Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1889-05-05 / 18. szám
Sátoralja-Ujhely, 1889. május 5. 18. S2. Huszadik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁS. Egész évre 8 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek OBak ismert kezektől fogadtatnak el. SéziratOf nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérben minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társaoalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HIEDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes ssó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellett hirdetményekért térmérték szerint minden D centiméter után S kr szimittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetései a „Zemplén“ nyomdába küldendők. HIViTALOS KÉSZ. 63. ein. sz. Zemplénvármegye alispánjától. Körlevél a járási föszolgabirákhoz. Felhívom a tekintetes főszolgabiró urakat, hogy a ^Zemplén* * I hírlap árának beszolgáltatására a járásuk területén fekvő községeket kötelezzék, s a melyek azzal az elmúlt évekről is hátrálékban vannak, azok ellen a végrehajtást is foganatosítsák. Különösen felhívom a bodrogközi járás föszolgabiráját, mint kinek járásában a legtöbb hátrálék mutatkozik, hogy azt a legerélyesebben behajtatni kötelességének ismerje. S.-a.-Ujhely, 1889. május 4-én. IMZatola^y Etele, alispán. 5242. sz. Zemplénvármegye alispánjától. Tudomás és közhírré tétel végett kiadom. S.-a.-Ujhely. 1889, ápril 25. Matolai Etele, alispán. (Másolat.) M. kir. belügyministerium. 18806. szám. Zemplénvármegye közönségének S.-a.-Uj- helyen. A vármegye törvényhatósági bizottságának a múlt évi deczember hó 14-én 568/16684. szám alatt hozzám tett pártoló felterjesztése és a köz ség határozott kérelme következtében megengedem, hogy Zombor község neve Mezt) elönévvel láttassék el, s illetve a nevezett község ezentúl MezÖ-Zombor nak neveztessék. Miről a vármegye közönségét a fentidézett jelentés csatolmányai kapcsán további eljárás végett értesítem. Budapesten, 1889. évi március hó 21-én. A minister helyett: Lukács György s. k. államtitkár. 5776. sz Zemplénvármegye alispánjától. 10 főszolgabírónak. A folyó évi január 22-én 450. szám alatt kelt meghagyásom kapcsán közhírré tétel végett tudatom, hogy Cseh- és Morvaország, továbbá Al- só-Ausztria és Galíciában a kérődző házi állatok közt a ragadós száj- és körömfájás nagy mértékben uralkodván: az 1888. VB. t. ~ 5-ik §-a alapján szarvasmarhák, juhok, kecskék és sertések : Cseh és Morvaországból, továbbá Alsó-Ausztriá- , ból élő állapotban való behozatalát, illetve átvite , lét a földmivelés-, ipar és kereskedelemügyi mi- nisterium f. évi 16594. sz• a. kelt rendeletével ; megtiltotta, és a Gácsországból származó serté- I sekre nezve fenti számú felhívásommal közölt 395. számú ministeri rendelettel elrendelt behozatali, illetve átviteli tilalmat az ugyanonnan származó szarvasmarháhra, juhokra és kecskékre is kiterjesztette. j Minthogy a forgalom ily nagymérvű meg] szorítása előre láthatólag csempészkedést fog előidézni, felhívom tekintetes főszolgabiró urat, hogy különösen a gácsországi származású sertések behozatalának megakadályozása iránt erélyesen in 1 tézkedjenek s a netalán előforduló sertés-csempé- : szetről pedig azonnal tegyenek tüzetes jelentéstS. -a.-Ujhely, 1889. április 16-án. Matolai Etele, alispán. j 6194. sz. Zemplénvármegye alispánjától. A vármegye közönségének. T. Ung vármegye alispánjának f. évi 2654. i számú átirata szerint a záhonyi tisza-hidon f. hó ; 24 étől a nmságu ministerium engedélyével vám szedetvén: az erre vonatkozó vámszedési ársza- j bályzatot alatt másolatban a legtágabb körben leendő közhírré tétel végett kiadom. S.-a.-Ujhely, 1889. ápril 25. I Matolai Etele, alispán. Másolat. Záhonyi tiszahid vámtarifája: a) ■ szekérbe fogott minden db állat után 2 kr., b) j szabadon hajtott vagy vezetett minden drb. ló, í ökör és tehén után 2 kr. Úgy az a) és b) pont- : ban említett állatokkal, mint anyjukkal menő csikó vagy borjú után vám nem szedetik, c) Egy juh vagy kecske (bárányával) egy öreg sertés I malacával, egy szamár, vagy öszvér után 1 kr., ’ d) két db. egyéves malac után 1 kr., e) négy ' db egy éven aluli malac után 1 kr. Az egy év I letelte után a vámdijtételeknek újbóli megállapítása, ! esetleg felemelése iránt, a szerzett tapasztalatok- ! hoz képest határozat hozandó, s az hozzám felter- \ jesztendő. A Záhony község összes lakossága ré- ! szére a vármegye 99. számú határozata érteimé- I ben engedélyezendő vámmentességekre nézve meg- ' jegyzem, hogy a község részére a fennebbi határozatok szerint e fennálló törvényes gyakorlaton alapuló vámmentességek biztosítva vannak. Ezen tarifa a nmságu közmunka és közlekedési ministeriumnak 2872/89. rendeletével jóváhagyatott. Hibaigazítás. Tokaj község képviselő-testülete által a kövezetvámra vonatkozólag megállapított díjszabályzat a f. évi 17-ik számban értelemzavarólag lett közölve. A 8-ik sorban levő (;) pontos vessző, mint oda nem tartozó elhagyandó s a 10 ik sorban »szamár« és »azon« szavak közé »után“ szó értendő. S.-a.-ujhelyi járás főszolgabirájától. Hirdetmény. Folyó év május 2-ik napjának délesti 5 és 6 órája között S.-a.-Ujhely városában a Csillag közön 4 ft 51 krnyi összeg papirosba göngyölve találtatott, magát teljesen igazolni tudó tulajdonosa egy hó leforgása alatt a s.-a. újhelyi járás szolgabirói hivatalnál ezen összeget átveheti, nem jelentkezés esetén ezen összeg a jóhiszemű megtalálónak fog átadatni. S.-a.-Ujhely, 1889. máj. 3. Somossy Imre, tb. szolgabiró. 6241. 6242. szám. Zemplénvármegye alispánjától. Közhirré tétel végett kiadatik. S-a. Ujhely, 1889. ápril 25-én. Matolai Etele, alispán. Másolat. — 334. sz. Hirdetmény. A VII. kerület felügyelője az 1889. évi márc. hó 28-án kelt 413 számú rendeletével a budapest—kassa— duklai allamut 368—384 klmt. szakaszán szükségelt kerékvetök helyreállítását 364 ft 03 kr. összeg erejéig engedélyezte. A fent említett munkálat foganatosításának céljából az 1889 évi május hó 10-lk napjának d. e. 10 órájára, a sárosvármegyei m. kir. államépitészeti hivatal helyiségében tartandó zártajánlati versenytárgyalás hirdettetik. A szóban forgó munkálatra vonatkozó műszaki művelet és részletes feltételek a nevezett m. kir. államépitészeti hivatalnál a rendes hivatalos órákban megtekinthetők. Kelt Eperjes, 1889. ápril hó 17. A főnök hív. távollétében: Garai Ödön, kir. mérnök. T Á H 0 A, A bájak. (Ewald.) »Andor azt a csúf lányt eljegyezte?*.... Oh, azért őt ne higyjétek vaknak • Lángol, miket nem vesztek ti észre Bájakért, mik vas-szekrénybe’ vannak. A csók. (Weisz Julián.) Asszonycsókban az ad legtöbb élvet, Hogy a nő, <nig csókol, nem beszélhet. Móry Károly. Nevelésünkről.*) Hölgyeim és Uraim I Nem kevés gondolkozásomba került, mig felolvasásomhoz tárgyat választottam. Az én életem sokkal szegényebb elbeszélésre méltó eseményekben, hogysem abból vehettem volna tárgyamat. Volt ugyan egy pár megrázó tragikus esemény életemben, melyek azonban csak engem ráznak meg, ha úgy néha rájok gondolok. Ilyenek, hogy többet a sok közül ne említ•) A zemplénvármegyei orvos-gyógyszerész egyesület által rendezett népszerű ismeretterjesztő esték sorozatában 1889, évi február hó 25-én felolvasta: Veress Ferenc. sek, zsenge koromnak egy pár emléke, hol tetteim ! és cselekedeteim összeütközésbe jöttek az apai I ig<«-^szolgáltatás sujtoló kezével. De hisz ez annyira Lözös sors mindnyájunkkal, hogy ezt tel- j jesen fölösltges leírni és felolvasni, mivel legtöb I ben személyes tapasztalatból ismerhetik. I De hát miről beszéljek akkor? Olyan szej rencsétlen vagyok, hogy amit én fel tudnék dol- j gozni, azt már más->k mind leírták, sőt némelyik éppen úgy irta rae^ mint a hogy én tudtam volna. Ez által megraboltak s valóban néha csodálkozom egyes nagy szellemek, mint Jókai, Mikszáth, stb. kapzsiságán, akik az ember gondolatait formaszerint elhalászszák s aztán maguk dolgozzák fel. így maradtam én tárgy nélkül s most tűnődnöm kell, hogy mivel kössem le figyelmüket s e mellett még arról is mto vagyok győződve, hogy akármiről írjak, az nem lesz olyan jó, mint a hogy ők Írták volna meg. Azonban a legnagyobb veszedelemben is leg- , közelebb szokott lenni a segbség s mikor éppen j legjavában tűnődtem a választandó tárgyon, Ujhely utcám sétálgatva gyermeksirás ütötte meg füleimet. Önkénytelenül odméztem s egy kis 3—4 éves leánykát láttam ott, 1 egyetlenül bekötözve mindenféle ruhába, egy örtor parasztasszony felügyelete alatt, ki a gyereknek karját rángatta. A kicsi persze sirt. M:nt aíéle nevelésügy terén működő ember elbámutam ezen a szokatlan s előttem ismeretlen célta törekvő pedagógián s megkérdeztem a dadát, hogy miért rángatja a kis leány karját? — Nem akar jönni — feleié a dada. — Hová nem akar menü ? — Sétálni. — Hát miért ? mondja kedvesem — szólék a gyerekhez — miért nem akar menni ? — Mert fáj a lábam, itt elől — felelt a piciny. — El van talán a gyereknek törve a lába, vagy szeg ment a talpába? — kérdém ismét a dadát. — Nem a, hanem csak nem akar jönni, azt akarja, hogy felvegyem. A kis gyermek közbeszólott: — Kicsiny a cipőm. — Hát mért nem vettek nagyobbat? — Mert azon nem volt lakk. Tovább mentem, de már ekkor tisztában voltam felolvasásom tárgyával. A gyermekek érdekében fogok szót emelni. Olyan tárgy, mely mindenkitől bővebb figyelmet érdemel. Szegény kis gyermekek 1 alig hogy megkezj ditek pályafutástokat a nyomorult versenyben, miközönségesen életnek neveznek, alig hogy kinyitjátok szemeiteket e földi zűrzavarban, már rögtön a legnagyobb nyomorral találjátok magatokat szemközt s bár papáitok és mamáitok akárhányszor életük ragyogó gyémántjainak, napsugárnak s több eféle szép és kétségkívül ragyogó dolgoknak neveznek is benneteket, mégis csak nyomorult a ti pályafutástok. Tiétek az élet, az öröm, a gyönyör, azaz hogy csak volt. Ma már jóformán elvesztettétek a boldog gyermekkor örömeit s ha van is még valami maradványa a ti öntudatlan gyönyöreiteknek, a kor és felfogás idétlensé- gei sietnek eltörölni azt. Én tehát szülőitekhez, s első sorban mamáitokhoz fordulok alázatos kérelmemmel, hogy ajándékozzanak meg becses tüjp5p* >l»i számunklio* fél ív melléklet van csatolva.
