Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1889-05-05 / 18. szám

Másolat. 335. sz. Hirdetmény. A VII. ke rület kir. felügyelője az 1889. évi márc. hó 28-án kelt 412. számú rendeletével a budapest—kassa— duklai államut 292—333 klmt. szakaszán szüksé­gelt kerékvetők és korlátok helyreállítását 866 ft 27 kr. összeg erejéig engedélyezte. A szóban forgó munkálatra vonatkozó műszaki művelet és részletes feltételek a nevezett m. kir. államépité- szeti hivatalnál, a rendes hivatalos órákban meg­tekinthetők, Eperjes, 1889. ápril 17. A főnök hiv. távollétében . Garai Öd ön s. k., kir. mérnök Másolat. 472. sz. Hirdetmény. A X-ik ke­rület kir. felügyelője az 1889. évi ápril hó ,26-án kelt 193. számú rendeletével a Kassa jabloniczai államut 21.3—4 km. szakaszán lévő 67. számú áteresz újbóli felépítését 344 ft 76 kr összeg ere­jéig engedélyezte. A feutemlitett munkálat foga­natosításának bizttositása céljából az 1889 évi má­jus ho 14-ik napjának d. e. 11 órájára az Abauj- tornavármegyei m. kir, államépitészeti hivatal he­lyiségében tartandó zárt ajánlati versenytárgyalás hirdettetik. Kelt Kassán. 1889. ápril 28-án. A kir. főmérnök helyett Csörghe Lajos kir. mérnök. Száz év előtt. (1789—1889.) A világtörténelem egyik nagy ese­ménye, melyhez hasonlót ezredévek folytá­ban is csak egynéhányat találunk, a mely fordulópontot képez az emberiség életében s a jövő fejlődésének századokra irányt ad : a fráncia forradalom f. évi május 5-én éri el kitörésének, megindulásának századik évfordulóját. Május 5-én kezdődnek azok az ünnepségek, melyekkel a fráncia nemzet ama nagy idők emlékét megtiszteli. De nemcsak a fráncia nemzet, hanem egész Európa, sőt az egész müveit emberiség ér­dekelve van ez emlékünnepnél; a XIX. század nagy vívmányai: a népek szabad­sága, a humanizmus, az előhaladás, az egyé­niség kifejtése és érvényesítése a fráncia forradalomnak a szülöttei. Bölcsőjük a vér­padon és csatamezőkön rengett, altató da­luk a > Marseillaise t volt. Mily más volt a világ állapota, mily más volt az emberiség gondolkozása, meg­győződése, törekvése a nagy forradalom előestéjén, mint ma. Bámulatos átalakulás ! De az átalakulás után való vágyat mindenütt ott találjuk; — az előkészítés hol zajtala­nul, hol hangosabban mindenütt ott van. Ha széttekintünk: szinte megvakitja sze­münket a jelenségek roppant gazdagsága, a mindenütt feltörő, kihajtó dús élet, a vál­takozó, gyorsan átalakuló sokféle kép. Csak egy állandó: a fennálló rendszer ; az elavult intézmények gyűlölete, csak egy óhajtás közös: uj világ teremtése! A királyi koro­nák értéke általában hanyatlóban van, a választó fejedelmek most nem törekesznek relmükkel s hallgassák meg, a miket mondandó vagyok. Meg vagyok győződve, a mint mások is meg vannak, hogy minden szüle szereti gyermekét. Ez olyan természeti törvény, mely alól ritkán látunk kivételeket. E természeti törvényre támaszkodom most, midőn egy nehány észrevételt mondok el a gyermekek házi nevelése köréből. Lássunk egy pár példát elébb s aztán vonjuk le a következtetést. A kolozsvári sétatéren járkáltam egy pár év­vel ezelőtt s mikor eluntam nézni, hogy a hajtott galléru fiatal urak kificamított lénésekkel mint ki sérgetik a többé-kevésbbé bájos kisasszonyokat, leültem pihenni egy padra. Nem messze tőlem, egy másik pádon egy kis fiú meg egy kis leány ültek s mellettök a ne­velőnő, vagy társalkodónő, vagy bon, vagy nagynéni. A gyermekek nagyon szépen fel voltak öl­töztetve. A kis fiú térdig érő harisnyát viselt, matróz kalapot, regatta kabátot s lábain sárga szattyán cipöcskék voltak. A kis leány egy olyan 18 krajcáros mézespogácsa forma fehér kalapot, bordószin köntöst ezer ránccal s félannyi csokor­ral és szalaggal. Mindkét gyermeknek kesztyű volt a kezén, olyan pici selyem kesztyű, milyet akár itt a városon is láthatunk a kis gyermekek kezeire huzva. A kis fiú játszani szeretett volna, de alig hogy felszedett egy pár kavicsot, őrzőjük figyelmeztette, hogy bepiszkolja a kesztyűjét. A fiúcska elszomorodva ült le a padra, de pár perc múlva elkezdette kis ökleivel ütögetni a pad kar­ját. Őrangyala ráförmedt: — De ugyan Géza 1 nem tud már csendesen ülni, hisz úgy veri kezeit a pádhoz, hogy eltörik benne a csont. A gyermek elszörnyedt arra a rétngondo­királyi jogar után. Az Oceánon-tul egy uj köztársaság állott elő, s e példát csakha­mar követni fogják Európa népei is: a köz­társaságok egymásután tűnnek elő, a mo- narhiák ingadoznak. Fránciaországban 1789-ben XVI. Lajos uralkodott. Mig az előbbi iráncia királyok rendszerint Olasz- vagy Spanyolországban házasodtak, XVI. Lajos német asszonyok gyermeke és férje, nagyanyja pedig lengyel nő volt. Közötte és a száz év előtt 1689- ben uralkodott XIV. Lajos közt csak egy király ült a trónon: XV. Lajos; de e száz év alatt Fránciaország állása jelentékenyen megváltozott: többé nem Európa vezérál­lama, XIV. Lajos óriási hatalmát még éle­tében megtörték. E századot már nem a fráncia király után fogják elnevezni, mint az előbbit. Inkább II. Frigyes porosz király után, ki csak három évvel előbb halt meg, vagy Nagy Péter utódja, a minden oroszok hatalmas cárnője: II. Katalin után. Azonban még ezeknél is sokkal helyesebben nevez­hetnék azt József és Benjamin századának, az uj világ római erkölcsű republikánusa: Franklin és a német császár és magyar király II. József után. Nyolc heti időköz alatt követik egymást a sírba (1790. febr. 20 és április 17), a 84 éves agg egyszerű házában Philadelphiában halt meg, elége­detten és boldogan tekintve vissza csodá­latos sikerekben gazdag életpályájára, a még 50 évet el nem ért császár megtört szívvel hunyt el a bécsi Burgban. Egy fél századdal korán született s kitűzött kemény feladatához nagyon is lágy szive volt. Mé­lyen fájt neki, hogy jó szándékait (melyhez egyébiránt az eszközöket nem mindig jól választotta) félreismerték s a szerencsétlen török háború, melybe utolsó évei alatt ke­veredett, megadta neki a halálos döfést. Mert a majdnem száz év óta pihenő török háborúk újra feltámadtak, Belgrádot Lau­don újra elfoglalta, de a hódítás most se lehetett tartós; a jeles vezér csak fél évvel élte túl urát. Angliától 1775-ben szakadtak el az Egyesült-Államok, a harc 8 évig folyt s az uj állam függetlenségének kivívásával vég­ződött. Ez nagy csapás volt Británniára, de nem csüggedett, s amerikai gyarmatai helyébe a nagy kelet-indiai birodalmat, a későbbi császárságot szerzé meg, mely Amerikánál még dusabb jövedelemforrásává lett. Fránciaország szabadságra segité az amerikai gyarmatokat, de elvesztő saját amerikai gyarmatait. Németország 100 év előtt politikailag latra, hogy kezeiben eltörhetik a csont. Leült, de akkor meg a kis leány keresett szórakozást s egy pár falevelet szedett fel a földről. Az őran­gyal rátámadt erre is : — Aber Márri 1 hogy tehet ilyet 1 hisz ez nem illik a miveit társadalom tagjához, szemetet szedni a földről! A kis leány eldobta a leveleket s körülbelő] arról gondolkozott: mi lehet az a müveit társa dalom, melynek tagjához nem illik, hogy faleve­let szedjen kezeibe. Nem állhattam tovább, ott hagytam a kis csoportot. De gyerünk tovaöb ! Tanuló koromban egy­szer egy beteg barátomat kellett helyettesítenem, ki nevelő volt egy úri családnál. Három hónapig jártam a házhoz egy hat éves kis fiúnak órákat adni. Ez alatt a három hónap alatt nem hallot­tam egyebet, min:: milyen sápadt ez a gyermek ! milyen gyönge, n'ilyen szomorú ez a gyermek 1 — s nem tudták kitalálni, hogy mi lehet az oka? Én pedig már az első héten kitaláltam — fejtörés nélkül. Reggel, mikor a kis fiú fölkelt, rögtön, még ott az ágyban tömni kezdették a szerencsét lent. Adtak neki kivét, raktak a szájába cukrot, süteményt, befőttet Apja, anyja, két nagy kis­asszony, egy dada. egy inas és egy szobaleány reggel hétig csak avval volták elfoglalva, nehogy a kis fiú étien maradjon. Mikor etetési szenve­délyük teljesen ’-á volt elégítve, akkor egyesült erővel hozzáfog-ak, hogy felöltöztessék. Először mellét és vállait össze-vissza kötözték mindenféle kötelékekkel, hir>snyáit átszoritották gummiból készített szalagfal, úgy, hogy a gummi mélyen belevágódott lábaiba. Aztán felhúztak reá egy pár cipőt, szerelmsére csak egy párt, mert ha még egy második párt akartak volna felhúzni lábaira, Folytatás a mellékleten még1 nem sokat számított, Nagy Frigyes halálával ismét fej nélkül maradt. De annál bujábban, messzire hatóbban fejlett ki szel­lemi élete a század utóbbi tizedeiben, hogy a század alkonyán virágzása tetőpontjára érjen. Ezen pezsgő szellemi élet központja Weimar volt; a múzsák ezen kedves kis fészke ringatta keblén Goethét, Schillert, Wielandot, Herdert, a német irodalom leg­első csillagait. Ami Athén az ó-görög vi­lágban, Florenc a renaissence korában, az Weimar a németeknek a múlt század végén s a jelen elején. Mellette még Königsberg világol, a német bölcsészet legnagyobb képviselőjének hazája. Kant ez időben ha ladta meg diadalainak tetőpontját: 1781- ben jelent meg A tiszta ész bírálata, 1788- ban A gyakorlati ész bírálata s alapvető nagy müvei közül már csak egy volt hátra, Az itélőerő bírálata, mely 1790-ben jött ki. A mily mértékben emelkedett a német irodalom belső erőben, époly mértékben nőtt külső tekintélye: Fráncia- és Olaszor­szágban tanulmányozni kezdik, 1784-ben Lembergben német egyetem nyílik meg, Kant müvei mindenüvé utat találnak, a ma­gyar irodalom e század elején a német be­folyása alatt áll. A fráncia irodalom ez időtájt már túl volt XVIII. századi virágzásán; a felvilágo­sodás ragyogó tollú, zseniális szellemű har­cosai mind letűntek, Voltaire és Rousseau még a 9-ik tized kezdete előtt meghalt, az utolsó nagy romboló, Diderot, 1784-ben költözött el. A szellemi termelésben szünet állott be, — oh a nagy lázitók igen is bő táplálékot adtak az elméknek, müveik min­den müveit európai asztalon az első helyet foglalták el! A kedélyek forrongása elűzte a költészet szelíd szavú múzsáját; nem a toll, hanem a kard embereinek kora kez­dődött ! Az ángol irodalom egyre magasabbra emelkedik. A bölcsész és ragyogó szónok Burke mellett ott találjuk Gibbont és Ro- bertsont. 1786-ban jelent meg Gibbon vi­lághírű munkájának >A római birodalom hanyatlása és bukásáénak utolsó kötete; 1780-ban született Moore, 1788-ban Byron. Hume már meghalt, de müvei tovább éltek. Olaszország ez időtájt élte irodalmá­nak harmadik virágzási korát. Metastasio 1782-ben halt meg s 7 évvel később jelen­tek meg Álfieri első tragédiái. Kortársai voltak Monti, Parini, Goldoni, Gozzi ; Fos­colo és Manzoní még gyermekjátaikat űzték. Magyarország II. József magas szel­lemtől vezérelt, szabadelvű, felvilágosult, attól bizonyosan meghalt volna. A szobaleány ki­fáradt a nagy munkában. A gyermek pedig or- uitott, rúgott, harapott, körmölt, kénytelen volt összes ellenállási képességeit kifejteni. Végre be­leerőszakolták a cipőbe s ekkor kezdődött a mos- datás. Hoztak emberfej nagyságú Szivacsot, aztán egy tál meleg vizet, s végül, nagyon óvatosan, nehogy a viz levigye a gyermek füleit vagy orrát — megmosták. Mikor ezen is túl volt, ráadtak valami szűk, idétlen ruhadarabot, olyat, a melynél kabát és mellény egy darabból volt csinálva s te­tejébe egy tenyérnyi széles keményített gallért, hogy nem tudta a fejét mozgatni tőle. S ekkor azt mondták, hogy fel van öltöztetve a Lacika. No hiszen fel is volt. Nagyszerűen fel volt I Azt hittem, hogy a Lacika le sem fogja vetni soha életében többet a felvett ruhákat, úgy beleöltöz­tették. Méltóztassanak most már elképzelni, hogy ezt a műveletet végrehajtották a gyereken egy évben 365-szőr, s most képzeljék el kérem azt, hogy önöknek 365 egymásután következő napon, naponta 1 óráig rángatja 7 ember, apa, anya, két nagy kisasszony, egy dada, egy inas és egy szo­baleány kezeiket és lábaikat, — kérdem: tudná­nak-e önök járni, s tudnák-e kezeiket használni ? Pedig csak még délelőtti kilenc az óra. Tiz óra­kor újra előveszik a gyereket, s mivel a reggeli­nél bizonyosan nem lakott jól, teletömik minden­féle étellel ha kell neki, ha nem. Ebédig' sétált az Erzsébettéren, vagy ült egy pádon mozdulat­lanul, mint egy szobor. Ebédkor ismét kezdődik a tömés. A mama szükségesnek látta, hogy Laci­ka egyék, rettenetesen csodálkozott, hogy a kis fiúnak nincsen étvágya. A papa és a többiek ha­sonlóképpen csodálkoztak s elkeseredetten törték fejőket, hogy vájjon mért nem eszik a Lacika? (Folyt. köv.J

Next

/
Thumbnails
Contents