek azon korábbi intézkedése azonban, hogy szabályszerű anyakönyvi kivonat nélkül a jegyes felek csak engedelme alapján adhatók egybe, továbbra is érvényben marad.

Sertés veszettség. A nagy mihályi járás fő- szolgabirája gr. Sztáray Antalnak nagy-mihályi uradalmához tartozó megyó-pusztai sertésnyájára, továbbá a gáborka-tanyai és nagy-mihályi müma- 1 ómban alkalmazottak sertéseire, s végül N.-Mihály egyes lakosainak az uradalmi sertésnyájban lévő sertéseire nézve, azok között kiütött veszettségi kór miatt a zárlatot három hónapra elrendelte.

Uj marharakodó állomás. A íöldmiv.-, iparés keresked. minister értesité a vármegyét, hogy az államvasut harkányi állomását marharakodóul engedélyezte. Ez állomásra szakértőül Zakár János állatorvos jelöltetett ki.

Regálejog bejelentése .Azon községeket, melyek italmérési joggal bírnak, elöljáróik utján e helyütt is figyelmeztetjük azon fontos körülményre, hogy a jog bejelentések határideje a folyó hó 20-ával lejár. Ezen határidő elteltével a vármegye alispánja a bejelentéseket az egyezkedési tárgyalások megtartása céljából a kir. adófelügyelöhöz teszi át. Később érkezeit bejelentések figyelembe nem vétetnek.

A ma egyheti felolvasásról.

Aminek kezdete volt — végének is kell lenni. Ez világ-törvény s ezen a világon törvénynek van minden alája vetve. Ennek a törvénynek engedelmeskedett a »zemplénvármegyei orvos-gyógy- szerész-egyesület, midőn az unalmas tél szezonjára rendezett népszerű 'smeretterjesztő estéknek, most már második sorozatát, Ujhelyben f. hó 10-én, két felolvasás diszével, egy elnöki záróbeszéd ünnepiességével s a viszontlátás reményével befejezte.

Szép számú és díszes közönség hallgatta meg a felolvasókat. Kocourek Ferenc kir. állatorvos: »Hogyan bánunk házi állatainkkal?«■ cim alatt a tehén, ló és az eb tanulságos élettörténetéből nagy szorgalommal és szakértelemmel szerzett müvét 1Hadár Emil, közgazdasági előadó volt szives felolvasni. Az Írót, (aki bocsánatot kért a hallgatóságtól, hogy idegenes akcentussal beszélve magyarul, müvének előadását személyesen nem teljesítheti) s felolvasót sikeres közremunkálásáért tapsolva éljenezte háládatos közönsége. — A másik felolvasó Dr. Weiszberg Zsigmond orvos volt, aki »a szerelemről* értekezett. Csiklandós tárgyát filozófiiai szempontból tárgyalta ; úgy látszik azért, hogy a minden idők és korok a legelkoptatottabb témáját az újság mezébe öltöztesse. Nem a szívhez, de az észhez szólott. Minthogy pedig a jelenlévőség soraiban a »szív emberei* úgy viszonylottak az »ész embereihez«, mint a 20:1 — természetesen következett az abszolút hatás kimaradása. A terjedelmes dolgozatot Dr. Hornyay Béla olvasta föl értelmes interpunkcióval. Szerzőt, aki rövidlátóságával mentette magát, a felolvasóval egyetemben zajos éljenekkel tüntették ki.

Végül Dr. Chyzer Kornél záróbeszéde következőleg hangzott:

lehet ezt a pezsgő jó kedvet elnyomni, ennek ki kell tombolnia magát és hiába jelenik meg a fáradhatatlan rendező elegáns alakja, óráját mutogatva, hogy még nincs éjfél; a fiatal kedélyeket csillapítani nem tudja, nekik táncolni kell.

S itt változik a kép. Az étektermet tánc-teremmé alakítják. Eddig a templom építésére, most a fiatalság épülésére folyik a mulatság.

Mig az asztalokat kihordják, olvassák el a jelenvoltak névsorát:

Asszonyok: Ambrózy Nándorné, Balassa István br.-né, Benedek Jánosné, Bydeskuthy Sándorné, Bencsik Istvánné, Bernáth Simonné, Balogh Ká- rolyné, Cziráky Barnáné, Csernyiczky Mihályné, dr, Chyzer Kornélné, Csuha Petrovay Malvin, Diószeghy Jánosné, Dókus Mihályné, Füzesséry Tamásné, Gaizler József br.-né, Görgey Pálné, Hoffmann Gusztávné, Hlavathy Józsefné, Hönsch Dezsőné, özv. Héricz Mártonná, Kazinczy Arthurné, Kecskés Antalné, Kolos Gyuláné, Karsa Bertalanná, Kostyál Józsefné, Keresztessy Lajosné, Kossuth Gusztávné, Kun Frigyesné, Kossuth Vincéné, Liszy Kornélia, Lucz Jánosné, Nlargitai Józsefné, Matolay Béláné, Moldoványi Gézáné, Metzner Andrásné, Meczner Gyuláné, Nagy Béláné, Nickel Ferencné, Nyomárkay Hugóné, Orosszy Gézáné, Pick Ignácné, Rácz Gyuláné, Rozenthal Sándorné, Révy Gézáné, Sebeők Antalné, Szentgyörgyi Dezsőné, Székely Elekné, Szillassy Ottóné, Szerdahelyi Vincéné, Szollősi Arthurné, Szunyoghy Dezsőné, Sziráky Barnáné, Szemere Gyuláné, Szirmay br. Podmaniczky Jerme, özv. Szepessy Péterné, Tomcsányi Chuha Anna, Wihs Keresztély- né, Vályi Istvánné, Vida Józsefné, br. Vécsey Lajosné, Viczmándy Mórné, Zlinszky Józsefné.

Lányok: Balogh Anna, br. Balassa Emma, Bencsik Irén, Bencsik Leóna, Bernáth Irén (Vaján), Boronkay Sarolta, Bydeskuthy Erzsi, BuFolytatás a mellékleten.